Dunántúli Napló, 1987. március (44. évfolyam, 59-89. szám)
1987-03-03 / 61. szám
1987. március 3., kedd Dunántúli napló 3 Folytatódik a korszerűsítés Mozsgón Fontos állomás a mozs- gói szociális otthon történetében: befejeződött az egykori kastély északi épületrészének felújítása. Véget ért a 21 millió forintos rekonstrukció első üteme. A munka az épület további egységeinek rend- behozatalával folytatódik. A felújítás azt szolgálja, hogy az ott lakók és dolgozók megfelelő körülmények közé kerüljenek. Van miért örülniük a mozsgói otthon lakóinak és dolgozóinak, de az is tény, hogy túl hosszú idő óta munkaterület már a 140 személyes, szakosított — súlyosan fogyatékos fiatalok élnek itt - otthon. Hét évvel ezelőtt megsüllyedt az épület. Bár akkor már eldöntött dolog volt, hogy a meglehetősen rossz állapotban lévő valamikori Bieder- mann-kastélyt felújítják. A rekonstrukció 1985-ben kezdődött. Első lépésként a kazánhoz készült el, és így lehetővé vált, hogy az egyedi olajkályhás fűtésről áttérjenek a központi fűtésre. Ettől az évtől kezdődően egyébként nem fogadott új beutaltakat az otthon, sőt a lakók egy részét a somberek!, a harkányi és a máriagyűdi intézetekben helyezték el. A kivitelező, a kaposvári Generál GMK a kastély északi szárnyának földszintjén konyhát, az emeleten négy-, három, és kétágyas szobákat, fürdőegységeket és egy olyan közösségi helyiséget alakított ki, amellyel eddig nem rendelkezett az otthon. Ebben az épületrészben összesen 14 szobában lakhatnak. Az első ütem költsége meghaladja a 12 millió forintot. A kastély másik szárnyából már megkezdődött az átköltözés, két héten belül folytatódhat a munka. Az az épületrész, amelyben az otthon lakói most élnek, rendkívül lehangoló állapotban van. Sajnos, az már biztos, hogy a felújítás az eredeti határidőre, 1987 májusának végére - nem lesz ■kész. De a jelenlegi körülmények azt sürgetik, ^hogy a munka a lehető legrövidebb időn belül befejeződjön. Alumíniumhulladék feldolgozása a MÉH Gomba utcai telepén Fotó: Cseri László Konkurencia a hulladékgyűjtésben Mérsékelni a fuvarköltséget! Már iparág a feldolgozás A hulladék- és másodnyersanyagok valójában csak akkor jelentenek értéket, ha azok elvagy visszajutnak azokhoz, akik újra feldolgozzák. De megéri-e ezek begyűjtése és ipari előkészítése, hisz mind drágább a fuvar, az energia? o A Dél-dunántúli MÉH Nyersanyaghasznosító Vállalat Baranyában, Tolnában, Somogybán és Zalában 25 teleppel szervezi a begyűjtést, éspedig vasat, fémet, papírt, textilt, autóakkumulátort, másra már nem használható autóköpenyeket, műanyag hulladékot vesznek át. Székely Tamás, a vállalat igazgatója mondja, bár az elmúlt évben is tetemes mennyiségű anyagot forgalmaztak, mégsem elégedett maradéktalanul, hisz a vállalati eredmény elmaradt a tervezettől. Fokozni kívánják a gyűjtőmunkát, s mivel a hulladékfeldolgozás már iparág, lehetőségeiken belül újabb gépek beállítását tervezik. Az elmúlt évben jobban kihasználták feldolgozó kapacitásukat, a nagy teljesítményű gépek tervszerűbben dolgoztak. A Dunai Vasműnek is sikerült jobban feldolgozott anyagot szállítani. Csökkentették a fajlagos szállítási költséget. Ez évben szeretnék üzembe helyezni a bonyhádi forgácsőrlő berendezést és beszereznek 2-3 jugoszláv papírbálázógépet, hogy mérsékeljék a fuvarköltséget. Begyűjtési tevékenységükre jellemző, hogy az anyagok 25 -30 százalékát az úgynevezett lakóterületi gyűjtés adja. Ebben nagy segítség az úttörők gyűjtőmunkája. De a KISZ-es és a HNF gyűjtési akciók is sok hasznosanyagot eredményeznek. Mind több gyűjtőkereskedőt is foglalkoztatnak. Tavasztól ismét indítják Pécsett, de szükség szerint más nagyvárosban is a mozgó átvevő rendszert. Az úgynevezett szociális szektor (üzemek, vállalatok, intézmények) hulladékanyagainak átvételénél, különösen a vas, öntvény és színesfém terén kiéleződött a konkurencia a KOKÖV-vél, mely idén már ismét KAV (Kohászati Alapanyagelőkészítő Vállalat) néven tevékenykedik. A KAV pécsi begyűjtőközpontjának vezetője, Krancz Pál ugyancsak Baranya, Somogy, Tolna és Zala megyéből igyekszik begyűjteni a vasat, öntvényt és színesfémet. Ez utóbbit a Metalloglobus-szal kötött együttműködési szerződés alapján. A négy megyében a pécsi központi telepen kívül van telepük Nagykanizsán és kirendeltségük Kaposváron, illetve Őcsényben. Tehát nincs olyan jól kiépített hálózatuk, mint a MÉH-nek. Nem is volt rá szükség, mert a jogelőd KOKÖV a szocialista szektor vas- és öntvényhulladékait volt hivatott begyűjteni és továbbdolgozva átadni a kohászatnak. Most a MÉH is tevékenykedik a szocialista szektorban, a KOKÖV viszont néhány éve betörhetett a lakossági területre. A velük szerződő cégeket fuvartérítésben részesítik, ha azok saját gépjárműveikkel hozzák be az anyagot. Az elmúlt évben saját fuvareszközzel majd 33 500 idegen beszállításokkal megközelítően 8000 tonna anyagot vettek ót, illetve feldolgozva továbbítottak. A begyűjtőközpont az anyagok nagy részét a budapesti és a miskolci gyáregységbe továbbítja már szállítható méretűre vágva. A KAV nemcsak felvásárol, hanem el is lát baranyai üzemeket nyersanyaggal. A Mohácsi öntöde öntvénytöredéket és darabolt acélt kap tőlük, de vevőjük a Vasas Ipari Szövetkezet, a MÉV és a szénbánya öntödéje is. Q Gyakran egymás elől szip- kázzák el az anyagot, hisz mindkét vállalatot a tervszámok serkentik, azt teljesíteni kell. A gépi feldolgozó kapacitások — ha már párhuzamosan mindkettőben lényegében ugyanaz megvan — sem állhatnak kihasználatlanul. Mindkét vállalat igyekszik tovább nyitni az eddig jósze- rint fehér foltnak számító területre, a lakosság felé. Megvalósíthatónak tűnő ötleteik már vannak. Biztatóbb viszont, hogy az általuk foglalkoztatott gyűjtőkereskedők — remélhetően - valóban eljutnak a legkisebb településekre is, hogy onnan begyűjtsék a korábban többnyire kárba veszett vasat és öntvényt, és a többi hasznos másodnyersanyagot. Murányi László Építőipari szakmai nap Jótállás A néhány száz forintos hajszárítóra van, a több tízezer forintos tv-készülékre, a százezres személyautóra is van, ugyanakkor a súlyos százezrekért, netán milliónál is nagyobb összegért vásárolt új lakásra miért nincs jótállás? - Ez a kérdés már régóta foglalkoztatja az új lakásba költözőket. Most napirenden szerepel kormányzati szinten a 3 éves kötelező jótállás intézmé. nyének bevezetése. A tudományos hetek keretében megtartott építőipari szakmai napon hangsúlyt a minőség, ezen belül is a jótállási tervezet kapott. Az elv, hogy legyen ilyen közös érdek, ebben a kivitelezők is egyetértenek. Csak hát a bevezetés hogyanja tisztázatlan kérdés. A tény, hogy a kivitelező építőipar szereli készre az új épületeket, s az is igaz, hogy a késztermék — tehát mondjuk a lakóház - értékének majd négyötödét kitevő anyagokat ő is úgy szerzi be, ahonnan tudja és olyan minőségben, ahogy megkaphatja egyáltalán. Intézményesen vajon hogyan vállalhatja a kivitelező azért is a jótállást, amiben ő valójában vétlen? Sőt kiszolgáltatott! Mert az a jobbik eset, ha egyes háttéripari gyártótól fél- vagy egyéves garanciát tud kipréselni. A jelenlegi helyzetben a kivitelező mondjuk a selejtes zár helyett saját zsebébe nyúlva vesz egy másikat, hogy az új lakásban élőt kártalanítsa. Tehát a kivitelező kártalanít más selejtjéért/ hogy megvédje saját jóhírét. A tanácskozáson felvetődött: a háttéripart is versenyeztetni kellene, hogy az is a bőrén érezze a minőségkényszer szorítását. Hogy jó terméket adjon, hogy érte vállalja egykét, akár három évre is a jótállást. Az égetett agyag változatlanul tartja vezető helyét, mert évezredes tapasztalat bizonyítja: összességében még mindig a legjobb... Ha a tégla, falazóblokk, cserép minősége is valóban kifogástalan. De vajon az-e? A méregdrága fuvarköltség és az új hőszabvány még inkább tanácsta'anná és megfontoltabbá tette az építkezőket. A manapság épülő lakások négyötöde magánerőből kerül tető alá, így az építkező kénytelen nap mint nap számolni: milyen falazóanyagbóf építsen, hogy azt ne az isten háta mögül kelljen meghozatnia, mégis megfeleljen az új hőszabványnak. A Tégla- és Cserépipari Tröszt szakembere színes dia- képeken mutatta be előadását illusztrálandó az új, ö hőszabványt is kielégítő falazóanyagaikat. És elrettentésül olyan falszerkezeteket is láthattunk, melyeket úgy építettek kalákában vagy kisiparos irányításával, hogy a jelen lévő szakemberek felszisszentek: „Hogy tehették ezt igy?l" Az építőipari szervezetek kiszolgáltatottságáról már szóltam. De mikor kapnak intézményes védelmet a magánépítkezők? Annyi az új jogszabályi megkötés és szinte naponta annyi új építőanyag jelenik meg, hogy az már szinte követhetetlen. Az építtető örül, ha előteremti a pénzt az induláshoz, hogy túl van a pénzügyi és engedélyezési formaságokon. És legjobban annak örül, ha kap mestert Ugyanakkor az is igaz, hogy a vevők ölik egymást a korszerű terméket készítő tégla- és cserépgyárakban. Az is valóság, hogy az ipar tud már a hőszabványnak megfelelő kézi falazóblokkokat is gyártani, de . . . Nem gyártanak még hozzá kiegészítő elemeket. „Az lenne a szerencsés, ha a téglaipar komplett falszerkezeteket és tetőrendszeréket kínálna, éspedig, meghagyva az építkezőnek a választás lehetőségét” - fogalmazták meg az építőipari szakmai napon. Murányi László Bővül az Interiflvest tevékenysége Az Interinvest Külkereskedelmi Fejlesztési Hitelintézet dinamikusan növeli forgalmát, kihelyezései jelenleg már meg. haladják a hárommilliárd forintot, míg azok értéke 1985- ben csupán 731 millió forint volt. A hitelintézet elsősorban a népgazdaság fizetési mérlegét javító fejlesztésekre, a kapcsolódó termelési, kereskedelmi akciókra folyósít hiteleket. Ennek keretében a múlt esztendőben több mint egymillióid forintot fordítottak exportfejlesztő beruházások, vál. lalkozások finanszírozására, s különböző, jövedelmezőnek ígérkező ötletek megvalósításához, a termelés bővítéséhez több mint kétmilliárd forint rövid lejáratú hitelt nyújtottak. A hitelfelvevők - a tervek szerint — több mint 350 millió dollárral növelik értékesítésüket a külpiacokon az évtized végéig. A pénzintézet ügyfélköre folyamatosan bővül. Az Interinvest nyeresége egy év alatt 30 százalékkal 270 millió forintra nőtt. A pénzintézet tulajdonosainak, a külkereskedelmi vállalatoknak az előző évinél 20 százalékkal magasabb osztalékot fizetett. A pénzintézet tovább bővíti tevékenységét, több új ve- gyesvállalat alapításába kíván bekapcsolódni. Üzemanyag adatrögzítő a Komlói Vízműnél Üzemanyag-nyilvántartó rendszert gyárt a Plasztik % Pécsi találmány Volt egyszer, úgy a hetvenes évek közepén egy pécsi mérnökökből verbuválódott alkotóközösség, melynek tagjai elhatározták: az üzemanyagnyilvántartás pontosítására — elsősorban fuvarozó vállalatok számára — elektronikus rendszert hoznak létre. Olyant, mely korszerűbb az eddig használtaknál, megbízhatóan működik, hazai afkatrészekből fölépíthető. A tankolt mennyiség, a vezető neve és a rendszám az általánosan használt módszer szerint a kútkönyvbe került, az adatokat - nem éppen irodai körülmények között beírták. Jelentős számban fordultak elő tévesztések, márpedig a túlfogyasztás és a megtakarítás is a vezető zsebét közvelenül érintő mutató. Nem is beszélve arról, hogy az adatok valódiságára semmi nem nyújtott biztosítékot. Gyakran elsikkadtak kissebb-nagyobb mennyiségek, literek. Nehézkes volt az adatfeldolgozás, túl sok számot kellett kézzel a számítógépbe írni, ez persze újabb hibaforrást jelentett. Olyan kevésbé sebezhető megoldást kellett tehát találni, mely a rendszám, a személyi szám, és a kiadott üzemanyagmennyiség rögzítése mellett a tankolás lehetőségét peremföltételhez köti. Többszöri hardver-fejlesztés után, mikroprocesszorok alkalmazásával sikerült elérni, hogy a nyilvántartó rendszer mellett el lehetett vetni a kézi adatrögzítést. Ezt megelőzően a barcsi UNITECH által gyártott mintapéldányok már futottak kísérleti üzemben. A mikroprocesszoros kialakításban a pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskola szakembereivel karöltve részt vett a Plasztik Műanyagfeldolgozó Ipari Szolgáltató Szakcsoport, ők ugyanis időközben megvásárolták a szabadalom gyártási jogát. A tankolás most már úgy történik, hogy miután a vezető leállította a gépkocsiját, a kútoszlopon lévő nyílásba helyezi azonosító „kulcsát”, egy programozható memóriát. Ez tartalmazza valamennyi szükséges adatot, illetve jogosít a tankolás megkezdésére. Az adatok közvetlenül típus számítógépek perifériáira adhatók, és a tankolás helyén egy megjelenítőről le is olvashatók. Hasonlóan előhívhatók, kinyomtathatók az összesített eredmények. A számítógépes technika a valós és vélt adatok között semmiféle eltérést nem enged. Az első példány a Pannon Volánnál teljesített igen sikeres próbaüzemet. Ennek nyomán a Plasztik megkezdte a gyártást, és itt is sikerről számolhatunk be: a Pécsi Vízmű vásárolt a közelmúltban ilyen berendezést, ez Komlón felügyelet nélkül üzemel, megbízhatóan. A nagy értékű egységekből a Plasztik a közeljövőben megrendelésekre több hazai vállalatnak is szállít. Sz. K. J.
