Dunántúli Napló, 1987. március (44. évfolyam, 59-89. szám)

1987-03-30 / 88. szám

1987. március 30., hétfő ^Dunántúli napló 5 Tájértekezlet Pécsett A szak- szervezet ifjúság­politikái munkája Négy megye, Baranya, So­mogy, Tolna és Zala részvéte­lével szombaton tájértekezletet tartott Pécsett, az SZMT szék­hazában a SZOT Országos If­júsági Tanácsa. A tanácskozá­son nyolcvanon, a szakszerve­zeti ifjúsági tagozatok s taná­csok vezetői vettek részt. Ez a második ilyen rendezvény volt az országban, korábban már hasonlóra Veszprémben került sor. A vitaindítót Dávoti Istvánná, az Országos Ifjúsági Tanács titkára tartotta, aki szólt arról, hol tart ma az 1985. évi ifjú­sági munkáról szóló SZOT-ha- tározat végrehajtása. Vitaindí­tójában négy fő területet emelt ki, a első a teljes és ha­tékony foglalkoztatás, és az ez­zel kapcsolatos érdekvédelem, második a szakemberképzés, harmadik a bér- és jövedelmi viszonyok, s végül negyedik a szabadidő, az egészséges élet­mód volt. Az ifjúsági tagoza­tok és tanácsok megalakulása megváltoztatta a szakszervezet 15 éves ifjúságpolitikai gyakor­latát, és ez azért is jelentős, mert a szakszervezeti tagok kö­zül egymillió-háromszázezren 30 év alatti fiatalok. Céljuk az, hogy a fiatalok is magukénak érezzék a szakszer­vezetet, és hogy ezen keresztül is közelebb kerüljenek a jövőt formáló döntések meghozata­lához, hogy , ebben nagyobb részt vállaljanak, nagyobb sze­repet kapjanak. Alapvetően a szakszervezet alkalmaz a fiatal dolgozók és szakmunkásta­nulók érdekvédelmére, az ér­dekképviseletet és érdekegyez­tetést pedig a jövőben a KISZ- szel közösen látják el. A tájér­tekezleten közel húszán szóltak a témához, s valamennyien a szakszervezet ifjúságpolitikai munkájának továbbfejlesztési lehetőségeiről beszéltek. A ta­nácskozáson részt vett dr. Bö- dö László, az SZMT titkára is. D. Cs. Életképek Nagy, szép barna szemű fia­tal asszonyka, szomorkás Ma­donna arcú: rátámaszkodik a felmosófa hosszú nyelére, só­hajt, „ . . . mindjárt beszakad a hátam . . .", aztán a hipós-mo- sóporos vizben kicsavarja a rongyot, rádobja a fára és a vizes kövezeten húzza odo- vissza, mint a szénát gereb­lyéző parasztasszonyok a tava­szi kaszálón. A folyosóról nyíló helyiségekkel - köztük hét­nyolc kórteremmel — már vég­zett, a három fürdőszobával, illetve mellékhelyiségekkel is. A folyosó utoljára marad. De közben még társával elmegy a szomszédos épületben lévő konyhára a reggeliért, amelyet egy zsúrkocsihoz hasonló al­kalmatosságon tolnak át, végig a folyosón, a melegitő-tálaló konyhába. Az ebéd szintén ezt az utat járja be, össze kell szedni a jénai vagy cseréptá­lakat, tányérokat, poharakat, ezt az edényhegyet el kell mos­ni, előkészíteni a vacsorához. Játékkészítés a magyarlukafai néprajzi műhelyben Hétvége a múzeumban A magyarlukafai néprajzi műhelybe az elmúlt hét végére játékkészítésre invitálták az óvónő- és a pedagógusjelölte, két, szülőkkel és gyermekekkel együtt. A „Hétvége a múzeum­ban" sorozat keretében meg­hirdetett program célja az volt, hogy megismertessék az érdek­lődőket azokkal a természetes anyagokkal, melyekből a gyer­mekek fantáziáját megmozgató és sikerélményt nyújtó játékok készülhetnek. Magyarlukafa olyan kisköz­ség, hogy még a térképen sem szerepel, pedig Szigetvárhoz 17 kilométerre található. Egyetlen utcáját övezik kétoldalt a há­zak. A falucska közepén áll a nádfedeles, hófehér falú nép­rajzi műhely. Kapuján egy cé­dula: „A játékkészítés szem­ben,- a templomban”. A temp. lom már régóta nem funkcio­nál; benne található többek között az elöljáróság is. Az egykori nagyterem pedig alkal­manként otthont ad a külön­böző rendezvényeknek. Kékes Tóbiás, a magyarluka­fai néprajzi műhely vezetője az ajtóban fogad bennünket:- Kevesen vagyunk, nagyobb érdeklődésre számítottunk - magyarázza. - Mindent meg­tettünk, hogy több óvónőt, óvó­nőjelöltet, pedagógust és ta­nátképző főiskolást kihozhas­sunk ide. Kis Edit, a pécsi Lengyel Gyula utcai logopédiai óvodá­ban óvónő. Mint mondta, szí. vesen jött a rossz idő ellenére, mert olyan új módszerekkel is­merkedhetett meg, amit a kecskeméti óvónőképzőben nem tanult: így újszerűek számára a szövések, fonások és a sós­ból készíthető babák, csikók, egyéb állatok és tárgyak. Hobmann Andrásné szövő — jelenleg gyesen van — a férjé­vel és a két kislányával érke­zett; mivel szeretik a régi népi dolgokat, szívesen fordították e célra az idejüket. Bárány Mara Budapestről utazott ide, hogy vezesse a szövő foglalkozásokat és a nádból, sósból való játékkészí­tést. Számára nagyon meglepő, hoav alig 8-10 embert és csa­ládját érdekelte a rendezvény. A tapasztalata az, hogy az ilyen programok mindig több embert mozgatnak meg. Tegnap tényleq kevesen vol­tak, de így mindenkinek bőven jutott anyog és elsajátíthatták a különböző fogásokat. Adóm E. Zene, mozgás, elegancia Divatbemutató Pécsett Egész délutánra, sőt még es­tére is találtak megfelelő prog­ramot maguknak azok a höl­gyek, akik ellátogattak szomba­ton az Apáczai Csere János Nevelési Központba. Volt itt át­változtatás, cukrásztermék- be­mutató, divatcikkek - ruhák, cipők, táskák, övék stb. — áru­sítása, divatbemutató és jazz- balett. Több száz érdeklődőt vonzot­tak e programok már a kora délutáni órákban az emeleti színházterem köré, ahol két órától tetőtől-talpig átváltozá­soknak lehettünk tanúi. A vá­ros legjobb fodrásza, Szél Ist­ván és munkatársai egymás után alakították a hölayek fri­zuráját egyéniségüknek és al­katuknak megfelelő formájúra. Pár méterrel odébb Pethő Rita kozmetikus korrigálta az arco­kon lévő kisebb hibákat és ké­szített kívánság szerint nappali vagy esti sminket. Kaptak jó tanácsokat a hölgyek bőrápo­láshoz, házi sminkkészítéshez, hajápoláshoz és divatos öltöz­ködéshez. Az alakjuknak, méretüknek megfelelő csinos, előnyös ruhá­kat meg is vásárolhatták a helyszínen. A Bőrgyár velúr­kosztümöket, noppabőr szok­nyákat és sortokat, a Donna butik alkalmi ruhákat kínált. De voltak qyermekruhák, női cipők, szandálok (a Cipőipari Szövetkezet termékei), vala­mint kiegészítők: kesztyűk, tás­kák, övék és egyéb bőrdíszmű­vek (a Kesztyű- és Bőrdíszmű- ipari Szövetkezet árui). Az, akinek átváltozásához fogyásra nem volt szükség, bő­ven lakmározhatott a jobbnál. jobb süteményekből a szintén itt megrendezett „süti-püti dömping" elnevezésű cukrász­termék-bemutatón és -vásáron. Nagy Pál László, a Baranya Megyei Vendéglátóipari Vállo- lat ANK éttermének vezetője irányításával 15-fajta sütemény várta az ínyenceket. Puding- kelyhek, gyümölcstorták, geszte­nyés termékek, hatalmas mé­retű képviselőfónkok örvendez, tették meg a vásárlókat még vasárnap délelőtt is. Akinek este 6-8 óra körül sem volt elege a jóból, az íze­lítőt kaphatott a tavaszi és nyári, női, férfi- és gyermek­divatból. A divatbemutató közben mu­tatta be nyolc produkcióját az ANK JAMP jazzbalett csoportja is. Hámori A. Sokan keresték fel a rögtönzött fodrászüzletet Fotó; Läufer László „Mi nem vagyunk gazdagok..." Aztán ismét a felmosórongy, vödör, mosófa. Ahol reggel fel­mosta, a kövezet már színtelen és szürke és sáros lábnyomok­kal tarkított. Mert a folyosó so­ha nem üres, betegek csoszog­nak, fehér köpenyes nővérek és orvosok sietnek végig, ha látogatás van, megérkeznek a fekete kendős, almaszagú idős asszonyok szatyrokkal és nagy sóhajtásokkal. Kezdheti elölről, egészen a lépcsőházi bejára­tig. A hónap bizonyos napjain halványzöld csempés falrészt minden létező helyiségben hi- pós vízzel mossa le, a keze fe­je örökké vörös és ég. A fo­lyosón a nevét kiáltják: „Zsu­zsa I A nyolcasban kidőlt a...!” Aztán Zsuzsika! A vécébq/n ismét valaki mellé...!" A falat bo­rító csempéhez csak úgy fér hozzá, ha elhúzza az ágyat. Betegestől persze, ha a beteg nem kelhet fel. A múltkor is huzigálja a nehéz vaságyat, visszatolja, utána a beteg le­száll és kisétál a vizes, frissen mosott kövezeten. De o be­tegnek nem tehet szemrehá­nyást. Nem szabad. Csak gon­dol valamit, aztán mossa a fa­lat és a kövezetét tovább, az idők végtelenségéig.- Mennyiért csinálja?- Négyezerötöt kapok kéz­hez. Tehát kevesebbet az orszá­gos átlagnál. Kórházi takarító­nő. Ehhez gyomor kell. Reggel fél ötkor kel. Tíz- és tizennégy éves lánya, illetve tizenkét esz­tendős fia van. Elkészíti nekik a reggelit, a már este kirakott gyermekruhákat még egyszer átvizsgálja, pénzt tesz az asz­talra, meg néhány sornyi üze­netet, hogy a nagylány mit hozzon az ABC-ből délután. Aztán autóbuszra ül és átutaz­za a várost, hogy hatra beér­jen, és előkapja a vödröt, ron­gyot, mosófát.- Férje?- Szerencsére most van mun­kája, de hogy meddig, azt a jó ég tudja.- Hogy-hogy?- Beteg. Cukros és naponta kétszer szúrja magát, elképzel­heti, milyen rohadt dolog az is. Ez új munkahelye most, sze­rencsére. A múltkorokban elkí­sértem, keresünk valami mun­kát, de amikor megtudják, hogy cukros, föl sem veszik. Azt mondják, most nincs fel­vétel, nézzünk majd vissza né­hány hónap múlva. Mindketten egyidősek, 33 évesek. A biztos kereset az asszonyé, aztán a családi pót­lék, és hát amit a férje keres, addig-ameddig.- A gyerekek nyúznak, hogy ez kell, az kell, nekik miért nincs olyan farmerje vagy gön­ce, mint a másiknak és hiába mondom nekik, hogy mi nem vagyunk gazdagok, a gyerek ezt nem érti meg. Hát így élünk. Szegényesen. Rab Ferenc Üvöltés Fotó: Keresztes Zoltán Földes László Ginsbergről, a bluesról, az örömről, és o fájdalomról Jócskán túl vagyunk a hetve­nes évek végének, nyolcvanas évek elejének „őszinte és kőke­mény" rock őrületén. A néhány esztendővel ezelőtti sikercsa­patok döntő többsége kifulladt vagy fedezékbe vonult, vannak kik felvállalták a limonádét is, (csakhogy egzisztenciájukat to­vább építhessék) a Földes László dirigálta HBB azonban a mai napig koncertezik. Igaz ők műfojilag soha nem tartoz­tak a „kőkemények" közé, blu­est játszanak a mai napig. Pécsett az elmúlt héten mutat­ták be első alkalommal Allen Ginsberg megzenésített költe­ményei alapján készült műso­rukat — Hét évvel ezelőtt sikerült megismernem az amerikai köl­tőt - mesélte az előadás után Földes László. - A Pen Club tartotta összejövetelét Budapes­ten és Örsi István mutatott be neki azzal, hogy: „itt egy em­ber, aki évek óta az ön verse­it is énekli koncertjein". Rövid idő alatt odáig jutottunk, hogy Ginsberg elfeledve addigi tár­saságát, bluesokat kezdett éne­kelgetni velem, összebarátkoz­tunk. Azóta sikerült újabb ta­lálkozást is összehoznom vele, ennek eredményeképpen új lemezünkön az ő előadásában hallható majd a „Sickness blu­es" és az „Igazság evangéli­uma” is. — Mit gondol, ma esti kon­certjére Ginsberg miatt jöttek el az emberek, vagy csupán mert a HBB előadása - bármi­vel is rukkoljon elő - mindig élményt jelent? — Volt aki Ginsberg miatt, volt aki miattunk jött. Remélem azokkal is sikerült megszerettet­nünk Ginsberg költeményeit, akik csak miattunk hallgatták meg az „üvöltés" c. produkciót. De abban is bízom, ogy a Ginsberg rajongók egy kicsit minket is megkedveltek a lá­tottak - hallottak alapján. — Fontos az ön számára a népszerűség? — Félreértette a dolgot. So­ha nem voltam rászorulva, hogy a közönség kegyeit ke­ressem. Nem az én stílusom, s anyagilag sem függök a zené­léstől . . . — Úgy értsem, hogy az Írás­sal még mindig foglalkozik? — Igen, nemrég fejeztem be egy monodrámát, melynek cí­me: Lombardozzi. — önről mikor lógnak köny­vet íni? — Nem nagyon bízom ben­ne, hogy erre sor kerül, bár el kell mondanom, hogy egy pes­ti újságíró felvetette már az öt­letet. Tudtommal még nem kez­dett bele. — Visszatérve az „Üvöltésre", és a bluesra: hogy tud napról napra végigénekelni egy olyan előadást, mely kizárólag a fájdalomról szól? — Először is a bluesban az irónia és néha az öröm ugyan­úgy benne van, mint a fájda­lom. Az „üvöltés" c. előadás­ban kétségkívül az utóbbinak van döntő szerepe, mégsem hiszem, hogy csak ezt az ér­zést kell egy énekesnek átél­nie, miközben a koncertre ké­szül. Úgy gondolom, az ember­nek szeretnie kell amit csinál, s ha ez megvan, már nagy baj nem lehet. Pauska Zsolt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom