Dunántúli Napló, 1987. február (44. évfolyam, 31-58. szám)

1987-02-16 / 46. szám

1987. február 16., hétfő Dunántúli napló 5 Évente 300 egyetemista tanul meg síelni Felvonók és libegők viszik fel a síelőket a lesiklópályák tete jére. Sítáborban a Vitosán A feltételek alkalmasak egy téli olimpia megrendezésére Utazás előtti izgalom a PEAC tornacsarnokban. Pedig ekkor még csak a sícipők és lécek próbálása, a kötések beállítása zajlik ... Az indu­lásra csak az esti órákban ke­rült sor. A Janus Pannonius Tu­dományegyetem autóbusz­vezetőjének köszönhetően, az egész éjszaka s a másnap dél­utánig tartó utazás után, baj nélkül jutottunk a célhoz, a Szófia melletti Vitosára, a bulgáriai siparadicsomba, ja­nuár utolsó napjaiban. Vitosáról nem túlzó a jelző, hogy síparadicsom. A hegy ugyanúgy fut ki Szófiából, mint a Mecsek Pécsből. Ugyan­úgy helyi autóbuszjáratokkal lehet feljutni a hegyre, mint itt, a különbség csak az, hogy ott, 2000 méter fölé érkezünk. De nemcsak autóbusszal, ha­nem a fővárosból induló kabi­nos függővasúttal is fel lehet jutni, közvetlenül a sípályák­hoz. Bulgáriában már több nemzetközi bajnokságot ren­deztek a téli sportágakban és esélyesek voltak az 1992-es téli olimpia megrendezésére is. (Az utolsó fordulóban ütöt­te ki őket Franciaország.) En­nek érdekében a sízésnek olyan feltételeket teremtettek, amely Nyugat-Európában is megállná a helyét. Tucatnyi különböző felvonó- és sílift szóllítia a sportolókat a pá­lyák felső végéhez. Tíz-tizenöt kilométer szélességben szinte sípálya az eqész hegy, és bő­ven lehet válogatni a kezdők és gyerekek számára alkalmas lankásabb lejtők és a „profi" síelésnek megfelelő különböző nehézségi fokú pályák között. Bulgáriában nagy a síkul­tusz. A felszereléseik elsőren- dűek, és az egészen kicsiktől - a két-három évesektől — a felnőttekig rendszeresen szerveznek sítanfolyamokat. A pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem jogász és közgazdász hallgatói részére nyolc év óta szervezik rendsze­resen a sítáborokat. Eddig fő­ként a lengyel és csehszlová­kiai síterepeket próbálták ki, az idén először utaztak Vito­sára, Farkasné, Oulánszky Ágnes csoportvezető, (aki nyolc év óta szervezi a sitáborokat) és Tolnai Márta, valamint Orosz Tibor testnevelő tanárok vezetésével. Ök vállalták ismét, hogy újabb 40 hallgatót meg­tanítanak a síelés tudományá­ra. A pécsi felsőoktatási in­tézményekben körülbelül 8-10 év óta vált gyakorlattá, hogy évente egy-két alkalommal a hallgatóknak sítanfolyamot szerveznek. Évente mintegy 300 egyetemista tanul meg sí­elni. A Művelődési Minisztéri­um támogatást is adott ehhez, ebből vásárolták meg az intéz­mények a sífelszereléseket. Például a jog- és közgazda­ságtudományi karon a cipőn és lécen kívül komplett síru- hót, síkesztyűt és szemüveget is adnak a hallgatóknak, így vi­szonylag olcsón juthatnak a sí­elés csodálatos élményéhez. A síelés valóban nagy él­mény, aki csak egyszer is pró­bálta, többé nem tud szaba­dulni a varázsától. És ez még akkor is igaz, ha az első na­pokon ilyesztően félelmetesnek tűnik, hogy ott az a nagy lej­tő, amin valahogy le kell jutni, hogy az a fránya léc ennyire csúszik - ki gondolná? -, hogy meg kell tanulni, mi az a völgyláb-hegyláb, meg hóeke. Mert elméletben ez mind egyszerű, de ha elindul az a léc, már azt sem lehet tudni, hogy merre van a jobb­ra meg a balra. És hogy csú­szik a sínadrág is! Ki hitte volna? De mindent feledtet az, amikor a harmadik-negyedik napon végre a léc arra megy, amerre a síelő akarja, és ott áll meg, ahol éppen akar. A hegyről lesiklás ilyenkor már semmihez sem hasonlítható él­mény. Hogy a hallgatók ezen a sítáboron is jól érezték ma­gukat, bizonyítja, hogy ezzel a sóhajtással búcsúztak a hegytől: bár még két hétig tartott volna . . . Sarok Zsuzsa Vasúti szállítás a hétvégén A tervezettnél nagyobb meny- nyiségű árut szállítottak több vasútigazgatóság területéről ezen a hétvégén is. Több mint 130 ezer tonna termékkel rak­ták meg a vasúti kocsikat a MÁV Miskolci Igazgatóságának területén. A Diósgyőri Lenin Kohászati Művekből több mint hétezer tonna vas- és acélárut indítottak útnak a hazai fel­dolgozó, elsősorban gépipari üzemekhez. Az Ózdi Kohászati Üzemek hasonló termékekkel mintegy 11 ezer tonna árut ra­kodott. A Leninvárosi Tiszai Vegyikombinát a bel- és a külföldi megrendelőnek 3200 tonna műtrágyát és agrófóliát küldött. A Kazincbarcikai Bor­sodi Vegyi Kombinátban más­félezer tonna terméket raktak vagonokba- A záhonyi határál­lomásnál 40 ezer tonna mű­trágyát, fémet, fát, mezőgazda­sági cikket, ipari berendezést raktak át a vasutasok. Zárszámadás Szajkón Lendületben az állattenyésztés Fölújítják az iskolát A vad halála Mit diktál a uéreb ivére? Tizedszer nyerte el a Kiváló címet tavaly a szajki Béke Ter­melőszövetkezet, s hogy nem alaptalanul, ezt szombati zár­számadásukon nyilvánosságra került termelési mutatóik is igazolják. Mint beszámolójában Husti Mihály elnök kiemelte, komoly fegyvertény, hogy ter­melési értékük 13,7 százalékkal meghaladja az egy évvel ko­rábbit. Ez döntően a magas színvonalú gabonatermesztés­nek köszönhető. A búza és a kukorica foglalja el a szántó- terület több, mint két harma­dát. Előbbiből 72, utóbbiból 100 mázsa fölötti mennyiséget takarítottak be hektáronként. Elfogadhatóan fizetett a cukor­répa, a szóia és a borsó. Sze­rény maradt viszont a szőlő át­lagtermése, az előbbreléoés fontos területe lehet a szőlő- termesztés fokozása. Lendületbe jött az állatte­nyésztés, különösen a telep re­konstrukciójával megújult ser­téságazat fejlődése szembe­szökő. Itt még két-három éve is veszteség fenyegetett, mára a nyereség jelentős forrásá­vá vált ez a terület. Tavaly megkezdődött a szarvasmarha­telep megújítása is, ennek be­fejeztével pedig indul a ba­romfiprogram. Ugyancsak az elmúlt esztendő előbbre lépé­se, hogy elkészült a halászati ágazat számára a haltároló. A téglagyárban nőtt az első osz­tályú téglák részaránya, vi­szont nem sikerült folyamatosan termelni sem az égetésnél, sem a nyersanyaggyártásnál. A munkavégzés biztosítására idén több figyelmet kell fordítani. Hogy a szövetkezet megbecsü­li dolgozóit, nyugdíjasait, kör­Vasárnap is teljes erővel dolgoztak a vízbetörés végle­ges megfékezésén a Tatabányai Szénbányák nagyegyházi bá­nyaüzemében. Február 12-én először percenként hét, majd huszonhét köbméternyi karszt­víz áramlott be a bánya leg­mélyebb pontján, a hatos szá­mú vágatba. Azóta szünet nél­kül és rendkívül nehéz körülmé­nyek között dolgoznak itt a bányamentők, az aknamélyítők, a bányaüzem más szakemberei. Az egyik legfontosabb felada­tuk volt, hogy a pataknyi víz- mennyiséget csővezetékbe fog­nyezetét, ezt jelzi működési te­rületük élénkülő kulturális és sportélete. Idén fölújítják a szajki általános iskolát, ősztől újra megindulhat itt a tanítás. A zárszámadó közgyűlés munkájában részt vett és föl­szólalt dr. Horváth Lajos, a Baranya Megyei Tanács elnöke. Mint mondotta, a jelenlegi tá­mogatáspolitika mellett a. me­zőgazdaság több pénzt merít az államháztartásból, mint amennyit oda betesz. Termé­szetesen ez sokáig nem tartha­tó fenn, szükség van a gazda­sági reform továbbvitelére, az érdekeltségi rendszer megvál­toztatására. Sajnos, az orszá­gos gondokat sokan nem érzik magukénak, és nem vállalnak föl megoldásukból. Meg kell fordítani ezt a szemléletet, ösz- szefogással fölzárkóztatni a gyengébbeket. Ebből a szem­pontból külön jelentőséggel bír a gazdasáqilag elmaradott térségek fejlesztése. Figyelni kell a tsz-vezetők generációvál­tására, a zökkenőmentes foly­tatásra, és arra, hogy a gyen­gén gazdálkodókhoz is ráter­mettek kerüljenek. Elvárható, hoqy az eljövendő vezetők ne Pécsett, hanem ott lakjanak, ahová munkájuk, sorsuk köti őket.- Érdemes figyelni a szajki- ak példájára - tette hozzá be­fejezésül dr. Horváth Lajos. — Itt mindig érezhető az újra tö­rekvő, újat akaró szemlélet. Széoek a termelési mutatók, a számok, de ioazából az a dol- aozói fogadókészség dicséren­dő, mely nélkül az elkéozelt tervek az elnöki küszöbnél el­akadnának. Sz. Koncz I. ják, és így juttassák el a tá­roló zsompokba1, ahonnan a szivattyúk már a felszínre nyomhatják a vizet. Ezenkívül úgynevezett kazettás gátrend­szert is építenek a vágatban azzal a céllal, hogy az iszapot lés a hordalékot leülepítsék, s így a gyűjtőzsompokba már vi­szonylag tiszta víz kerüljön. A mentés irányítói állandóan fiayelik a beáramló víz hoza­mát, ami még nem csökkent, változatlanul eléri a percen­kénti 27 köbmétert. A bánya felsőbb szintjein azonban to­vábbra is zavartalanul dolgoz­hatnak a bányászok. Tudni kell: a véreb - alaptu­lajdonságait tekintve — megfe­lel a nevének. Legszívesebben széttépné a szarvast, őzet, vad­disznót. S bár a hosszú-hosszú tenyésztési idő alatt talán már )a génjeiben is sikerült megrit­kítani ezt a tulajdonságot, de még ma is sok munkát igényel tanítójától, ha arra akarják szoktatni-nevelni: kutassa fel és állítsa meg a sebzett vadat — de hozzányúlni tilos ... Tehát a jó véreb nem egy kutya, hanem a tökéletes össz­hang a sebzett vad csapására engedett eb a hosszú vezeté­ken vele loholó, gazdája kö­zött. Adott esetben 10—20 kilo­méteren át, mert szívesen me­sélnek már-már legendás ku­tyákról, amelyek 24 óra múltán nyomra állítva 10 centis hó alatt is, felkutatják a lőtt seb­ből vérző vadat. Miután Baranya jellemzően nagyvadas terület, aligha ké­pes: vadászati és gazdasági kényszer a hannoveri vagy ba­jor vérebek jelenléte használa­ta a rezervátumokban erdő és vadgazdaságokban, vadásztár­saságoknál. És pedig azért, ,mert eqy vadász addig nem nyugodhat, amíg az általa megsebzett vadat fel nem ku­tatja — tartozik ezzel egyebek között a vadószetikának, és természetesen a kínlódó állat­nak is, — másrészt országos szinten és megyein is — meg­döbbentő annak a vadhúsnak az értéke, ami vérebek hiányá­ban veszendőbe menne az erdőben. Mindezt annak előzményéül említem, hogy sajnálatosan ke­vés a véreb Baranyában, pedig olyan jónevű szakemberek a hívei, mint a MEFAG sellyei erdészetében Buzgó János fő­vadász, vagy a szomszédos Somogybán a lábodiak dr. Ga­lamb Gáborral, Jakab István­nal az élen, akik a honi vér­ebkultúra újraszülőinek is te­kintendők. Csakhogy a véreb sok mun­kát igényel. Betanítani gyako­roltatni, dolgoztatni — idő és lehetőség függvénye is. Mindez kiderült a hét végén a sellyei erdészet területén rendezett or­szágos véreb versenyen. A fő­versenyre nevezett — mert van munkavizsga és tenyészszemle is - jórészt hannoveri vérebek többségén éppen a gyakorlás hiánya mutatkozott meg. Ma­gyarul: akadt néhány „molett jószág" közöttük. De amelyik tudta a dolgát! Viszi-viszi a hosszú bőrszíjon a vezetőjét, kilométereken át a sebzett vad nyomán, s ha már olyan közel kerültek az üldö- zötthöz, hogy az sebáqyából felkelve menekülne tovább, jön a haisza. Elenqedik a szíjról a vérebet, meg kell állítania és helyben kell tartania akár a leqnagyobb szarvasbikát is, amíq a vadász a meqváltó lö­véssel pontot nem tesz az ered­ményes utánkeresés véqére. És akkor ezek a gyönyörű erőteljes kut'vák okos szemük­kel a gazdájukra néznek, le- tottyannak a fenekükre. a szarvas mellett, homlokukon a bőr összerándul: — Uramisten — qyötörheti őket az ösztön —, de széttép­ném ... M. A. Küzdelem a vízbetörés ellen A • I A •• I ...A mi hentesünk Két korosabb nyugdíjas asszony és egy férfi várakozik a húsboltban, ma van szállítás, a fehér húsoskocsi minden percben megérkezhet. A hen­tes — itt Pécsett az Aradi vértanúk út­ja elején - szűk szárú farmernadrág­jára felhúzza a vakítóan fehér kö­penyt, kikészíti a késeket, bárdot, elő­szedi a ceruzát, számoló-blokkot. Már régen megkapta a nyugdíjas „obsi- tot” Ratkovics István, de még mindig dolgozik, igaz, ez a kis bolt csak a hét végén két napot tart nyitva, hogy a környék lakóit ellássa hússal.- Friss hússal! — teszi hozzá egyik asszony. — Itt mindig friss hús van, csütörtökön hozzák, péntek délutánra Pista bácsi eladja. Semmi nem ma­rad.- Van olyan régi vevő, aki már el­költözött innét a környékről, de Kert­városról idejön hétvégére vásárolni...- Nem is tudom mi lesz, ha Pista bácsi elmegy ugye... Benne van a korban ő is. A hentes - hozzá tehetném, hogy „mester” - csak kedélyesen mosolyog, mintha nem is róla esne szó a pult másik oldalán.- Szalad az idő! - bölcselkedik - márciusban leszek 80 éves. Csak meg­érjem ! Az asszonyok bólogatnak: miért ne érné meg? Mondják, hogy itt mindig ragyog minden „mint az arany” örök­ké takarít. Megérkezik a hús, a má­zsáló-mérleget kiemelik a sarokból, a' húsosok behordják a hasított sertése­ket, először a mérlegre, aztán föl a kampóra. Az összsúlyt egyezteti a szállítólevéllel: 3 kilóval kevesebb. Rövid feljegyzés, .rá aláírások, pecsét: ez a rendje - módja a dolognak. Pista bácsi nekiáll a kampón lógó ser­téseknek: először levágja a hátsó combokat, aztán fűrésszel leválasztja az oldalast, bárddal a karajt és do­bálja rá a pultra, onnét különválaszt­va szépen sorba, hogy minden kéznél legyen. Pontosan, begyakorolt mozdu­lattal végzi a munkáját. Mint egész életében.- Apámnak volt egy boltja a haj­dani Siklósi úton, a Sárkány féle ház­ban, az öregek még emlékeznek rá. Ott tanultam a szakmát, de nekem még a dédapám is hentes volt - mondja, közben felír egy címet, pon­tosabban telefonszámot és átadja az egyik vásárlónak: „Toncsikám! Hív­ja fel ezeket, mondja meg nekik, hogy nem kaptam marhahúst. Mi van a marhahússal? Dörgessen rájuk, mondja hogy én üzentem. Mire visz- szajön, ezeket szétdobom...!" Az asszonyok — akikkel lassan megtelik a bolt - egyetértőén bólintgatnak - ők is szerettek volna marhahúst is vinni. De hát bíznak Pista bácsi üzeneté­ben. Igaz, telefon nincs, de majd Toncsi elintézi. „Hogyan telnek a hét többi napjai, Pista bácsi?"- A mamával beülünk a kocsiba, aztán kiszaladunk a szőlőbe. Ott is van munka. De a gyerekeim közül az egyiknek, aki üveges, segítettem a gittelésnél, mert elég sok dolga van. Én meg nem tudok anélkül meglenni. Látja, nyolcvan éves leszek, de még fűrészelek! — és nevetve rángatja a csontfűrészt a kampón lógó sertésen, amely egyre kisebb lesz és darabok­ban kerül föl a húsvágó tuskóra. Gyor­san végez, aztán beáll a pult mögé, zsirpapírt terít a mérlegre és int az asszonyoknak:- Akkor kezdjük! Ki mit kér, ki volt az első hölgyeim...?! Rab Ferenc A vérebek és a teríték

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom