Dunántúli Napló, 1987. március (44. évfolyam, 59-89. szám)
1987-03-07 / 65. szám
HÉTVÉGÉ 10. hét L_a psze r kesztés i változásainkról Évek óta folyamatos törekvésünk, hogy figyelembe vegyük olvasóink igényeit. Sok javaslat, kérés érkezik hozzánk, mit várnak tőlünk, mit ja. vasolnak. Nem mindig könnyű ezeket a lapszerkesztésben megvalósítani. örömmel fogadjuk amikor olvasóink azt tapasztalják, hogy a hozzánk írt levelekben, a lap munkatársaival való személyes találko. zások alkalmából megfogalmazott javaslataik megvalósulnak. Ezért időnként arra kényszerülünk, bogy a lapszerkesztés megszokott rendjét megváltoztassuk. Olvasóink jogos igényei mellett más napilapok példái, törekvései is arra hívják fel figyelmünket, hogy van miben korszerűsítenünk, van min változtatni. Vonatkozik ez a tartalomra, a lap külsejére. Az utóbbi időben mind több olvasónk fogalmazta meg igényeit szombati lapszámunk tartalmával kapcsolatban. Azt is kérték tőlünk, hogy szerkesztésében legyen áttekinthetőbb a lap HÉTVÉGE melléklete. Több javaslatot kaptunk, hogyan lehetne külsejében is szebbé tenni ezt a mellékletet. Ugyanokkor jogosan fogalmazták meg, hogy találjanak ebben a mellékletben több olyan írást, mely megyénk helyzetével, fejlődésével kapcsolatos, mutassuk be a különböző munkaközösségek, egyé. nelk jó kezdeményezéseit, eredményes munkáját. Kérték, hogy legyen több az olvasmányos, szórakoztató és pihentető írás, mely kellemes hétvégi kikapcsolódást jelenthet. Több kitekintést igényelnek a világra. A fiatalok, a gyerekek, a családok számára eddig is megjelentetett oldalaink gyakoribb megjelenését kérték, hasonló igények fogalmazódtak meg olyan oldalaink iránt is, mint a barkácsolással, a technikával, a fogyasztói érdekvédelemmel foglalkozók. A közgazdasági és tudományos kérdésekkel foglalkozó oldalainkat is megnövekedett érdeklődés kíséri. Mindezeket figyelembe véve, mostantól, március első hetétől kezdve, a korábbi lapszerkesztési gyakorlatunkat megváltoztatva új módon jelentetjük meg hétvégi mellékletünket. Reméljük, hogy változtatásaink megnyerik olvasóink tetszését és érdeklődéssel •fogadják törekvéseinket. Egyben számítunk arra is, hogy észrevételeikkel, javaslataikkal a jövőben is segíteni fogják munkánkat! Eck Imre A terror című balettjét februárban mutatták be. Az előadás kritikája a 9. oldalunkon olvasható. Munkásasszonyok A gondosan tiszta csarnokban a fotócellás felületmérő gép mindkét végénél kész bőrök tornyosulnak, s a félreállított, önmagukban is súlyos kézikocsikon további több mó- rsányi mennyiség vár megméretésre. Pár méterre a géptől a már lemért bőröket „lapozzák" a Bonyhádi Cipőgyár átvevője előtt. Minden darab külön vizsgálat tárgya, s ha az átvevő elfogadja, utána már nem lehet reklamáció. A Bonyhádi Cipőgyár átvevője elégedett: nagyon szép bőröket kapott. A kész bőrök felületének pontos megmérése, az áru átadása a vevőnek a Pécsi Bőrgyárban az utolsó előtti láncszem a munkafolyamatban. Ezt a kettős feladatot végzi a kész- áruraktár 12 fős „József Attila” szocialista brigádja. A kis kollektíva tagjoinak többsége már hosszú idő óta a bőrgyár dolgozója, de a brigád csak 1981-ben alakult, egy átszervezés után. Tavaly a szocialista versenymozgalombon ezüst fokozatot értek el. Munkásnők. Feleségek, családanyák, nagymamák, akik a munkahelyükön sem tudnak elszakadni a csalód örömeitől, gondjaitól. Nemükre jellemző adottság, vagy évek, évtizedek tapasztalata de megvan bennük az egyidejűleg kétfelé figyelés képessége: a munkára, mert hát a norma szigorú, s az otthoni feladatokra, mert a gyári műszak után mindjárt kezdődik a második. A felületmérő gépnél két •műszak van reggel hat órától 14-ig, illetve 14-től 22 óráig, az átadók állandó délelőttösök. Elvileg, mert helyettesítésekre gyakran szükség van, mindkét feladathoz értenie kell mindegyiküknek.- Vannak csendes napok, s vannak olyan hajszásak is, hogy akár kétfelé is szakadhatnánk. Az átadók állandó délelőttös műszakja is csak viszonylagos, hiszen a külföldi átvevők időbeosztásához igazodnunk kell, s ilyenkor 3—4 órával is tovább maradunk. Nehéz munka? Javarészt állni kell, s a kocsikon, amelyeket mozgatunk, általában több mázsa bőr van. Különösebb szakértelmet nem igényel ez a munka, de figyelmet, odaadást mindenképpen - mondja Solymosi Miklósné brigádvezető. Ő tizennyolc éve dolgozik a bőrgyárban, negyvenhat éves. Férje a MÉV szolgáltató üzemében erőgépszerelő. Másfél szobás lakásuk van, s egy kis kertjük Gyódon. Házimunka? A nagyobb feladatokra csak a hétvégéken jut idő — válaszol mosolyogva és siet, mert újabb átvevő várható. A felületmérő gépen folya» matosan haladnak a bőrök. A fotocellás berendezés számkijelzője- négyzetdeci méterekben, vagy kvadrátokban írja ki a bőrök pontos méreté: A norma egy műszak alatt 2600 négyzetméter. Ezért az órrroér 21,50, az átadóknk’ 20,A brigcdtagok havi keresete átlagosan ÍOOO-^FOO forint. Steiner Miklósné Borbála-telepről jár be dolgozni, 1972 óta van a bőrgyárban. Férje a Mecseki Szénbányáknál esztergályos, akárcsak a vejük. — Tavaly nyáron férjhez ment 20 éves nagyiónyunk, aki egyébként az OTP-nél dolgozik. Lakást is kaptok, s most egyedül maradtunk a férjemmel. Olyan üres a ház a lányunk nélkül - mondja nevető szemű sopánkodással, majd amikor a terveiről kérdezem, elsőként őzt említi, hogy szeretnének minél többet segíteni a gyerekeknek az új lakás berendezéséhez. A brigádtagok többsége a negyvenesek korosztályába tartozik, de akadnak köztük fiatalabbak és nyugdíj előtt állók is. Pápai Ferencné csoportvezető, 30 éve dolgozik a bőrgyárban, 53 éves. A férje is innen ment nyugdíjba hat éve, s most már ő is ennek a gondolatával barátkozik. Nem is esik túlságosan nehezére, mert váltig sajnálja, hogy annak idején fiatal nagymamaként olyan kevés ideje jutott a három leányunokója körüli teendőkben segíteni, amikor azok picik voltak. Várja a nyugdíjas kort, ugyanakkor mégis szeretettel beszél a munkájáról: — Bár nem vagyunk túlfizetve, sok múlik rajtunk: az, hogy a végterméket a vevő mennyire az igényei szerint kapja meg, mennyire figyelmes a bőrök átadása, ne legyenek gyű. rödtek, piszkosok, porosak. Bedá Sándorné még nála is közelebo áll nyugdíjhoz, számára ez már az idén esedékes 35 évi fcőrgyári munka után. — Ennyi idő alatt az embert einyűvi a munka, most már itt fáj, ott fáj. S r.ern is csoda: amikor én elkezdtem dolgozni, még sokkal primitívebb muri: •körülmények voítck, mint mostanában- — mondja kedélyesen, aztán arról beszél, milyen szigorú időbeosztással kell megtervezni a házi munkát is, hogy jusscn belőle az unokákra, a fia családjának segítésére, a tőle külön élő 82 éves édesanyja gondozására, a ház- körüli teendők elvégzésére is. A munka nem állhat le, a gép mellett, a bőrök lapozgatása közben figyelni kell. Felváltva , helyettesítik egymást, hogy beszélgethessünk. A forgószínpad szerű váltásokban az arcok szinte egymásba mosódnak. Kedves el- fogódottan mesélnek magukról, munkájukról, családjuk, ról. Nagy Józsefné, akinek a férje már húsz éve rokkant nyugdíjas, gyermekeiről beszél. Mindkettő nemrég szerzett szakmát. A lánya szintén a bőrgyárban dolgozik. Nagy terveket dédelgetnek: a családi ház tatarozásának befejezését, külföldi nyaralást a gyerekeknek, színes televízió vásárlását. Szomor Arpádné 26 évével az egyik legfiatalabb a brigádban. Két éve dolgozik a gyárban. Délelőtt elug; rótt a gyári óvodába, hogy kisebbik gyermekének segítsen a farsangi báli öltözködésben. Kolléganői helyettesítették ad. dig. — Féltem, hogy nem sikerül a beilleszkedés, de nagyon megkönnyítették társnőim — mondja. Ugyanígy nyilatkozik a legújabb brigádtag, Péter Györgyné is. Húszéves munkaviszony áll mögötte, fiatal nagymama, de itt egy év alapján még új munkaerőnek számít. — Nagyon rá kell hajtani, hogy meglegyen a norma — int a gép felé. - Állítólag van gyári büfénk is, de ezidáig r.éq nem voltam benne. D. I.