Dunántúli Napló, 1987. március (44. évfolyam, 59-89. szám)

1987-03-21 / 79. szám

2 Dunántúli napló 1987. március 21., szombat Befejeződött az Országgyűlés tavaszi ülésszaka A bűnözés gyors ütemű növekedése Hazánkban a törvényesség megfelelően érvényesül a kórok megtéríttetését az ügyészség az elmúlt években is fontos feladatának tekintet­te. A kár megtérítését az ügyé­szek többnyire már a büntető eljárás során indítványozták. A tapasztalatok szerint a gaz­dálkodó szervek nem törődnek megfelelően a kár megtérítte- tésével, még a jelentős kárt okozó magatartások esetén sem. A társadalmi tulajdon­ban kárt okozó bűncselekmé­nyek intenzivebb megelőzésére kell törekedni. Ebben a bűnül­döző szerveknek a korábbinál is nagyobb szerepet kell vál­lalniuk. Elsősorban azonban az ágazati és felügyeleti ellenőr­zés erősítése szükséges. Ismertette a legfőbb ügyész azt a tapasztalatot is, hogy az új gazdálkodási formák (gaz­dasági munkaközösségek, kis­vállalatok, kisszövetkezetek) kedvező gazdasági eredményei mellett — működésük szabályo­zottságának hiányosságai mi­att — olykor bűnelkövetésre is nyílik lehetőség, főleg ott, ahol a felügyeleti és belső ellenőr­zés is elmarad, vagy az nem megfelelő. Korrupciós összefo­nódások is előfordulnak az érintett szervek vagyonkezelés­sel megbízott dolgozói között. Ez súlyos bűncselekmények el­követésére cd lehetőséget. gyermekkorú elkövetők száma is növekszik, ma már 4 ezer. A bűnözés összetételében a vagyon elleni bűncselekmények aránya évek óta 60 százalék körül van. Ezen belül a több­ség a személyek javait káro­sítja, de magas a társadalmi tulajdon elleni szándékos és gondatlan bűncselekmények száma is. Növekedett a bűncse­lekményekkel okozott kórok összege is. A bűnözés második legna­gyobb csoportját a közlekedési bűncselekmények teszik ki. Számuk meghaladja a 20 ez­ret. Többséqük (73 százalék) ittas járművezetés. Az itta­san vezetőkön kívül viszony­lag sokan követnek el alkohol hatása alatt vagy éppen iszá­kos életmódjuk következtében más bűncselekményeket is. Az állam elleni bűncselekmé­nyek száma hosszú ideje vál­tozatlanul alacsony. Többségük izgatás, de a bűnüldöző ható­ságok tavaly 4 kémkedést is felderítettek, ebből hármat elő­készületi szakban lepleztek le. A bűnözés adatait értékelve a növekedésre ható tényezők között említhetjük az ország gazdasági helyzetének nehéz­ségeit; az állampolgári fegye­lem, ezen belül a munkafe­gyelem romlását; az alkoholiz­mus növekedését; a korrupciós jelenségek terjedését, a mun­ka nélküli, vagy a teljesítmé­nyekkel nem arányos jövedel­mek miatt kialakult feszültsé­geket. (Folytatás az 1. oldalról) A Legfelsőbb Biróság és az alsó fokú bíróságok figyelem­mel vannak arra a törvényi pa­rancsra, hogy halálbüntetést csak kivételesen és akkor lehet kiszabni, ha a bűncselekmény és az elkövető kiemelkedő tár­sadalomra veszélyességére, a bűnösség magas fokára figye­lemmel a társadalom védelme csak ennek a kivételes bünte­tésnek az alkalmazásával biz­tosítható. Ezt jelzi, hogy a ha­lálbüntetésre emberölés bűn- cselekménye miatt került sor, 1985-ben kettő, 1986-ban pe­dig egy esetben. Ide tartozik, Dr. Szilbereky Jenő kijelen­tette, hogy a bíróságok bün­tetéskiszabási gyakorlata a beszámolás időszakában tör­vényes, általában egységes és egyúttal egyéniesített is volt. Fokozottan szigorú volt az ítél­kezés azokban az ügyekben, amelyeknek elszaporodottsága ezt szükségessé tette, így a munkakerülő, az erőszakos, valamint a korrupciós bűncse­lekmények elkövetőivel, továb­bá a visszaesőkkel és azokkal szemben, akik a bűncselek­ményt csoportosan, vagy szer­vezetten követték el. Ezután így folytatta: A gazdálkodó szervezetek közötti jogvitákat eldöntő gaz­dasági bíráskodásról szólva a Legfelsőbb Biróság elnöke el­mondta, hogy az Ítélkezési gyakorlat - a jogszabályok törvényes alkalmazása során - következetesen érvényesít bizo. nyos alapvető gazdaságpoliti­kai és jogpolitikai célokat. így megkönnyíti a szerződéskötést a gazdálkodó szervezetek szá- márar*ezzel erősíti a szerződé­sek gazdaságszervező szerepét; a szerződésszegés - külön is a minőségi követelmények meg­sértése - esetén szigorúan al­kalmazza a jogkövetkezménye­ket; különös figyelmet fordít a fogyasztók, felhasználók, a megrendelők védelmére. A gaz­dasági perek száma az elmúlt években bizonyos emelkedést mutat - a korábbihoz képest 20 százalékkal - és évi 16 ezer körül mozog. Külön kitért az elnök arra, hogy legnagyobb arányban az úgynevezett lakásszavatossági perek száma emelkedett. Ez- mint mondotta - nem pozitív jelenség. Arra is utal, hogy a lakások árának emelkedésével nem tartott lépést azok minő­sége. Jelzi azonban azt is; a lakásépítéseket végző vállala­tok - különösen; Budapesten- nem tesznek eleget annak a kötelezettségüknek, hogy idő­ben kijavítsák a hibákat, ha hibásan teljesítettek. Elmondta, hogy tisztességte­len gazdasági tevékenység mi­att, a törvényi rendelkezések szerint, az erre feljogosított szervek indítványára gazdasági bírság is kiszabható. Az ilyen ügyek száma 1986-ban a Leg­felsőbb Bíróság előtt 28 volt. Egyes ügyekben több millió fo­rint bírságot szabtak ki. — A munkaügyi ítélkezés el­vi irányítása körében — foly­tatta dr. Szilbereky Jenő — következetes törekvésünk volt a hatékony munka biztosítása. Ezt a célt segíti elő a Legfel­sőbb Bíróság által a munka- fegyelemmel összefüggő Ítélke­zési feladatokról az elmúlt év őszén hozott irányelv is. Ezután a bírói munkához kapcsolódó néhány személyi és szervezeti jellegű kérdésről Ezután dr. Szíjártó Károly legfőbb ügyész tartotta meg beszámolóját. — Az ügyészi szervezet tevé­kenységéről, az ügyészség ta­pasztalatairól, a törvényesség hogy a Legfelsőbb Bíróság már az idén is hozott egy ha­lálos ítéletet. Miként korábban is, e be­számolási időszakban is' igen csekély volt és az összbűnözés- hez képest százalékosan alig fejezhető ki az állam elleni bűncselekmények száma. A szóban forgó években öt kém­kedési ügyet tárgyaltak bírósá­gaink, másodfokon a Legfel­sőbb Bíróság. Ezek közül egy ügy országunk hátrányára felhasználható gazdasági, négy pedig katonai adatok ki­szolgáltatásával volt kapcsola­tos. tájékoztatta az Országgyűlést a Legfelsőbb Bíróság elnöke:- 1983-ban tartott beszámo­lómban már említettem, hogy a bírósági eljárások egy része lelassult, elhúzódnak a perek; azóta a helyzet tovább rom­lott. A büntető ügyekben az eljárások időszerűségét mutató statisztikák képe kedvezőtlen. Megnövekedett a fél évnél, egy évnél hosszabb idő alatt befejezett ügyek száma. A pol­gári pereknél mind gyakrab­ban fordul elő a tárgyalások több hónap késéssel történő kitűzése és gyakori elhalasztá­sa. Az okok sokfélék: a bíró­ságok munkaterhe mellett, az ügyintézési hiányosságokon kí­vül nemegyszer szerepel a fe­lek rosszhiszemű magatartása, a tanúk mulasztása, a szakér­tői késedelmek, sőt szakértő felesleges kirendelése is, több­ször a jogi képviselők eljárása sem szolgálja az ügy mielőbbi befejezését. Márpedig az ál­lampolgárok jogvitáinak, pe­reinek, büntető ügyeinek gyors, de egyben alapos intézése még a közhangulatot is befo­lyásolhatja. Ez az igazgatási­nak tűnő kérdés hovatovább törvényességi problémává lesz.- A beszámolási időszakban a társadalmi, a gazdasági, az államélet területét érintő je­lentős jogszabályok léptek ha­tályba, a szabályozott életvi­szonyok egy része azonban nem teljesen kialakult, illető­leg gyors változást mutat. A jogi szabályozás többsége - erre is figyelemmel«- keret- szabályozás. Egyes esetekben maga a jogszabály utal arra, hogy a részletmegoldásokat a jogalkalmazónak, illetőleg a bírósági gyakorlatnak kell ki­alakítania. Ilyen körülmények között szükségképpen előtérbe került a Legfelsőbb Bíróság jogértelmező, az Ítélkezési gya­korlatot irányító feladata. Végezetül a szónok hang­súlyozta :- A Legfelsőbb Bíróság mű­ködésének és az igazságszol­gáltatásnak a társadalmi ha­tása, a jogi eszközök alkal­mazása társadalmi viszo­nyainkra igen jelentős, a szo­cializmustól idegen jelenségek kiküszöbölésében, a pozitív fo­lyamatok erősítésében. Ehhez és az egészséges közgondol­kozás és közmorál alakításá­hoz az igazságszolgáltatáson kívül azonban továbbra is szükséges más állami és tár­sadalmi, gazdasági szervek együttes fellépése. Minderre biztosíték jogpolitikánk, az a szilárd követelmény, hogy tör­vényességünk a társadalomés egyén érdekét egyaránt szol­gálja. Dr. Szilbereky Jenő kérte, hogy beszámolóját az Ország- gyűlés fogadja el. érvényesüléséről, arról, hogy az ügyészek miként működtek közre az alkotmányos elvek megvalósításában, a közrend és közbiztonság fenntartásá­ban, a tisztelt Országgyűlés­nek legutóbb 1983-ban szá­moltam be - kezdte beszédét dr. Szíjártó Károly, majd el­mondta :- Azóta az ügyészi munkát is meghatározó gazdasági, tár­sadalmi viszonyainkban jelen­tős változások következtek be. Előrehaladást értünk el a gaz­daságirányítás továbbfejlesz­tése, gazdaságunk szerkezeté­nek átalakítása terén, bár még sok a tennivalónk. Növekedett a vállalatok önállósága. Üj tartalmat kapott a gazdálkodó szervek felügyelete. Az elmúlt években a tanácsrendszer is módosult. Közelebb jutottunk a kétfokú igazgatás teljes kö­rű bevezetéséhez. A pozitív Irányú gazdasági, társadalmi változások, a de­mokratizmus kiteljesedése mel­lett azonban — az utóbbi egy­két évben - szaporodtak a tár­sadalomtól idegen vonások is. A negatív tendenciák és a nem kívánatos jelenségek felszámo­lásának alapvető- feltétele az azokat létrehozó okok meg­szüntetése. Erre tudatosan tö­rekedni - társadalmi előreha­ladásunk érdekében — minden szervnek és minden becsüle­tes állampolgárnak kötelessé­ge. ügyészi munkánk során különös jelentősége volt an­nak, hogy a társadalmi viszo­nyok gyors változása következ­tében az élet szinte minden te­rületén gyakran változtak a jogszabályok. A jogszabályvál­tozások leginkább a gazda­ságpolitikai célok megvalósítá­sát szolgálták. Mindezekkel összhangban — jelentette dr. Szíjártó Károly - szabályoztam a gazdálkodás törvényességét segítő ügyészi feladatok teljesítését. Nagyobb szerepet kapott az ellenőrző szervek felelősségének fokozá­sa, az ügyészi vizsgálat és vizsgálatkezdeményezés. Elő­térbe helyeztük, hogy az irá­nyítást, a felügyeletet ellátó szervek tegyenek eleget ellen­őrzési kötelezettségüknek, tár­ják fel a hiányosságokat és hozzanak megfelelő intézkedé­seket a hibák, illetve okaik megszüntetésére. A továbbiakban a legfőbb ügyész a tapasztalatok között megemlítette, hogy a gazdál­kodó szervezetek kapcsolatai­nak még mindig gyenge pont­ja a szerződéses fegyelem hosszú idő óta észlelt alacsony szintje és alig javuló állapota. Sokszor felelőtlenül vállalt és pieg nem tartott határidők, a nem megfelelő minőségben vagy választékban szállított termékek is kárt okoznak a népgazdaságnak. Ezért a gaz­dasági perek kapcsán fokoz­ták az ügyészi fellépéseket, s megfelelő indítványokkal segí­tették a bíróság ítélkezését. Törekedtek a gazdasági bírság minél szélesebb körű alkalma­zására. Ezután arról beszélt dr. Szí­jártó Károly, hogy népgazda­ságunk fejlődésében ma egyik alapkérdés a munkavégzés ha­tékonyságának javítása. Fontos érdek fűződik tehát ahhoz, hogy a gazdálkodó szerveze­tek vezetői az erkölcsi és anya­gi ösztönzés mellett, szükség esetén a jogszabályokban meghatározott adminisztratív eszközök differenciált alkalma­zásával — a fegyelmi és kár­térítési felelősség érvényesíté­sével — is mozdítsák elő a ma­gasabb követelményeknek megfelelő munkaerkölcs bizto­sítását. Ehhez feltétlenül szük­séges, hogy a fegyelmi és kár­térítési jogkör gyakorlói hatá­rozottan lépjenek fel még az esetileg előforduló vétkes kö­telességszegésekkel szemben is. Vizsgálati tapasztalatok sze­rint a munkáltatók fegyelmi gyakorlata sokszor eltér az említett követelményektől. A fegyelmezetlenségek megtöré­sének oka alapvetően nem a jogi szabályozás esetleges hi­ányosságaiban keresendő. A. gondot az okozza, hogy a ren­delkezésre álló jogi eszközök­kel a munkahelyi vezetők nagy része egyáltalán nem él vagy azokat helytelenül alkalmazza. Sok az olyan munkahely, ahol az igazolatlan távollétet, a ké­séseket vagy a munkahelyi al­koholfogyasztást semmiféle jog­hátrány nem követi, vagy pe­dig az olyan jelentéktelen, hogy a dolgozót nem készteti helytelen magatartásának meg­változtatására. Következő témaként a köz­élet tisztességének követelmé­nyéről beszélt a legfőbb ügyész, hangsúlyozva, hogy ha az er­kölcsi követelményekben, a munkavégzés és az emberi ma­gatartás fegyelmezettségében lazulás következik be, akkor szaporodnak a törvénysértő esetek.. Államunk és állampol­gáraink rendkívüli módon érzé­kenyek a negativ jelenségek­re. Mindenki előtt világos, hogy az állam csak akkor tölt­heti be szerepét, ha alkalma­zottai a törvények betartását saját magukra nézve is kötele­zőnek tartják. — Hazánkban - folytatta - a közélet tisztasága egészében megfelelő, noha a korrupciós bűncselekmények száma lassan növekszik. 1986-ban már több mint ezer vált ismertté. Közöt­tük előfordult hivatali vissza­élés, csalás, okirathamisítás is. Ellenük szigorúan léptünk fel. Állampolgáraink nagy több­sége megtartja törvényeinket, erkölcsi normáink szerint él és dolgozik. Ugyanakkor sajnos szaporodnak a jogsértések, a társadalomtól idegen jelensé­gek, a szocialista erkölccsel össze nem egyeztethető olyan 'felfogások és magatartásfor­mák is, amelyek olykor már életvitelként értékelhetők. Kö­zülük a legnagyobb ellenérzést a munkanélküli vagy a telje­sítménnyel nem arányos jöve­delem megszerzése, a munka­kerülő életmód, a mértéktelen alkoholfogyasztás váltja ki. Az elmúlt években többször vizsgáltuk a munkakerülő élet­mód megelőzését szolgáló jog­szabályok érvényesülését, a közveszélyes munkakerülőkkel szemben alkalmazott intézke­dések hatékonyságát. Az elem­zés tapasztalatai alapján töb­bek között a büntetőjogszabá­lyok módosítását, kiegészítését javasoltuk. A Büntető Törvény- könyv módosult, a korábban szabálysértésnek minősülő cse­lekmények súlyosabb esetei bűncselekménnyé váltak és a törvény egy súlyosabb szankci­ót is bevezetett: a szigorított javító-nevelő munkát. A közveszélyes munkakerü­léssel is összefügg az alkoho­lizmus, melynek visszaszorítása csak széles társadalmi összefo­gással oldható meg. Az alkoholistával szemben - végső soron - kimondható kötelező intézeti gyógykezelés is. Évente mintegy 300 alkoho­lista munkaterápiás* intézeti kezelését kezdeményezzük. Ezen felül a büntető eljárások­ban évente több mint ezer sze­mély kényszergyógyítását ren­delik el. A társadalmunkban észlelt negativ jelenségeket elemezve dr. Szíjártó Károly szóvá tette, hogy az utóbbi időben - fő­leg a fiatalok között - terjed a kábítószer és az azt pótló anyagok élvezete. A társada­lomra és az egyénre egyaránt káros, súlyos következményeit már több tudományos kutatás feltárta. Ügy tűnik azonban, hogy az eddig tett intézkedé­sek visszatartó ereje nem elég­séges. Részben ennek tudható be, hogy a fiatalkorúak, sőt a gyermekkorúak körében is sza­porodnak a deviáns magatar­tások. Már közel 10 éve foko­zatos emelkedését mutatják a bűnözési adatok. Ezután arról beszélt, hogy a társadalmi tulajdon védelmét, A beszámoló következő része a bűnözés alakulásával foglal­kozott: — A bűnözést az jellemzi — mondotta dr. Szíjártó Károly —, hogy az 1980-as évek ele­jétől nagyságrendje, szerkeze­te kedvezőtlenül változott. Egy­re gyorsabb ütemű növekedé­sének tendenciája vált uralko­dóvá. Az évről évre tapasztalt emelkedés hátrányosan érinti a közbiztonságot. Egyes bűn- cselekmények, mint például a betöréses lopások szaporodá­sa és egy részének felderítet- lensége ma már gondokat okoz. Bűnözési helyzetünk en­nek ellenére nemzetközi össze­hasonlításban és az európai országok nagy többségéhez vi­szonyítva is kedvező. Az is­mertté vált bűncselekmények száma és a népességhez mért gyakorisága a korábbiaknál magasabb, 1986-ban több mint 182 ezer közvádas bűncselek­ményre derült fény, így 10 000 lakosra közel 172 bűncselek­mény jutott. 1985. évhez viszo­nyítva 10,3 százalékkal növeke­dett a bűncselekmények száma. Az ismertté vált bűnelköve­tők száma 1986-ban meghalad­ta a 93 ezret, így 10 000 lakos­ra 87 elkövető jut. Egyre több a büntetett előéletűek és a visszaesők száma is. A bűncse­lekményt elkövetők között gyak­ran találkozunk fiatalkorúak­kal. Arányuk 11 százalék. A büntetőjogilag felelősségre nem vonható 14 éven aluli A továbbiakban Így folytat­ta a szónok: — ügyészi munkánk minden területén arra törekedtünk, hogy az alkotmányban foglalt elvek és a jogszabályok törvé­nyes végrehajtását segítsük, sajátos eszközeinkkel támogas­suk a központi állami akarat és a társadalompolitikai célki­tűzések megvalósítását. Felada­tunknak tartottuk az állampol­gárok törvényes jogainak és jogos érdekeinek a védelmét is. Tapasztalataink alapján azt is megállapíthatjuk, hogy ha­zánkban a törvényesség meg­felelően érvényesül. Erre utal többek között, hogy törvény- sértő, vagy megalapozatlan birói ítélet viszonylag kis számban fordul elő. Ez okból 1986-ban összesen 463 tör­vényességi óvást nyújtottam be a Legfelsőbb Bírósághoz. Har­minchat százaléka büntetőjogi tárgyú, míg 64 százaléka a polgári, munkajogi és szövet­kezeti jogviszonyokhoz kapcso­lódott. A törvényességi óvása­im 96—97 százalékával a Leg­felsőbb Bíróság egyetértett. A hatósági ügyintézés törvényes­sége javulásának tendenciáját támasztja alá az a tény is, hogy az ügyészséghez érkező törvényességi kérelmek, közér­dekű bejelentések és panaszok 1986-ban 9,1 százalékkal csök­kentek, számuk összesen 4726 volt. A büntető eljárások során a differenciált felelősségre vo­nás biztosítására kiemelt fi­gyelmet fordítunk, arra törek­szünk, hogy a kiszabott bünte­tések és intézkedések igazod­janak a cselekmény tárgyi sú­lyához, az elkövető társada­lomra veszélyességéhez, a bű­nösség fokához. Indítványaink­kal segítjük, hogy az egyénie­sített felelősségre vonás alkal­mával a legsúlyosabb bűncse­lekmények elkövetőivel és a társadalomra különösen veszé­(Folytatás a 3. oldalon) Törvényes, egységes, egyéniesített büntetéskiszabási gyakorlat Dr. Szíjártó Károly beszámolója a Legtöbb Ügyészség munkájáról Szavaz az Országgyűlés

Next

/
Oldalképek
Tartalom