Dunántúli Napló, 1987. február (44. évfolyam, 31-58. szám)
1987-02-02 / 32. szám
1987. február 2., hétfő Dunántúli napló i Élet a tv-torony presszójában Az elmúlt hét végétől ismét fogadja vendégeit a misinai tv- torony presszója. Két héten ót kényszerűen zárva tartottak, a nagy hideg következtében a csövekben megfagyott a víz, nem tudott elfolyni a szennyvíz. A szombati újranyitást követően aztán ismét élet költözött a toronyba, legalábbis Kis Vörös Jenő üzletvezető-helyettes nem panaszkodott a presz- szó forgalmára, s a vasárnapi folytatás sem maradt el. Kirándulókat, vidéki diákcsoportot, és a tegnapi síverseny résztvevőit fogadták. A presszóban a lkávé, a sokféle üdítőital és a nyolc-tízféle sütemény mellett meleg szendvicseket, forralt bort és teát szolgálnak fel. A személyzet teljes, hiszen már nem messze az idő, amikor a forgalom erőteljesen fellendül. A Mecsek- Tourist kezelésében levő tv- presszó hétköznapokon délelőtt 11-től délután 6-ig, hétvégeken délelőtt 9-től délután 6 óráig tart nyitva, hétfő szünnap. A tv-torony liftjének a nagy hideg nem ártott, zavartalanul üzemelt, működésére az állandóan ügyeletben levő szerelők vigyáznak. Így hát a kilátóba is föl lehet jutni, s ezzel a lehetőséggel tegnap is élteik a kirándulók. Messzire nemigen lehetett ellátni, köd ülte meg a máskor csodálatos panorámát, dehát még így is fenséges érzés lepillantani a városra ilyen magasról. M. Z. Fejlesztések a növényolajiparban Margarin csészében Új, nagy hatású mosószerek, 3 kilós csomagolás A növényolajipar a magyar élelmiszeripar egyik leggyorsabban fejlődő ága, elég csak utalni a Martfűn épült új növényolajgyárra. Az ipor reprezentánsa a budapesti Növényolajipari és Mosószergyártó Vállalat, melynek termelési értéke évente csaknem 12 milliárd forint. Jelentős exportőr is, a nyers növényolaj kivitele révén — a világpiaci áralakulástól függően — évente körülbelül 100 millió dollár bevételhez juttatja az országot. A vállalat, mint azt Boródi Attila műszaki igazgatótól megtudtuk, további fejlesztéseket tervez, világbanki hitelek felhasználásával is szeretné megújítani üzemeit, bővíteni termékei választékát, csomagolását. E fejlesztések közvetlenül érintik mindennapi életünket. Elsőként étolajaikat és margarinjaikat említsük, ezek fogyasztása az egészséges táplálkozás térhódításával nő. Mindkettő gyártását fejlesztik, a győri és a rákospalotai üzemeiken kivül Martfű is előállít majd étolajat. A jelenlegi, műanyag palackos csomagoláson nem változtatnak, viszont tervezik a későbbiekben a literesen kívül két- és ötliteres, esetleg félliteres töltésben is forgalomba hoznak étolajat. Ezzel együtt a belföldi ellátás javul, sőt megkezdik az étolaj exportját is. Fejlesztik a margaringyártást, s ha még az idén nem is, de jövőre már piacra kerül a csészés margarin - ez a csomagolás a Margaréta vajéhoz hasonlatos. A vállalat ismert gyártmánya az Amo szappancsalád. Ezek illat-összetételében és csomagolásában nem terveznek lényeges változtatást, viszont még ebben az ötéves tervidőszakban korszerűsíteni kivonják a negyvenéves gépekkel' és berendezésekkel dolgozó szappangyáruk technológiáját. Ezt követően lehet szó esetleg újabb szappan-változatok piacra hozataláról. Korszerűsítik mosószer-gyártásukat is. Áztatószereik közül lazább szemcséjű, szebb küllemű, jobb mosóhatású lesz a Biopon és a Biomix. Tervezik - bár a megvalósulásig sajnos még több évnek kell eltelnie -, hogy megjelennek ezen áztatószerek 3 kilós csomagolású változataival is, ami a háziasszonyoknak kényelmesebb. Idei újdonságuk, a Perlux viszont már 3 kilós csomagolásban kerül az üzletekbe. További ismert márkáik az Ideál és az Optrron, ezeknek nagyobb csomagokba való töltését jövőre oldják meg. Szó van arról, hogy új márkájú mosószerrel is megjelennek, melynek minősége vetekszik a korszerű nyugati gyártmányokéval. Miklósvári Z. Betyárvilág a Bástyában Hazai és távoli tájak ízeit, sok-sok kulináris élményt kínál vendégeinek idén a baranyai vendéglátás, amely ezúttal ismét meghívott külföldi mesterszakácsokat, cukrászokat is. Február második hetében pél^ dóul a stájerországi konyhaművészet mutatkozik be a Szőlőskert étteremben. A Mecsek Tourist meghívására Pécsre érkező grazi Josef Klug mesterszakács főztjével három napon át ismerkedhet az érdeklődő nagyközönség. Az étlapon stájer burgonyaleves, gombás rétes, almás palacsinta és jóné- hóny olyan fogás is szerepel, amelynek már a neve is különleges. Mint például a szűzérmék serfőző módra, vagy a részeges Liesl, ami nem más, mint dió, vaj, liszt és cukor hozzáadásával készült édesség, egy kis fűszeres-boros mártással. Az ötletes vacsoraestek sorát hétfőn a Bástya söröző nyitja, ahol a régi betyárvilág hangulatát idézik egy héten át. A söntés elé kármentőt építenek, a menü étlap helyett fatábláról olvasható, a rossz vendéget fogda várja. A talpig gatyába öltözött felszolgálók bakonyi betyórlevest. rablóhúst, gáni- cát és nyúloaprikást kínálnak a betérőknek. Az Aranykacsa étteremben hétfőnként gödi módra készült kakaspörkölt kerül az asztalra. A pécsi Vadásztanya látogatói február 3-tól minden kedden a kínai konyha ízeivel ismerkedhetnek, 19-én pedig Robin Hood korának étkeit ízlelgethetik hárfa zene mellett. Az Éva cukrászdában február és március 13-án, pénteken délutáni randevú lesz. Az első „boszorkányos napon” tea-különlegességeket, teasüteményeket, még a másikon különleges koktélokat szolgálnak fel. A harkányi Bányász étteremben február 11-től ormánsági ételeket főznek. Az Elelántos étteremben 23- tól szerb-horvát vacsoraesteket rendeznek. Baranyai ételekből a Misina étterem tart bemutatót, február 7-én, a jövő szakemberei, az oktatási kabinet tanulói vizsgáznak főztjeikkel. Ajánlataik között drávai halkocsonya, kásádi töltött jérce, bozsoki krumplis lepény, villányi szüretelő pecsenye és természetesen az ételekkel harmonizáló tájjellegű innivaló is szerepel. Márciusban a budapesti Tabán látogat el a pécsi Elelán- tos házba. Áprilisban, a Com- pack Kupa mesterszakácsainak főzési versenyét rendezik meg a Nevelési Központ konyháján. A tavalyi versenyt ugyanis Mi- kó Ferenc, a Nevelési Központ konyhafőnöke nyerte. F. D. Az özvegy Fél szemmel mór a megállóba befutó buszt figyelem, ám a fölszállók mögött ismerősre akadok, rég látott bájos asz- szonyra, aki mosolyogva bólintva fogadja köszönésemet és még oda kiáltom neki: „István- kát üdvözlöm...!" — vagyis a férjét, akit szintén évek óta nem láttam. Már elindult a busz, amikor az asszony arcára felhő borul és int felém bizonytalanul.». Ugyan mit akart mondani? Mögöttem az ülésen hátrafordul egy férfi, kérdi tőlem, ismerem-e ezt az asszonyt, mondom neki, persze . . . hogyne ismerném . .. Férjét, Istvánkát — ő szólította Istvánkának —, még évekkel korábban, a kórházi látogatások idején. István uránvárosi fiú volt, még abban az életkorban, amikor — ha máskor nem is, — de hétvégén biztosan összefutottam vele az új városrész valamelyik szórakozóhelyén. Széles baráti köre volt, a presszó felszolgálónőinek névnapokon virággal kedveskedett, jó kedélye átragadt a társaságra, bányásztársaira, akik vele együtt kicsit rátartiak voltak ércbányász mivoltukra. Amikor az ember néha saját sorsán-jövőjén töpreng, felszakad benne a sóhaj: „Csak kórházba ne kerüljek soha...! — S ha szerencséje van, megússza. Hosszú hetekre a 202-es szoba lakója lettem, a kórház társalgójában futottam össze Istvánnal. Nagy darab, erős férfi, kinőtt pizsamában, fürdőköpenyben. A korábbi köszönőviszony baráti kapcsolattá alakult. A kórházi barátságok nem hosszanélők, csak mélyek és felejthetetlenek. „Hozok neked is kávét..." — mondta mindjárt első napokban és keverte a „neszkafét", amelyből ebéd után két-három pohárral még elkínált az emelet magányos öregjeinek is. Esténként a tévé előtt ücsörögtünk. István az egyetlen tolókocsival kihozta a járóképtelen öregeket, betakarta őket plédekkel, ha éppen szükség volt rá. Az „urános" Istvánnak megvoltak a maga páciensei: tudta, melyik, hogyan áll a betegségével, kihez jön látogató, kihez nem. Étkezés után benézett a szobákba, „öregjeinek” evőeszközét meleg vízben elmosta, ivóvizet tett a szekrényükre, az összevásárolt újságjait kiosztotta köztük, némelyiknek még fel is olvasott a lapokból és hozzáfűzte sajátos, derűs kommentárjait. „István! Hoztak ma lottót?” István beszerezte a szelvényeket, az ágyak szélére ülve bejelölte az öregek számtippjeit. A totónál szakmai tanácsot adott és soha nem nyert senki, illetve egyet mindenki: emberi törődést az „urános" Pistától. — Tulajdonképpen, mi a bajod? — kérdeztem tőle egyszer, aztán ajkát biggyesztve válaszolt: „Mindig van lázam, elég magas ... De nem számít” — ütötte el valamivel a témát.' Felesége kétnaponként bejárt hozzá, nagyszerű házi étkeket pakolt ki az asztalra. Ist- vánka változatlan étvággyal evett, de csak annyit, hogy egyik-másik öregnek is jusson. Délelőttösként lement a büfébe és a cédulára felrótt rendelést elintézte, felhozta. Almát, narancsot hámozott, üdítőt bontott és mondta az öregeknek, hogy jó színetek van (mindenkit tegezett), egy hét múlva mehettek haza .. . Előkapta pizsamakabátja zsebéből a fésűt és eligazította a párnákba süppedt ősz fejeken a megritkult frizurákat és szitkozódott tettetett szigorral: „Olyan sűrű loboncod van, hogy tördeli a fésűm fogazatát..." Amikor a napokban a buszra fölszálltam, mögöttem a férfi hátrafordult és kérdezte, ismerem-e ezt az asszonyt. Mondom neki, hogy igen, sőt, a férjét is, együtt voltunk kórházban valamikor .. . — Mert ez az asszony özvegy már évek óta — válaszolt a férfi és lehorgasztotta a fejét. Rab Ferenc Aerobic után — hydrobic Sikeres hydrobic bemutatót tartottak a hétvégén az Országos Kardiológiai Intézet szívbetegség-megelőzési programja keretében a XVII. kerületi Borsó utcai uszodában. A 34 gyakorlatból álló mozgássort Vermes Ferenc, az új testedzési mód kidolgozója mutatta be. A nagy érdeklődést kiváltó bemutatón a szép számú közönség mellett a szakma képviseletében testnevelők, gyógytest- nevelők, úszóedzők és más területeken dolgozó szakemberek voltak jelen. A bemutatót követő tájékoztatón lejátszották azt a /videofilmét, amelyet viz alatti kamerákkal vettek fel. Ugyancsak víz alatti fényképfelvételek készültek a hamarosan megjelenő hydrobic könyv illusztrációjaként. Csontvárymatiné Mitől modern a mű? Borlói Rudolf rondája Élményt szalasztottak el azok a zenebarátok, akik a csípős hidegre vagy egyéb programra tekintettel úgy döntöttek, nem jönnek el a vasárnapi Csont- váry-matinéra. Netán a program, a Soft song főcímet viselő modern zenei kínálat riasztotta el őket? A jelenlévők mindenesetre örömmel állíthatták meg, hogy ritka szerencsés találkozása volt ez a társművészeteknek. Kir- esi László rendkívül magas színvonalú oboajátékát hallhattuk Varga Márta alkalmazkodó zongorakísérete mellett, továbbá Sípos László szavalt Berták Lász/ó-verseket kifejezően, érdekes egyéni stílusban. A koncert értékelését átengedve a kritikusnak, csupán egy megjegyzés: amilyen kitűnő helyszín hangulatilag a Csontváry Múzeum az effajta rendezvények számára, annyira zavaró a terem visszhangossága és a klímaberendezés moraja, amely időnként élvezhetetlenné tette a vers- mondást. A zenei programban modern szerzők művei szerepeltek. De mitől modern egy zenemű? Erről az egyik legilletékesebbet, Borlói Rudolf zeneszerzőt kérdeztük, akinek Szonett és rondo című művét most mutatták be először Pécsett.- Kétségtelenül nem könnyű a meghatározása. Tulajdonképpen modern az, ami újonnan -születik. Sokáig így volt ez, amíg a közönség ízlése és a zeneszerzők gondolkodásmódja nagyjából egyezett. Amióta azonban a kettő elszakadt egymástól, azt tartják modernnek, ami nem hasonlít a klasszikushoz, a hagyományoshoz. A közönség egy kicsit tart tőle, a szerzők pedig teljesen elbizonytalanodtak. Én a legnagyobb problémának azt tartom, hogy a mai művekben — a legjelesebbekét is beleértve — kevés a költészet, csak a struktúra épül meg, a szerkezet. A közönség viszont keresi a poézist, s mivel nem találja meg a kortárs zenében, ezért a könnyűzenéhez menekül. Egyszóval az útkeresés, mégin- kább a kiútkeresés jellemzi a mai zeneszerzőket: megtartani a hagyományokat, ugyanakkor újat alkotni. Mi sem jellemzőbb erre a bizonytalanságra, mint hogy egyi-<- kük azt mondta: „Le sem írom ezt a dallamot, mert máris elavult." Borlói Rudolf egyébként a székesfehérvári zeneiskola igazgatója, de tanít a pécsi zeneművészeti tagozaton is. Művei — nem az ő hibájából — Magyar- országon kevéssé ismertek, külföldön azonban már van törzsközönsége. Elsősorban az NSZK-beli Soest városát kell említeni, amely minden évben előadja azt a misét, amelyet a szerző a város énekkarának 100 éves jubileumára írt. Több film zeneszerzője. Személye megérdemli a figyelmet: Pécsett előadott műve modern is - szép is. H. J. Gasztronómiai Hetek
