Dunántúli Napló, 1987. február (44. évfolyam, 31-58. szám)
1987-02-12 / 42. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! Duncmtt napló XLIV. évfolyam, 42. szám 1987. február 12., csütörtök Ara: 1,80 Ft Az MSZMP Baranya Megyei Bizottságának lapja A tartalomból: A piramisház kálváriája (3. oldal) ♦ Elfogták a Rubik-villa betárőif (4. oldal) Kazánjavitók (5. oldal) A műszaki tudás rangja műszaki fejlesztés fontosságáról szólt a közelmúltban Pál Lénárd akadémikus, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, amikor a budapesti Fegyver- és Gázkészülékgyárban tartott munkásgyülésen szólalt föl. Mint elmondotta, az MSZMP Központi Bizottsága tavaly december 28-án nagy jelentőségű állásfoglalást fogadott el a műszaki fejlődés meggyorsításáról és a tudományos kutatás eredményességének fokozásáról. Hozzátette azonban, hogy ez elsősorban eszköz a különböző társadalmi és gazdasági feladatok megoldásához. Olyan eszköz, amely azt a célt szolgálja, hogy alkalmazásával jobban kielégüljenek a társadalmi szükségletek, jobban erősödjék a társadalom. Mondani és hirdetni mindezt ma azért látszik szükségesnek, mert a műszaki tudás rangja veszített egykori fényéből, s ez kivált a fiatal műszakiak szempontjából fontos, hiszen a közelmúlt sokat emlegetett jelszavával élve, ma ők képviselik azt a jövőt, amely előttünk van. A műszaki értelmiség, s ebből következően a műszaki fejlesztés értékvesztése egy hosszú, nem mindig átgondolt társadalmi termelő folyamat eredménye. Ennek mára olyan anomáliái támodtok, hogy egyes szakmákban a munkások többet keresnek, mint a diplomás mérnökök, s hogy számos nagyvállalat ma elsősorban szakmunkásokat keres hirdetéseiben és nem fejleszteni képes mérnököket. Márpedig a műszaki haladás korunkban a két világrendszer közötti küzdelem döntő politikai tényezőjévé vált. Az egyes országok nemzetközi súlya hosszú távon főként a tudományos-műszaki eredményektől, és ezek sikeres gyakorlati alkalmazásától függ. Itt bátran megállhatunk egy szóra, mert ez az a pont, ahol a műszaki fejlődés legerőteljesebben mutatkozó ellentmondása találhotó. Mi mindig is büszkék lehettünk, most is azok lehetünk azokra a honfitársainkra, akik pompás gondolatokkal, ötletekkel bizonyí- w-tták, hogy szellemi erő dolgában felvesszük a versenyt más országokkal. Ám a gyakorlat azt mutatja, hogy ezeknek a gondolatoknak csak egy elenyésző része tárgyiasul az országhatárokon belül, időben. Rubik Ernő nevét az egész világ ismeri. De vajon hány magyar vállalatvezetőnek okoz lelkiismeretfurdalást, hogy másodszori világsikerét csak és kizárólag a multinacionális Matchbox cég közreműködésével érte el? Hogy a Matchbox most meggazdaqodik a hajtogatható lapokból, míg a legalább akkora, ha nem nagyobb szenzációnak számító kockából a magyar résztvevők — egyszerűen tönkrementek? Az innováció olyan bűvös szó, amely újra és újra fölhangzik a sajtóban, a műszaki haladásért felelősök berkeiben. S nyilvánvalóvá válik az is, hogy megújulni .és megújítani csak erre alkalmas közegben lehet. Olyan közegben, amely arra készteti az alkotó gondolatokkal rendelkező mérnököt, hogy alkosson, s ne csak a saját napi gondjaival törődjön. Ilyen egyszerű és ilyen bonyolult ez. Ugyanis a műszakiak átlagkeresete 1960 és 1982 között 272 százalékkal, a fizikai dolgozóké 300 százalékkal, míg a nem fizikai, de nem is műszaki dolgozóké 322 százalékkal nőtt. Ez egyszerűbben fogalmazva azt jelenti, hogy a vizsgált időszakban a fizikaiakhoz képest a műszakiak keresete 28 százalékkal csökkent. A nem fizikai és nem is műszakiakhoz képest ez a lemaradás még nagyobb. Nem véletlenül vezetett ez a tendencia a műszaki megújulás értékvesztéséhez, s ez sokszoros áttétellel végsősoron mai gazdasági gondjainkhoz. Számos országhoz képest több területen alakult ki lemaradás. Elsősorban a mikroelektronika, a robottechnika, az információs technológia, a nagy pontosságú megmunkálási és felületkezelési technológiák terén. Vagyis ott, ahol oz iaen magas elméleti tudás nélkül nem lehet jelentős gyakorlati eredményeket elérni. Az ország egyik felsőoktatási intézményében a műszaki szakmákat tanuló diákok között felmérést végeztek, hogy kit tekintenek az egyetemi oktatók közül példaképnek és miért. Az is a kérdések között volt, hogy példaképükben mi az, ami tetszik, s mi az, ami nem. A válasz a kérdezőket nem újszerűségével, hanem egyöntetűségével lepte meg. Az ifjúság ideálja természetesen az az oktató volt, aki a legtöbbet tudta a szakmáról, akinek a legkorszerűbb gondolatai voltak. Viszont azt is látták a diákok, hogy példaképül választott tanáruk lényegesen kevesebbet keres, mint kollégái az olyan termelő üzemekben, ahol szinte semmiféle műszaki innováció nem fűződik tevékenységükhöz. S azt is nehezményezték, hogy mind a példakép, mind más pedagógusok jövedelmüket kiegészítő más mellékfoglalkozásokra fordítják energiájuk eqy jelentős részét, s nem a diákokra. Az eltolódott értékrend eltolódott következtetéseket szül éppen azok körében, akiknek feladata a jövő műszaki problémáinak megoldása lesz. A kör úgy tűnik itt zárul be fel- oldhatatlanul, hiszen ahhoz, hogy a hazai műszaki fejlesztők jobb anyagi és erkölcsi elismerést kapjanak, az kellene, hogy tevékenységük folytán gazdaságosabb, eredményesebb legyen a termelés. A kör azonban mégsem zárul le reménytelenül. Jó példaként említhető az a folyamat, amely a számítástechnikai kurtára területén kezdődött el hazánkban. A fiatalabb korosztály - olykor bizony az egészen fiatalok is - a dolgok természeténél fogva az élen járnak ebben az új kultúrában. A milyen szokatlan, voltaképpen olyan természetes ez, hiszen a fiatol agy rugalmasabb és fogékonyabb,’ mint az idősebb. Ez a tanulság alighonem kiterjeszthető az egész műszaki innovációra. És máris levonható belőle egy — talán a legfontosabb — tanulság, hogy csak a tudást, az eredményeket szabad tisztelni, elfelejtve életkort, társadalmi, gazdasági pozíciót, rangot. Bencsik András Behozzak a lemaradást Húszezer tonnával Lázár György Olaszországba utazik Lázár György, a Miniszter- tanács elnöke Bettino Craxi olasz miniszterelnök meghívására a közeli napokban hivatalos látogatást tesz Olaszországban. Marjai Józsel brüsszeli tárgyalásai Marjai József miniszterelnök-helyettes befejezte tárgyalásait a belga fővárosban. Megbeszélést folytatott Wilfried Martens miniszterelnökkel, Albert herceggel, a belga Külkereskedelmi Hivatal tiszteletbeli elnökével, Herman de Croo külkereskedelmi és . közlekedési miniszterrel, Marc Eyskens pénzügyminiszterrel, valamint Jacques Godot-tal, a Belga Nemzeti Bank kormányzójával. Marjai József szerdán hazaérkezett Budapestre. Mihail Gorbacsov fogadta a testvér- pártok KB-titkárait A KGST-országok testvérpártjai központi bizottságainak mezőgazdasági kérdésekkel foglalkozó titkárai február 10—11-én találkozót tartottak Moszkvában. Ezen megvitatták a pártkongresszusi határozatok teljesítésére és a műszaki-tudományos hala- i dós komplex programjának megvalósítására a mezőgazdasági-élelmiszeripari ágazatban folyó tevékenységet. A Magyar Szocialista Munkáspártot Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára képviselte. A találkozó résztvevői egyebek közt megvitatták, milyen utak kínálkoznak a biotechnológia vívmányainak hatékony kiaknázására, az anyagi-műszaki színvonal emelésére, a szakosításra és a kooperációra a mezőgazdasági-élelmiszeripari ágazatban. (Folytatás a 2. oldalon) több szén januárban Szénbányászaink ismét példát mutattak: a januári zord idők következtében 8000 tonnás elmaradásuk keletkezett, melyet nemcsak hogy pótoltak, hanem 20 000 tonnával több szenet hoztak felszínre januárban a tervezettnél. A nyolcezer tonnás kiesés elsődleges oka az volt, hogy a vidéken élő, bejáró bányászok nem tudták megközelíteni munkahelyüket, s bizonyos fennakadást a felszíni szállítási lehetőségek beszűkülése is eredményezett. Az István-aknai tűz szintén közrejátszott az időszakos tervlemarodásban, de mára a pécs-bányaüzemiek is többlettermelésről számolhatnak be. Mint ismeretes, az István- aknai tüzet befalazták. A tűz- gátak mögül vett légminták arra mutatnak, hogy nagy valószínűséggel elhamvadt már a katasztrófával fenyegető, de időben és szakszerűen megfékezett tűz. Még kéthetes biztonsági idő szükséges ahhoz, hogy lebontva a gátakat, újra birtokukba vehessék a bánya e részét. A termelés azonban akkor sem kezdődik újra ezen a fejtésen, annál inkább nem, mert leművelés előtt állt már a tűz előtt is: mindössze tíz napig dolgoztak volna ezen fejtésen. A bányatérségre viszont szükség lesz az újabb telep fejtésre való előkészítéséhez. Február első dekódjában folytatódott a Mecseki Szénbányák törekvése, hogy minél több szénnel lássák el a népgazdaságot: az időarányos tervet eddig 10 000 tonnával teljesítették túl. Ebben szerepe van a nyugodt, jó hangulatú munkának éppen úgy, mint annak, hogy a mecseki bányászok túlműszakokat vállalnak. A szakszervezeti bizalmitestülettel való egyeztetés után a bányavállalat tizenhárom pluszműszakot tervez az első és az utolsó negyedévben, tehát a téli hónapokban. Januárban 5 volt, febryórban és márciusban 4—4 lesz a pluszműszakok száma, ehhez társul majd a március 14-i kommunista műszak. Az eredményekhez az is hozzájárul, hogy Vasas Bányaüzemben, illetve Komlón visz- szajöttek a hatékonyan művelhető fejtések. A termelési kapacitások biztosítottak, s némi javulást mutat a létszámhelyzet is: mind többen vállalnak munkát a szénbányáknál. A Mecseki Szénbányák brikettgyára viszont csak félkapacitással termel, mert nincs igény a brikettre - a tüzépte- lepek tele vannak ezzel a •szénféleséggel. B. L. Hűtőgéppanel gyártósor készül a Sopianában A pécsi Sopiana Gépgyár csaknem félszáz terméke közül az egyik legjelentősebb a hűtőgép-panel gyártósor. Szovjet és kínai megrendelésre 6 gépsort gyártanak le ebben az évben közel 80 millió forint értékben. Proksza László felvétele Leszállás István-aknán Fotó: Kóródi Gábor
