Dunántúli Napló, 1987. január (44. évfolyam, 1-30. szám)

1987-01-11 / 10. szám

„Hát ez a Tibi, a Molnár Tibor. Ahogy belép, fogják rá ketten is a pisztolyt... Mi Irt történt a gyilkosság? „Akkor láH-am azf a szőke fiatalembert, hogy szalad a taxiállomáshoz..." - Csütörtök hajnalban egyértelmű, kif kell keresni - A hatodik verzió hálójában - A tettest a gyilkosság után a 49. órában letartóztatják---------------:---------------------------­P ANORÁMA Anita, de nem Ekberg A képünkön látható Ani­ta Schröder játssza az egykori híres Fellini film, az Édes élet római színpa­di változatában a hajda­nán Anita Ekberg alakítot­ta szerepet. Brazil rock Tania Maria énekli az EMI kiadásában megjelent The Lady from Brasil (A brazil hölgy) című nagy­lemez rocknótáit. A rock­szakma szerint a brazil rock kissé régimódi, ám vérpezsdítő. Elektromos ruhák Japán divattervezők olyan ruhákat állítottak elő, melyeknek hőtartása pici elemekkel szabályoz­ható, s ugyanakkor a szí­nek is változtathatók elektromos úton. Fekete Orfeusz Az 1959-ben Marcel Ca­mus regényéből készült Or- feo Negro (Fekete Orfe­usz) című világsikerű fil­met felújították a francia mozihálózatban. A siker meglepően nagy volt: hosszú évek óta több film­színházban először fordul elő, hogy egy művészfilm eléri a szexfilmek látoga­tottságát. Hármas ikrek születtek Debrecenben Hármas ikrek születtek szom. baton este a Debreceni Or­vostudományi Egyetem szülé­szeti és nőgyógyászati kliniká­ján. Szoboszlai Mihályné tetét- leni pedagógus — akinek már van egy 7 éves kisfia — két fiúnak és egy kislánynak adott életet. önként, s az elsők között je­lentkezett a taxis a gyilkossági ügyben — a péntek esti Tett­hely és a héten történt pécsi gyilkosság között azonban nem az egyetlen különbség. Az a pécsi taxis ugyanis, aki elvitte Kertvárosból Molnár Ti­bort, csak pénteken jelentke­zett, akkor, amikor Molnár Ti­bor mór letartóztatásban volt, sőt részletesen be is vallotta, hogyan ölte meg Holczhauser Jánosnét. Az a taxis pedig, aki Pécsről Vózsnokra vitte a fiatalembert, máig nem jelent­kezett — pedig hát a nyomo­zás egyik szálán őket is keres, ték keddtől tanúvallomásra, személyleírásért. .. .mert úgy sietett Keresték a taxist, mert ket­ten is láttak kedden délelőtt egy fiatalembert, aki futva ment a taxiállomáshoz és szállt be az első kocsiba: — Takarítottam, porszívóz­tam, valami ajtócsapkodást is hallottam, de tudja, egy ilyen panelházban mindig hallani ilyent, azt sem tudni, a tizedi­ken történt vagy a szomszéd­ban. Tíz óra tájban a konyhá­ba mentem eszegetni valamit, a rádió is szólt, s közben néz­tem ki az ablakon. Akkor lát­tam azt a szőke fiatalembert, hogy szalad a taxiállomáshoz, nem is tudom, miért akadt meg rajta a szemem, talán mert úgy sietett — mondja a tanúk egyi­ke, aki látta Molnár Tibort el­menni a tetthely közeléből, s akit úgy felkavart a házban történt gyilkosság, hogy az­után sem mert otthon aludni, hogy pénteken felkereste egy nyomozó, megköszönve tanú- vallomását és megnyugtatva, elfogták a gyilkost. Pedig hát az idős asszony tanúvallomása talán a legki­sebb kövecske volt ahhoz a mozaikhoz, amely csütörtökön délután a gyanúsított vallomá. sóval lett teljessé. Majdnem teljessé. Mert hogy miért tör­tént a gyilkosság, miért dön­tött úgy egy fiatalember, s mikor, hogy megfojt, majd ki­rabol egy idős asszonyt, az ta­lán még rejtély! Csak egyfelől egyszerű a magyarázat: mert pénz kellett neki. ...idegent- nem enged be — Kedden délután 15 óra körüli időben kaptuk a jelzést, milyen súlyos esemény történt - mondja Katona Sándor al­ezredes, a Baranya Megyei Rendőr-főkapitányság életvé. delmi alosztályának vezetője. A nyomozás vezetője. Vezető­je? Ö azt mondja, mindig kell lenni egy embernek, aki meg tudja határozni, melyik rendőri szakterület mikor kezdjen mun­kába, aki kijelöli azokat az irányokat, melyeket a nyomo­zócsoportok követnek. S ez az ember történetesen ő. De a nyomozás sok-sok ember mun­kája, s mindegyiké fontos, nemcsak a vezetőé. S még oly fontos a lakosság segítsége, kéri, írjam meg az újságban is: köszönet érte! Most ő az, aki a helyszíni szemle, s az el. só tanúvallomások után felál­lítja a verziókat, ebben az ügyben hatot, s mindegyikre ráállít egy-egy csoportot.- Hogyan épült fel ez a hat verzió? — Kedd éjszaka történt, ami­kor már viszonylag jól láttuk az elhalt körülményeit, s volt már néhány apró nyomunk. Például, hogy ketten is láttak egy szőke, dzsekis fiatalem­bert sietősen beszállni egy taxiba. Azt is megtudtuk, az idős asszony kétségkívül erő­szakos halált halt, s azt is, hogy noha dicsekvő volt, tu­lajdonképpen zárkózott és fé­lős. Olyan, aki idegent nem enged be a lakásba. Ezt iga­zolta a helyszíni szemle is. Az a hat verzió tehát mind arra épült, hogy valamilyen módon ismerősnek kellett lennie az el­követőnek, ha az áldozat be- enaedte, beszélgetett vele. Később bebizonyosodott: az áldozat fiának volt alkalma­zottja, s korábban már járt a lakásban Molnár Tibor. Katona Sándor pénteken ko­ra este tájékoztat, az utolsó tanúvallomást éppen csak ak­kor rögzítették. Érkeznek visz- sza a nyomozók, kik az érin­tetteket, így a tanúkat is fel­keresték, megköszönve segítsé­güket. Közben háromszor is cseng a telefon, mindannyiszor idős hölgy érdeklődik. A ma- aányosok félelmét alig oszlat­ja a nyugtató szó: „Nem kell félnie asszonyom, a tettest el- foatuk!” ...aki 20 forintökaf- könyörgört A tettest a gyilkosság után a 49. órában letartóztatják. S Molnár Tibor a rendőrségen beszámol, mit tett azután, hogy elhagyva a Németh László ut­cai házat, taxiba ült: értékesí­tette az idős asszonyról levett ékszereket, a pénzt amellé a 13 000 forint mellé gyűrte, amit elvitt a lakásból. Az ugyan­csak elvitt takarékbetétkönyv­ből — a betevő követelése 35 400 Ft — kivett 30 000 forin. tot. Az OTP-fiókban nemcsak az ügyintézők, de az ügyfelek né­melyike is emlékezik egy dzse­kis, szőke fiatalemberre, aki harmincezer forintot váltott ki, ahogy ő mondta, az anyósa takarékkönyvéből. Fantom­fényképeket legközelebb Kecs­keméten készítenek: az OTP- beli tanúk közül hármat ültet­nek gépkocsiba. Csütörtökön kora délután szerkesztőségünk; is kap egyet, pénteki számunk­ban meg is jelenik, de tulaj­donképpen nincs rá szükség, még csütörtök kora este a gya­núsított, a hatodik verzió há­lóján fennakadva, beismerő vallomást tesz. Anyósára nemcsak az OTP- ben hivatkozik Molnár Tibor. Az anyós lottónyereményére hi­vatkozva fizeti ki kedden dél­után több ezer forintos adós­ságát a Rózsa cukrászdában, lát vendégül másokat, itt is, majd az Olympiában. Az, aki 20-50 forintokat könyörgött korábban, megerősiti a gyanúi| maga ellen, ha költekezik: szerdán mindinkább a hatodik, verzió jogossága kerül előtér­be. Szerda éjszaka szinte már csak ezen a vonalon dolgoz­nak a nyomozók, s csütörtök hajnalra egyértelmű, kit kell keresni. Molnár Tibor pedig utazik. Ö, aki hétfőn anyósától kap 50 forintot, hogy „beutazzon a fi­zetéséért" Pécsre, új ruhában, bevásárolva közben fel-feltűnik; Vázsnokon. Találkozik a kór­házból éppen kijött élettórsó- val is, akit vissza is visz a dom­bóvári kórházba, mert a fia­talasszony veszélyeztetett téri hes, s ismét görcsei vannak. Dombóváron négy címre ad fel pénzt, sokezer forintot. Tarto­zásokat? A vonatból, valahol Sásd és Dombóvár között a W. C.-fülke ablakán kidobja azt a tűzzománcos medált, amelyet kopott aranyozása miatt nem tudott eladni, s amely kedden délelőtt ugyan­csak a Németh László utcai lakásból tűnt el. Egy csoport rendőr még kereste pénteken délután a medált. De hol ta­lálják tízkilométernyi vasútvo­nal mentén? ...nincs erőm rendel- rakni , Vázsnok faluvége. Pöttömnyi kislány, a nagymama nincs otthon. Mondom neki, tudsz olvasni? Igen. Elővesz egy me­sekönyvet, s olvas, szótagolva: „Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy öregasszony ..." A nagymama, a sokat emle-, getett, a „lottónyertes", „taka- rékbetétes" öregasszony leve­let felolvasatni volt a szom­szédban. A számokat sem is­meri, de felnevelt becsülettel gyerekeket, azt a lányát is, aki két éve megismerkedett Mol­nár Tiborral. — Ez a Tibi csöndes gyerek volt. Szólni se kellett neki, ha üres volt a vödör, vagy tüzelő Hol az a medál? kellett, mosott, meg még fő­zött is ... De azt sem tudom, munkahelye volt-e? Jaj, bor­zasztó ez! A házkutatás... minden ... hogy nem látszott! rajta, hogy mit követett el... Nyugtattak a rendőrök, hogy Anna néni, hogyha ez a maga szekrénye, akkor bele sem nyú­lunk. De biztattam őket, néz­zék ott is, amit keresnek ... Dehát mit kerestek? Még a hamuból is vittek, a szobai kályhából, ahol a Tibi begyúj­tott. Levették a képeket, azóta sincs erőm rendet rakni a szo­bában ... Mondja mit keres­hettek? ... Új ruhában jött haza, meg bevásárolva, ott az ital is, meg a hús is a torná­con, amit a Tibi hozott... De hogyan ehetnék én abból a húsból, amit annak a szegény asszonynak a pénzén vett? Mutatja, hol állt a két rend­őr csütörtökön, az ajtó taka­rásában várakozva. „Re­konstruálja” a perceket, ami­kor megjött a busz: „Ki az a szőke, bajszos fiatalember, An­no néni?" — kérdezi az egyik. Hát ez a Tibi, mondom neki, a Molnár Tibor. Ahogy belép, fogják rá ketten is a pisz­tolyt, mondják, emelje fel a ke­zét, teszik rá a bilincset, a Tibi meg még akkor is úgy tesz, mint aki semmiről nem tud. Borzasztó, borzasztó ... * Talán csak egy a hasonla­tosság a tv-krimik, s a valóság közt. Pénteken este, amikor Ka­tona Sándor elmondja, hogyan kerítették kézre a fojtogatót, negyedszer is csengett a tele­fon. — Igen, végeztünk ..., mind­járt megyünk haza ... igen, el­fogtuk ... — A feleségem volt. Még mindig nem tudta megszokni, hogy olykor napokig nem lát, vagy ha igen, csak pillanatok­ra, míg fehérneműt cserélni, borotválkozni hazaugrok. Bodó László Házkutatás után „Mennyit küszködtünk az elsőbbség jutalma nélkül!...” Tudom, hogy abszurd a ha­sonlat, de legjobban ez illuszt­rálja az elkövetkezendőket. Le­száll a Holdra az amerikai holdkomp, kimászik belőle Neil Armstrong, s miközben a talaj- felszínre teszi a lábát, elmond­ja a híres mondatot: „Kis lé­pés ez egy embernek, de nagy lépés az emberiségnek". És a következő pillanatban meglát egy sarló-kalapácsos vörös zászlót. Hát valami hasonló történt 75 esztendeje a Déli-sarkon. Robert Scott angol tenge- lészkapitány óriási felkészült­ségű expedíciót szervezett a déli pólus meghódítására. 1910 végefelé indultak Üj-Zélandról az Antarktiszra a Ross-tenger egy csendes öblébe, a Nagy Jégfal nyugati végéhez. Ennek a keleti végéhez náluk később érkezett a nagy vetélytárs, az úticélját az utolsó pillanatig titokban tartó norvég Roald Amundsen, akinek a jelenlété­Hz euszazad csalódása - 75 éve a Deli-sarkon ről Scotték, akik 1911 tava­szára tervezett indulásukat so­rozatos balszerencsék miatt az esztendő őszére halasztot­ták, február 22-én szereztek tudomást. Az Amundson-expedíció ok­tóber 20-án indult, Scotté no­vember 3-án. Az időbeli előny mellett Amundsenék javára szolgált a 110 km-rel rövidebb út (rájuk 1400 km megtéte­le várt, Scottékra 1500 km). A két expedíció valamikor az év fordulója táján haladt el egy­mástól 30 foknyira és mintegy másfélszáz km-re, Amundsd- nék már visszaútban, Scotték odafelé. A norvégok hallatla­nul jó iramot diktáltak, éle­lemnek a bővében voltak, s or'kor az angolok i wen hogy vissza fordultak, ők már csak­nem a kiindulás helyén voltak. A maroknyi angol csapat — R. Scoff, E. A. Wilson, L. E. G. Oates, H. R. Bowers és £. Ewans — 1912. január 16-án érkezett az áhított célhoz, ak­kor pillantották meg - 2,5 km- re a pólustól — Amundsen hát­rahagyott sátrát, a norvég lo­bogóval. Scott mindvégig nap­lót vezetett, ebből idézzük fel a drámai napok történetét. Január 15. - hétfő. Reggelre kiderült az ég, a hőmérséklet -32 fok, a hófelszín borzalma­san megromlott. Esti tanyánk a 89 33'15f'-en lesz. Élelmisze­rünk még 9 napra futja és a Sark már csak jó két napi já­róföld. Le kell győznünk ezt a távolságot! Egyetlen elcsüg­gesztő gondolat, hogy minden percben megpillanthatjuk a norvég lobogót. Január 16. - kedd. Magas­ság 2975 méter. Amitől tartot­tunk, bekövetkezett. Második órája lehettünk úton, amikor Bowers éles szeme észrevett valamit. Közelebb jutva láttuk, hogy lobogó leng egy felállí­tott szántalp tetején. Mellette tanya maradványa és sok ku­tya világos lábnyoma. (Scot­ték akkor már régóta gyalog meneteltek — A szerk.) A nor­végok megelőztek, elsőnek tet­ték lábukat a Sarkra. Borzasz­tó csalódás! A nap minden ál­ma szertefoszlott. Nincs más hátra, mint a küzdelmes visz- szatérés. Január 17. — szerda. A Dé­li-sark. Igen, a Sark, de meny­nyivel másképp képzeltük el ezt a pillanatot! Gyászos napunk volt. Fagyos lábbal, dermedt kézzel küzdöttük előre magun­kat a —30 fokos hidegben. Nagy ég! Borzalmas hely ez - fájdalmas elgondolni, meny­nyit küszködtünk érte az el­sőbbség jutalma nélkül. Se­baj, mégis csak valami eljutni ide! És most rohanunk haza, kétségbeesett erőfeszítéssel. Szeretném tudni, sikerül-e elér­nünk otthoniakat. Január 19-én indultak visz- sza, kegyetlenül küzdelmes úton, aminek a vége — ismét a fájdalmas kudarc! - a cél előtt következett be. Elsőként Ewans halt meg, február 17-én, baleset követ­keztében. Március 16-án vagy 17-én (Scott bizonytalan volt a napbon) Oates nagybetegen kiment a sátorból a tomboló viharba és többé nem látták. Március 21-étől 9 napig tartó kegyetlen vihar zúdult a vi­dékre. Ettől kezdve már nem hagyták e| utolsó táborhelyü­ket, pedig számításuk szerint mindössze 20 km-re lehettek a jól ellátott ún. egytonnás de­pótól, és kb. 300 km-re az in­dulás helyétől. „Ha megmene­külnénk is — írja ekkor Scott — a legkevesebb, amire el kelle­ne készülve lennem: jobblá­bam levágása." -40 fok volt, a tüzelőjük elfogyott, élelem egy-két napra. „A végnek kö­zel kell lennie. Elhatároztuk, hogy természetes halállal ha­lunk meg". Az utolsó napló- bejegyzés március 29-én kelt: „Nem hiszem, hogy volna már mit remélnünk. De kitartunk, ómig jön a vég. Erőnk elhágy és a vég nem lehet messze. Szánalmasnak látszik, de nem hiszem, hogy többet irhatok. R. Scott". És valamikor még egy utolsó mondat: „Az isten szerelmére, viseljetek gondot a miéinkre!” A mentőcsapat, ami a kere­sésükre indult, akkor nem járt messze tőlük. Nyolc hónappaT később találták meg őket. Hársfai István vasamapi

Next

/
Oldalképek
Tartalom