Dunántúli Napló, 1987. március (44. évfolyam, 59-89. szám)

1987-03-14 / 72. szám

Tízéves a patológiás újszülött utógondozás Pécsett Esély az eletre Jóval kilenc hónap előtt, alacsony súllyal vi­lágra jönni — kevés esély az életre. Pécsett a peri­natalis intenzív centrum­ban védett, kezelt gyere­kek közül 1978-ban min­den százból 26,6-ot, 1981-ben 20,4-et, 1986­ban 17-et elvesztettek. Az esély az életre ma jelen­tősen nagyobb, mint tíz évvel ezelőtt. Ekkor hoz­ták létre ugyanis az or­szágban a koraszülötte­ket gondozó speciális centrumokat, ekkor kezd­ték szervezni az egymásra épülő gondozóhálózatot, foglalkoztató intézmény- rendszert, amelyek közös célja: gyógyitani, segíteni ezeket a gyerekeket. Pé­csett mindezt az elsők között alakították ki. Ennél az ajtónál egy másik világ kezdődik. Itt minden csu­pa üveg és fém. Monitorok jelzőszámai világítanak, a kór­lapokon többszínű grafikonok hullámzónak. Meleg van. A nővérek inkubátortól-inkubá- torig járkálnak. Lehetnek a kórterem legtávolabbi védő­készülékénél, ha a legelső alatt megrebben egy gyermek, máris hozzá indulnak. Ennyi, inkubátort nem lehet egyszerre figyelni. Nem is látják, de eb­ben a nesztelenségben, moz­dulatlanságban szinte megér­zik a rezdüléseket, az élet jel­zéseit. * Pécsett, a POTE Gyermek- klinikája perinatális intenziv -centrumában vagyunk. Mond­hatjuk úgy is, hogy az életre késztetés osztályán. Azokat a kisgyermekeket vé­dik, gyógyítják itt, akik a szü­lés körül, vagy még az anya­méhben, vagy a szülés utáni első héten olyan állapotba ke. rültek, hogy intenzív ellátás nélkül soha nem lehetnének képesek az önálló életre. Ko­raszülöttek, kis súlyú újszülöt­tek fekszenek itt, de ide érkez- • nek azok az egyébként normál időre normál súllyal született csecsemők is, akiket különböző okok miatt sürgősen műteni kell. A koraszülöttek végtelenül esendők. Ök azok, akik az egyéves kor alatti csecsemő- halálozáson belül a legna­gyobb részarányt jelentik. Tíz évvel ezelőtt országosan és Baranyában is elkeserítően nagy volt a veszteség. Ekkor döntött az egészségügyi tárca: kialakítják a regionális jelleg­gel működő perinatális inten­zív centrumokat. A feladatuk mindent megtenni annak ér­dekében, hogy a koraszülöt­teket, kis súlyú újszülötteket megmentsék az életnek. Kilenc centrum működik az ország­ban. — Dél-Dunántúlról elsősor­ban a légzési zavarokban szenvedő csecsemők érkeznek hozzánk — mondja c/r. Schuld Károly adjunktus, az intenzív centrum vezetője. — Szállítá­sukat az országban elsőként a baranyai mentők szervezték speciálisan felszerelt kocsival. Tizenhat inkubátorunk, öt léle­geztető készülékünk és olyan monitorjaink vannak, amelyek ■részben a légzésszámot, a pul. zusszámot, részben a vér oxi­géntartalmát mérik és jelzik. Kizárólag egyszer használatos eszközökkel dolgozunk. Az in­kubátorokat, respirátorokat 'képzett higiénikus nővér fer­tőtleníti. Az intenzív centrumnak rend­kívül jelentős szerepe van ab­ban, hogy az 1977-es, 38 ez­relékes baranyai csecsemőha­lálozási mutató 1985-re 16,2 ezrelékre csökkent. A tavalyiról még nincs hivatalos statisztika, de az biztos, hogy nem rom­lott.- Annak különösen örü­lünk, hogy lényegesen csök­kent az 1500 gramm alatti súllyal születettek halálozása — mondja őz adjunktus. — Ugyanakkor az is tény, hogy amíg az 1000-1500 gramm kö­zöttieknél 75%:OS az életben maradási esély, addig az 1000 gramm alattiaknál már nagyon jó, ha minden 100 közül 30-at meg tudunk menteni. Ezért na­gyon fontos minden olyan tö­rekvés, amely a koraszülés megelőzését szolgálja! Az újszülöttek kórtermeibe csak kézmosás után, fehér kö­penyben és szájkendőben sza­bad belépni. De szabad. Első­sorban a szülőknek, akik rend­szeresen látogathatják őket. A középső egységben vannak a legsúlyosabb esetek, az öt lélegeztető készülék közül négy most is dolgozik. A legelső in­kubátorban fekszik a legki­sebb, egy 800 grammos újszü­lött. A rendkívül alacsony súly összetett betegséget jelent: valamennyi életfunkció fejlet­len. Ezért szükséges, hogy az anyaméhet jól utánzó inkubá­torokban, gépek, műszerek, szondás táplálás segítségével átvészeltessék velük azt az időt, amig alkalmasak lesznek külső életre. Ha a légzésük és a súlyuk rendben van és nem találtak náluk semmilyen fizi­kális rendellenességet, akkor 2200-2500 grammoson már hazamehetnek. Láttunk haza készülő cse­csemőket. Óriásoknak tűntek a középső kórteremben fekvők­höz képest. Pedig hónapokkal ezelőtt ők is ott kezdték . .. * A perinatális intenziv cent­rum társintézményeként az or­szágban elsőként Pécsett szer­vezték meg a patológiás újszü­lött utógondozót. Előny, hogy a gyermekklinika épületében van a rendelője, mert gyorsan elérhető valamennyi társszak­ma, és ha kell, segit a felnőtt szemészet, a fül-orr-gége kli­nika is.- Nem volt útmutató. A gya­korlatban alakult ki, hogyan foglalkozzunk az újszülöttek­kel. Katona főorvostól tanul­tam a hcrbilitációs tréninget a budapesti. Szabadság-hegyi Gyermekgyógyintézet fejlődés­neurológiai osztályán. Azóta az asszisztenseim — lábadi Árpádné és Svegál Tiborné — is megtanulták. Két éve a vé­dőnők rendszeresen szűrik a csecsemőket — mondja dr. Storez ludit főorvos, az utó­gondozó vezetője. — A születés körüli események többsége károsíthatja az idegrendszert. A habilitációs tréning lényege éppen az, hogy rendszeres mozgásgyakorlóssal helyes in. formációkat küldünk az ideg- rendszernek. Azoknak a gye­rekeknek, akik időben kerülnek az utógondozóba, hatvan-hat­vanöt százaléka meggyógyul. Egy—másfél éves korig foly­tatják a habilitációs tréninget. Ez időre dől el az is, hogy a már születéskor súlyosan káro­sodott gyerekek milyen mara­dandó fogyatékossággal indul­nak az életben. Ám nem egye­dül. Pécsett szerveződött meg elsőként az az intézményháló­zat, amely segíti a családok életét a gyerekek napi gondo­zásával, foglalkoztatósával, s úgy, hogy azok nem szakadnak e| az otthonuktól. Az utógondozóhoz kapcso­lódó intézményekben dolgozó szakemberek sem határolják el soha, hol ér véget a szakmai munka. A pécsi logopédiai óvodában Kárpáthy Magdolna nemcsak a hallássérült, be­szédhibás gyerekekkel törő­dik, legalább annyit a szüleik­kel is. Közös sikereik nagyon szépek. Az ötéves End rész György utcai speciális bölcsődében, ahol az értelmi fogyatékos gye. rekek képességeit fejlesztik, hetente kétszer rendel az utó­gondozó vezetője. Legutóbb az egyik édesanyával beszélt meg külön találkozót, hogy az anyu­ka beszámolhasson: egy bu­dapesti intézetben azokról a tervekről tájékoztatták a szü­lőket, amelyeket az utógondo­zó évek óta szorgalmaz. Storcz doktornőt rendszeres látogatóként ismerik a gyere­kek a Bercsényi utcai mozgás- javító napköziben. Többségü­ket csecsemő kora óta figyeli. Szintén egyedülálló intézmény ez, amely a mozgáskorlátozott gyerekeket segíti az önálló életre nevelésben, ugyanakkor vállalja az iskola-előkészítés feladatait is. Egymást segítő a gyermekközösség ebben a napköziben. Mindannyian fi­gyelték a nyolcéves Timit. Há­rom-négy hónap után az édes­anya otthon hagyhatta a pe­lenkát. Kezdetben a gondozó­nők figyelmeztették, ma ő ké- retőzik. A kislánynak sem kell már Budapestre utazni az elektro­mos kezelésre, amit két éve az utógondozó keretében Pécsett végeznek. Ezzel a rendszeres terápiával a nyitott gerinccel született, pelenkázásra szoruló gyerekeket segítik. A cél az, hogy meghitt családi háttérrel és jó közösségben legalább három órán át tartani tudják a vizeletüket. Ma már jóval ■korábban, nyolchónapos kor­ban megkezdik az elektromos kezelést. Mindez azt jelenti, hogy ezek a gyerekek is jár­hatnak iskolába. * A Baranya Megyei Tanács V. B. művelődési osztályának állandó áthelyező bizottsága sem bizottság csupán. Bár tiszte szerint az értelmi fogya­tékos gyerekek iskolába irá­nyításával foglalkozik, Szva- csekné lahn Margit gyógype­dagógus 1985 őszétől rendsze­res fejlesztő gyakorlatokkal se­gíti már az óvodáskorúak fel­készítését és rajtuk keresztül a családokat. Siklósról érkezett kisfiút fo­gad. A pedagógus hiába pró­bálkozik, nem érdeklik a koc­kák, az összerakható poharak, a" színes képeskönyv. Le-föl- szaladgól a szobában, bele­kap mindenbe. Otthon ezt bi­zonyára rosszaságnak ítélik, a szakember szerint elképesz­tően magára maradt. Az édes­anyának négyszer-ötször elis- métli, hogy vegye ölébe gyak­rabban a gyereket, simogassa meg az orcát, rakják ki együtt a kockát, nézzék meg a mese­könyvet. — Nekem vannak sikereim — mondja Jahn Margit -, több­nyire akkor, ha a szülők is partnereim. Bár hivatalosan a súlyosan fogyatékos gyerekek felzárkóz­tatásával foglalkozik, jó hogy segítséget kap itt mindenki, akit Storcz doktornő küld. A másfél év alatt hat kisgyerek képességeit fejlesztette oly szé­pen, hogy iskolába mehettek. Többet tervez. — Storcz doktornő a születé­sük pillanatától végigkíséri a gyerekek sorsát. Az első na­poktól szeretnék ott lenni a családoknál én is. Elsősorban a szülőkkel kell elfogadtatni a súlyos állapotot, de velük együtt igenis meg lehet taní­tani ezeket a gyerekeket jól alkalmazkodni az épek társa­dalmához. * Előfordul, hogy valaki kima­rad a szervezett gondoskodás­ból. A nagymama egy hónap­ra magához vette a kisfiút, mert a szülők lakott település­től távol, egy tanyán élnek. Az édesanya tizenhét évesen szül­te a gyermekét, aki a vártnál korábban érkezett. Aggódik a nagymama. A kisfiú éjjel-nap­pal, szinte megállás nélkül himbálja a fejét. Alig eszik, és ami nyugtalanságot kelt, még mindig nem beszél. A szom­szédban egy védőnő tanácsol­ta, hova vigye. Alacsony, soványka ez a kisfiú. Három éve született, de termetre, súlyra, képességei sze­rint másfél éves. Míg a doktor­nő alaposan kikérdezi a nagy­mamát a betegségeiről, a szü­letése körüli eseményekről, a család helyzetéről, felforgatja a rendelőt. Storcz doktornő nem szépít, és kér: — Jó lenne, ha gyakrabban találkozhatnánk. A nagymama ért a szóból. Gondja lesz az unokájára. Egymásnak adják a kilin­cset az utógondozó rendelőjé­ben. Fiatal pór egyhónapos, szépen fejlett csecsemőt hoz. Baj van a székletével, nehezen múlik a bőrkiütése is, de ami­ért igazán megijedtek a szülők, nem reagál a hangokra. Az asszisztensnő tapssal, ké­zi eszközzel próbálkozik, de a kisfiú szendereg tovább. Az édesanya könnye elered, mig a doktornő átszól a sebészet­re és a bőrgyógyászatra. Mire befejezik a vizsgálatokat, idő­pontot kér a POTE Fül-Orr-Gé- ge Klinikájától az objektív audiométeres szűrésre is. A szakrendelőből visszaérve az édesanya jóval nyuqodtabb. Segítséget kap. Remélhet. Török Éva— Gáldonyi Magdolna Légzési zavarban szenvedő koraszülöttek intenziv megfigyelése a pécsi gyermekklinika perinatális intenziv centrumában. Fotó: Proksza László A pécsi telefonvonalak fejlesztésének keretében, a Pécsi Pos­taigazgatóság szakemberei végzik a felújítási munkálatokat a Kórház téren. Fotó: Vadász Tibor Gyorsítja fejlesztéseit a posta Háromezer új telefon Baranyában Interjú Tölösi Péterrel, a Pécsi Postaigazgatóság távközlési igazgatóhelyettesével December 1-jétői új távköz­lési igazgatóhelyettese van a Pécsi Postaigazgatóságnak. A 44 éves, okleveles villamosmér­nök - a híradástechnika és a színes televíziózás szakembere - korábban a Vezetéknélküli Táv­közlési Felügyelőség vezetője­ként dolgozott. Működése alatt a műsorszórás és -továb­bítás európai színvonalat ért el. Ahova most került, ott is lesz mód a fejlődésre, fejlesztésre, hiszen a posta jelenleg nagy összeget fordít a telefonokra, meggyorsította a hálózat kor­szerűsítését. Az ezzel összefüg­gő tervekről, elképzelésekről beszélgettünk Tölösi Péterrel. — Ez a beruházás abban kü­lönbözik a másiktól, hogy sok­kal bonyolultabb és összetet­tebb. A telefonhálózat ugyanis olyan összefüggő rendszer, ahol az átviteltechnikának, a köz­pontoknak és a kábeleknek egyaránt fontos szerep jut. Bár vannak újdonságok — mint pél­dául a mikrohullámú összeköt­tetés, vagy a korszerűbb elekt­ronikus központ —, a fejlesztés külön-külön mégsem képzelhető el. — Mennyit költenek fejlesztés­re és bővítésre? — A VII. ötéves terv során 324,3 millió áll a Postaigazga­tóság rendelkezésére. A pécsi programhoz 35 millió tanácsi támogatást és 27 millió fej­lesztési kölcsönt kapunk, a telefonkötvényekből 132,3 millió forinttal növeltük pénzügyi for­rásainkat. A szigetvári góckör­zet fejlesztéséhez 30 millió, a siklósi konténerközpont megva­lósításához pedig 14 millió fo­rintot ajánlottak fel a helyi ta­nácsok. — Idén mi valósul meg ezek­ből a pénzekből? — A pécsi helyi központ 7000 új telefonvonallal, a távhívó központ 1800 ívpont kapacitás­sal bővül. A BHG szakemberei­nek köszönhetően az eredetileg tervezett határidő előtt — te­hát még idén — 2000-2200 ké­szülék bekötése válik lehetővé. A városi távközlési üzem dol­gozói már márciusban elkez­dik az előszerelést, így a köt­vényesek a tervezettnél hama­rabb jutnak telefonhoz és előbb kezdjük a visszafizetést is. — Hogyan szervezik a mun­kát? 1987. március 14., szombat HÉTVÉGE- A szerelők főként szomba­ton és vasárnap keresik fel a lakásokat, amiről az érintettek természetesen jó előre értesítést kapnak. Senkit sem akarunk kivonni a munkából és feles­legesen otthon marasztalni. Jelenlegi terveink szerint első lépésként — többek között — a belváros, a meszesi és uránvá­rosi területek kerülnek sorra. Az új készülékek üzembehelye­zését augusztus végén kezd­jük.- Mi várható a többi bara­nyai településen?- Komlón kisebb hálózatbő­vítést tervezünk, idén 300-350 új telefont kapcsolunk be, Sás- don százat, Harkányban két­százat. Ebben az évben össze­sen közel háromezer új állo­mást szerelünk fel. A megyé­ben 30 millió forintot, Pécsett 50 milliót fordítunk postai pénzből hálózatépítésre. A munkálatokba alvállalkozókat is bevonunk, hiszen a megnöveke­dett feladatokat önmagunk már nem vagyunk képesek megol­dani.- Lesz-e telelonszám-válto- zás?- A központok optimális mű­ködése szükségessé teszi, hogy egyes esetekben módosítsuk a számkiosztást. Ha ugyanis egy- egy ezres tételbe sok nagyfor­galmú közület kerül egymás mellé, az rontja a hívási esé­lyeket. Ezért néhány számot az érintettekkel történő egyeztetés után kénytelenek vagyunk meg­változtatni. Szeretném azonban hangsúlyozni: minden esetben körültekintően járunk el, ahol a közelmúltban volt változás, ott nem nyúlunk a számokhoz! Az viszont mindenkinek egya­ránt érdeke, hogy Nymodon Is javítsuk a telefonálási lehető­séget.- A jelek szerint tehát javul a helyzet, de vajon elegendő-e ez a következő évekre is?- A lakosság már idén ér­zékelheti a változást. Bízom ab­ban, hogy egyre kevesebbet kell várni arra a bizonvos búgó hangra. Igazi átalakulás azon­ban csak a tervidőszak második felében lesz tapasztalható. 1990 végéiq Pécsett 4250, a meaye más településein pedig 4750 lakásban szólalhat meg úi készülék, de többszóz közü­leti és nvilvános telefont is fel­szerelünk. Ferenci Demeter

Next

/
Oldalképek
Tartalom