Dunántúli Napló, 1987. március (44. évfolyam, 59-89. szám)
1987-03-01 / 59. szám
Vasárnapi szakácstanács Megtörtént az első „Kotnyeles party", a pécsi Halószta- nyán pénteken este, igazán jó hangulatban. „Kotnyeles” azért, mert egy-egy önkéntes jelentkező vendég veszi át a „hatalmat" a konyhán és saját speciális ételét készíti el a főszakács, Bus Károly, a kíváncsi vendégsereg érthető örömére. A következő hetek péntekjeire is van már jelentkező: legközelebb egy nyomdász, majd egy elektrotechnikus, illetve egy rendőrtiszt vállalta legkedvencebb ételének bemutatását. A sort ezúttal egy orvos, dr. Bengerno Miklós nyitotta meg,- Manapság nagy kultusza van a konyhai remekléseknek: engem személy szerint azért érdekel a konyhai ténykedés, mert az alatt a néhány óra alatt teljesen kikapcsolódom a napi gondokból és a főzés, vagy új ételekkel való kísérletezés pihentet.- De valakitől csak eltanulta a főzést.. .- Azt hiszem, érzékem van hozzá, valahogy rámragadt. Igaz, édesanyám nagyszerű ételeket készít, de például a nagybátyám, vagy apám fér- fiatlannak tartják ma is a férfiak forgolódásót a konyhán. Felesége^ viszont nagyon kedvesen mindig meglep egy-egy újonnan megjelenő szakács- könyvvel. Egyébként a legkedvesebb ételem a vasárnapi húsleves, amelynek megvan a maga családias hangulata. A vasárnapi ebéd ezért szinte már szertartás számba megy. A „Kotnyeles party" étlapján viszont nem húsleves, hanem „tormás halleves”, illetve „kotnyeles ponty angyalbö- gyöllővel" és „rock-körte” szerepelt. öt főre számítva kell hozzá 30-40 deka fagyasztott tonhal, amelyet kiolvasztunk, majd öt-hat dekás darabokra vágunk és apróra vágott vöröshagymával tejben áztatunk a felhasználás előtt háromnégy óráig. Közben 5 deci savanyúkáposzta levét hozzáadunk egy liter vízhez, bele kb. 30 deka füstölt csontot, babérlevelet, három gerezd zúzott fokhagymát, mokkáska- nálnyi köményt, őrölt fehérborsot, egy csapott evőkanálnyi mustárt és háromnegyed órá-t főzzük. Utána kiszedjük a csontot, majd három evőkanál liszttel, egy deci tejszínnel és egy deci tejföllel behabarjuk. Ebbe a lébe tesszük a feldarabolt tonhalat és forrásig főzzük. Úgy tálaljuk, hogy a halat tesszük a tányérokra, rászűrjük a levest, majd végül a tetejére a frissen reszelt tormát. A kotnyeles pontyhoz kell másfél kilós hal, amelynek fejéből, farkából, halászlé- kocka hozzáadásával máskor jóízű kis halászlét készíthetünk. A halszeleteket sózzuk, lisztbe mártjuk és félretesszük. Addig elkészítjük a mártást, amelyhez 20-25 deka gombát apróra vágunk és lecsósan „pörköltet" főzünk belőle. Amikor elkészült, kevés liszttel, tejföllel behabarjuk. Félretesszük, amíg a mirelit „nudlit" - vagyis az' angyal- bpgyöllőt - kifőzzük, leszűrjük. A halat ezután forró zsiradékban hirtelen kisütjük, tálalásnál rámerjük a mártást, melléje körítjük a nudlit. A „rock-körte" egyszerűbb. Bolyi rockfortot kevés vajjal habosra keverünk, majd félbevágott befőtt körték üregébe nyomjuk csillagpréssel, ha az nincs, .zsírpapírból csavart tölcsér is megfelel a műveletnek. Díszítésként a körtékre egy-egy szem meggyet helyezünk. E fenti ételeket már csak farsangi bolondságból is érdemes otthon elkészíteni: a recept különbenis egy orvostól származik, nagy baj nem lehet... R. F. vasömapi Hűség? a szövőnők — elmondtak mást is: „Hogy gazdaságtalanul termelt a gyár? Hát ki volt az oka annak, hogy rendszeresen rossz alapanyagot kaptunk a gépekre?, hogy a fonoda silány, csomós fonalakat szállított az üzemnek és nem tudtunk egy ép terméket kiadni a kezünkből? . . . és hogy nem egyszer még silány anyagot sem kaptunk . . .?" A munkásnők panaszát nyilván hallották a gyár, vagy az egész iparág vezetői is, de a válasszal adósak maradtak. Vártam valami olyasmit, hogy ezért vagy azért mi vagyunk a felelősek, hogy a különböző tanácskozásokon, termelési értekezleteken hangoztatott szövegek és haszontalan ígérgetések következményeként most akár le is mondunk és vállaljuk a következményeket. Ilyesmi nem hangzott el. Mit is gondoljak? Lehet, hogy ők tényleg nem felelősek. Vagy pedig én vagyok naiv. A múltkor — igaz nem a rádióban — egy iparági vezető azt mondotta a riporternek: „Nem kell érzelgős- ködni amiatt, hogy valaki harminc évet lehúzott egy munkahelyen. Lehet, hogy azért nem változtatta munkahelyeit, mert tehetetlen és tehetségtelen volt . . ." Elhül- tem. Emlékszem: volt időszak, amikor csak elbocsátás révén válhatott meg valaki munkahelyétől, sőt, meg is bélyegezték, a személyi lapjára felkerültek az elítélő megjegyzések, hogy karrierista, hogy anyagias, hogy összeférheti. len, hogy nyughatatlan és egyáltalán nyavalyás kispolgár. Aztán végre jött a feloldó — emberi — rendelkezés: mindenki szabadon választhat munkahelyet. De a példakép akkor is az volt, aki hűséges a munkahelyéhez, lásd . . . törzsgárda szabályzatot. Most viszont nem tudom, mit gondoljak. Azokról, például akik nem mászkáltak. Hegyiéknél a hegyben Megmozdult a hegy lóba. A völgy ölét valahol motoros kapa szaggatja, itt-ott füst kanyarog az .ég felé." Gi- zus csak a tizes busszal jön majd ki, most még talán a fodrászbúra alatt ül, a gyerek viszont a haverokkal már /az erdőben keresi a rókalyukat Szép állat volt, amelyik a télen kerülte a kertek alját, megkapta a nyulak belsőségét, elégedett lehet, a nyulak gereznája meg kifordítva, szénával kitömve, ;ózva szárad. — Itt vagyok, amikor csak lehet. Az új főnök még a műhelybe sem jött le, csak letelefonált, délutánra legyünk meg a munkával. Azt se jött le megnézni, milyen gépeink vannak, hogyan dolgozunk, de legyünk kész délutánra ... Két hétig csak azon dolgoztunk, akkor lettünk meg vele... Hajnalban már jár az agyam, nem tudok aludni, hát kijövök, amikor csak tudok ... Még nem metszek, ezt a tíz sort még ráérek, de arra feljebb, a nagyobb gazdák már megkezdték. Akiknek egy-két holdjuk vafi, azok már metszenek. Ennek a kékfrankosnak itt nem vált be a kordonkar, most majd visz- szametszem, itt rövidcsapra, hagyok biztosítócsapot, ezekből meg lugast nevelek az út fölé. A szomszéd ajánlotta, hogy ássak a fák tövébe hullott nyulat bőröstől, de ennek a baracknak nem használt, mézgásodik, most kitisztítom, rézgáliccal kikenem, talán rendbejön. Az almának, meg a körtének viszont jót tett. Ezt a körtefát nagyon szeretem, ez volt itt az egyetlen gyümölcsfa, tíz éve itt még fű volt, tarackos, meg csipke- bokorerdő, a fa fölfutva, már ;olig van kérge, de kapott trágyát is, hullott nyulat is, s ni, milyen szép új hajtásai ' vannak. A ház Imre munkája. Hegyi Imréé, a fákat Gizus választotta ki a kővágószőlősi hegylábra, ahorvnan csodálatosak az esték, az öreg templom tornya mellett megy le a nap nyáron, a tűz mellé a szomszédból átjön a testvér, aki angórázik a kert mellett, őszönként meg megindul a hegy, látogatják egymás pincéjét az új és régi gazdák, tanulni fortélyt, kóstolni egymás borát. Imre a tőkék mellett álldogál, tervezi,- melyiket hogy metssze március közepén. Markában földet morzsol, elégedett, trágyát forgatott az őszön a sorok közé, a rögöket megporhanyósította a tél, rajta nem múlik, mi kerül majd a hordóba. Rajta nem. B. L. Rádió mellett... Valamikor — még az ötvenes évek legelején — amikor a fél ország alapfokú szemi- náriumokrb járt (másik fele pedig várta a beiratóst) azt tanultuk, hogy a szocialista társadalomban nem lesz munkanélküliség, nem lesz munkaerő-felesleg. Azóta megváltoztak a viszonyok, a gazdasági viszonyok, meg kell hagyni: elég meredeken. A napi híradásokból értesülhetünk, hogy egyes üzemekben, gyárakban, munkaerő átcsoportosításra van szükség, ami alatt értendő a dolgozók átképzése más szakmákra, átirányítása más munkahelyekre és értendő az elbocsátás is főleg azok esetében, akik „slendrián" módon dolgozgattak. Az érvek — amelyeket az érdekelt munkahelyi vezetők hangoztatnak — még meggyőzőek is. Hallottam a i rádió egyik műsorában, hogy ; a nagy vidéki textilgyár veze- 1 tősége 100 fő elbocsátását tervezi. A riportból ugyan nem derült ki, de remélhe- j tőén nem az utcára kerülnek, hanem valamilyen úton-mó- don találnak más munkahelyet, ott, ahol foglalkoztatásuk gazdaságos lesz. De nyilatkoztak a munkások is. Tessék csak jól figyelni: „Nem tudjuk, ki kerül bele a száz elbocsátott közé?" Aztán: „Mindennap azzal indulunk műszakra, hogy ma közlik vele vagy velünk a felmondást. Nyugta- lanunk vagyunk.” Egy asz- szony: „Csak a melósokat küldik el, ez a hír járja . . ." Akik hosszú éveket letöltőitek a gépek mellett és megtanulták a szakmát, megszokták és megszerették munkahelyi környezetüket, sőt, a gyárra építve jövőjüket, saját tervüket, letelepedtek, családot alapítottak — amelyre mellesleg korábban minden eszközzel éppen a gyár vagy az iparág ösztönözte őket —, most szinte elölről kell kezdeniök mindent . . . Roppant nagy gond ez, amely nyomasztja a munkást is, a munkáltatót is. A szövök — pontosabban Csúcstechnológia AC 200 Március 2-ától, hétfőtől a Kossuth adó programját is a mikroproceszorral vezérelt műsorlejátszó rendszerrel - AC 200-as berendezéssel - juttatják az adóállomásra. A Petőfi adó és a III. műsorának sugárzását már februártól szintén ilyen típusú berendezéssel bonyolítják le. A Rádió Danubius programját tavaly, csaknem fél éven át két AC 200 berendezéssel játszották le. A Magyar Rádiónál végrehajtott rekonstrukció során hat ilyen berendezést szereltek fel az új üzemépület műsorstúdióiban. Az AC 2Ó0 berendezés az Elektroakusztikai Gyár. új terméke, a mikroprocesszorral vezérelt műsorlejátszó rendszer első tagja, csúcstechnológiát képvisel. Kezelése sokkal egyszerűbb, mint az eddig használt berendezéseké, így az adás során kevesebb hiba fordulhat elő. A gyár szakemberei a számítástechnika alkalmazásával fejlesztették ki e korszerű rendszert, amelynek központi része a vezérlőasztal, a kezelő munkahelye. Fontos eleme az elekt- — ronika zömét tartalmazó keret, vagyis szekrény, a bemondó asztala, az alfa-numerikus display, valamint a műsor szolgáltatásához használatos stúdiómagnó, lemezjátszó, szünetjel- gép, pontosidő-adó. A műsorkibocsátás teljes folyamatát a mikroprocesszor felügyeli. Az Elektroakusztikai Gyárban hamarosan elkészülnek az AC- , műsor lebonyolító rendszer újabb típusai: az AC 201 és az AC 202 berendezések. Lovásziskola Bábolnán Legtöbben talán Sóra Sándor Bábolna című dokumentumsorozatából , értesültünk arról, hogy a Bábolnai Mező- gazdasági Kombinát lovásziskolát is működtet — elsősorban saját szakemberigényeinek kielégítésére. Hiszen az ott tanulóknak a tandíj fejében két évig a bábolnai ménesben kell dolgoznia. De lapunkban is jelent meg hirdetés, mely erre az iskolára vár jelentkezőket, ezért is érdeklődtünk Prekler László ágazatvezetőnél.- Tervezzük, hogy Bábolnán egy speciális mezőgazdasági szakközépiskolát hozunk létre — a lovásziskola ennek keretében működne tovább. Elképzeléseink már konkrét formát öltöttek, s azok az illetékes helyeken várják elbírálásukat. Évente 18-20 fiú tanulhat Bábolnán a nyolcadik általános elvégzése után: a határidőt úgy állapították meg, hogy azok is jelentkezhessenek, akik először másutt próbálkoztak — eredménytelenül. A leendő lovászoknak május 15-ig kell jelentkezniük az iskolára, ahol majd hetente váltja egymást a tanulás és a munka. A tananyag általában a szakmunkásképző intézetek anyaga, természetesen a szakmai tárgyak és a gyakorlat a lóval, iótartással, -tenyésztéssel kapcsolatos elméleti és gyakorlati tudnivalók elsajátítására való. A diákok kollégiumi elhelyezést kapnak, s ösztöndíjat is, hogy semmi se akadályozza őket a tanulásban. A bábolnai lovásziskola hamar népszerűvé vált, már kétszeres a túljelentkezés. Talán azért is, mert a lósportban az utóbbi években szép eredményeket értek el a magyarok: nevezetesen a fogathajtásban. Márpedig a fogathajtás Bábolnán is tantárgy- - igaz a szenatárolás is, miképp az istállók rendben tartása. B. L. Tantárgy a fogathajtás
