Dunántúli Napló, 1987. március (44. évfolyam, 59-89. szám)

1987-03-22 / 80. szám

„Albérletben” a társulat... Színházi kabaré, Kaposvár Sanzonok, jelenetek, paródiák A környezeti ártalmak c. jelenetsor Veszélyeztetett mag­zat c. pantomimja Czakó Klára és Lukáts Andor megjelení­tésében. Betonelemek, cementgyű­rűk, földtúrások és bekerített színházkörnyék - nagyjából ez a látvány ma Kaposvá­rott, a Csiky Gergely Színház tájékán. A zágrábi INGRA szövetség egyik társvállalata, a Zagorje varasdi szakmun­kásai, úgy tűnik, kitesznek magukért. Minőségi munkát végeznek és napnyi pontos­sággal. Néhány hete ismét teljes kapacitással uralják a terepet. Jelenleg 130-an dol­goznak, később lesznek 250- en is. A színházban bizakod­nak, 1987 december végén napra készen vehetik át Thá- lia megszépült kaposvári haj­lékát. A legjelentősebb változás: a hátsó üzemi szárny fölött emeletráépítéssel kialakítot­tak egy új stúdiószínházi ter­met, ahol már 160-an nézhe­tik majd a korábbi „szoba­színház” előadásait. Decembertől március 1-ig a nagyszínházban folytak a Szent Johanna és a Leányvásár előadásai. Azt követően is­mét visszatért a színház oda, ahol az évadot elkezdték, a Latinca Művelődési Ház nagytermébe. Itt játsszák évad végéig Goldoni Velen­cei terecske c. komédiáját (rendező: Ascher Tamás) és a Kaposvári kabarét, Koltai Róbert rendezésében. Kabaréjukat teljes egészé­ben a kaposvári színház erői­vel teremtették meg. Nincs vendég, nincs nagyágyú, min­denki nagyjából azonos súly- lyal kapott feladatot. Erről szü­netben sikerült néhány szót váltanom Koltai Róbert tel:- Egy kellemes színházi estét akartunk szerezni a kö­zönségnek, s lehetőséget ad­ni a színészeknek, hogy/ a szórakoztató műfajban is szó­hoz jussanak. Illetve esetleg bizonyos rejtett képessé­geik kibontakozhassanak . . . Úgy tűnik, mindkét cél si­keresen teljesül. A közönség remekül „veszi” a csattanó­kat, jóízűen kacag a kelle­mes, hangulatos előadáso­kon.' A műsor a kabaré jellegű szórakoztatás valamennyi műfaji kellékét hadrendbe állítja. Groteszk villanások, bohóctréfa, jelenetek, bur- leszk, sanszonok és paródiák. Egy részük csírájában még a színházi klubban született csevegés, tréfálkozás közben, (gy nem meglepő, hogy a szerzők sorában Dalos György mellett ott találjuk Koltai Róbert, Jordán Tamás és Lukáts Andor nevét is. A kabaréest zeneszerzője, Darvas Ferenc számos san­szont is komponált. így Cza­kó Klára, Pogány Judit, Tóth Eleonóra és mások új művé­szi területen mutatkozhattak be mindenki örömére. A leg­nagyobb sikert méltán a Szenteste a börtönben (Lu­káts Andor, Hunyadkiirti György); a Veszélyeztetett magzat; a Veterán ugrócso­port; Az öreglány hazaláto­gat c. paródia; a Nászéjsza­ka (Spindler György, Pogány Judit, Jordán Tamás), illetve Koltai öreg tanárja aratta. A kaposvári műhelyben is­mét elindult valami. Okkal bizakodhatunk, hogy folyta­tása is lesz ott, ahol ebben Koltai Róbert valón - „Ille­tékes Elvtárs” ... W. E. Pollack-hétvége Diákrektor-választás és más mókák... Brácsázik a régész Kamarazenekar Szekszárdon Löki lett a diákrektor a mű­szakin. A hír nem túl megrázó a kívülállók számára, ám a Pollack-hétvége háromnapos rendezvénysorozata pécsi egye­temisták és főiskolások ezreit mozgatta meg a napokban a műszaki főiskolán. Lőkös Zoltán, negyedéves, műszaki tanár szakos hallgató­val beszélgetek, aki a csütör­tök esti, végső döntés után átvette néhány napra a hatal­mat a műszaki főiskolán. Ö azt tartja fontosnak, hogy a kor­teshadjáratának valamennyi epizódját megemlítsem, és egy rektor kérésének igen nehéz ellentállni: szürke lovon érke­zett hétfőn, hogy a szintén elő­re megfontolt szándékkal vá­lasztott kemény kalapos, cső-' kornyakkendős eleganciájá­val meghódítsa a közönséget. Aztán mindenkit -, aki szá­míthat ugye majd a döntéskor —, és van hölgy hozzátartozó­ja, virággal köszöntött, szere­pelt a rádió ötödik sebesség című műsorában, készített és készíttetett magáról szobrot és festményt. Uralkodásának több mint két napja alatt megvaló­sította néhány vágyát: lesz ezentúl W. C.-papír a megfe­lelő helyeken, a sportpályák világítását ésszerűsítik. Nem nagyon maradt ideje szakmai dolgokra, vágyairól viszont szí­vesen beszél:- A hallgatók hozzáállása a tanárok személyiségétől, szak­mai, pedagógiai tudásától is függ. Azt szerettem volna el­érni, hogy ne kelljen külön el­lenőrizni, kik vesznek részt bi­zonyos órákon, de hogy ne le­gyen „katalógus", ahhoz a ta­nárok egy részének is meg kell változnia. Erre bizony kevés volt a két nap, arra viszont bőven elég, hogy a műszakisok és más fő­iskolások, egyetemisták jól érezzék magukat a Pollack- hétvégén. Ezek a programok — a szakmai, tanulmányi mun­ka mellett - hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a végzett főisko­lások bátran vállalkozzanak közéleti szerepekre is. Ha van miért. Bozsik L. Lóm, milyen keveset tudunk egymásról itt a régióban. Két és fél éve alakult meg a Szek­szárdi Kamarazenekar, rend­szeresen koncertezik, és mégis meglepetten ütjük fel a fejün­ket a próbán: ejha! Ezek ilyen tisztán szólnak? Próbanapjuk a kedd. Most éppen Vivaldi talán legnépsze­rűbb művét gyakorolják, a Négy évszakot. A hallgató számára könnyed örömzene, de annál nehezebb a muzsikusnak. A három-három hegedű, brácsa és cselló közül ha csak egy is melléfog, vagy rossz hangsúl­lyal játszik, felborul a harmó­nia. A szekszárdiakkal azonban ilyesmi már egyre ritkábban fordul elő. összeszokott együt­tes benyomását keltik. Pedig nem is mind hivatásos zenészek vagy zenetanárok. Óvónő, ré­gész, orvos ül a kottaállvány mögött, többségében a város­ból, de van, aki Pincehelyről jár be muzsikálni. Az együttes vezetője Földesi Lajos. Budapesten tanít a Liszt Ferenc Zeneművészeti Fő­iskola Tanárképző Tagozatán, így ő is az ingázók közé tarto­zik. A pécsiek előtt nem is­meretlen a neve, hiszen több évig hegedűsöket oktatott a pécsi tagozaton. A kamaraze­nekar fenntartásáról a város gondoskodik, működésük költ­ségeit beépítve a zeneiskola költségvetésébe. Egyelőre tel­jesen amatőrként szerepelnek, leszámítva egyes filharmóniai rendezvényeket. Amikor 1984 őszén az első próbákat megtartották, a zene- irodalom népszerű barokk mű­veinek gyakorlását és bemuta­tását tűzték ki célul. Decem­berben már elő is adták Corel­li Karácsonyi concerto grosso- jót, a következő év márciusá­ban pedig — Kovács Dénessel! — Vivaldi: Négy évszak című művét. Szerepeltek osztrák szó­listával (Bach h-moll mise), a Szekszárdi Madrigálkórussal, (Bach Magnificat). A tervük az, hogy néhány éven belül eljus­sanak a XX. század zeneirodal­máig. Évente négy koncertet tarta­nak többnyire a Művészetek Házában, amelytől igen sok se­gítséget kapnak. Egyebek kö­zött műsorkazettájuk anyagát is itt vették fel, amellyel sike­resen hívták fel magukra a figyelmet Svájcban és Dániá­ban. A következő években e két orszáqba terveznek koncert- utat. A Szekszárdi Kamarazene- kart illetően is az egyik alap­vető kérdés: lesz-e utánpót­lás. Hiszen egy tizenkét tagú együttesben egyetlen muzsikus kiesése is gondot jelent; rá­adásul egy csellistát nem le­het toborzással beállítani. Sze­rencsére jó a kapcsolatuk a pécsi zeneművészeti főiskolával, ahonnan mind a tanárok, mind a növendékek szívesen járnak i szekszárdiakkal kamarázni. H. J. A karikaturisták hogyan is ábrázolták ^ű” bürokratát? Kopaszodó, nyüzge öregúr, ■kifényesedett nadrág az üle- pén, klőtt könyökvédő a kar­ján, feje fölött zöld lámpa­ernyő, szemén drótkeretes szemüveg, rágörnyed a re­dőnyös íróasztalra és ír és stemplizik és ír..-., ír>. ., ír a végtelenségig. A bürokratizmus „arca” ma már így ki nem tapint­ható, csak dühítő hatását érezhetjük a bőrünkön. Soha egyetlen intézmény nem vál­lalja a bürokratizmus jelző­jét, inkább fontosnak tartják saját hatáskörükben érvény­ben lévő „szabályzatokat”, amelyek egymást szülik és a papírtenger lassan elönt mindent. Az ügyvitelek egyszerűsítő, sére ugyan akadnak, próbál­kozások, de nem képesek végrehajtani az okos és egy­ben egyszerűbb ügyintézési formákat, mert a rendelke­zések és jogszabályok lánc­szerűen kapcsolódnak egy­máshoz és ebben a káosz­ban lehetetlen rendet te­remteni. Nem is csoda. Azt mondják, hogy az utóbbi hu­szonöt esztendőben körülbe­lül 24 000 jogszabály, vagy rendelet, vagy jóég tudja micsoda jelent meg hazánk­ban, csak a tanácsi munka területére címezve. Ki tudja ezt számon tartani? Ki merné ezeket úgy szelektálni, hogy az elavultat kidobja, meg­szüntesse, hogy az egymás­Büntetés nak ellentmondókat gyöke­restől kitépje? Senki. Mindezt egy' rádióból hal­lott hírecske juttatta eszem­be. Valamelyik pesti piacon egy hetvenéves asszonyt - aki gyógyfüveket árusított, ám nem váltott helyfoglalási engedélyt vagy jegyet - 800 forintra büntette a felügye­leti hatóság. Az asszony nem tudta kifizetni a bírsá­got, ezért az összeget lefog­ták a nyugdíjából, amely nem több mint 2600 forint. Hogy ilyen alacsony nyug. díjból hogyan lehet megél­ni, ezen külön eltöprenghet­ne az ember mélységes szo­morúsággal. De hát miért, miért tetőzik a bajt a „ren­delkezések" ilyen lélektelen, minden-áron-való érvényesí­tésével azok a hivatalnokok, akiknek történetesen az in­tézkedés a munkakörükhöz tartozik. No persze, helypénzt kell fizetni. Kell bizony, a vi­lág valamennyi piacán. A „rendelet" mindenkire vo­natkozik? Persze. Ha 800 fo­rint a bírság összege ilyen esetben, hát akkor legyen 800 forint. Nyilván a bírság összegét meghatározó hiva. talnokok ezt helyesnek tart­ják, én ugyan nem, de ezzel nem sokra megyek. A baj ott van, hogy a - tegyük fel - szabályosan el­járó Hivataloknak a mérle­gelés lehetősége eszébe sem jutott. A törvény embere - aki a bírói pulpituson ül — százszor is megfontolja, át­gondolja az ítéletet, mielőtt meghozza igazán nagy bű­nök esetében is. A Hivatal­nok egy engedély nélkül árusí- ■sított kosárnyi gyógyfű miatt vágja ki könnyedén a 800 fo­rintos bírságot, mondván, hogy „rend a lelke mindennek". Ayagiakban dúskáló állampol­gárt még nem láttam a piaci standon gyógyfüveket árusítani. Aki ezt leszedi, összegyűjti, szárítja, csomó­ba köti és kiáll vele a tél­utói hidegbe, az azért teszi, hogy egy falat kenyérrel több jusson neki. A Hivatal­nok ragaszkodott a szabály­zathoz. Ez a dolga. De nem kellett volna elfelejtenie azt, hogy a világon nem szüle­tett még törvény és rende­let, amely százszázalékosan fedné a valóságot. Mérle- gethetnett volna, megtehette volna azt, hogy csak figyel­meztet, hogy emberi méltá. nyolássol „ügyintéz”. De nem tette. Panoráma Halál műtét ufón Chris Jackson, a ké­pünkön látható ausztrál fo­tómodell egy műtéttel véglegesen fogamzóskép- telenné tétette magát, ne­hogy valaha is kísértésbe essen és a gyermekszülés után elveszítse csodálatos alakját. A műtétre két hó­nappal levetette magát 16. emeleti lakásának erké­lyéről és meghalt. Az ajatállah haragja Rudi Carrel, NSZK-beli tévészerkesztő a terorrista- ellenes karhatalmi osztag védelmét kérte. Februárban ugyanis Komeiniről készült filmjében cinikusan beszélt az iráni főpap-államfőről, s ez után életveszélyes fe­nyegetéseket kapott. Siker Vietnammal Olivier Stones: Platoon című, a vietnami háború­ról szóló amerikai film al­kotója elnyerte a Kiváló hollywoodi rendező elneve­zésű díjat. , DDR-kabaré Hárman Drezdából cím­mel a Német Demokratikus Köztársaság politikai ka- barémüsorát mutatják be több európai városban. A körút Athénban kezdődött március elején. vasárnapi 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom