Dunántúli Napló, 1987. február (44. évfolyam, 31-58. szám)

1987-02-06 / 36. szám

e Dunántúlt napló 1987. február 6., péntek Ke resztröjtv én y Kulturális ajanlö Sarkigazság Egry Józsefnek, a Balaton festőjének találó mondását olvashatjuk a rejtvény hosszú soraiban VÍZSZINTES: 1. Afrikában honos csupasz nyakú, húsevő gázlómadár. 6. Becézett Beatrix. 9. Szarvasmar­ha. 12. Az USA tagállama, főváro­sa: Boise. 13. Repülőgépszín. 15. Fé­lig védi! 15. A rénium vegyjele. 17. A mondás első része. (Zárt be­tű: L.) 19. Ilonka. 21. A mohame­dánok istene. 22. Egy másik Ilonka. 24. Hasznos, vonuló énekesmadár. 26. Értékhatár. 28. A tenisz párat­lan betűi. 29. ... mars! 31. Bizony­talan kimenetelű. 33. Osztrák, spa­nyol és francia autók jelzése. 35. Görög harcos, akinek Homérosz szerint olyan erős hangja volt, mint 50 más embernek együttvéve. 37. Francia író, egzisztencialista filozó­fus (Jean Paul). 39. Matematika. 40. Képességének a legjavát adja. 41. Váltogat, cserélget. 42. Kényel­mes. 43. -Ból. -bői németül. 44. Elég latinul (SATIS). 46. A mamusz pá­ros betűi. 48. Központi égitest. 50. Neves amerikai geológus, geofizi­kus (Frank). 52. A lettek fővárosa. 54. Mértani test. 56. ,,Ha férfi vagy, légy férfi . . . vagy ront, mint a vi­har” (Petőfi). 58. Mely személyt? 61. Szovjet repülőgéptípus. 62. Tág. 64. Népi táncairól nevezetes Pest megyei községből való. 65. Szabad a . . .; mindenki azt tehet, amit akar. 67. Népszerű színművész (Ist­ván). 68. Jegyben járó leány. 69. Hegycsúcs a Keleti-Kárpátokban (1496 m). FÜGGŐLEGES: 1. A Csongor és Tünde vén boszorkánya. 2. Német női név. 3. Haragban van! 4. Indu­latszó; így már értem! 5. A Pál utcai fiúk vezére. 6. Hajdú-Bihar megyei község. 7. A fájdalom hatá­sát csökkenti. 8. Kor angolul (AGE). 9. Elmebeteg. 10. Derékszíj. 11. Ódon. 13. A legmélyebb hangú réz­fúvós hangszer. 14. Ádámka. 18. Il­leték rövidítése. 20. A mondás be­fejező része. (Zárt betű: A.) 23. A Hideg napok című regény írója (Tibor). 25. Legalapvetőbb. 27. Te szintén nem. 30. Árasztás nagy mennyiségben. 32. Csendes-óceáni szigetcsoport Polinéziában. 34. A magasba! 35. A finnek gőzfürdője. 36. Valaminek tartó alapja. 38. Me­nettérti jegy. 39. Kevert sav! 40. A Sevillai borbély című opera zene­szerzője. 42. Világhírű lengyel ope­raénekes volt (Jan, 1902-1966). 45. Edző. 47. Érettségi vizsga. 49. Nem­rég elhunyt színművészünk (Antal). 51. Sötét mássalhangzók! 53. Pen­getés hangszer. 54. A honfoglaló vezérek egyike. 55. Angol rádiótár­saság nevének rövidítése. 57. . . .-borsa; jellegzetes, jó íze, za- mata. 59. Fotófilmek érzékenységé­nek jele. 60. Kényelmesen elfér ben­ne. 63. Azonos a függőleges 10. számú sorral. 66. Szovjet autók be­tűjele. H. J. Beküldendő: a vízszintes 17. és a függőleges 20. számú sorok megfej­tése, legkésőbb február 16-án (hét­fő) déli 12 óráig beérkezőleg, LE­VELEZŐLAPON. 7601. Pf.: 134, Du­nántúli Napló Szerkesztősége, Pécs, Hunyadi út 11. címre. A január 23-i lapban közölt rejt­vény megfejtése: Most járja be nagy birodalmát a zord fagy, a téli vezér. Könyvutalványt nyertek: ifj. Czig- ler Béla, Komló, Tanácsközt. u. 16., Darázs Henrietta, Pécs, Endresz Gy. u. 11/B, Romvári Tiborné, Pécs, Ka­milla u. 6., Soós Erzsébet, Pécs, Ybl Miklós u. 7/2., Vancsa Erika, Kővá­gószőlős, Kossuth L. u. 14. A könyvutalványt postán küldjük el. Jelenet az előadásból Ma este a színházban: Kaspar Rádió Honthy Hanna és a Pécsi Öregdiákok Szombaton 8-tól 10-ig a „Jó pihenést" című magazin jelent­kezik, melyet ezúttal Felső Pál szerkeszt. A közelmúltban 88 éves korában hunyt el Petro- vics Ede helytörténész. Halász Rezső még 1984-ben készített vele egy másfél órás beszélge­tést. E felvételről hangzik el a. műsorban egy részlet, melyben Petrovics Ede Pécs középkori latin és német elnevezésének keletkezéséről fejti ki vélemé­nyét. A hatvanéves Juliette Greco, a francia sanzon-, film­es színháztörténet halhatatlan alakjáról Kun Tibor beszél. Mennyire használhatók a gyógynövények a modern gyó­gyászatban? Erről és több más érdekes témáról is szó lesz az összeállításban. Vasárnap 9 órakor kezdődik dr. Nádor Tamás „Emberek, emlékek, dallamok" című össze­állítása. A műsor régi pécsi koncerteket, zeneszerzőket, előadókat idéz. Szó lesz a vi­lághírű orgonagyárosról, Ang­ster Józsefről, akire unokája emlékezik, s közben részleteket hallhatnak a róla készült rá­diójátékból. Végigkísérik Ke- rényi János rácvárosi iskola- igazgató és karnagy életútját is. Néhány évtizeddel ezelőtt a szórakozóhelyeken és a rádió műsorában is sokszor szerepelt a Pécsi öregdiákok elnevezésű énekegyüttes, melynek még ma is Pécsett élő tagjával, Melczer Andorral beszélgetnek. Az ösz- szeálfítós zenéjét Tina Rossi, a bécsi bohémzenekar és Hon­thy Hanna felvételeiből válo­gatták.-----------------*-----------------­É lő német népszokások A pécsi körzeti tévéstúdió német nemzetiségi szerkesztősége az élő népszokásokat bemutató sorozatá­ban ezúttal a Veszprém megyei Tót- vázsonyban szokásos betlehemezést mutatja be az általános iskola ta­nulóinak közreműködésével. Az egy­házi eredetű, de népszokássá lett betlehemezés az ország sok táján ismert. Akárcsak a farsangi vidám­ságok sora. Mágocson a nyolcvanas években újították fel a farsangolás szokását: a mágocsiak jókedvűen vesznek részt a ..Narretaaon”, a bolondok napján. Erről szól az ösz- szeállítás másik filmje. — a pécsi stúdió 28 perces filmjét február 12- én 17.30-kor a 2. programban sugá­rozza a televízió, a szerkesztő Ger- ner Éva, rendező Hoffmann György. Rovatszerkesztő: HODNIK ILDIKÓ A szobaszínházban mutatja be a PNSZ társulata Peter Handke Kaspar című drámá­ját, amely — amatőr társulatok által játszott néhány részlet ki­vételével - most kerül először színre Magyarországon. Peter Handke osztrák író: drámáiról, legényeiről, verseiről egyaránt ismert. Párizsban él, az iroda­lomtörténészek a neoavantgar- dista kísérletező írókhoz sorol­ják. Gyakran foglalkoztatják a kommunikáció, az emberek közti érintkezés konfliktusai.- Kinek ajánlja a Kaspart \/as-Zoltán Iván rendező?- Azoknak, akik gyakran kérik számon a pécsi társulat­tól a modern irányzatokat, a színházi kísérleteket. Azoknak az értelmiségieknek, színházba­rátoknak, akik nem sajnálják az erőfeszítést megérteni és át­élni ezt a sokkoló, felzaklató darabot.- A Kaspar, amely tulajdon­képpen a polgárság történeté­nek keresztmetszete, a rend tör­---------------------■----------. » A Z ASSZONY ÉS AZ IDEGEN Színes, szinkronizált, NDK-beli há­borús dráma. Rendezte: Rainer Simon. Szereplők: Joachim Latsch, Kathrin Waligura, Peter Zimmermann. Az első világháború idején, orosz hadifogságban Richard sokat mesél feleségéről egyik társának. Karinak. Az megszökik a táborbál és Német­országba visszatérve férjként toppan be Annához. Az asszonyt persze nem téveszti meg, de a sok évi magány mégis összeboronálja őket. Anna már gyermeket vár, amikor Richard is hazaérkezik . . . ténete, nagyon fontos dolgok­ról szól. Arról, hogy világunk­ban a személyiségnek egyre kevesebb lehetősége van bele­szólni a saját életébe; hogy a hatalmi szervek a személyisé­get gúzsbakötő hatalmukat a felszabadítás szókészletébe és eszközeibe öltöztetik, s hogy e manipuláció révén az emberek már kitermelik saját rabságuk ideológiáját.- A dráma vége összeomlás, mert az agyonmanipuiáltak nem tudnak új világot építeni. Ezt eljátsszuk, de szeretném el­játszani azt is, hogy a kiútta­lansággal nem értek egyet; szeretném, ha az előadás egy sikoltás, tiltakozás lenne a ma­nipuláció ellen. A címszerepet Bánky Gábor játssza, a négy „sugalmazó": Dévényi Ildikó, Moráveti Le­vente, Unger Pálma és Újvári Zoltán. Zene: Papp Zoltán, ko­reográfia: Eck Imre, díszlet és jelmez: Húros Annamária és Czakó Zsolt. G. T. NE VEDD EL TŐLEM A NAPOT I Színes, feliratos, francia film. Rendezte: Michel Blanc. Szereplők: Gerard Lanvin, Michel Blanc, Sophie Duez. Francois és Danis biztos munka reményében Párizsba érkeznek, ahol kiderül, hogy barátjuk már fél éve elhagyta az országot. Élelmüket lo­pással szerzik, utcai zenéléssel és egyéb kétes üzletekkel tartják fenn magukat. Mikor Francois beleszeret egy táncosnőbe, akit szerződés szó­lít New Yorkba, rábeszéli Denist, hogy menjenek a lány után, annál is inkább, mert ott is van egy jó­barátja, aki biztos munkát tud sze­rezni nekik . . . Film... Film... Film... Százhetvenöt éve nyílt meg A Pesti Német Színház A Pesti Német Színház 1812. február 9-én felavatott épülete Magyar szót csak elvétve le­hetett hallani a XVIII. századi Pesten. Németül gajdolt az utcai árus éppen úgy, mint ahogyan a kancelláriákban is ezt az idegen szót adta-vette mind az ügyfél, mind a hiva­talnok. Esténként pedig ugyan­csak németül szóló színészek, mutatványosok szórakoztatták a közönséget abban a híres­nevezetes Rondellában, ame­lyet még 1744-ben építettek fel a mai Régiposta utca és a Petőfi tér sarkán, eredetileg bástyatoronynak szánva, • ké­sőbb azonban teátrumi szerep­kört adva neki. Ebben az ke­rek formájú épületben azon­ban csak ötszáz néző foglal­hatott helyet. II. József is hírét vette ennek az áldatlan helyzetnek, és már 1788-ban kinyilvánította azon akaratát, hogy Pesten egy ko­moly, nagy színház épüljön. Nem kisebb valaki, mint az osztrák udvar leghíresebb épí­tésze, Hildebrandt skiccelte fel az első terveket, ám tőle - lévén a bécsi építkezése miatt igencsak elfoglalva — előbb H i Id János, Pest városrende­zője vette át e feladatot, s vé­gül a szintén osztrák Aman fe­jezte be a terveket. Aman mester állt ott a hely­tartói hivatal fogadótermében, amikor József nádornak jóvá­hagyás végett a Pesti Német Színház végleges terveit be­mutatták, és szintén ő tette meg az első kapavágást, még­pedig 1808-ban, a mai Vörös­marty téren. Négy esztendő sem keltett, és a 3500 személy befogadá­sára alkalmas színház 1812. február 9-én megnyitotta ka­puit. Mint képünk is mutatja, a maga korában igencsak nagy palota volt ez a háromemele­tes, klasszicista stílusú bejárati résszel kiegészített Theater. Magabiztosan uralta a kör­nyéket. A pesti németségnek ebben az intézményében természete­sen a német kultúra eszmé­nyeit ápolták. A kor divatjá­nak hódolva sorra-rendre be­mutatták a calderoni termé- kenységű és hihetetlenül nép­szerű August von Kotzebue drámáit. Ezekkel aztán pom­pásan lehetett együtt hevülni, hiszen a mesteri technikával, naav-nagy színpadismerettel megírt színművek éppen az ér­zelmi hullámok felkorbácsolá­sára íródtak. Kotzebue melodrámái, ame­lyekben rafinált ritmusban vál­totta egymást a könny és a kacaj, nyilván a kor magyar írói számára is például szol­gálhattak, mert reformkori szerzőink közül számosán kö­vették a Londontól Párizsig hódító dramaturgiai leckét. Amikor végre a magyar nem­zeti színjátszás is állandó ott­honra lelt Pesten - Pesti Ma­gyar Színház néven — 1837. augusztus 22-én, akkoriban él­te fénykorát a Német Színház is. Valóságos versengés ala­kult ki a két különböző nyel­ven játszó és a két egészen eltérő célokat szolgáló társu­lat között! A rivalizálásnak azonban nem a közelgő forradalom elő­készületei vetettek véget, ha­nem egy váratlanul kitört tűz­vész 1847. február 2-án. A mindössze harmincöt évig használt épület porig égett. Helyreállítására gondolni sem lehetett, de akkor, közvetlenül 1848 márciusa előtt nem is szorgalmazott ilyesmit senki. Ezekben a viharos hónapok­ban már egészen más eszmé­nyek hevítették a pesti polgá­rok kebleit, s a német szót is mindjobban kiszorította a ma­gyar. A színpadok deszkáiról is, amint arról már annyit ol­vashattunk, hallhattunk. A. L. Pécsi utcák - hires emberek A haza bölcse: Deák Száz évvel ezelőtt állították fel szobrát a Duna partján. Nemrégiben pedig szülőfalujá­ban, a Zala megyei Söjtörön avatták fel mellszobrát annak, aki nemcsak a magyar, de a világtörténelem egyik legna­gyobb alakja, a haza bölcse volt. A róla írt külföldi és hazai munkák közül főleg Eötvös Ká­roly és Ferenczi Zoltán három- kötetes munkáját emeljük ki. Legutóbb Sándor Pál emléke­zik az anekdotázó Deák Fe­rencről (1986) — gazdag iro­dalommal és képanyaggal. Csekély helyi lehetőségünk miatt sem életrajza, sem poli­tikai küzdelmei részletes be­mutatására nem vállalkozha­tunk, csupán rövid tablót sze­retnénk nyújtani arról az ál­lamférfiról, aki állami intézmé­nyekre támaszkodó magas ál­lás, fényes származás, nagy vagyon nélkül is ki tudta vív­ni népe, nemzete elismerését, csodálatát. Én nagyságát főleg abban látom, hogy egy merev, monarchikus államszervezetben tökéletes köztársasági jellemű államférfiúvá tudott lenni. Ná­la a demokrata erkölcs — ír­ja Eötvös Károly — „nem sze­rep volt, nem elv, nem meg­győződés, hanem vér, emberi természet, az egész élet — a közpályára fölléptélől egészen haláláig.” Deák akkor lépett színre má­sodszor (1848-ban ő volt az igazságügy-miniszter), amikor elvesztettük egy időre alkotmá­nyunkat, romba dőlt a szabad­ság visszaállításának még a gondolata is, és sokan Ma­gyarország halálának hírét hordták szét a viláqban. Az 1867: XII. törvénycikkel létrejött kiegyezés véget vetett az önkényuralomnak, bizonyos megszorításokkal lehetővé tette a magyar nemzeti állam kiala­kítását, a kapitalista gazda­sági fejlődést. 1867. június 8- án megtörtént a koronázás, a teljes politikai amnesztia és a királyi pár adománya a 48-as honvédek részére. A politikai küzdelmekről igye­kezett távol maradni, a minisz­terelnökséget is átengedte Andrássy Gyula grófnak, mégis megérte a kiegyezés válságait, saját pártja megsemmisülését. Két és fél évvel halála előtt, 1873. június 28-i beszédében politikai végrendeletként hang­súlyozta a jognak mély tiszte­letét, a nemzeti egységhez va­ló ragaszkodást. Szívbaja egy­re erősebb lett, hosszú és kí­nos betegség után 1876. ja­nuár 29-én az egész nemzet mély részvéte közepette halt meg. Bebalzsamozott holttestét az Akadémia előcsarnokában helyezték gvászravatalra. Erzsé­bet királyné személvesen he­lyezte el fehér kaméliákkal dí­szített bobérkoszorúját a halott szíve tájára. Milyen volt Deák Ferenc? Az egykorúak leírása szerint mosolvgó arcú, szapora beszé­dű, tömzsi termetű, kesze-ku- sza bajuszú. bozontos szemöl­dökű, sastekintetű ember volt, akinek nagv gondot jelentett az elhízás. Ezért nem reggeli­zett, vacsorát sem evett, csu­pán kiadós ebédet. Ita'a a kö­zönséges ivóvíz volt. Erősen szi­varozott. pipázott, utóbbit min- diq csak tajtékoipából. Sokáig omnibuszon iárt. 1867 után kétlovas bérhintón. Szeretett fúrni-faraani. Saiát kedvtelésé­re és mások örömére asztal­kákat, famozsarat, rokkát, bo­tokat. pipákat, sakkjátékot fa­ragott. Remek stílusban írt leveleiben az ifjúság jellemképzéséről, a nőnevelésről, a hazafiságról, a nagy írók megbecsüléséről írt többek között, önzetlensége közmondásos volt. Ö, aki koro­nát adott uralkodójának, és ki­békítette vele az elkeseredett magyar nemzetet, aki erős kéz­zel szerkesztett törvényt, terem­tett, buktatott minisztereket, a királytól a kézfogáson kívül mást nem fogadott el. Tóth István dr. ✓

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom