Dunántúli Napló, 1987. február (44. évfolyam, 31-58. szám)
1987-02-01 / 31. szám
A világ tizenkilenc országába jutott el a Zsolnay porcelán, (írásunk az 5. oldalon) Megjelentek a piacokon a primőrök (4. oldal) Nincs járhatatlan közút Baranyában (5. oldal) Palkovics, már siófoki szerelésben (7. oldal) Világ proletárjai, egyesüljetek i vasárnapi Dunántúli napló XLIV évfolyam, 31. szám 1987. február 1., vasárnap Ara: 2,60 Ft Az MSZMP Baranya Megyei Bizottságának lapja Kezet nyújtunk a beke minden igaz Hívének Tanácskozott a XI. országos békekonferencia \l ORV. \U)S Hl kl KOM 1 kl \( I \ A XI. országos békekonferencia Budapesten. A képen: Barabás Miklós vitaindítóját mondja - a háttérben: az elnökségben helyet foglalt Németh Károly és Csehák Judit is. (Telefoto—MTI Soós Lajos felv.—KS—DN) Egy domboldal kell, meg akarat Sípálya Máriakéménden Működik a felvonó - Hógép helyett a birkákkal megjáraf-ják a havaf A számvetés és az előretekintés jegyében kezdte meg munkáját szombat reggel az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában a XI. országos békekonferencia. A magyar békemozgalom vezető fórumán csaknem 1200 küldött és meghívott vendég vett részt. A tanácskozás elnökségében foglalt helyet Németh Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkárhelyettese, Csehák Judit, a Minisztertanács elnök- helyettese, továbbá jelen voltak a Hazafias Népfront, a Kommunista Ifjúsági Szövetség, a szakszervezeti mozgalom, más társadalmi és tömegszervezetek, a kulturális és a tudományos élet, valamint az egyházak jeles képviselői. A konferencia résztvevőit Sztanyik B. László, az Országos Béketanács elnöke üdvözölte. Megnyitójában megemlékezett az OBT-nek a legutóbbi békekongresszus óta elhunyt tagjairól, s köszöntötte az OBT új tagjait, illetve tiszteletbeli tagjait. Hanasúlyozta, hogy az elmúlt években a békemozgalom ereje világszerte tovább növekedett, s ma már mindenütt számottevő tényezője a háborús veszély elhárítását célzó kezdeményezéseknek, a vilógbéke megőrzésének. Rámutatott, hogy tovább kell erősíteni az értelmiség békemunkáját, mind több tudóst, pedagógust és művészt kapcsolva be ebbe a tevékenységbe, hiszen a békemozgalom értelmiségi aktivistái érzékletesen, meggyőző erővel tudják bemutatni az atomháború fenyegető veszélyeit. Végül meggyőződését fejezte ki, hogy a mostani tanácskozás is hozzájárul a magyar békemozgalom hatókörének szélesedéséhez, a háborúellenes erők világméretű küzdelméhez. (Folytatás a 2. oldalon) A máriakéméndi falüvégén egy villanyoszlopra drótozott lécdarabon nehezen kivehető felírás: sípálya. Nem feltűnő, sőt! De hát a Bólyi Síbarátok Körének tagjai, meg a szederkényiek és a helybeliek így is eligazodnak. Nekem meg a lelkemre kötötte Győri József, a kör vezetőségi tagja, hogy ne csináljunk reklámot a pályájuknak, mert ha megrohanják őket, abból botrány lesz. Mert nem a nagy tömegeknek készítették, csak a kör tagságának. A felvonó 50-70 síző kiszolgálására alkalmas, az autóparkoló is szűkös. Szombat délelőtt tíz órakor már javában működött a felvonó: Hendriger János gépész- mérnök ügyelt a szerkezetre, meg természetesen a pálya rendjére. A kampós felvonó a háromszáz méter hosszú, ötven méter szintkülönbségű pálya mentén óránként száz embert képes szállítani. A helyi igényeket kielégíti. A pálya egyébként hatvan méter széles, egyenletes lejtő, sajnos a kifutója nem túl nagy. Északi fekvésű, tehát a hó sokáig használható.- Kitől származott a pályaépítés ötlete? Azt nem lehet személyhez kötni — mondja Hendriger János. - Korábban többen is jártunk Csehszlovákiába sielni. De háta tíz-tizen- két nap évente inkább csak arra volt elég, hogy beoltson mindenkit „síbaktériummal". Aztán felfedeztük ezt a domboldalt. A Karasica Gyöngye Tsz odaadta télre - hiszen akkor úgysem használja a havas legelőt. Októberben elkezdtük építeni a felvonót, és most kész. Van mintegy száz tagja a Síbarát Körnek Bolyban, Sze derkényben, Máriakéménden, most már nem kell elutazniuk, ha síelni vágynak, itt a pálya karnyújtásnyira. A pályával még díjat is nyertünk a szak- szervezet által meghirdetett sportpályaépítési akción. Ilyen pályát másutt is lehetne létesíteni. Baranyában sokfelé akad jó lejtőjű domboldal. Az itteni felvonót is „házilagosan“ készítették el, a tervezéshez értő szakember sem ritkaság manapság. Pontosan így van - erősíti meg a pályafelügyelő mérnök — nem sírni kell, hogy ninc^ felvonó, hanem meg kell csinálni. Hát ebben maradunk. Meg abban, hogy nem csapunk propagandát az új pályának, de akik maguk is szívesen felcsapnának pályaépítőnek, nézzék meg. Érdemes! K. P. * Visszavenni, amit a tél elvett Teljes üzem a Mecseki Szénbányáknál A szénbányászok szeretnének visszavénni valamit abból, amit a szokatlanul kemény tél elvett tőlük. Tegnap — szabad napjukon — a Mecseki Szénbányák összes üzemében termeltek. A föld alattiak közül szombaton hajnalban 802-en szálltak le — a szokásos létszám fele —, s a délelőttös műszak összesen 3285 tonnát küldött a szénmosókba, ami igazán szép teljesítmény. Ami igaz, igaz, megpróbáltatásokkal teli évkezdet volt az idei a vállalatnál. Az emlékezetes január közepi lehűlés és a hóakadályok miatt először is nem tudott bejutni föld alatti munkahelyére sok bányász, s ez máris termeléskiesést okozott. Később gyűlt a szén odalenn, csak nem tudták felhozni, fönt lefagytak a szóllítópá- lyák, beragadtak a szállító- eszközök. Ilyen előzmények után álltak tegnap szabad napjukon is munkába a szénbányászok. A föld alattiak három műszakban termeltek, a vasasi külfejtésről délelőtt szállítottak, délután előfúrást, letakarítóst végeztek. A pécsi szénelőkészítőmű hajnaltól este 10 óráig dolgozott, a komlói szombat délutántól vasárnap hajnalig. Teljes üzem volt a mózaszászvári brikettüzemben is. M. Z. Úton a szén a pécsi szénelőkészítőbe Fotó: Cseri László
