Dunántúli Napló, 1987. február (44. évfolyam, 31-58. szám)

1987-02-14 / 44. szám

Hogyan telnek a nyugdíjasévek? Hosszú József Korunk kérdései — Elégedett vagyok az éle­temmel, pedig soha nem vol­tam sikeres ember. Egyben biztos vagyok, amit elértem, azt a munkámnak köszönhe­tem .. . Hosszú József hátradől a fo­telban, rágyújt egy Helikonra, s kiküldi a lábunknál téblá- boló tacskót. A szobára csend ül. Az őszhajú, szemüveges fér. fi január elsejétől nyugdíjas, ő kérte korkedvezményes nyug­állományba vonulását. — Elfáradtam. Tizenhét évig voltam a Pécsi Közúti Építő Vállalat igazgatója, szép eredményeket sikerült elér­nünk, de most már úgy érez­tem, hogy a mai követelmé­nyeknek nem tudok megfelel­ni. Mindig szerettem az újat, azonban be kellett látnom, nem vagyok már olyan fogé­kony, mint régebben. A veze­téshez pedig dinamizmus, kre­ativitás kell! Hosszú József 1928-ban Dom­bóváron, vasutascsaládban született. A négy polgári el­végzése után postásként, bá­nyászként dolgozott, majd 1946-ban teljesült a vágya, fel­vették a MÁV-hoz. Nem sok­kal később a dombóvári cso­mópont SZÍT (Szakszervezetek Ifjúsági Tanácsa) titkára lett, majd kereskedelmi szolgálatra Siófokra került. A pórtiskola és a technikum elvégzése után a pécsi vasútigazgatóság politi­kai osztályán dolgozott, majd személyzetis lett, ezt követően különböző szakszervezeti funk­ciókat látott el. A pártfőisko­lán 1966-ban fejezte be tanul­mányait, s a Baranya Megyei Pártbizottság ipari osztályán közlekedési kérdésekkel fog­lalkozott. A KÉV-nél 1969-ben kezdte igazgatói munkáját. — Egy hétig gondolkodtam, hogy elvállaljam-e, végül az döntött, hogy ebben a munka­körben talán sikerül kézzel fog­ható eredményt elérni. Nagyon rossz helyzetben volt akkor a vállalat, a veszteség megkö­zelítette a hatmillió forintot. — Mi volt az első teéndője?- Rendkívül szervezetlen munka folyt, egy utat például nyolc hónap helyett 1,5 évig építettek. Rossz költségveté­sekkel dolgoztak, s a vállalati vezetés személyi feltételei sem voltak megfelelőek. Ezeket kel­lett rendbehoznom. Két éven belül sikerült meg­szüntetni a veszteséget és 1974-ben már 26 millió forint nyereséget könyvelhettek el.- Volt néhány intézkedésem, mely nem aratott osztatlan örömöt, például nyáron nem engedtem el senkit szabadság­ra. Azt vallottam, ha munka van, meg kell csinálni. S ez szerencsére bőven volt. Akko­riban zajlottak a bekötőút épí­tések, s büszke vagyok, hogy ennek részese lehettem. Válla­latunk 27 utat épített, mindig a program előtt jártunk, azaz a tervezett kivitelezési ütem­nél gyorsabban dolgoztunk. Annak örülök, hogy egy jól mű­ködő vállalattól távoztam. Si­került olyan vezetőket kinevel­ni, akik biztos, hogy szép ered­ményeket érnek el. Hosszú József munkáját több kitüntetéssel ismerték el, így például a Munka Érdemrend ezüst fokozatával, a Szakszer­vezeti Munkáért ezüst fokoza­tával.- Hogyan telnek a nyugdí­jas év^k? — Három éve készültem a visszavonulásra. Ez volt az első kívánságom az életben, mely teljesült, így volt időm felké­szülni. Rendkívül zsúfoltqk a napjaim, felújítunk egy családi házat, ez sok munkával jár, építőanyagok, berendezések után rohangálok, ezen kívül van egy tanácstól bérelt földem, ahová szőlőt telepítettem. Nincs időm unatkozni. Roszprim Nándor Pécstől Nagymányoklg A Szerencse-táró bejárata Komlón, az Anna-aknán Fotó: Schmidt Zoltán Bányászati emlékhelyek a Mecsekben A bányászkodásnak a me­cseki szénmedencében kétév- százados múltja van. A nehéz fizikai munka tárgyi és szelle­mi emlékeinek, ipartörténeti ritkaságok megőrzésének, be­mutatásának és- idegenforgal­mi hasznosításának gondolata viszont mindössze húsz éve ve­tődött fel. Az ötlet egyik fá­radhatatlan szorgalmazója dr. Bachmann Zoltán építész, a pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskola tudományos igazgató- helyettese. Pécsről kiindulva — egy gya­logosan és gépkocsival egy­aránt jól járható turistaút men­tén - bemutatók, emlékhelyek egész Sorát alakítanák ki. A Déryné utcában működő Bá­nyászati Múzeum, mint kiindu­lópont vagy egyfajta informá­ciós központ kezdené a bemu­tatót. Az útvonal Komlón, Má­6. HÉTVÉGE zaszászváron és Váralján át egészen Nagymányokig vezet­ne. A pécsbányatelepi kolóniá­ra egy szép szelídgesztenyésen át lehet eljutni. Vasas-Széche- nyi aknán keresztül a látoga­tó a komlói bányákhoz érke­zik, ahol az egykori széncsaták helyszíneit emlékkővel jelölik majd. Komló és környéke tele van ipartörténeti emlékekkel, akna­tornyok, bányagépházak vagy éppen a múlt század végén nyílott tárók. Tavaly tanulmányterv szüle­tett a komlói bányászati és munkásmozgalmi panteon el­helyezésére. A fogadó épület fából készülne. A bejárat után a pénztár, a lámpakamra és a kiállítási övezet következne. A védőfelszerelések felvétele után a látogató indulhat a földalatti világba, ahol föltárul előtte a bányászat története, megismerkedhet^» a különféle vágathajtási módokkal, bánya­gépekkel, mérőműszerekké!, a bányamentés, -a bányabizton­ság eszközeivel. A bányászkodás bemutatása mellett külön fejezet jut a mun­kásmozgalom emlékeinek. Az épület olyan környezetben kap­na helyet, ahol ünnepi meg­emlékezésekre, koszorúzások­ra is méltó körülmények ala­kíthatók ki. Az évszázados fák­kal körül vett tér ékessége a bányamentő szobra lesz. A mozgalom szervezői bíz­nak abban, hogy rövidesen el­készül a komlói építmény és az északi szénmedence látni­valói ugyancsak felfűzhetők egy útvonalra. Az elképzelés mellett szól, hogy a bányásza- , ti emlékek sora olyan csodá­latosan szép természeti környe. zetben található, amely már önmagában is érdemes arra, hogy a messziről jött vendég felkeresse. Ferenci Demeter Világnézeti szembenállás és politikai szövetség Világnézetről szólva aka­ratlanul eszünkbe jutnak tör­ténelmünk azon időszakai, amikor vallásháború dúlt, amikor a földbirtokos szabta meg a jobbágy vallását. Egyik helyen azt hirdették, hogy a fennálló valóság örö­kös, másutt megkérdőjelezték, hogy bármi korlátot szabna az ember tevékenységének. Jellemző volt, hogy a más­ként gondolkodás nem páro­sult türelemmel, a . másik iránti megértéssel. Az MSZMP XIII. kongresz- szusa helyzetértékelésében ott találjuk, hogy világnézeti el- 'veink a társadalom nagy ré­szében természetes értékké váltak. Ugyanakkor jelentke­zik ezen elvek teljesebb ér­vényesítésének igénye, a vi­lágnézeti érdektelenség meg­haladására való törekvés. Érthető, ha felvetődik e sokat vitatott kifejezés tartal­mi felvázolásának igénye. A teljességre való törekvés nél­kül azt mondhatjuk, hogy a világnézet az emberek álta­lános képe a világ egészéről, annak leqfőbb szféráiról, az emberi cselekvés, szabadság lehetőségeiről stb. Természe­tesen az ismerteken túl vagy azokhoz kapcsolódóan a fen­tiekhez való értelmi és ér­zelmi, akarati viszony is, amely az emberek cselekvé­sében is megjelenik. Az eltérő, szemben álló vi­lágnézet történelmi koronként új elemekkel gyarapodik, ki­alakulnak a határozottan el­különíthető irányzataik. Nap­jainkban hazánkban a mar­xista-materialista világnézet mellett létezik az idealista, vallásos világnézet, magatar­tás különböző megnyilvánulá­sa, s egyúttal találkozni vi­lágnézetileg közömbös 'agy látszólag közömbös, nihilista magatartással. A társadalmi fejlődés ered­ményeként hazánkban a kü­lönböző felekezetekhez tarto­zó, de a felekezeteken kívüli emberek is, a különböző egy­házak tényként veszik tudo­másul, hogy a marxizmus—le- ninizmus, a dialektikus törté­nelmi materializmus társadal­mi befolyása létező. Más sza­vakkal: egy nyiltan nem val­lásos világnézet jelenlétét és aktív, többnyire meghatározó hatását létük közegének te­kintik, a lelkiismereti szabad­ság részeként fogják fel. Az MSZMP a marxizmus tanításai alapján tudatában van annak, hogy történelmi­leg hosszabb távon kell szá­molni az idealizmus és a marxizmus egyidejű létezésé­vel. Azt is világosan látjuk, hogy a tudat elvilágiasodása az emberek mindennapi éle­tében nem jelenti egyértel­műen a vallásosság megszű­nését, ugyanígy parancsszó­val sem lehet a vallást fel­számolni. A vallásos emberis világi célokat tűz maga elé: családja számára kiegyensú­lyozott anyagi és társadalmi viszonyokat kíván, békében szeretne élni, szereti az igaz­ságos társadalmi viszonyokat, gyűlöli a kizsákmányolást és emberi megalázást, és min­den tőle telhetőt igyekszik megtenni felebarátja és ha­zája javára, a dolgozó em­ber sorsának jobbítására. A szövetség alapja E célok a szocializmus cél­jai is. Eltérő, egymást kizáró világnézeti alapállásból jut el a. materialista és a vallá­sos ezekben a kérdésekben az érző, szerető, boldogság­ra törekvő emberhez. Ma már több évtizedes be­vált programja és gyakorla­ta pártunknak, hogy a szocia­lista társadalom megvalósí­tása érdekében épít a külön­böző szociális helyzetű, nem­zetiségű, korú és világnézetű emberek közös cselekvésére, melyet az MSZMP szövetségi politikájaként szoktuk említe­ni. A világnézeti különbség el­lenére hazánkban az elmúlt 41 évben végbement fejlődés közös cselekvés eredménye. Azé a közös cselekvésé, amelyben kifejezésre jutott, hogy közösek a „valóságos nyomorúság” megszüntetésé­ben az érdekeink. Ezt az együttműködést igazán bizo­nyos történelmi időszakban ható, gátló, tiltó nézetek sem szüntették meg. Történelmünk messzemuta- tó tapasztalata, hogy valósá­gos érdekek alapján lehet közös nevezőre jutni. Ennek gyakorlati példáit adják ál­lamunknak a különböző egy­házakkal történt megállapo­dásai. A jó politikai viszony kialakítása azonban nem je­lentette — és ma sem jelenti — egyik részéről sem a saját világnézet hirdetéséről való lemondást. Csak örülni lehet annak, hogy a vallásos emberek szo­cializmushoz való viszonyát elvek, normák ma már nem gátolják. Az egyházi vezetők, és hívők részvétele a Hazafi­as Népfront munkájában, a „jóra vezető dolgokban” el­ismert, elvi akadályba nem ütközik. Ezt támasztja alá más egyházak vezetőihez ha­sonlóan pl. a magyar katoli­kus püspöki karnak a felsza­badulásunk 40. évfordulójára kiadott körlevelének követke­ző részlete is: „1945 vissza­fordíthatatlan történelmi va­lósággá lett, amellyel hazánk a társadalmi haladás útjára lépett. . . szocialista társa­dalmi rendszerünk építésébe és célkitűzésébe egyházunk is bekapcsolódott." A más világnézetűekkel va­ló szövetség alakításában számunkra ma is eligazítóak Lenin szavai, mely szerint fontosabb, hogy társadal­munk „egységes legyen a földi paradicsomért vívott valódi forradalmi harcban”, minthogy „egységes vélemé­nyük legyen a mennyei para­dicsomról." Valljuk ezt azért is, mert tudjuk, hogy a nem marxista világnézet is görcsösen ka­paszkodik a társadalmi való­sághoz. Mindig összefonódott valamilyen reális szükséglet kielégítéséért vívott ideológia­ilag is alátámasztott harccal. Ezek a gyakorlati, összetett emberi törekvések jelentik számunkra a szövetség lehe­tőségét és szükségességét. Úgy látjuk, a szocialista célok a hívők jelentős részé­nek érdekeit, erkölcsi és egyéb szellemi szükségleteiét is tartalmazzák. Ezért nem megalkuvás részükről, hogy igent mondanak a marxista­materialisták társadalmi cél­jaira. Akkor is így igaz ez, ha politikai, etikai azonosu­lásuk nem párosul a marxis­ta-leninista világnézet elfo­gadásával. Akkor is így igaz, ha egyházanként ebben van­nak eltérések, s talán az egyes egyházakon belül sem teljes az egyetértés. Mi mégis a közös ■ érdekek­re helyezzük a hangsúlyt, a politikai szövetségre. Vitázva, együtt A 'hívőkkel való politikai­társadalmi együttműködés, va­lamint a marxista-ateista esz­mék céltudatos terjesztése nem zárja ki egymást. A forradalmi munkásmoz­galom kezdettől küzdött a vallásos világnézet ellen. Sohasem feledkezett meg azonban arról, hogy az egy­úttal a valóságos nyomorúság elleni tiltakozás. Mivel a val­lásos és a marxista világné­zet összeegyeztethetetlen, természetes, nagy világnéze­tünk kérdéseiben nem tehe­tünk semmiféle engedményt. Ugyanakkor nem kívánjuk sértegetni a vallásos ember vallási érzelmeit. Meggyőző munkánkat az emberek meg­nyeréséért folytatjuk és nem ellenük. Az emberért tesszük megértéssel, tisztelettel, de nem megalkuvással. Arra tö­rekszünk, hogy még több ember ismerje meg világnéze­tünk alapjait, hogy annak birtokában tudatos társunk legyen a gyakorlati feladatok megoldásában. Tudjuk, hogy könnyebb olyan társsal men­ni az ismeretlen csúcsra, aki­nek ismerjük céljait, alaplé­péseit! Arra törekszünk, hogy jobban ismerjenek minket. Tesszük ezt, mert tudjuk, hogy .a legnehezebb körülmé­nyek között is az ember vi­lágnézete határozza meg po­litikai, erkölcsi magatartását, cselekvőkészségét. A fennálló világnézetnek lehet természetesen tudomá­nyos alapja, amely az általá­nos kultúra és életmód révén jut el az egyénhez. Mi, ma­terialista világnézeti alapon állva vitatkozunk az idealis­ta meggyőződésűekkel vagy azokkal, akik ezt ösztönösen elfogadják. Közben tudjuk, hogy átalakulása hosszú tör­ténelmi folyamat és sok prob­lémával nehezítve formálódik. Döntő tényezők Napjainkban az egyének megnyeréséért két világnézet között folyik a harc. Nemcsak divat, valóságos talaja van annak, hogy tár­sadalmunkban jó néhány ko­rábbi norma kérdésessé vált, leértékelődött vagy egysze­rűen elfelejtettük. Elfelejtet­tük, s helyébe nem került új. Miatta sok emberben alakult ki hiányérzet. Kétségtelen, a vallás törekszik e hiányok megszüntetésére azzal, hogy képviseli saját nézeteit. Töb­ben nem azért fordulnak azonban a vallásos világné­zethez, mert a materialista szemléletet nem fogadják el, hanem rpert eszmei-gyakorla­ti értéket keresnek, amelyet másutt nem kaptak meg. Ök azok, akik valójában még el sem jutottak a dialektikus és történelmi materializmushoz. Törekednünk kell arra, hogy tőlünk kapjanak választ kérdéseikre, gondjaikra, ké­telyeikre vagy csalódásaikra. Ne hagyjuk őket magukra. Segítsük az ellentétes véle­mények közti eligazodásukat. A humánus, szocialista, mate­rialista értékek mind telje­sebb elfogadtatásával teremt­sük meg az egyéni és társa­dalmi elvárások összhangját. Világnézetünk egyértelmű képviselete nem új front nyi­tását jelenti társadalmunk­ban. A kommunisták számá­ra ez a Szervezeti Szabály­zatból eredő követelmény, alapvető kérdés, s éppen ezért erősítése, fejlesztése fo­lyamatos feladat. Ebben nem vagyunk egye­dül. Partnerünknek tekintjük a pedagógusokat, akik ugyancsak gyakran kerülnek olyan helyzetbe, hogy állást kell foglalniuk különböző tár­sadalmi, politikai kérdésben. Nem tehetik meg, hogy ne válaszoljanak mondván: nincs elegendő információm. Sőt, a napi információk meg­válaszolása, valóságos meg­értése is csak biztos világné­zeti alapról képzelhető el. Ugyanígy számítunk a csa­ládok támogatására, mivel a világnézet formálása nem csupán ismeretátadás, tan­tárgyi anyag, hanem a neve­lés minden tényezőjének számbavételét kívánja. A marxista-materialista vi­lágnézetünk segíti ennek megvalósulását, ezért terjesz­tése számunkra egyszerre cél és eszköz. Tömpe Ferenc az Oktatási Igazgatóság tanára

Next

/
Oldalképek
Tartalom