Dunántúli Napló, 1987. március (44. évfolyam, 59-89. szám)

1987-03-31 / 89. szám

1987. március 31., kedd

Dunántúlt napló

3

Egy pislogás: 54 forint-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------—

W

/XvXlXwXv^vXvIwX^wXvXwXvv^^

Kialcticizxalc ü SttäfflHOl tc^talasKoIccxt

»-................................i__A minőség éve a MOFA-nál

Gyorsfotó a Kossuth utcában

Szeretünk mindent gyorsan és az utolsó pillanat- ban elintézni. Hogy menynyire így van, igazolja a pécsi Fényszöv 4. számú, Kossuth utcai műtermében az elmúlt hetekben felszerelt Polaroid miniportré fényképezőgép vártnál Is nagyobb sikere. Miben is áll az új gép és az új szolgáltatás „titka”? Egy kattintás és egy percen belül már át is veheti a megrendelő a négy darab 4X4 cm-es fényképet, nyolcvan forintért. Nem kell kétszer elmenni a műterembe, és új felvételt is azonnal lehet rendelni, ha valaki nem elégedett a képmásával. De, mint Petries Gyuláné, a műterem vezetője elmondta, eddig még senki nem háborodott fel a kép minőségén, mivel a fényképezőgép optikája lágyabb rajzu, kevésbé hozza ki az arc Itisebb-nagyobb hibáit, kemény kontrasztjait. Persze fiatalító varázsereje nincs. A kis gépbe egy kazettát helyeznek be - nyolcszor négy kép készíthető vele —, az exponálás után kihúzzák a papírcsíkot és 30 mp múlva jelez a gép kvarcórája: a védőpapír levétele után már látható is az időtálló négy fénykép. Másolatot viszont nem lehet a felvételről készíteni.

Két gyermek állít be a műterembe, mindjárt a gyorsképet kérik. Komolykodó arcvonások és már rakják is el a borítékot. A fényképeket az osztálytársak kapják, nyolcadikosok, emlékbe ajándékozzák egymásnak. A fiatalember szintén siet, már lejárt a személyi igazolványa, soha jobbkor az azonnal elkészülő fénykép.

— Ne tessék pislogni- figyelmezteti a fényképésznő, a fiatalember igyekszik is a kérést teljesíteni. Egy pislogás 54 forint, mivel ennyibe kerül a fényképpapír, amit el kell dobni ha behúnyt szemmel „tekint" valaki az objektívbe. Természetesen a pislogást kizárni nem lehet, van aki reflexszerűen hunyorog az éles, felvillanó fénytől.

A műterem 7—19 óráig, szombaton 8-18 óráig tart nyitva. A későbbiekben szeretnének egy színes Pola- roid-kazettát is kapni, ha majd az anyagi lehetőségek ezt megengedik.

B. A.

A felületkezelő géplánc egyik szakasza- Jó évet zártunk. De a vállalat gazdasági helyzete egy jó évvel nemigen változik meg. A keresetfejlesztésében a 86- os volt az eddigi legjobb évünk - fogad Belvaracz János, a Mohácsi Farostlemezgyár gazdasági igazgatóhelyettese.

Ebben a három mondatban kimondatlanul is sok minden benne van a MOFA múltját, jelenét és jövőjét illetően. Az elmúlt évet a tervezett 70,6 millió nyereséggel szemben

84.6 millióval zárták — ez az

1985-ös nyereség másfélszeresét jelenti. Tiszta árbevételük meghaladta a 952 millió forintot, az összes tőkés export

112.6 millió forintjából a tervezett másfélszerese, 86 millió volt a saját kivitel. Keresetszintjük, a tőkés exportért kapott 0,5 százalékos bérprefe- rencióval 10,5 százalékkal növekedett, így az elmúlt évben meghaladták a 74 500 forintos átlagot.- Ez az átlagkereset még így sem annyi, amennyivel megfelelően elismerhetnénk a 4 műszakos termelésben dolgozókat. Ez a jelentős, 10,5 százalékos keresetszint-növe- kedés tényleges termelésnövekményt takar - mondja Belvaracz János.

A keresetszint-szabályozás- ban eltöltött első évükben minden összejött: többet és eredményesebben dolgoztak és többet is adhattak az embereknek. Azoknak, akiken a jövőben még az eddigieknél is sokkal több fog múlni.

A MOFA ezt az évét már 342 milliós, nullára leírt állóeszközzel kezdte, s ez a számításaik szerint 1990-re már eléri a félmilliórdot. így érthető, ha a gyár távolabbi jövője csak akkor lenne biztató, ha megkezdhetnék a termelőeszközeik felújítását. Ehhez üzemenként 0,5—1 milliárd forintra

lenne szükségük. Ennyi pénzük viszont belátható időn belül nem lesz. A tavalyi - a tervezettnél is lényegesen nagyobb - nyereség lehetőséget teremtett (volna) a tartalékolásra, de ... Vannak még törleszteni- valóik az V-ös, keményfarost- lemez-gyártó üzem építése miatt, s a talán idén végre befejeződő kazánházi rekonstrukció hiteltörlesztésének kezdete is 1988. Ezek a kötelezettségek lekötik a szabad pénzeszközeiket. A gyár, de még az üzemek teljes felújítására sem lesz tehát pénzük.

Egyelőre még optimisták és bíznak önmagukban, hisz a fennmaradásuk és a továbblépésük záloga az egyre szervezettebb munka és a belső tartalékok feltárása. Az elmúlt évben már bizonyítottak e téren is. Sikerült a 109 milliós állóeszköz-fenntartási költséggel szinten tartani a gépek és berendezések termelőképes állapotát.

Tehát marad a belső tartalékok mozgósítása a gyári célokért. Az idei 100 millió fölötti nyereségüket is erre alapozzák döntő mértékben. Ahogy megfogalmazták, a minőséget helyezik előtérbe, a termelésben és a vállalati tevékenységben egyaránt. Igaz, ebben az is szerepet játszhat, hogy lehetőségük nyílik a keményfarostlemez árának 18 százalékos növelésére — igazodva a világpiaci árakhoz.

— Ez a 18 százalékos áremelés viszont csak akkor érhető el - mondja a gazdasági igazgatóhelyettes —, ha a vevő a minőségjavulásért cserébe ezt az árat is hajlandó megfizetni itthon és külföldön egyaránt.

Ez pedig nem lesz könnyű feladat sem piaci, sem gyártási oldalról. Mert a hagyományos vastagságú keményfarostlemezek piaca telített, a biztos vevőik az eddigieknél nem kérnek lényegesen többet e termékeikből. Viszont tényleges kereslet mutatkozik a vékony (2,5 és 3 mm-es) lemezek iránt a világpiacon.

— Nekünk ezt kell gyártanunk, ha új piacokat akarunk meghódítani. Márpedig erről nem mondhatunk le — jelenti ki Belvaracz János.

— Ezt képesek gyártani a jelenlegi, egyre öregebb technológiával?

— Nem lesz könnyű, de gyártanunk kell. Ebben jelent sokat a belső tartalékok kiaknázása. Első helyen a szakértelmet említem, aztán a szigorúbb technológiai fegyelmet, hisz a gyártásnál az 550x214 cm-es táblaméretnél nem egyszerű feladat tartani a vastagságban megengedett tűréshatárt. A termelőberendezéseink megfelelő műszaki állapotáért a korábbiaknál is nagyobb felelősség hárul a kezelőkre, a tmk-sokra.

A MOFA vállalati tanácsa által megfogalmazott 1987-es tervszámok azt is tükrözik, hogy a tavalyi nagy előrelépést nem tekintik véletlennek. Ez évre 1 milliárd feletti tiszta árbevétellel, 101,5 milliós nyereséggel, több mint százmilliós saját tőkés exporttal számolnak. S ha ezeket teljesítik, akkor a keresetek további 6 százalékos növelésére lesz lehetőségük.

Ezért is említik a MOFÁ-ban a minőség évének az idei esztendőt.

M. L.

Nagy teljesítményű automata gép vágja méretre a kész farostlemezeket. Proksza László felvételei

Á szőlő és bor nemzetközi éve

A Nemzetközi Szőlészeti és Borászati Hivatal (O. I. V.) 1987-et a szőlő és bor nemzetközi évének nyilvánította. Az erről szóló felhívás hangoztatja az O. I. V.-nak azt az elhatározott szándékát, hogy támogat minden olyan kezdeményezést, amely a szőlőnek és termékeinek, különösen a bornak a jobb megismerésére irányul. Ezért javasolja, hogy 1987-ben az egész világon a szőlővel és a borral kapcsolatos minden rendezvény közös témája a szőlő és a bor jó hírének növelése legyen.

Az O. I. V. meghirdette a „Szőlő és bor városa" pályázatát. A megtisztelő cím elnyerésére pályázhatnak mindazok a települések, amelyek vállalják a „Szőlő és bor nemzetközi éve" rendezvényeinek megszervezését. A sikerrel pályázó települések vezetőségét az O. I. V. meghívja a Rómában 1987, október 25—31. között tartandó záró rendezvényre, a hozzájuk tartozó újságírókkal együtt.

Felhívással fordulunk — elsősorban szőlő-bortermelő körzeteink településeihez, központjaihoz, hogy helyi rendezvények megtartásával járuljanak hoz- zás a szőlő és bor nemzetközi éve sikeres magyarországi megrendezéséhez.

A helyi rendezvények lehetnek

— tanácskozások, konferenciák, kollokviumok, melyeknek témája a szőlészet és borászat elmélete és gyakorlata, a szőlő és a bor táplálkozás-élettana, a bor és gasztronómiai kapcsolata, a szőlő és a bor néprajzi kultúrtörténeti és kulturális vonatkozásai, a bor és a vendéglátóipar, a bor és a tömegkommunikáció;

— gyakorlati bemutatók, melyeknek témaköre a szőlő termesztésének és a bor készítésének technológiája, borkóstoló tanfolyamok, vendéglátóipari

napok keretében szervezett gasztronómiai bemutatók;

— szüreti napok és egyéb helyi néprajzi jellegű rendezvények, népszokások, vásárok;

— kiállítások (könyv, képzőművészet, bor, címke, bormúzeum stb.);

— népi együttesek műsorai;

— irodalmi, zenei műsorok;

— borversenyek;

— pincérversenyek;

— borlovagrendek szereplései

és minden olyan rendezvény, amely témájában valamilyen formában és kulturált módon kapcsolódik a szőlőhöz és a borhoz.

A rendezvények nyilvánosak vagy zárt körűek lehetnek, de fontos követelmény a sajtó (újság, rádió, televízió) nyilvánosságának biztosítása.

A rendezvények megszervezésének és lebonyolításának öszszehangolására a „Szőlő és bor városa" pályázatok előzetes elbírálására és a kiíró O. I. V,- hez továbbítására, az O. I. V,- val a kapcsolat tartására megalakult a „Szőlő és bor nemzetközi éve bizottsága". Címe: MÉM, BudapestV., Kossuth Lajos tér 11.

A rendezvények éves programját — a helyi vagy körzeti társadalmi, tudományos, kulturális, egészségügyi és gazdálkodó szervekkel együttműködve — a városi, községi tanács végrehajtó bizottságának e feladattal megbízott szakigazgatási szerve állítsa össze, és az illetékes megyei tanács mező- gazdasági és élelmezésügyi osztálya útján juttassa el — a pályzati szándék megjelölésével vagy mellőzésével — a bizottsághoz 1987. április 15-ig.

Szőlő és Bor Nemzetközi Éve Bizottsága

íletközelibb szakmunkásképzés

Harmadéves esztergályos tanulók szakmai órán a Sopiana Gépgyár új tanműhelyében. Fotó: Proksza László

Bázistanműhely a Sopiana Gépgyárban

Korábban szigorú előírás volt: az esztergályos tanulónak 97 órát kellett marógépen és jgyanannyit köszörűgépen dolgoznia és a többi időt tölthette egyetemes esztergagépnél.

Mesztegnyei József esztergályos szakoktató már a változtatás előnyeként mondja:

— A lehetőségünk már any- nyival bővült, hogy szabadabban dolgozhatunk, és mi dönthetjük el, hogy melyik témát milyen mélységig oktassuk, gyakoroltassuk a vállalati igények figyelembevételével.

Hogy jó volt-e a régi oktatási forma, és mit várnak az újtól, amikor a szakmai irányítás már nem a művelődési, hanem az ipari tárca irányítása alá kerül - erről a szakoktatók véleménye egységes: az új formától sokat várnak.

A Sopiana Gépgyár minden igényt kielégítő új bázis-tanműhelyében beszélgetek szakoktatókkal a képzésről. Számukra is sokat jelent, hogy megszűnt végre a kötött tanmenet, és az oktatás, gyakoroltatás, is mind életközelibbé válik.

— A géplakatos szerelő tanulónak 40 órás gőzgépjavító gyakorlatot kellett tartanunk az előírás szerinti majd 700-ból ... De egész Pécsett nincs már egyetlen működő gőzgép sem - mondja Lutz Ferenc szakoktató. — Csinálnunk kellett, de mi értelme volt? Most ez a kényszer megszűnik.- Mi dönthetjük el végre, hogy az éves témán belül mikor, mit és mennyi órában oktatunk a szakmai és a vállalati igények szerint ... És ez már így is nagy eredmény - összegez Ulmer Ádám tanműhelyvezető.

Pékár István gyári gépi forgácsoló szakoktató mindezekben egyetért kollégáival, és említ egy lényeges szempontot még: a szakmaszeretetre nevelést.

— Hogy kit érdekel valóban a szakma, az már a szerszám- készletéről is megállapítható. Aki előbbre, a következő munkafázisra is gondol, az már úgy, aszerint válogatja össze és rendezi a szerszámait.- A többség ilyen?- Azt azért nem mondanám .. .

A miértre íme a csokorba gyűjtött válaszaik.

Nincs vonzereje a szakmatanulásnak. Még ma is él az a régi szülői intés: „Ha nem tanulsz gyermekem, majd beadlak ipari tanulónak!" Valamikor tolongtak, hogy bejussanak a gyerekek, most meg a demográfiai hullám miatt újabb középiskolák és osztályok nyílnak, a szakmunkásképzők meg félgőzzel üzemelnek. Az utóbbi évtizedek többszöri gazdaváltósa sem segítette úgy a szakmunkásképzést, ahogy az elvárható, sőt kívánatos lett volna. A mostani, szaktárcához való visszakerüléssel is vagy tízéves hátrányt kell behozni, de a lépcsőzetes átállással - félő - újabb évek mennek el. Hisz most csak a felmérések időszakát éljük, s az idő vészesen rohan.

Nem lehetne ezt az átállási, egységesítési folyamatot úgy meggyorsítani, hogy ne újabb évek menjenek rá?

Minden munkáltatónak az lenne a jó, ha a frissen végzett szakmunkás nemcsak tudná, értené, de szeretné is a szakmáját. Az új oktatási törvény viszont azt sugallja, hogy aki egyszer elkezdte egy szakma tanulását, az fejezze is be. Mert tanulót — a tankötelezettség miatt — 16 éves koráig nem lehet eltanácsolni az iskolából. „Nem a rendesebbjével van baj, azok eddig sem okoztak fejfájást az iskolának, az oktatónak” — mondják. így aztán szinte a szép szó maradt meg egyetlen eszközként a fegyelem tartására. Kérhetnek, kérlelhetnek, ám gyakorta hiába. Lóghat a gyerek, ha kedve tartja, kerülheti az iskolát, fütyülhet az egészre . . .

Azért szerencsére a többség akar. A „Szakma kiváló ta- nulója"-verseny esztergályos és géplakatos szakmai megyei győztese lett a minap az ő kezük alatt gyakorló Szabó Jenő és Tiegelmann József. S - állítják — ebben annak is jelentős a szerepe, hogy jól felszerelt, korszerű bózisműhelyben gyakorolják a szakmát.

Évente mintegy tízmilliós árbevételt érnek el a tanulók munkájával a tanműhelyben. Úgy tanulnak tehát, hogy közben jelentős értéket is előállítanak. S ezért — mint arról a korábbi cikkemben már beszámoltam -, nem is keveset áldoz a Sopiana Gépgyár. Azon vannak az oktatók, hogy aki kezük alól kikerül, az bárhol megállja a helyét a szakmájában. Emiatt nincs szégyenkeznivalójuk. Csak azt nem értik beszélgetőpartnereim, hogy döntően miért csak az anyabázis vállalja ennek anyagi következményeit, amikor a legtöbb ifjú szakmunkás más üzemekhez, szövetkezetekhez kerül — lényegében az új munkáltató számára ingyen. Miért nem lehet hozzájárulásra rábírni azokat a szervezeteket, akik azért kapnak ingyen szakmunkást, mert nincs lehetőségük azok képzésére?

A Sopiana bózisműhelyében esztergályosokat, marósokat, gépszerelőket és szerszámkészítőket képeznek a tantervi és a gyári igények figyelembevételével. És a többi tanműhelyben és gyakorlóhelyen mikor lesz legalább ilyen színvonalú a képzés? És a többi, a más szaktárcák irányítása alatt tevékenykedő szakmákban?

Jó lenne, ha nem évek múltán, hanem mielőbb megvalósulna országosan a szakma szerinti, megközelítően azonos szintű képzés.

Murányi László