Dunántúli Napló, 1987. március (44. évfolyam, 59-89. szám)

1987-03-20 / 78. szám

1987. március 20., péntek Dunántúlt napló 3 A KISZ zászlóbontásának harmincadik évfordulója A haladó magyar ifjúsági mozgalom történetében három évtized nem nagy idő. A Magyar Kommunista Ifjúsági Szö­vetség zászlóbontásának napja •— 1957. március 21. — mégis kiemelkedő helyet foglal el az ifjúsági mozgalom történetében. „Nagy és megtisztelő feladat áll a Kommunista Ifjúsági Szövetség előtt. Segítenie kell a pártnak az új szocialista világ építésében... Aki vállalja ezt a küldetést, jöjjön hozzánk..." olvashatták a KISZ Országos Szervező Bizottsága 1957. március 23-i felhívását Baranya megye, Pécs város akkori fiataljai. A legöntudatosabb ifjú kommunisták pedig hozzáláttak a KISZ-szervezetek megalakításához. Egykori alapitó tagokat és három évtizede folyamatos KISZ-tagsággal rendelkezőket kértünk meg, hogy idézzék fel emlé­keiket, és beszéljenek az életük alakulásáról. Alapító KISZ-tag Bernáth Béla a Szigetvári Konzervgyár igazgatója Magas, testes férfi. Munka­szeretetéről, munkabírásáról történetek keringenek Sziget­váron. Már hajnalban a gyár­ban van, és késő éjszakáig ott marad.- A többiekkel ellentétben én dolgozó fejjel értem meg a KISZ létrehozását — kezdte a visszaemlékezéseit Bernáth Bé­la igazgató. A palotabozsoki gépállomáson 1955-től mint üzemmérnök dolgoztam, ké­sőbb főmérnök lettem. Az el­lenforradalmi idők után mi is újjászerveztük a pártot, mely­nek alapító tagja voltam. Ugyancsak részt vállaltam a munkásőrség és a KlSZ-szerve- zet megalakulásának pillana­taiban. Delegáltak a Mohácsi Járási KISZ Bizottságba és a Végrehajtó Bizottságba is. Fel­adatként kaptam, hogy a járás területén, konkrétan Palotabo- zsokon, Somberekén, Himeshó- zán, Székelyszabaron segítsem a KISZ-alapszervezetek létre­hozását. Nagyon nehezen ment minden, különösen Himesházón és Székelyszabaron. Esténként, munka után egy 125-ös lemez­villás Csepel motorral jártam KISZ-t szervezni. A kultúrház- ban, a tanácsházán ültünk ösz- sze. Volt, hogy kifütyültek, kia­báltak, mikor kimondtam, hogy Kommunista Szövetség - és ott­hagytak. Nem adtam fel, men­tem megint. Végül hajlottak néhányon a szóra. Állandóan beszélgetni kellett velük az ak­kori politikának a beültetésé­ről, alkalmazásáról . A teljes szervezés 1957 augusztusára fe­jeződött be. Utána kezdődött az alapszervi élet: a politiká­val lépést tartani. A következő években minden alapszervi ülésen részt vettem. Ebben az időben a KISZ égisze alatt szín­játszó csoportok, szakkörök alakultak, különböző bálokat rendeztek. Aztán mind jobban belelendültek a mozgalmi mun­kába is. Négy évig dolgoztam a KISZ-ben, aztán a pártmun­kások sorában tevékenykedtem. Közben a gépállomás igazga­tója lettem, majd 1966-tól mo­hácsi járási tanácselnök-helyet­tes, aztán szigetvári járási ta­nácselnök. A konzervgyár élén 1971 óta dolgozom.- És a KISZ-szel megszakadt a kapcsolat?- Dehogy. Munkaköri köte­lességem, másrészt az utánpót­lás nevelése szempontjából is fontos a KISZ-szel való együtt­működés. A portrékat Ádám Erika irta Harminc éve KISZ-tag Kardos Ferenc népművelő Kardos Ferencet, a Mecseki Szénbányászati Vállalat nép­művelőjét Komlón, Pécsett és Pécs környékén rengetegen - is­merik. Bányász gyerek volt — ma is az.- Büszkeségem, hogy har­minc éve vagyok tagja a KISZ-szervezetnek. - mutatja féltve őrzött KISZ-tagkönyvét beszélgetésünk elején. — Még az 500-as Ipari Tanulóintézet­be jártam, mikor megalakult a KISZ 1957 márciusában. Rög­tön beléptem. Egy évvel később már lakóhelyemen, Pécsbánya- telepen az alapszervi KISZ­. titkár lettem. Legalább háromszázan voltunk fiatalok - a bányászoktól a pedagógu­sokig. Mi adtunk először tag­jainknak 1959 januárjában vö­rös KISZ-tagsógi könyvet. Ha­talmas volt a lelkesedés — ne­künk aztán nem számított az ünnepnap. Mindig vasárnap tartottuk a taggyűlést. Vállal­tunk társadalmi munkákat - részt vettünk az Állatkert és a Vidámpark építésében, színját­szó csoportot alakítottunk, szü­reti bálokat rendeztünk . . . Pont ekkor került rám a sor — elvittek katonának. Leszerelés után — 1961-ben ismét megvá­lasztottak lakóterületi KISZ- aíapszervezeti titkárnak. Köz­ben kovácsként dolgoztam a pécsbónyatelepi műhelyben. Egyszer aztán szólnak, hogy mosakodjak ki a munkából — átöltöztem, és délután már a KISZ iskola oktatója lettem. Az volt ám az öröm és a bol­dogság! - csillog és világít az egykori meglepetéstől még most is a szeme. — Rendkívüli idő­ket éltünk át. Aztán ismét ki­emeltek - 1964-től 1972-ig Pécsbányatelepen a Zalka Má­té Művelődési Ház függetlení­tett igazgatójának neveztek ki — mondja, miközben egyre jobban gesztikulál és sorolja az adatokat.- És a KISZ?- Végig lelkesen dolgoztam. És közben tanultam természe­tesen. Párttag lettem, munkás­őr, tanácstag és amire a leg­büszkébb vagyok — 1964-től Pécs díszpolgárának vallha­tom magam. Kormánykitünte­tésekkel, oklevelekkel ismerték, és ismerik el a munkámat. Ti­zenöt éve népművelő vagyok Pécsbányaüzem Istvánaknán. Közben népművelő-pedagógia szakon tanári diplomát szerez­tem. A feladatom továbbra is az, hogy olyan programokat szervezzek az embereknek, ami érdekli, megmozgatja őket. Azt hiszem ezt a munkát csak szívvel, és rengeteg energiá­val lehet csinálni. Szeretni kell az embereket, tudni kell a nyelvükön, és nem szabad saj­nálni a rájuk fordított szabad­időt. Ez ennek a munkának a titka. Alapító KISZ-tag Dr. Kóbor József megyei főorvos, címzetes egyetemi tanár Dr. Kóbor József megyei fő­orvos, címzetes egyetemi ta­nárról legendák keringenek. Életútja rendkívüli: huszonki­lenc évesen nevezték ki a Pécs Városi Rendelőintézet igazga­tójává, aztán megyei főorvos lett - több mint másfél évtize­de tölti be e posztot. Az or­vostudományok kandidátusa, az Egészségügyi Tudományos Tanács tagja, az MTA és az Egészségügyi Minisztérium kö­zös szakbizottságának tag­ja. . . és még lehetne sorolni a különböző választott funk­cióit. Mindebből következik, _hogy rendkívül elfoglalt ember. Ide­jét percnyi pontossággal be­osztja. Találkozásunkkor hófe­hér köpenyt visel - a napi munkaruhája, mely oz orvosi hivatásra utal. Barátságos, megnyerő beszélgetőpartner.- Mi rendkívüli időknek vol­tunk nemcsak tanúi, hanem részesei, formálói is - mondta beszélgetésünkkor. Pontosan emlékszem a KISZ újjászerve­zésére. Korábban DISZ-titkár voftam. Az ellenforradalom után 1957 januárjában el­kezdődött a pártszervezés, majd március 20-án dél­után megalakult a Pécsi Egye­temi-Főiskolai KISZ-szervezet.- Mit jelentett az ön to­vábbi munkájában, életének alakulásában a KISZ?- Mindent. Ez nem frázis - valóság — néz rám komolyan. — Én fiatal KlSZ-titkárként fél­tem, hogy nem értek szót a végzősökkel. Sikerült. Rengete­get számított, hogy az egyete­mi tanácsüléseken minden dön­téshez -kikérték a véleménye, met. Úgy érzem, jól képvisel­tem a fiatalokat. A diploma megszerzése után az oktatói KISZ-szervezet titkára lettem, és egyben tanársegéd a Szü­lészeti Klinikán. Beléptem a pártba — már 1951 óta párt­tag voltam, majd a munkás­őrségbe.' Huszonkilenc éves fejjel a Pécs Városi Rendelő- intézet igazgatója, majd öt évvel később megyei főorvos lettem. Több mint tizenöt éve töltöm be ezt az állást. Nem szakadtam el a mozgalomtól, a fiataloktól. Bejárok az egye­temre, oktatok, tudományos közleményeket írok, előadáso­kat tartok. Mindezt természe­tesen egyedül nem értem vol­na el. Biztos, békés és megér­tő családi háttér nélkül nem lehet jó munkát végezni. Ugyanakkor a közvetlen felet­teseim és a munkatársaim is rengeteget segítenek. Harminc éve KISZ-tag Eckert Péter munkásellátási csoportvezető Mérnöknek készült és érc­bányász lett. belőle. A bánya megragadta és nem engedte el. Ugyanakkor minden lehe­tőséget megadott számára: alapító KISZ-tag, vezetőségi tag, üzemi KISZ-titkár, párttit­kár, munkásellátási csoport vezető . . . — Óriási lelkesedéssel kezd­tünk — emlékezik vissza be­szélgetésünkkor a régmúltra. A Széchenyi Gimnáziumban lettem KISZ-tag 1957—58-ban. Az érettségi után 1959-ben tovább akartam tanulni, mér­nöknek készültem. Nem sike­rült. Elhelyezkedtem a Mecse­ki Ércbányászati Vállalatnál. Abban az időben szerveződött a KISZ is. Rögtön vezetőségi tagnak választottak. Egy év­vel később a 3-as számú bá­nyaüzem KISZ-titkára lettem. Kezdetben csak néhány tagot számláltunk, aztán ahogy bő­vül a bánya — úgy nőtt a tagok száma is. Természetesen a feladatok is bővültek. Lelke­sek voltunk, és fiatalok. Nem számított, hogy barakképüle­tekben laktunk, rengeteg tár­sadalmi munkát vállaltunk. Ügy készült el időre az üzem összes szociális létesítménye. Elvittek katonának — ott is KISZ-titkár lettem és a zászló­alj KISZ-vezetőségi tagja. Le­szerelésem után 1963-ban visszakerültem a vállalathoz — megválasztottak a vállalati KISZ-bizottság titkárának. Alapvető feladat volt, hogy a gazdasági-politikai vezetéssel megoldjuk a napi gazdasági feladatokat, a fiatalok eszmei- politikai nevelését, és megfelelő szabadidős programot szervez­zünk a számukra. Ifjúsági ter­melési versenyeket indítottunk, országos helyezéseket szerez­tünk meg. Mi találtuk ki a bányászatban a „Szakma ifjú mestere" mozgalmat. Ebben az időben indult az „Ifjúság a Szocializmusért" mozgalom és az „Ifjúsági brigódmozgalom" is. Rengeteg társadalmi mun­kát végeztünk vállalaton belül és városszerte. Nálunk alakult meg először az ifjúgárda szá­zad. Valamennyien le akar­tunk tenni valamit az asztal­ra. Kár, hogy eltűntek azok az idők, mikor a bará­tibb, oldottabb kapcsolatot tartottuk szem előtt, és hát­térbe szorítottuk a ridegebb hivatalos kapcsolatot. A fel­adatok most sem mások, mint akkoriban voltak, csak az utat nem találták még meg. Pedig anyagi vonatkozásban és a technikai feltételekben jóval több áll a mai fiatalok rendelkezésére . . . Folyóiratszemie Három évtized tanulságaiból A TÁRSADALMI SZEML€ ha­gyományos rovatában, mely a három évtized tanulságai alap­ján az MSZMP politikájával foglalkozik, márciusi számá­ban, Pozsgay Imre: A politikai intézmények és a társadalmi fejlődés című írását közli. A szerző utal arra, hogy a cikk célja: a politikai intézmé­nyek és a társadalmi fejlődés kölcsönhatását vizsgálva tanul­ságként idézze fel az elmúlt harminc év eredményeit, ta­pasztalatait a megújulás és a további előrehaladás előmoz­dítására. Természetesen kény­szerül az ötvenes évek törté­netére is visszautalni, annak érdekében, hogy e korszaknak az utóbbi három évtizeden túl­mutató tanulságaira is kitér­jen. A párt politikájával össz­hangban — írja - vállalni kell a kéífrontos szemléletet. Hang­súlyozza, hogy a politikai in­tézmények és a társadalmi fejlődés kapcsolata és köl­csönhatása szempontjából egyik legizgalmasabb kérdés, hogy mi­ként viszonyul egymáshoz a politikai hatalom, a politikai rendszer és a szocialista tár­sadalmi fejlődés. írásában többek között meg­állapítja, hogy a társadalmi és a politikai intézmények fejlő­désében kulcskérdés a párt szerepének és funkciójának alakulása. Ahhoz, hogy az MSZMP az ötvenes évek sú­lyos örökségével meg tudjon küzdeni, önmagára nézve is alapvető változásokat határo­zott el. Mindenekelőtt a pórt­élét lenini normáinak szelle­mében újjá kellett szervezni a pártot. A párt nem uralmi po­zíciónak, hanem szolgálatnak tekintette és tekinti ma is a társadalomban rá váró szere­pet. Alaptétele, hogy Irányító funkciói olyan mértékben érvényesülhetnek, amilyen mér. tékben sikerül meggyőznie a társadalmat elhatározásainak helyességéről, s ez által ké­pes annak aktív közreműkö­dését megnyerni a határo­zótok megvalósításához. A politikai rendszer fejlesz­tésében is a párt önismerete volt a kiindulópont. A hatalom gyakorlásában az Önmérséklet útját járva, a nemzeti törté­nelem és a társadalmi realitá­sok figyelembevételével sike­rült helyreállítani a párt hite­lét, visszaszerezni a nép bi­zalmát, s meggyőzni a nagy többséget arról, hogy a szo­cializmus az egész nép szá­mára épül. A pártban lezajlott gyökeres változások nagy hatással vol­tak a politikai rendszer intéz­ményeire. Az államszervezet megújulásában első helyen az alkotmányos rend és a törvé­nyesség helyreállításának van nagy jelentősége. A törvényes­ség- helyreállítása, az állam polgárok életviszonyainak ér­zékelhető javulása annak el­ismerését hozta, hogy az em­bereknek joguk van munkájuk értékével arányosan részesed­ni a megtermelt javakból. A párt egy széles alapokon mű­ködő népfrontos szövetségi po­litika segítségével átvezette a 'társadalmat a válságból a konszolidációba, a konszoli­dációból a közmegegyezésbe. Ez vált a szocialista nemzeti egység politikai útvonalává. A szocialista demokrácia fejlesztése újabb erőt- adott a nemzeti egységnek, a közmeg­egyezésnek. Az elmúlt harminc év tanul­ságait összegezve a HNF fő­titkára hangsúlyozza: a politi­kai rendszer és a politikai in­tézmények együtt fejlődtek a társadalmi-gazdasági viszo­nyokkal, a párt kezdeménye­zője és irányítója volt a vál­tozásoknak, s ebben a folya­matban jelentős szerepet töl­töttek be a politika egyéb in­tézményei. M. E. „Tiszta szívvel" vetélkedő Április 16 -án lesz a megyei középdöntő A Szakszervezetek Országos Tanácsa, a Magyar Televízió, a Népszava Lap- és Könyvki­adó Vállalat és a Könyvérté­kesítő Vállalat „Tiszta szívvel” címmel irodalmi vetélkedőt hir­detett József Attila halálának 50. évfordulója tiszteletére. A felmenő rendszerű vetélkedő ben három fős csapatok mérik össze tudásukat József Attila, illetve a felszabadulás utáni magyar irodalom íróinak, köl­tőinek legjelentősebb művei­nek ismeretéből. Baranya megyében a ve­télkedő első fordulójában 146 csapat indult: többségükben szocialista brigádok és szak­munkástanuló közösségek kép­viselői. A 25 helyszínen zajló versenyből 53 csapat jutott a következő fordulóba, a megyei középdöntőbe. Ezt a fordulót 8 helyszínen egységesen ápri­lis 16-án 16 órai kezdettel rendezik meg a megyei Szak­szervezeti Könyvtár szervezé­sében. Szakmaközi vetélkedőt rendeznek a Mecseki Szénbá­nyáknál, a Mecseki Ércbányá­szati Vállalatnál, a KPVDSZ- nél és a Sopiana Gépgyárban. Területi verseny lesz Komlón, és Szigetváron, míg a pécsi csapatok az 506-os Ipari Szak­munkásképző Intézetben és a Pécsi Bőrgyárban mérik össze tudásukat. Az 53 csapat közül 10 juthat be a megyei döntő­be, amelyet júniusban rendez­nek. A megyei középdöntőbe jutott 53 csapat tagjai számá­ra a vetélkedő versenyanyaga nem változott az első forduló­hoz képest, csak annyiban, hogy József Attila versek kö­re bővült némiképp. A prózai művek közül most is három regénv képezi a vetélkedő alapját: Illés Béla: Honfogla­lás, Fejes Endre: Rozsdateme­tő, Fekete Gyula: Az orvos halála. Takarékszövetkezet nyílt Pécsett A jövőre 30 éves takarékszö­vetkezetek legújabb jelentkezé­se: tegnap délután megnyílt és ma reggeltől fogadja ügyfe­leit Pécs-Kertvárosban, a Ko- dolányi utcában a Siklós és Vidéke Takarékszövetkezet ele­gáns berendezésű kirendeltsé­ge. A többi megyei városhoz hasonlóan tehát Pécs is belé­pett a sorba, helyet adva a di­namikusan fejlődő szövetkezeti ágazatnak. Az új létesítmény­ben teljes körű hitel- és betét­szolgáltatással, könyv- és le­mezárusítással, a Hungária Biz­tosítóval együttműködve bizto­sítási ügyekben is várják az ügyfeleket. A megnyitón el­hangzott: a takarékszövetkeze­tek ma már 25 féle szolgálta­tást nyújtanak, s a siklósi cég az új kirendeltségében ezt tel­jes körűen nyújtja, a hosszú lejáratú hitelektől az átutalási betétszámlákig, a lottótól a gépkocsik befizetéséig. A. E.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom