Dunántúli Napló, 1987. március (44. évfolyam, 59-89. szám)
1987-03-28 / 86. szám
Az igazgató beszámoltatása ,,Egy évvei ezelőtt, ha emlékeznek, o velem szemben támasztott követelmények tételes értékelése helyett a PM-MEM rendezési eljárás határozatában fogalmazott feladatok állásáról számoltam be, mert ezt gazdaságunk programjának is lehetett és kellett tekintenünk." — Az amúgy is rekedtes hangú igazgató elnézést kér. vizet tölt magának. Persze, hogy nem az izgalomtól reked! torkán a szó, talán a sok cigarettától, s meg hogy ma, a válla'ati tonács ülésén kissé emeltebb hangon kell szólnia, márcsak a terem méretei miatt is. Ha van izgatottság az igazgatóban, az inkább oldódik most, oldódhat másfél év feszültsége. Hiszen egy éve még ezzel kellett kezdenie: az ötvenhat milliós veszteség nem az 1985. évi gazdálkodás következménye. A növénytermesztés jó volt, a kertészet két ágazata remek eredményt produkált... Az ötvenhat- •miIl'ió a korábbi éveket terhelő veszteségek kimutatása .. . S sorolta akkor Zabó Árpád, a Bikali Állami Gazdaság igazgatója, túl a halfeldolgozó okozta gondokon a tennivalókat, hogy a széna-, szenázs-, szalmabe'.akaritás nem kielégítő, a gyommal nem tudták felvenni a versenyt, elmaradt tarlómunka, az istállótrágyázás, hogy a sikeres komlóültetvényt fejleszteni kell ... - egészen odáig, valódi közgazdasági munkára is szükség van Bikaion. Az igazgató felnéz a papírjából, megakad a szeme az ablakon, nagy peiyhekben esik a hó. Ránc szalad a homlokára, azt olvasni belőle, ma még ez is március ti. zenegyedikén: pedig már kitavaszodhatna, tettünk érte, amennyit megtehettünk. Később, hogy írom e cikket, mondja a rádió, Veszprémben feloszlatták a vállalati tanácsot, miniszteri biztos vasmarkára van szükség, míg a több száz hitelező igényét valahogy ki nem elégítik. Vajon volt-e ilyen veszély Bikaion is? Azzal, hogy e'ad- ták, mert el kellett adniuk a halfeldolgozót, gond'aik 'felétől, nagyobb felétől megszabadultak. De maradt meg így is elég. A szabályzók olyanok, amilyenek. Lehet rájuk panaszkodni, megfelelő helyen még megváltoztatásukért is csatába lehet bonyolódni, de addig is kell dolgozni az adott keretek között, nyereségesen, mégha a tényleges nyereségesség el is veszik a köz- gazdasági egyenletdzsunge- lekben. Akkor hát vizsgáljuk a szabályzókat, mit tiltanak, mit tesznek lehetővé. Azt például megengedik, hogy a gazdaság területével kapcsolatos falvakban integrálják a háztájit. Erre ugyan eddig is lett volna lehetőség, dehát korábban azok nézete uralkodott, aki méltatlannak találták az állami gazdaság és a háztáji összekapcsolását, mégha alaposan meg is változott a széljárás az utóbbi tíz évben. S ez a szél most Bika'lon is friss oxigént hozott. A vt-tagok előtt ott a lap, vigyék magukkal, népszerűsítsék: a gazdaság a dolgozók jövedelmének emelése érdekében milyen fehe. tőségeket kínál. S merthogy negyven faluval határos Bikái földje, halasvize, negyven faluban háztájiztathat a gazdaság most sertés bérhizlalással, pecsenyecsibével, a ngóragyapjú- termál tetőssel, húsnyúltenyésztetéssel, kacsatöméssel. De a háztáji már csak jövőre hozhat nye. reséget. Gondterheltek a vt-tagok is, még jó, hogy nem kell szólniuk: most az igazgató beszámoltatása történik. Talán nekik is elnézést kellene kérniük megcsuklott hangjukért, talán nekik is remegne a kezük, s koccantaná az üveget a pohárhoz. Mennyi álmatlan éjszaka nem engedi még most sem oldódni az arcokat? Pedig már nyereségrészesedést is oszthattak. Nem sokat, de oszthattak. Pedig sokfelé kellett a pénz, a termelőeszközök ugyancsak elhasználódtak. Tavaly 35,5 'milliót fordítottak gépek, berendezések biztonságos üzemeltetésére, s további 5,7 miliőt építettek be, legalább szinten tartani az áfiattenyésztés feltételeit. De emellett volt erejük közel 30 milliót új eszközökre beruházni, s a tervezettnél kevesebb hitelt igénybe venni forgóeszközökre. önmagában nem nagy nyereség 16 millió forint, kü. Ionosén nem, ha 431 milliót kellett ráfordítani. De rengeteg a korábbi jóval nagyobb veszteség mellett, s rengeteg, mert azt követelte: meglett emberek változtassanak korábbi körülményeiken. Sok, mert sorsok tükröződnek benne: leváltások, kinevezések, nagyobb felelősség. Megérte? Már a székeket toljuk az asztal alá, búcsúzkodunk — okkor oldódnak az arcok. Mázsás kövek közül szabadult mindenki - tájkép hegyomlás után. Mintha kezüket, lábukat próbálnák, tört-e valamelyik, horzsolásra zsebkendőt szorítanak, Tapogatják a másikat, esett-e bajuk. S már verik le magukról a port, na ezt túléltük, most a „hogyan tovább”: örömre ugyan lenne ok, de itt a neheze: eltakarítani az omla- dékot, mi majd’ magá alá temetett, s felépíteni belőle újat, a biztonságosat... „Az eddigi változások közül a legnagyobb jelentőséget az ágazati önállóság növelésének tulajdonítom. Meggyőződésem, ez sikerünk legfontosabb biztosítéka. Megteremtettük az önálló döntésék lehetőségének legfőbb anyagi és szellemi feltételeit és ezzel egyidejűleg az önálló felelősséget és érdekeltséget is. Elértük, hogy adminisztratív kényszer, vagy diktátumok nélkül is a legtöbb ágazatvezetőnk a nyereség növelését célozta meg a tervezés során. Az Így készült tervünk megfelel gazdaságunk céljainak." - mondta az előbb még beszámolójában az 'igazgató. Az ágazati vállalásokból 28 milliós nyereség összegződött tervnek erre az évre, s ez 75 százalékkal több, mint a tavalyi. Na igen, nagyot lép, ki most kezd menni! Igazgató és vállalati tanács felelőssége, hogy a lendület megmaradjon. Bodó László Tavaly 35,5 millió forintot fordítottak gépek vásárlására Nagyapáról fiúra, unokára szállt a szakma A Vörös család Vörös Dezső, édesapja nagy- harsányi fodrászüzletében tanulta ki a szakmát - nővére és annak fia is azt tette - és férfifodrászként a biztosabb megélhetést keresve jött Pécsre 1949-ben a Városház közben lévő Schneider fodrászhoz, majd onnan egy év múlva a Pannónia Szállóval szemközti, frissiben államosított volt Rónai féle üzletbe, a Pécsi Fodrászipari Vállalathoz. Amikor a vállalat megnyitotta 1960-ban a Sallai utca 50. alatti üzletet, oda került vezetőnek, azóta ^s ott dolgozik. Négy éve lemondott az üzlet vezetéséről kisebbik, Laci fia javára. Vörös Dezsőné - a fél város csak Gizinek szólítja - 25 éve hajmosó a Kossuth Lajos utca 1. szám alatti női-férfi fodrászatban. Napi átlagban manapság is 70-100 fejet mos. Hivatalosan már nyugdíjas. A nagyobbik fiúk, Dezső, a harminchatodik évében jár. Hogy miért lépett apja nyomdokaiba? „Nem is merült fel, hogy más is lehetnék, mint fodrász.” Ö már a férfi és női fodrászatot tanulta, és az első éveiben az apja keze alatt dolgozott. A szakmája mellett a labdarúgást is legalább úgy szerette. Még a Pécsi Dózsa úttörőben, a serdülőben, aztán az ifiben rúgta a labdát, a nagyok közé is feljutott - de csak a tartalék csapatba... Válaszút elé került: szakma vagy sport? Akkor a focit választotta. Aztán a két lábtörés .. . A szakmát nem birta a lába, focizni sem lehetett. Más megélhetés után nézett: volt anyagbeszerző több cégnél, majd postai hírlapmozgós. Hét éve visszahívták a szakmájába. Az Ybl Miklós utcai 18-as férfi-női üzletben dolgozik azóta is. Az ifjabb Vörös-fiú, Laci 32 éves. Ö is férfi és női fodrász: Apja mellett két, anyja mellett egy évet dolgozott. Ö nem a szakmát, csak a vállalatot hagyta ott - néhány évre. Ber- kesden lett önálló fodrász. A fodrászválság elmúltával őt is visszahívta a vállalat. Dönthetett: vagy a bátyjával, vagy az apjával dolgozik együtt. Az apját választotta. Laci Komócsin Zoltán téri lakásán beszélgetünk. Ritka lehetőség, ma mindannyian szabadnaposak. Érdekel, milyen is valójában a fodrász-szakma?- Megélni meg lehetett belőle, bár sosem nagylóbon - állítja az apa. — Bár a hatvanas évek végén divatba jövő hosszú haj idézte elő a szakma talán legnagyobb válságát. Elmentek a mesterek, a fiatalok meg nem tolongtak. Ez a válság 4-5 évig tartott. Ahogy megszűnt a hosszú haj egyeduralma, úgy virágzott fel ismét a szakma.- Sokat dolgozva meg lehet belőle élni, ha jó a vendégkör - mondja Dezső. - Dolgozni, beszélgetni, mozogni és állni kell sokat. Tényleg mennyit keresnek? Hosszasan magyarázzák a különféle százalékhatárokat. . . Mondjuk a havi 13 000 forintos forgalomból annak 37,5 százaléka a fodrászé. Kapnak havi 100 forint koptatási dijat a saját szerszámhasználatért. „Egy jobb minőségű hajszárító 3000 forintnál kezdődik, egy jó olló 800 forint" - mondja Laci. Az apa három év múlva nyugdíjba megy. „Kiszámítottam, 45 évi munka után jó, ha 4500 forint nyugdíjat fogok kapni.”- Ezért borravalós a fodrász szakma? Látom rajtuk, hogy erre nincs mit válaszolniuk . . . Módosítom az iménti kérdésemet: Mitől függ a borravaló?- A vendégkörtől — állítják. - Az meg a fodrász tudásától, munkájától, kézügyességétől, tehát az általa végzett munka minőségétől és az emberi kvalitásától. Vendégkört csak ezek együttes meglétével lehet kialakítani. Ritka a betérő vendég, és bizonytalan is. A fiatalokat ma is ez irányítja el a pályáról: nincs még vendégkörük, tehát keveset keresnek. A vendég azonnal honorálja a minőséget és az azral együtt kapott többletszolgáltatást. Tehát csak jól érdemes dolgozni - ha az ember tisztességesen meg is szeretne a tanult szakmájából élni. Az apa a hatvanas évek elejétől egy évtizeden át a magyar fodrász élmezőnybe tartozott, hazai és külföldi versenyeken vett részt sikerrel.- Valamivel nagyobb százalékot kaptam a forgalomból, ugyanakkor a vendégköröm is jelentősen növekedett. Sok ipari tanuló került ki a kezem alól, és azok szakmailag is jók. A két fiú a versenyzésben is igyekezett követni az apjukat. Dezső országos hatodik helyezett is volt.- Most milyen frizura a divatos?- Az attól függ, kinek milyen a kora és a mentalitása. A fiatalok, a kakas, a középosztály a lágy, természetes, laza, az idősebbek a sportos frizurát kedvelik. Már nem divat szerencsére a hosszú haj, inkább az ópoltságot tükröző, az egyéniséghez igazodó frizurák a kedveltek - mondja Laci.- És egyre több nő jön hozzánk is hajat vágatni és szárítani — egészíti ki Dezső.- A divat maradjon is így, ez jó a szakmának és a fodrászoknak is - összegez az apa. A szakma ártalmáról esik még szó: a kezek, a lábak és a derék szenvedik meg egy idő után a sok munkát, és állást.- A Vörös családban nagyapáról, fiúra, unokára szállt tovább a szakma. Lesz-e folytatás? Dezső és Laci egymásra néznek :- Félő, hogy megszakad velünk a fodrász dinasztia . . . Murányi László A központi gépüzemben egy külön helyiséget alakítottak ki az MVDD 120 és a 160-as típusú fejtésbiztosító berendezések javítására. Fotó: Kóródi Gábor Több szén a népgazdaságnak Pécs Bányaüzem lendületben Aki a komplex fejtésbiztosító berendezés, az MVD—160-as István-aknai frontját mostanában megnézi, igen biztató képet lát. Röviden úgy is fogalmazhatnánk, hogy így kell kinéznie egy gépi jövesztésű területnek. Ismeretes, hogy a 113 méter homlokhosszú berendezés az elmúlt év novemberétől termel jelenlegi helyén, és azóta növekvő teljesítménnyel és javuló szénminőséggel fizet kezelőinek. Bányajárásunk közben Csete András üzemvezető néhány adatot sorol: januárban a tíz, februárban a tizenhárom tonnát is jóval meghaladta az egy főre eső műszakonkénti teljesítmény. A márciusi helyzet még kedvezőbb, eddig tizenhat tonnás átlagról tanúskodnak a számok. Azt pedig, hogy a kommunista műszakot nagyon komolyan vették a bányászok, az is jelzi, hogy múlt szombaton fejenként 28 tonnás teljesítményt értek el ezen a helyen. — Sikerült a minőséget is javítani - teszi hozzá Csete András. — Egyrészt olyan területre került most a pajzs, ahol kedvezőek a geológiai adottságok, másrészt a tudatos fejtésviteli intézkedések is beváltották a hozzájuk fűzött reményeket. Felgyorsult a tempó, februárban annyit haladtunk előre, mint az azt megelőző három hónapban együttvéve. A robbanásbiztos elektromos szerelvények és a légvágat bővítés gyors szemléje után jutunk a fejtéshez. Tizenheten dolgoznak itt, érezhetően jó hangulatban. Persze nem is csoda, végre nem azt kell hallgatniuk, mennyivel maradtak el az elvárásoktól, hanem hogy mennyi a többlet. Végigmegyünk a pajzsok között, dübörögve jön a maróhenger, hatalmosakat harap a szénfalból. A folyamatos szállítóberendezés, a kaparó pedig már első lépcsője annak a folyamatnak, melynek vége a fölhasználóhoz begördülő irányvonat.- Csúcsdöntésre készülünk, reményeink szerint két héten belül felülmúljuk az 1500 tonnás napi termelést — mondja az üzemvezető. - Talán érdemes megemlíteni, hogy ez a mennyiség éppen 250 tonnával több annál, amit az egész Pécs Bányaüzemtől várnak. A lényeg azért mégis az, hogy az első negyedévben 15 ezer tonnával több szenet adunk a népgazdaságnak. Bár a Mecseki Szénbányák tervében némi könnyítést engedélyezett a kormányzat, Pécs Bányaüzemmel szemben idén sem csökkentek az elvárások. A mostani, ezt is jóval meghaladó teljesítmények óvatos derűlátásra adnak okot. Sz. Koncz I. 1987. március 28., szombat HÉTVÉGE
