Dunántúli Napló, 1987. március (44. évfolyam, 59-89. szám)

1987-03-14 / 72. szám

GEMENCI TÁJVÉDELMI KÖRZET lfedett területeink Gemenci Tájvédelmi Körzet Az Alsó-Duna-ártér hazánk legszebb tájai közé tartozik. Legjellegzetesebb része a Sió torkolatától délre húzódó Ge- menci Tájvédelmi Körzet. Az 1977-ben országos jelentőségű természeti értékké nyilvánított 5-10 km széles erdőtömb 30 km hosszan kíséri a Duna jobb partját Tolna községétől Bé­táig. Területe 17 779 ha. A tájvédelmi körzet létreho­zását elsősorban az indokolja, hogy ma már egyre kevesebb az olyan síkvidéki táj, ahol a folyó a természetes partszegély és a folyó menti galériaerdők tájképi harmóniája még meg­van. Fennmaradása annak kö­szönhető, hogy a területen számtalan mellék- és holtág, tó, mocsár és morotva szegé­lyezi a Duna mentét. Ilyen kö­rülmények között nem volt cél­szerű az árvízvédelmi töltése­ket a folyamhoz közelebb épí­teni. így maradt meg az or­szág legnagyobb ártéri erdő­sége, a Gemenci-erdő. A változatos vízgazdálkodási viszonyokkal magyarázható a legkülönbözőbb növénytársulá­sok megjelenése. Holtágakban gyakoriak a lebegő és a gyö­kerező hínártársulások. A nyílt víztükörtől távolodva először a nádasok, majd a só sós mo­csárrétek jelennek meg. Utób­bit követi az első fás növény- társulás, a bokorfüzes. A ma­gasabb áradások elöntik az ártér jelentős részét. Ezen helyeken főleg fűz-nyár liget­erdők állományai húzódnak. Az ártér magasabb szintjei már csak kivételesen magas vízál­lás esetén vannak elárasztva. Itt tölgykőris-szil ligeterdők képezik a természetes növény- takarót. Azon termőhelyeken, ahol az elöntés veszélye már nem áll fenn, gyertyános-töl­gyesek és gyöngyvirágos-töl- gyesek kisebb állományai is megtalálhatók. A növényritka­ságok közül a kígyónyelv páf­rány, a fekete galagonya, a bókoló gyűrűvirág, az erdei tulipán, a nyári tőzike, vala­mint a borostás sás érdemel említést. Különleges esztétikai látványt nyújtanak a különle­ges alakú és méretes fák: fő­leg kocsányos tölgy, magyar kőris, fehér nyár és fekete nyár. A tájképi szempontból is je­lentős természetes növénytár­sulások megőrzése egyben a gazdag állatvilág védelmét is szolgálja. A mocsaras része­ken tömegesen élnek védett kétéltűek és hüllők. Itt talál­ható az ország egyik legjelen­tősebb gímszarvas populáció­ja. Egyedeire jellemző a világ- viszonylatban is elismert erő­teljes testalkat, valamint a mé­retes, súlyos agancs. A ge- menci gímszarvasállomány ez­ért kiváló génkészletet is je­lent. Magyarországon ma már meglehetősen ritka a vidra és a vadmacska. A Gemenci Táj­védelmi Körzet területén azon­ban ezen két védett emlős meglepő módon szapora. A kü­lönleges természeti adottságok eredményezik a madárvilág rendkívüli fajgazdagságát. Itt fészkel a fekete gólya, a feke­te harkály, a kerecsen sólyom, a törpe sas, a békászó sas, valamint a legveszélyeztetet­tebb madarak közé tartozó ré­ti sas. Az ártéri mocsárerdők­ben gyakoriak a gémtelepek. Jellemző madarai a bakcsó, a kis kócsag, a nagy kócsag, a szürke gém, a kanalas gém, a pompás színezetű jégmadár, továbbá a vadrécék és a vad- ludak. •A Gemenci Tájvédelmi Kör­zet rendeltetése, hogy környe­zetvédelmi mintaterületként szolgálja természeti környeze­tünk védelmét. Kezelő szerve a Gemenci Állami Erdő- és Vadgazdaság. A tájvédelmi körzet csak szervezetten, az erdei kisvasúttal vagy hajóval látogatható. Dr. Kevey Balázs Rajz: dr. Békefi Irén Ludtollat f ogo kéz A Pannónia Könyvekről Az elmúlt két esztendő­ben tizenkét olyan kiadvány hagyta el a Pécsi Szikra Nyomdát, illetve a kapos­vári Megyei Könyvtár sok­szorosító ’üzemét, melyeken az érdeklődő lolvasó felfe­dezhette a Pannónia Köny­vek lúdtollat tartó kezet áb­rázoló emblémáját. Ez a tu­catnyi könyv a Boranya Me­gyei Könyvtár kiadói tevé­kenységének gyümölcse, fe­lelős kiadójuk dr. Román Lászlóné, a könyvtár igazga­tója, szerkesztőjük pedig Tüs­kés Tibor tudományos főmun­katárs. Mivel jelenleg Pé. esett önálló könyvkiadó nem működik, a könyvtár ezen munkájának értékelésekor óhatatlanul az a szempont nyomul előtérbe, hogy meny­nyibe tekinthető egy váro­sunkban létrehozandó kiadó előkészítőjének. Ennek a funkciónak a hangsúlyozása azért is jogosult, mert ma­gában foglalja a minőségi nézőpontot is, önálló könyv­kiadást megalapozni ugyan­is csak értékes és sajátos ar­culattal rendelkező kiadvá­nyokkal lehet. Azért is fel kell ezt vetnünk, mert a múlt ta­pasztalatai szerint egy táj­egység irodalmi -életéhez hoz­zátartozik a könyvkiadás, gondoljunk csak arra a fon­tos és gazdag sorozatra, mely a Janus Pannonius Társaság Könyvtára címmel 1931-től jelent meg Pécsett. E város utóbbi évtizedekben fokoza­tosan bővülő szellemi életé­nek mai szerkezetéből viszont ez a fontos elem még hiány­zik, bár létrejöttének politikoi gazdasági és szellemi feltéte­lei jórészt megérlelődtek­A Baranya Megyei Könyv­tár vállalkozásának tehát nem kicsi a tétje, s úgy tűnik, hogy ezt a Pannónia Könyvek gazdái is tudják. Ezért töre­kednek arra, hogy a jelenlegi kisipari körülmények között is olyan egyetemes értékeket se­gítsenek létrehozni, amelyek ugyanakkor Pécs és Baranya kulturális hagyományaihoz is kötődnek. Jól szolgálják e célt a reprint kiadványok. Hat könyv, az eddig megje­lentek fele tartozik ebbe a csoportba. Weöres Sándor első három verseskötetének újbóli megjelentetése több szempontból is indokolt. Túl azon az ismert tényen, hogy jelenkori költészetünk egyik legnagyobb alakját szoros szálak fűzték városunkhoz, e három könyv megszületése is Péccsel kapcsolatos. Igaz ugyan, hogy a ben­nük lévő versek hozzáférhe­tők az Egybegyűjtött Írások. bon is( ez először 1970-ben látott napvilágot), de az ere­deti kötetbeosztás nélkül, s nemcsak a sorrend változott meg, de több vers egészen új szövegkörnyezetbe került. Ezért a reprint kiadványok nemcsak a filológiai tanul­mányozás megkönnyítését szolgálják, hanem az olvasók számára is sajátos élményt nyújtanak. Éppen emiatt saj­náljuk, hogy A teremtés di­csérete reprintjének utószavá­ban nem helyesbítették az el­ső kiadás értelemzavaró saj­tóhibáit, illetve elmulasztot­ták az eredeti példányokhoz csatolt corrigenda mellékelé­sét. Ezért, a könyvek haszná­latát segítve, jónak látjuk most közölni, hogy a 13. ol­dal felülről 6. sorában „igen eltávoztál" helyett „igen el­változtál", a 26. oldal alul­ról 3. sorában „leveledlem" helyett „levedlem", a 71. ol­dal alulról 8. sorában aedia „és hogy a kerités lécén" helyett „és hogy a kertkerités lécén" olvasandó. Eqry József és Takáts Gyu­la VizPtükör című közös köte­te 1955-ben jelent meg elő­ször a Dunántúli Magvető gondozásában. Legfőbb érde­kessége az' újszerű kötetkom­pozíció, mely a reprint kiadás révén ma is követésre serkent. A természetélmény rokonsá­gán túl a művészi szemlélet- mód közelsége is eqvségbe fűz. Ahogy Takáts költemé­nyeiben a bensőségesség kozmikus sejtelmekben oldó­dik fel, úgy c pontos rajz Eg- rynél sem annyira megrög­zít, mint inkább jelez s táv­latot nyit. Haas Mihály 1845- ben publikált munkája, Ba­ranya löldirati, statistical' és történeti tekintetben, tárgyán kívül is több szállal kötődik Pécshez: „a lyceum könyv­nyomó intézetében" nyomtat­ták, az előállításához szüksé­ges papír Hüttner János Ke- resztély pécsi gyárában ké­szült, később szatmári püs­pökké kinevezett szerzője pe­dig a negyvenes években a lyceum tanára, s belvárosi plébános volt. Az újból kéz­be vehető könyv így nemcsak sokrétű ismeretanyagával, ha­nem gyakorlatias világlátásá­val is szolgálja a mai olva­só hiteles tájékozódását a múltban. Használatát előse­gíti Szita László utószava és a könyvtár helytörténeti mű­helyében készült pontos név­mutató. E csoport legértékesebb darabjának mégis Thiene­mann Tivadar Irodalomtörté­neti alapfogalmak című könyvének reprint kiadását tekintjük, mint mai gondolko­dásunkat inspiráló tisztelet- adást a Pécshez kötődő egy­kori szellemi műhely, a Miner­va Társulat előtt, mely 1930- ban először jelentette meg a pécsi ' egyetem professzorá­nak művét. Rendszerező igé­nyessége, mely a pozitivista irodalomvizsgálat által kivál­tott elégedetlenségből táp­lálkozott, a szellemtörténet határain is túlnőtt. Az az alapfelismerése azonban, hogy a szerző, a mű és a közönség viszonyát elsősorban a szöveg rögzíté­sének módja határozza meg, különösen napjainkban válhat igen gyümölcsözővé. Mára ugyanis a különböző típusú szövegek rögzítésének új lehetősége jött létre az úgy­nevezett fotófonikus médium révén, a hangos mozgóképi közlemény, mely az irodalmi alapviszony módosulását is eredményezheti. E jelenség elméleti tisztázása és a mű­velődéstörténeti folyamat egészéhez való kapcsolása során tájékozódási pontként szolgálhatnak Thienemann gondolatai. A Pannónia Könyvek rep­rint kiadványai tehát a helyi hagyományokban gyökere- . ző egyetemes értékek, me­lyek ismét hozzáférhetővé válva a mai olvasóhoz is megtalálják az utat. A so­rozatban betöltött szere­püknek azonban gazdasági vonatkozásai is vannak. A kibdói szerepet vállaló könyvtárnak ugyanis a Ba­ranya Megyei Tanács évről évre külön e célra szánt anyagi támogatásának megfontolt felhasználása mellett is szüksége van arra a bevételre, melyet az ol­vasói igényekkel találkozó reprint könyvek biztosítanak. Mört ezek, amennyiben legalább háromezer pél­dányban megjelennek, s el is fogynak, már eltartják önmagukat. Hiszen ezeknél nem merül fel a nyomdai szedés költsége, s többnyire szerzői tiszteletdíjat sem kell fizetni. Itt jegyezzük meg, hogy Weöres Sándor és Thienemann Tivadar öz­vegye nagylelkűen lemon­dott ez utóbbiról. Ilymódon a tanácsi támogatást zöm­mel az élő irodalom, s más fontos mai írásművek ki­adására lehet fordítani. Az eddig megjelent másik fél­tucat mű ezúttal is követ­kezetes szerkesztői koncep­ciót jelez. Ennek egyik fontos eredménye a helyi kulturá­lis örökséghez való kötődés­nek a reprinteknél is meg­figyelt igényéből követke­zik: a baranyai művelődés értékes dokumentumai lát­tak napvilágot. A Babits és Pécs, melyet a nagy költő születésének centenáriuma alkalmával Tüskés Tibor ál­lított össze, a Babits pécsi éveire vonatkozó dokumen­tumokat gyűjti egybe. Szintén centenáriumi meg­emlékezésként készült a Fülep Lajos Baranyában cí­mű összeállítás. Ennek elő­szavában Tüskés Tibor, szembefordulva a Fülep ba­ranyai „remeteségével”, szellemi visszavonulásával kapcsolatos nézetekkel, ki­emelte, hogy „Fülep Vár- konyban az emberi tevé­kenység számára termékeny talajra talált", s kapcsolat­ban maradt az ország szel­lemi életével. Ezt a megál­lapítást igazolja a Huber Kálmánné és- Mendöl Zsu­zsa által készített Adattár, mely Ip művészetfilozófus két baranyai évtizedének - a helyi lapok vonatkozásá­ban teljes - sajtótükrét tar­talmazza. A két világháború közt ki­bontakozó magyar szellem- történet legfontosabb műhe­lye a pécsi Minerva körül alakult ki, a későbbi viták is erre összpontosultak, anélkül, hogy a társaság, illetve a folyóirat történeti feldolgozása megtörtént volna. Huber Kálmánné ezt a hiányt pó.tolja A Minerva folyóirat története és reper­tóriuma című könyvében. A fentebb említett három kiadvány bizonyára a ké­sőbbi kutatás fontos eszkö­zévé válik csakúgy, mint a Martyn Ferenc Journal 1950 című sorozatának raj­zaival ékesített • művészi ér­tékű szép könyv, a Tisztelet- adás Csorba Győzőnek. Megrendítő élmény azoknak a szellemi erőfeszítéseknek a tanújává válni, melyekkel érzékeny és értő irodalmá­rok kutatják e költészet tit­kát. Rónay felelősségről, Makay sorstudatról, Alföldy metafizikai aktivitásról, Len­gyel Balázs „életigenlő, halált látó" elszántságról, Gyurkovics „erkölcsi lélekje- lenlét"-ről beszél annak a világképpé növelt életér­zésnek .kapcsán, amit a köl­tő egyszer így öntött formá­ba: „A veszendőség állapo­tában ... a dolgok fölra­gyognak." A katartikus él­mény által kiváltott gondo­lati igényesség adja meg e könyv súlyát: ma tisztelet- adás, a jövőben pedig a Csorbajfifológia fontos do­kumentuma. Éppen ezért sajnáljuk, hogy az egyes írások, tanulmányokból vett, és sokszor a szerkesztő ál­tal új címmel ellátott rész­letek utón nem szerepel a lelőhely megnevezése. A szerkesztői koncepció másik fontos összetevője a városunkban élő alkotók munkáinak megjelentetése. Martyn Ferencről szóló 1975-ös monográfiájában Hárs Éva a festő Joyce-il- lusztrációit elemezve meg­jegyezte, hogy a nyomdai kiadás gondolata még nem érett meg. Tíz évvel később a könyvesboltokba került a Pannónia Könyvek Ulysses- rajzok című gyűjteménye, mely azóta el is fogyott. Martyn öntörvényű művet hozott létre, rajzaiban nem illusztráló hűségre törekszik, mindiq a mű eqészéből in­dul ki, s olvasói élményét képzettársításokkal kiegészít­ve ragadja meg annak lé­nyegét. Látomásában Leo­pold Bloom így jelenik meg megalázott, felszarvazott férjként és csetlő-botló kis­polgári létében is felmagasz­tosuló koronás hősként. A szerkesztői ‘.kockázatvállalást Hallama Erzsébet „Fele já­ték, fele gyötrelem" című, tudósportrékat tartalmazó könyve is igazolta, melynek második kiadása nemrégi­ben került a pultokra. A más kiadók által nem vállalt (!) könyv megérde­melt sikere nem csupán ab­ból fakad, hoqy köztisztelet­ben álló professzorok gaz­dag pályáját és színes, er­kölcsi autonómiát és elköte-. lezettséget összekapcsoló egyéniséget idézi fel, s ar­ra tanít, hogy a legelszán­tabb tudományos kutatás sem zárja ki az élet „ro­mantikus" teljességét. Az elismerés Hallama Erzsébet­nek is szól, aki felkészülten és izgalmasan kérdez. Az önmagukban talán elvont tudományos kérdéseket élet­összefüggésbe helyezi: azt hiszem, ez módszerének 1é- nveqe. Ha a kisaavi idea- hálózat rejtelmeiről esik szó, röatön felvetődik a kérdés, hogy megfelel-e az agy fejlettségi szintié a oosztindusztriális társada­lom iqényeinek, ha oedin a növénytársulásokra fordul a beszélaetés, felmerül a kör­nyezethez való viszonyunk nroblémóin. Üqy véliük, hoav Thienemann műve mellett Hallama Erzsébet munkáin a Pannónia Köny­vek eddigi legértékesebb, a szerkesztői elgondolásokat igazoló s a további munkát is kijelölő darabja. S ez a meqállapitásunk a könyveket kiadó Baranva Meavei Könyvtár eddigi ki­adói tevékenységének elis­merése. Erre aondoltunk, amikor a bevezetésben kis­ipari körülményekre utal­tunk. Amelyek között ezek a baranyai hagyományokból tóolálkozó, illetve pécsi szer­zőktől származó, de az egész máayar szellemi éle­tet érdeklő értékek megszü­letnek. Reméliük, ,hoqy a Pannónia Könyvekről ké­sőbb úgy kell maid beszél­nünk, mint eqy már megva­lósult, önálló oécsi könyvki­adó méltó előzményéről. Ez a folytatás bizonyára vállal­ni foaia az eddig megjelent könyveken látható emblé­mát: a lúdtollat fogó kezet. Dr. Nagy Imre 1987. március 14., szombat HÉTVÉGE

Next

/
Oldalképek
Tartalom