Dunántúli Napló, 1987. március (44. évfolyam, 59-89. szám)
1987-03-16 / 74. szám
1987. március 16., hétfő DunántQlt napló 3 Pécs biztonságosabb vízellátásáért Háromezer köbméteres tározó a Tettye alatt Bő sugárban zúdul a forrás vize A minap népes társaság tagjaként jelen lehettünk azon a jeles eseményen, amikor Hanzel Ferenc aknamélyítös segédvájár megnyitotta a vájvégen a tolózárat és a Tettye-forrás kristály- tiszta vize bő sugárban zúdult elénk, hogy aztán harsogva száguldjon végig a hosszú vágaton, s távozzon a Gyuri út felé. Évek óta tartó munka érkezett ezzel a befejezés közelébe, illetve tette szabaddá az utat a következő szakasz részére. A mostani munka két részből állt. Az egyik az volt. hogy a Tettye-forrás (a Pintér-kert melletti forrásfoglaló-ház alatt fakad) kiömlő nyílása mögötti szifont megtisztítsák törmeléktől, hordaléktól. Ez meg is történt, és eljutottak a szifon felső végének az omladékos szakaszához, ahol biztonsági okokból abbahagyták a munkát. Mi tehet emögött? A válasz később hangzik el. A munka másik része az említett tolózárnál ért véget, az itt lévő cső másik vége a Tettye-forrás szifonjában van, s a tolózár megnyitásával annak vizét csapolják le ide a tározóba. Korábban mór írtunk rólq^ most csak emlékeztetőül idézzük, hogy az Irma út aljánál már a 30-as években mélyített aknából (amelyből egy hosszú, keskeny vágat megy mélyen a hegy gyomrába) az aknamélyítők évekkel ezelőtt nagyszelvényű vágatot kezdtek hajtani a forrás irányába úgy, hogy a vágat mindvégig a hegy alatt halad. A terjedelmes rendszer az elkészülte után 3000 köbméter karsztvíz tározására lesz alkalmas. Most még dolgoznak az aknamélyítők, de már a befejező munkákon; az említett esemény alkalmával láthattuk — több hónap elteltével ismét — a hegy alatti viszonyokat. A kis csapatot több részletben engedték le a létraszerű kasban — öten álldogáltunk egymás feje fölött, míg az alkalmatosság lassan ereszkedett alá —, s utána megindultunk a több száz méterre lévő váj- vég felé. Fele úton járhattunk, amikor a vágatot vastag betonfal, azon masszív, befelé nyíló ajtó zárta el; lent egy tízcentis csőből zubogott a víz, a falon középtájt 300-as cső, amelyre majd tolózár kerül. Az ajtóig a vágat előírásszerűén kiépített: lent betonozva, oldalt kis árok, amelyen az aknatalpról a Gyuri út felé vezető vágatba megy a víz, a vágat ívét bányaidomkővel falazták ki. Az ajtón túl építetlen a talp, a falakat drótháló és torkrétbeton tartja — a bányászlámpa diszkrét fényében barlangjáratnak tűnik ez a vágatrész. Az ajtón belépve fél csizmaszárig érő vízben gázolunk tovább, majd amikor a vágat egy 90 fokos fordulatot tevő pontjához értünk, erősödő, zúgó hangtól kísérve mentünk a váj- vég felé. Ott egy jól kiépített fülke előtt sűrű vízfüggöny zúdult alá: a Tettye-forrás zabo- lázatlan vize a sziklajáratokon át ér ide. A fülkében három csővég tolózárakkal, ezek egyikét nyitotta meg pár percre Hanzel Ferenc. A rendszer tehát működik! — Ha itt mindennel elkészülnek az aknamélyítők és patikatisztaságúra kitisztítják a vágatokat — magyarázza Hainess Jenő, a Pécsi Vízmű főmérnöke —, akkor tölthetjük fel az egészet 3000 köbméter vízzel, ami segít majd Pécs vízellátásának a zavartalanabbá tételében. A közelmúltbeli dunai vízszennyezés alkalmával egyébként a Tettye-forrás csaknem teljes hozamát bevittük a pécsi vízellátó rendszerbe. A Tettye-forrás alatti eseménynél nem lehetett jelen Vass Béla, a Baranya Megyei Tanács nyugalmazott vízügyi főtanácsosa, aki jelenleg beteg. Ö rengeteget tett a forrás új rendszerű felhasználásáért, s irányította az utóbbi években a munkákat a Pécsi Vízmű szaktanácsadójaként. Ezt mondja: — A következő fázisban aknával és vágattal közelítjük meg még az idén az omladék mögött feltételezett forrásbarlangot. Ha ez létezik, akkor újabb, ma még meghatározhatatlan befogadó-képességű, földalatti karsztvíztározó létesítésére nyílik alkalom. Ott majd a vágatban lévőhöz hasonló vízkaput építünk, a változó hozamú forrás vizét visszaduz- zasztjuk. Attól kezdve tetszésünk szerint gazdálkodhatunk a Tettye-forrás vizével, és nem kell elengedni belőle semmit sem. Hársfai István Tudásmérés KRESZ-teszttel Baranya útjain összesen 852 személyi sérüléses közlekedési baleset történt az elmúlt évben. 1132-en kisebb- nagyobb sérülést szenvedtek, de 57-en az életükkel fizettek valaki vagy valakik hibájáért. Radnai Béla, a járművezetői vizsgabizottság vezetője a TIT Közlekedési Szabadegyetemén tegnap délelőtt tartott előadásában oktalan halálnak minősítette a közúton bekövetkezett tragédiákat. Oktalan, mert elkerülhető: helyes sebesség-megválasztással, elsőbbségmegadással a gyalogosok körültekintő közlekedésével, a megfelelő műszaki állapotú járművek használatával. A megjelent, közel száz érdeklődő Kemenes Lászlónak, a Pécs Városi Tanács főelőadójának tett fel forgalomszervezési kérdéseket. Olyan balesetveszélyes helyek kerültek szóba, mint a Zsolnay- szobor, a Konzum, a hirdi gyalogos-átkelőhely, a Boty- kapeterd-Nagypeterd közötti útszakasz. Ez utóbbinál élénk vita alakult ki: a legtöbben az út minőségét kifogásolták, de sokan szavaztak a meggondolatlan előzésekre is, mint sorozatos baleseti okokra. A résztvevők - hivatásos gépkocsivezetők és magánautósok - 30 kérdéses teszttel mérték le jelenlegi KRESZ-tudásukat. L. Cs. K. Tizenhét szál egy dobozban Gyártják a Sopianae 17-et! Mérsékelten káros cigaretta Az elmúlt héten dobozonként 17 darabos új termék gyártásába kezdett a Pécsi Dohánygyár.- Az ötletszületés és a megvalósítás között mindössze négy hónap telt el — mondja Irimi Sándor, a Pécsi Dohánygyár igazgatója. — Célunk kettős: egyrészt hozzájárulunk a dohányzás mérséklésének társadalmi programjához, másrészt a fogyasztóknak az eddigieknél olcsóbb árucikket kínálunk. A Sopianae 17-ben a kátrányszármazékokat cigarettánként 16 milligrammra csökkentették, ez a hagyományos fajtákhoz viszonyítva 6-7 milligrammal kevesebb. A nikotin- tartalom pedig 0,9 százalékos, szemben a korábbi 1,2-vel. Tizenhét szál elszívott Sopianae 17 tizennégy régi Sopianaenak felel meg. Azaz, ha valaki áttér az új fajtára és marad a napi egy doboznál, akkor hat darab cigarettával csökkenti az adagját, s ennek megfelelően kevésbé károsítja szervezetét. (És ráadásul naponta két forint ötven fillér a dohányos ember zsebében marad!) Március első hetében ötvenfős fogyasztói panel minősítette a Sopianae 17-et. Egyöntetű volt a vélemény, hogy az egészségvédő cigaretta élvezeti értékben megegyezik a hagyományos Sopianae-val. A maroknyi kis doboz egyszerű barna-sárga borítást kapott: mindennapi fogyasztásra szánták a gyártók e korszerű dohányárut. Az első sorozatban húszmillió darab készül a Sopianae 17-ből. Először Pécsett és Budapesten próbálhatják ki a dohányosok. L. Cs. K. : Kürnyeietbe illo építmények ' 54 fedett buszváró Pécsett? Vállalatok támogatják a programot 1982-ben várospolitikai fórum volt Lvov-Kertvárosban, az -akkor még új Apáczai Nevelési Központ művelődési házának a színháztermében. Ott elhangzott egy 64 pontos, ,,kívánságlista”, amelyben szerepelt, hogy a növekvő városrészben, a nagyforgalmú autóbuszmegállókban építsenek fedett várókat. A kérés visszhang nélkül maradt. Pedig akkor a kérés megfogalmazója, Várbiró Péter —, ma a Városi Tanács tagja, és a társadalmi munkát szervező bizottság elnöke — puhatolódzott a Magyar Hirdetőnél, amely beszállt volna a költségekbe, hirdetési lehetőség fejében. Évekig tartó csend után, miközben a városban szakadó esőben, szélviharban, perzselő napsütésben, az isten szabad ege alatt várakoznak az emberek a több-kevesebb rendszerességgel járó autóbuszokra, kiderült, hgoy több pécsi vállalat saját dolgozói kényelmesebb utaztatása végett munkával, anyaggal, pénzzel társulna egy fedettváró-építési programhoz. Miután a téma az októberi és a decemberi tanácsülésen is szóba került, Várbíró Péter ma tíz pécsi vállalat ígérvényét bírja 54 buszváró építésére. A Mecseki Szénbányák és a Mecseki Ércbányászati Vállalat 15—15-nek az építését vállalná, de ott van a sorban többek közt a Hőerőmű, a Gázmű, a DÉDÁSZ, a Mezőgép, a Vízmű, és természetesen a Kéményseprő és Tüzelés- technikai Vállalat, amely annak idején elsőként ajánlotta fel kettőnek a megépítését. Akkor biztatta magát Várbiró Péter ilyenformán: „Ha egy ilyen kis cég tud vállalkozni, nem igaz, hogy ne lehessen másokat is találni.” És felvette a kapcsolatot az említett vállalatokkal. Az 54 buszvárót három év alatt lehetne megépíteni, és velük nagyrészt le is fednék azokat a megállókat, ahol nagy gyakorisággal sokan várakoznak az autóbuszokra, bár a Volán szerint valójában 80-ra lenne szükség. És hogy hol legyenek? Várbiró Péter a tanácskozási központoktól kért, sorolt javaslatokat (eddig csak kettőtől kapta meg), s ez lesz a kiindulási alap a vállalati ajánlások és a Volán-javaslat összevetésével, a program megvalósításához. Mindebből úgy tűnik, hogy a program a legjobb újon halad a megvalósítás felé. Ennyire azért ne legyünk optimisták! A közelmúltban Várbiró Péter a Pécsi Városszépítő és Városvédő Egyesület vezetősége előtt ismertette az elképzelést, ahol a végső egyetértés előtt hangzott el egy olyan ellenvélemény, hogy „én is sokat várok buszra itt-ott a városban, és ha esik, legfeljebb kinyitom az ernyőmet; nem értem hát, miért kellene ennyi buszvárót építeni .. Az igazi probléma, hogy igen rövid idő alatt -, vagyis míg az ajánlattévő vállalatok meg nem gondolják magukat —, dönteni kellene, nemcsak a helyekről, hanem a felállítandó építmények miné- műségéről is. Mert csakis olyat lehet építeni, ami az adott helyen összhangban van a városképpel. Ezért is jelenik meg hamarosan pályázati kiírás könnyen megvalósítható, nem is drága, óm azért a környezetbe Ülő buszvárók tervezésére. — Elképzelhető, hogy a programból hamarosan lesz is valami? — kérdeztük Várbiró Pétertől. — Felelősséggel nem válaszolhatok erre, hiszen nemcsak rajtam múlik, hogy lesz-e és mikor. De mindent megteszünk azért, hogy mielőbb látszata legyen az igyekezetünknek. Az építmények mindegyikében egy-egy táblán örökítik meg, hogy melyik vállalat segítségével épültek. H. I. Hótaposók kis hibával Vizsgólahoh indíh a Fogyasztók Tanácsa Szamárfül a fogyasztónak? Az első hó ugyan elolvadt, azok bosszúsága viszont, akik az idei télen hótaposót vásároltak, megmaradt. A lábbelik egy részéről ugyanis kiderült, nem alkalmasak arra, hogy havat tapossanak velük. A csizmák talpa levált, némelyikben összetöredezett a bélés, a drága holmi még egy szezont sem bírt ki. Mivel a hazai ipar nem mutatott túl nagy érdeklődést a termék gyártása iránt, a hócsizma sokáig csak mint külföldről hozott vásórfia csinált magának divatot,. mígnem ráharapott a kereskedelem is. Decemberben a Generálimpex közvetítésével háromezer olasz hótaposó érkezett Pécsre, a Konzum Áruház nagykereskedelmi részlegéhez, onnan pedig, tovább más kereskedelmi vállalatokhoz és a boltokba. Jutott belőle például a Ba- ranyaker üzleteibe, sőt még Kaposvárra is. A boltok január végéig csaknem mindet eladták, annak ellenére, hogy egyre több vevő jelezte: a termék hibás! A Ruházati Minőségellenőrző Egyesülés, a RUMES szakemberei február közepén már másfél száz kifogásolt lábbeliről tudtak és ismerték a baj forrását is. Kiderült, hogy a csizma talpát az erősebb műszálas cérna helyett, gyenqe textil alapanyagú fonállal rögzítették a felsőrészhez, emiatt a varrás elszakadt. A vásárló néhány nap után azt vette észre, valahol befolyik a hóié. A nagy többségnek ugyanis fogalma sem volt arról, hogy a csizmát miként kell viselni, hogy csak az úgynevezett formatalp vízálló, a hótaposó felső része könnyen átengedii a nedvességet. Állítólag a hiba felismeréséhez csupán egyetlen kézi nagyító kellett volna. Nem kerül forgalomba az a sok, rossz cérnával összevarrt csizma, ha valaki időben jobban szemügyre veszi az első néhány pár lábbelit. A fogyasztót persze aligha boldogítja, hogy végül a teljes mennyiséget megreklamálták és a szállító fizetni fog. A lánckereskedelmet Magyar- országon rendelet tiltja, a hó- taposókról mégis kiderült: meglehetősen hosszú utat tettek meg a vásárló kosaráig. A csizma a gyártótól külföldre került, egy külkereskedelmi vállalat útján Magyarországra jutott, megkapta egy nagyker, aztán egy kiskereskedelmi vállalat, végül a boltok. Hogy miért volt szükség eny- nyi bonyolítóra? Egyelőre homály fedi. A Generálimpextől például hiába kértünk információt, a válasz, - amelyből megtudhatnánk, hogy a külkereskedelmi vállalat miért éppen az NSZK-ból vásárolt Olaszországban készült lábbelit — hetek óta késik . .. Tény viszont, hogy mire a termék a fogyasztókhoz került, kicsit drága lett. A hótaposók első, általunk ismert ára még egységesen 857,50 volt, a kalkulált ár már páranként 1002 forint. A boltokban a férfi csizmákat 1080, a női hótaposókat 980 forintért árusították. Az ügyben a Fogyasztók Baranya Megyei Tanácsa indított vizsgálatot. Ferenci Demeter
