Dunántúli Napló, 1987. március (44. évfolyam, 59-89. szám)

1987-03-07 / 65. szám

A tartalomból: Tiszta várost! (3. oldal) Pécsi siker a Harwardon (6. oldal) A dobszai modell (8. oldal) Ipari szövetkezetek küldöttgyűlései Korszerűt, jövedelmezően PLAST EX: elébe menni a piaci igényeknek Pécsi Vasas Ipari: jövedelmező terméket gyártani Kétszázalékos árbevételnö­vekedés mellett közel tíz szá­zalékkal emelte nyereségét a PLASTEX Műanyag- és Textil­ipari Szövetkezet az elmúlt év­ben. (A nettó árbevétel 217 millió forint volt, a nyereség meghaladta a 42 milliót.) Az össztermelés kétharmadát a Radics Katalin látogatása Pécsett Radics Katalin a Zipernovszky Szakközépiskolában * Fotó: Proksza László Oktatási és közművelődési intézményeket látogatott meg . tegnap, Pécsett, itt-tortózkodá- sának második napján Radics Katalin, az MSZMP KB osztály- vezetője. Kíséretében volt Lu­kács János, az MSZMP KB tagja, a megyei pártbizottság első titkára, Rajnai József, az MSZMP Baranya Megyei Bi­zottságának titkára, Rákos Já­nos, az MSZMP Pécs Városi Bizottságának titkára és Kom- lódi Józsefné, a városi tanács elnökhelyettese is. Reggel a Zipernovszky Ká­roly Műszáki Szakközépiskolá­ban kezdődött a program. Itt Lakatos György igazgató és Kárpát József, az iskola pórt- alapszervezetének titkára be­szélt a szakközépiskola jelen­legi feladatairól. lakatos György egyebek mellett elmondta, hogy a Zi­pernovszky Dél-Dunántúl leg­nagyobb ipari szakközépiskolá­ja, 840-en járnak nappali ta­gozatra, és most másodikosok a technikusi osztályokba járók mechanikai és villamosipari szakokon. Radics Katalin kér­déséire adott válaszaiban az igazgató szólt arról is, hogy jelenleg másfélszeres a túlje­lentkezés az intézménybe és a lemorzsolódás csupán 4—5 szá­zalékos, ugyanakkor a tanulók 35-40 százaléka továbbtanul. Az MSZMP KB osztályvezetője több kérdést intézett Denk László hoz, az iskola KlSZ-tit­(Folytatás a 2. oldalon) műanyagüzem adta. Egyre ke­resettebbek a hazai piacon a szifoncsalád Pécsett készülő darabjai, s újabb típusok gyár­tási előkészítése is megkezdő­dött. Csakúgy, mint a MALÉV- garnitúrák továbbfejlesztése: például kétszínű eszközök elő­állítása. Amig a műanyag használati tárgyak iránt növe­kedtek az igények, addig a já­tékfélék és csipeszek forgal­mazása megcsappant, e két utóbbiból 8,3'millió forinttal kevesebbet állítottak elő a PLASTEX-nél, az előző évi ter­meléshez viszonyítva. A bútorgyártásnál közel tíz- százalékos csökkenést okozott a bútorgyári megrendelések visszaesése, a népművészeti részlegnél pedig stagnálás mu­tatkozott. A mohácsi szövőrész­leg újfajta felmosóruha készí­tésével próbálkozik, hogy el­kerülje a hasonló helyzetet. A 42 millió forintos nyereség négyötödét a műanyagüzem termelése hozta. Ez a legdi­namikusabban fejlődő ágaza­ta a szövetkezetnek. A termék- szerkezet korszerűsítését a konkrét piaci igény jelentkezé­se előtt megkezdte a szövetke­zet vezetősége, Így rugalmasan tudott reagálni a változásokra. A tegnap tartott szövetkezeti küldöttgyűlésen és közgyűlé­sen eredményes évről számol­hatott be a tagságnak dr. Kő­szegi János, a szövetkezet el­nöke. * 130 milliós árbevétel mellett 13 millió forint nyereség eléré­sét tűzte ki célul a Pécsi Vasas Ipari Szövetkezet. A ténylege­sen képződött közel tízmilliós nyereség nem volt elegendő az adókötelezettségek teljesíté­sére. Az OKISZ-tól kapott két­millió forintos végleges jutta­tás nyújtott csak lehetőséget arra, hogy érdekeltségi ala­pot képezhessen a szövetkezet. Súlyponti kérdésnek a jöve­delemtermelő-képességet te­kinti a gazdálkodó egység ve­zetősége, így a szinesfém- öntöde és a gépgyártóüzem kap elsőbbséget a fejlesztések­nél. Kihasználják a lízingelési, licencvásárlási, hitelfelvételi lehetőségeket, valamint a mun­kaszervezésben rejlő tartaléko­kat (mint például a két mű­szak bevezetését, a munkaerő­átcsoportosítást a hatékonyabb ágazat felé). Szervezeti változást jelent, hogy a vasöntödét önálló szak­csoporttá alakítják. Bár a szövetkezet nem érte el a tervezett árbevételt, azért a fejlődés vonala egyenes ívű: 1984-től évente ötmillió forint­tal növekedett az árbevétel, s elérte a 126 milliót az elmúlt évben. A gépgyártóüzem a terve­zett 30 millió helyett 35 millió forintot meghaladó árbevételt ért el. 1986-ban már csak a technikailag fejlett, piacképes, megfelelő nyereségtartalmú termékeket gyártották, ilyen a botkormány, önjáró fűnyíró, élhajlító gép. Az új gyártmá­nyok is piaci sikert arattak (például az alternatív blokk­égő), s nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy az 1985-ös 1,051 milliós üzemi nyereséggel szemben 1986-ban már 7,45 milliót érjen el a gépgyártó­üzem. A szinesfémöntöde létszáma 13 százalékkal csökkent-, így is megközelítette az ágazat a ter­vezett árbevételt és nyeresé­get, a 60, illetve 10 millió fo rintot. ' A Pécsi Vasas Ipari Szövet­kezet tegnapi küldöttgyűlésén Helmrich Kornél elnök ismer­tette az 1987. évi tervet, ame lyet az összejövetelen részt vevők elfogadtak: cél a jöve­delmező termékek gyártása, nem pedig az össztermelés nö velése. A tervezett árbevételt 109,2 millió forintban, a nye­reséget 11 millióban határozta meg a küldöttgyűlés. L. Cs. K. Hazánkba látogat az angol külügyminiszter Dr. Várkonyi Péter külügymi­niszter meghívásóra március 8-án hazánkba érkezik Sir Geoffrey Howe, Nagy-Britannia és Eszak-lrország Egyesült Ki rólyságának külügyminisztere Proksza László rajza A nőnap időszerűsége Megszépül a volt megyeháza épülete, és Pécs egyik ékessége lesz. (Tudósítás a 4. oldalon) Aligha van még egy olyan szocialista társadalmi ünnep, amely nagyobb és kacska- ringósabb karriert futott vol­na be, mint a nemzetközi nő­nap. A folyam már alig em­lékeztet a forrásra, amelyből eredt; a nemzetközi nőmoz­galom medre és sodrása idestova nyolc évtized alatt messze túlnőtt annak az ese­ménynek a jelentőségén (né­hány ezer amerikai nőmun­kás bérsztrájkjónak jelentő­ségén). amelynek tiszteletére március nyolcadikát nőnap­pá nyilvánították. Azóta ha­sonló fontosságú — s persze más jellegű — emléknapok tucatjai szürkültek-enyész- tek el rövid pályafutás után; a nőnap semmit nem vesztett fényéből, sőt a Föld csaknem valamennyi országában meg- ünneplik így vagy úgy. A felületes szemlélő szá­mára tán úgy tűnik, hogy az utóbbi néhány esztendőben egy kissé háttérbe szorult a nők valódi társadalmi egyen­jogúságának érvényesíté­séért folyó mindennapi küz­delem és munkálkodás, hát­térbe szorult a nőpolitika — az átfogóbb társadalompoli­tikai és égetőbb gazdaság- politikai feladatok tablóján. Legalábbis kevesebb szó esik róla. A szocialista társadalmi fejlődés útjára lépve hosszú évekig-évtizedekig a teljes foglakoztatás volt a nőpoliti­ka, a nőmozgalom legfonto­sabb követelése. Érthető, hi­szen — a puszta jogi egyen­lőségen túl — a nők vqlódi társadalmi egyenjogúságá­nak alapja a társadalmi munkamegosztásba való be­kapcsolódás lehetősége. A hetvenes évekre a nők fog­lalkoztatása teljessé, ponto­sabban kiegyensúlyozottan optimálissá vált. A dolgozók csaknem 45 százaléka nő, a nők csaknem négyötöde dol­gozó, —, ezt az arányt to­vább fokozni értelmetlenség volna. Manapság azonban új szelek fújdogálnak. Im­már elodázhatatlan feladat gazdaságunk szerkezeti át­alakítása, s vele összefüggés­ben a várhatóan nagymére­tű munkaerő-átcsoportosí­tás, ami óhatatlanul társa­dalmi feszültségekkel jár, ér­zékenyen érinti családok, dolgozók — férfiak és nők — ezreit. De vajon az követke­zik-e ebből, hogy az eredeti nőpolitikái követelménnyel el­lentétes irányú folyamat ki­bontakozására volna szük­ség, hogy vissza kellene ta­nácsolnunk asszonyok légióit a konyhába, a háztartásba? Nem. Rosszul érti a kor sza­vát, a fejlődés parancsát, aki így érti. Amiről viszont már hosszú ideje szó van —, de csak szó van — a nőpoliti­kában, hogy tudniillik ki le­hetne és kellene építeni ná­lunk is (nem egy iparilag fej­lett tőkés ország mintájára) a nők bedolgozói vagy rész­munkáid ős tevékenységé­nek rugalmas, és a jelenle­ginél sokszorta szélesebb gyakorlatát, ez kétségkívül rendkívüli hangsúlyt kaphat. A nőnek a tradicionális háztartásból való kiszakadá­sa érthető harci programja volt a mozgalomnak. A mai korban azonban kezdjük megtanulni minden dogma- tizmustól és elfogultságtól mentesen, racionálisan szem­lélni a háztartások szerepét — a nemzetgazdaságban. Tény, hogy a makro- és mik- roökonómiai folyamatok nem választhatók el, át meg át­hatják egymást; tény, hogy a mintegy 3,8 millió kis ház­tartásban használják fel a nemzeti jövedelem legna­gyobb részét, vagy ötszáz- milliárd forintot: s tény, hogy a család a legfontosabb mű­helye a munkaerő újraterme­lésének a szó fiziológiai, szellemi és erkölcsi értelmé­ben egyaránt. Sokszor éppen a negativ tendenciák figyel­meztetnek a rejtett, vagy nem eléggé becsült értékekre. Amikor kezdjük kiszámítani, mibe kerül a társadalomnak a család hiánya, például a pótmegoldásnak is gyenge állami gondozás, akkor döb­benünk rá: számlálatlanul is mekkora az az érték, ame­lyet az édesanyák pusztán a gyermekneveléssel tesznek le a társadalom asztalára, ak­kor is. ha e munkát hajlamo­sak vagyunk a „második mű­szak" terhei címén, alig mél­tányolva, elkönyvelni. A nőnapnak mára nemes tradíciói alakultok ki; sajá­tos, bensőséges hangulata van; a legtöbb munkahelyen férfikollégáik köszöntik a nő­ket virággal, kedves szóval. De a méltó ünneplés is mél­tatlan, ha csak ünneplés. Ha nem önvizsgálatra és társa­dalmi cselekvésre késztető alkalom. A nőnap valahaem- léknap volt, mozgalmi nap, az egyenjogúságért vívott harc napja. Ma emlékeztető nap kell,, hogy legyen: emlé­keztető azokra a tennivalók­ra, amelyek az év összes töb­bi napján várnak ránk. S amelyekkel egy új társada­lom formálja nap mint nap a maga — nem férfiúi és nem női — emberi arculatát. K. I. Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló XLIV. évfolyam, 65. szám 1987. március 7., szombat Ara: 2,20 Ft Az MSZMP Baranya Megyei Bizottságának lapja \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom