Dunántúli Napló, 1987. január (44. évfolyam, 1-30. szám)

1987-01-07 / 6. szám

1987. január 7., szerda Dunántúlt napló 3 K > ^ S . jí y gg000g ?XRX^X§g§Qy: '-J te )n Mit kínál a Ságvári Művelődési Ház? Huszonöt éves a várbaráti kör Sokszínű szórakozás Megyek szóraikozni, mon­dom, de hogy pontositsam, még utána magyarázgathatom, hogy nekem mit is jelent a szórakozás. Mert a szórako­zás fogalma éppen olyan ösz- szetett, mint a kultúráé, amely­nek része is. Előrebocsátom, hogy nincsen szándékomban a kultúra százon felüli definí­cióinak a fölsorolása, az elit- és a tömegkultúra vagy a min­dennapi kultúra magyarázatait sem kívánom elemezni. Fogad­juk most el a szórakozást a legszélesebb értelemben, amelybe minden beletartozik a kiállítás megtekintésétől a színházi előadásokon, a spor­toláson, a szakköri tevékeny­ségen át a kellemes vacsorá­zóhelyen töltött estéig. Külön­féle beszámolókat, jelentése­ket lapozok, amelyek Bara­nya szórakozási „helyzetképé­vel” foglalkoznak, néhány ja­vaslatot is felsorolva, hol, mit lehetne tenni. Elkülönülnek a szorosan vett művelődési intéz­ményekhez, az idegenforgalmi és a vendéglátóiparhoz kap­csolódó szórakoztatási műfa­jok, lehetőségek, szinte kínálva az ötletet, járjuk végig a „te­repet". Most éppen a MÉV Ságvári Endre Művelődési Há­zát kerestem fel. Egy hétköznapi este. Az emeleten a legnagyobb a mozgás, a művelődési ház egyre ismertebb Qvadró tánc­csoportja tartja próbáit. Veze­tőjük, Bocz fenő haragosan — és jogosan — inti le a folyo­són dohányzókat. Legalább tánc és sport közben függesz- szék fel a cigarettázást, hiszen az intenzív gyakorlatok közben még többet szívnak be a töb­biek is a káros füstből. A két fiú kicsit iimmel-ámmal, de eleget tesz a felszólításnak. Nem látják be a csoportveze­tő igazát, de mert szívesen járnak ide, inkább szptfogad- nak. üres most a képzőművé­szeti műhely és a nagyobb társaság fogadására alkalmas klubhelyiség. A földön mór összerakva a tűzzománcműhely tagjainak új munkája, egy derűs kék-sárga falikép, amely elkészülte után a ház egyik falát díszíti. Megnézem az ételliftet és a tálalókonyhát, ahol a Ságvári étteremből megrendelt vacsorát — eskü­vők vagy családi estek alkal­mával —, lehet szépen elren­dezni és a több száz személyes nagyteremben elfogyasztani. Az egyik kis irodában Vin- cze János igazgatóval a mű­velődési ház rendezvényeiről beszélgetünk. — Vállalati művelődési ház ■lévén, alapvető feladatunk a munkahelyi művelődés biztosí­tása. 'Programjaink több mint 2/3-a a vállalat dolgozóinak és családtagjaiknak szól. Ugyanakkor lakóterületi sze­repünk is van alapellátó mű­velődési intézményként. Bár nem tudom, hányán jönnek az Uránvárosból és hányán a vá­ros más részeiből, de a „nyil­vános” rendezvényeink általá­ban mindig telt házzal men­nek. Az elmúlt években ná­lunk tartotta előadásait a Pé­csi Nemzeti Színház kamara- színháza is, hetente kétszer a Moziüzemi Vállalat vetít, és vannak meghatározott napoka brigádok részére. Elég kevés alkalmunk marad ezeknek a külső, ún. szórakoztató prog­ramoknak a szervezésére. Bár szerintem szórakozás az is, amikor a családi esten vagy brigádesteken összejön egy csomó ember, beszélgetnek és időnként még egy-egy művészt Is meghívnak. Kilenc művészeti csoportunk van és nyolc klub-' szakkörünk. A horgászklub pél­dául 551 tagot tart nyilván — mondja Vincze János. Egy kevés statisztika: az el­múlt félévben százharmincnégy vállalati rendezvényt tartottak (jelentős számuk a Munka és Művelődés kulturális játékhoz kapcsolódik), hat családi es­tet, négy nyugdíjasbúcsúzta­tót, hét esküvőt, három egész napos „Legyen a vendégünk" programot, amikor is a vállalat Megemlékeztek Batthyány Káz- mérról, az 1848-49-es forrada­lom és szabadságharc kiemel­kedő baranyai személyiségé­ről. Batthyány hamvai ma Pá­rizsban nyugszanak, óm a sik­lósi Vár- és Múzeumbaráti Kör kezdeményezésére belát­ható időn belül hazahozzák a hamvakat és a siklósi várká­polnában helyezik végső nyu­galomra. Ez a kör egyik nagy figyel­met keltő kezdeményezése. Ha­sonlóképpen jelentős az az év­forduló, amelynek méltó meg­ünneplésére 1987 augusztusá­ban kerül sor. A nagyharsányi csata 300. évfordulója alkalmá­ból emlékművet lepleznek le és tudományos ülést tartanak Nagyharsányban, illetve Sikló­son. E na§y vállalkozások mellett igen sok az apró munka, amely azért érzékelhető a város, Sik­lás arculatán. Régi tárgyi em­lékek gyűjtésére, restaurálásá­ra kell utalnunk, a városi fényképek gyűjtésére, vagy ar­ra, ahogyan Siklós város ál­talános rendezési tervének ké­szítésekor hallatták hangjukat a kör tagjai. A HNF, a Városi Tanács számít is a kör tagjai­nak véleményére, akár város­védelemről, akár környezetvé­delemről legyen szó. Javasla­tokat tesznek az utcák elne­vezésére, és olyan fontos vá­rostörténeti gyűjteményt mond­hatnak magukénak és a váro­sénak, mint az 1953 óta össze­gyűjtött 500 darab diakép Sik­lós új épületeiről. Jelentősek 1981 óta megjelenő kiadvá­nyaik: e füzetek a siklósi helytörténeti konferenciák elő­adásait tartalmazzák, és az elmúlt öt év folyamán egy majdani siklósi monográfia körvonalait rajzolták ki alko­tóik és olvasóik előtt. ötven év óta Siklóson elő­ször, 25 éves jubileumán alkal­mi lapot jelentetett meg a Sik­lósi Vár- és Múzeumbaráti Kör. Egyesületi tevékenységük nemcsak tárgyak, épületek vé­delmére, a múlt ápolására szo­rítkozik, hanem mint Perics Pé­ter elnöki beszámolójában el­mondotta, klubszérűbbé sze­retnék tenni körüket, és sze­retnének egyesületi életet él­ni. Ennek keretéül szolgálnak majd januártól rendszeressé váló klubnapok a Siklósi Vár- és Múzeumbaráti Körben. Cállos Orsolya Év-forduló üzemei mutatkoznak be sok humorral és különféle érdekes eseménnyel. A művelődési ház­ban tanfolyamokat tartónak és oktatnak is. Ugyanebben az időszakban tizenkét — nemcsak vállalati dolgozóknak szóló — rendezvényt tartottak. Továbbá három gyerekműsort, két nép- táncestet, két irodalmi össze­állítást, két könnyűzenei és egy komolyzenei hangversenyt, egy kabarét, egy színházi es­tet. Kisgalériójukban kilenc kiállítást nyitottak meg. Most, hogy a kamaraszínház imár kiköltözött, csak októberben tizenegy rendezvényt tartottak. — Szeretnénk továbbra is A Mecseki Ércbányászati Vállalat koncert fúvószenekara próbál a Ságvári Művelődési Házban Fotó: Sági Tamás hasznosítani színháztermünket. Nyitott Színpadunk mellett és azzal együtt megalakítottuk a Harmadik Színházat, melynek jelenleg két előadását lehet megtekinteni, Mrozektől az Emigránsokat és Hárs László Fordított esztendő című fan­tasztikus gyermekbohózatát. A jegyek elővételben, hetekre előre elkeltek. A gyerekdarab­ra a város minden iskolájából jönnek csoportosan is. Évente két-‘három bemutatót terve­zünk, és a gyerekekre is gon­dolni fogunk. Évek óta indítanak színház- járó buszokat (az autóbuszt bérelik) Budapestre, Kapos­várra, Zalaegerszegre, mindig oda, ahol érdekes, színvonalas előadás látható. A vállalat dolgozói között adják el a je­gyeket. A munkásszállón külön szervezik a programokat, de a művelődési ház is segíti az összeállítást. A művelődési házban és a szállón is van lehetőség a videózásra, aSág- váriban a zárt láncú házi vi­deorendszeren egyidőben két műsor nézhető. Nyáron pedig egy-egy napra kimennek a kör­nyező falvakba, hogy dolgo­olcsó, az csak valami vacak lehet. Nem azt mondom, hogy nincs szükség a könnyűműfaj­ra, csak nem tartom jónak ázsiójának ilyen emelését — töpreng az igazgató. Hogy mégis egy definícióval fejezzem be, Lukács György szerint a kellemesség az ob­jektív valóság egy darabjához fűződő viszonyunk igenlése. S mivel a kellemesség én-köz­pontú, szubjektív és egyedi, ezzel magyarázható, hogy a szórakozást sokon, sokfélekép­pen értelmezik és a szórakozó ember pillanatnyi körülményei is befolyásolják, mit is minő­sít szórakoztató tevékenység­nek. A Ságvári Művelődési Házban elég változatos for­mákkal találkoztunk, lehetősé­get biztosítva a szórakozáshoz, amelynek negatív jelentéstar­talma kezd lassan, lassan át­alakulni. Barlahidai Andrea Negyedszázada, 1961. de­cember 10-én alakította meg huszonöt, városát szerető sik­lósi a Vár- és Múzeumbaráti Kört. Elhatározásukra a siklósi vár, egyik elsőszámú műemlé­künk, akkori állapota indítot­ta őket. A kör alapító tagjai dr. Bakó' Géza orvos elnökle­tével pár éven belül megér­hették, hogy a vár látogatható műemlék lett, és falai között nívós rendezvények, érdekes kiállítások kaptak helyet. Dr. Bakó Géza elhunytával meg­torpanás következett be az egyesület tevékenységében, majd 1977-ben dr. Zsák László foglalta el az elnök tisztét. Gyűjtőmunka indult azzal a kitűzött céllal, hogy városi múzeumot alapítanak. A mú­zeum kérdése még mindig — vagy ha úgy tetszik - már megint napirenden van, és éb­ren tartója most is a Vár- és Múzeumbaráti Kör. A várban tudniillik most nincs várostör­téneti kiállítás, amely bemu­tatná Siklós és környéke múlt­ját. öt évvel ezelőtt, 1981 ja­nuárjában kezdődött újabb időszak a siklósi egyesület tör­ténetében. Perics Péter, azóta már nyugalomba vonult iskola- igazgató állt a kör élére, és kezdtek hozzá a tagokkal a rendszeres honismereti és egye­sületi tevékenységhez. A Sikló­si Vár- és Múzeumbaráti Kör­nek ma mintegy 80 tagja van. Emlékezetesek a kör által éven­te megszervezett tudományos ülések, melyeken a megyei mú­zeum, a levéltár kutatói és más helytörténészek számolnak be egy-egy olyan témáról, mely aktuális, és kapcsolatban van a város és környéke múltjával, így tartottak megemlékezést hazánk felszabadulásának 40., a török alóli felszabadulás 300. évfordulója alkalmából. zóiknak otthon nyújtsanak egy- egy műsoros napot... A mű­velődési ház évi 'költségvetése négymillió forint, ebből saját bevételük körülbelül 1 900 000 formt, a vállalattól 1 600 000- et 'kapnak, állami támogatás 321 ezer, a városi tanács húsz­ezret ad, a fennmaradó összeget az üzemek szakszervezeti bi­zottsága 'biztosítja a számukra. — Úgy tűnik nekem, hogy egyfajta értékzavar a lakúit'lei, mivel a 'könnyűműfaj a drá­gább. Egyfelől jó, hogy érté­kesebb műsorhoz olcsóbban lehet hozzájutni, de mégis az rögzült sokak tudatában, hogy az a jó, ami drágább, és ami A siklósi vár rangos állandó tárlata a pécsi kesztyűs ipar történetét bemutató kiállítás Fotó: Proksza László- Tudjátok, milyen a szil­veszter a magyaroknál? — fordult egy lengyel nő tavaly a mindenféle nációból to- borzódott társasághoz, vala­hol messze Magyarországtól. - A magyaroknál éjfélkor kis időre megszakad a mulato­zás, az ünneplők vigyázzban végighallgatják a Himnuszt, és utána jönnek a koccintá­sok, csókok, jókívánságok. Ilyen a magyar szilveszter, kinek meghitt ünnep, kinek zajos szórakozás. De legyen bármilyen, éjfélkor egy pilla­natra megáll minden. Ha­gyomány az is, hogy este ka­barét közvetít a rádió, a te­levízió. Nem csak játékfilmet, nem csak „népi muzsikát”, nem csak diszkót, hanem leg­főképp kabarét, sztárparádét. És minden évben fontos, hogy legyen valamilyen meglepe­tés. Nos, ez utóbbi, azt hiszem, valóban sikerült. A Hétvége stábja Endrei Judittal és Horváth Jánossal az élen át­változott az Év vége—Újév cí­mű műsor stábjává, és 48 órán át árasztották a prog­ramokat. Egyáltalán nem erőszakosan, nem a minden­áron való szórakoztatás ag­resszivitásával. A műsorra oda lehetett pillantani a nap bármelyik órájában, takarí­tás vagy főzés, ünnepi ké­szülődés, vendégeskedés, be­szélgetés közben is. Ha úgy tetszik, kellemesen, fájda­lommentesen segített át ben­nünket a műsor az új esz­tendőbe. Csevegő stílusban zajló hosszú délutánon haj­lott az estéből az éjszakába, összehozott bennünket érde­kes emberekkel, lehetett ver­senyezni, zenét hallgatni, és így tovább. Pécs és Szeged televíziós stúdiói is részesei voltak e kétnapos élő adás sikerének, Pécsről az élő adás műfajá­ban teljes természetességgel helytálló Pánics György, Ger- ner Éva műsorvezetővel, és sok pécsi hírességgel, sok pécsi polgárral. „Kezdjünk új életet!”, volt a két nap jelszava, s meg­kezdődött az életmódpropa­gandának egy hatalmas, új kampánya. Akik megkezdték ezt 15-20 évvel ezelőtt, a miénknél jóval szívderítőbb egészségügyi statisztikákkal dicsekedhetnek. Hogy el kel­lett kezdeni végre, az biz­tos. A fő televíziós szenzáció bizonnyal a kiégett Videoton televízió ügye volt, a zokogó kárvallottal, az odasiető Nagy Bandával, a kérdésekre vála­szoló illetékes elvtárssal és a happy anddel, ami talán nem lett volna ennyire „happy” a televízió, a mindenható élő adás nélkül. A dolog hovatovább fo- kozhatatlannak tűnt, ám jött Galgóczi Erzsébettől a Ma­gyar karrier. Ekkor már kissé mind kijózanodtunk volt ün­nepi pezsgőmámorunkból, a mindenünnen felénk óradó jókívánságokból, az új esz­tendő első híreiből, Galgó­czi - és a HÉT-ben angolul válaszolgató finn takarítónők - végleg ráébresztettek a valóra. Arra, hogy hol is élünk. G. O. Pályaválasztási felhívás Az ország első vállalati tanintézménye, a „Paksi Atomerőmű” Műszaki Szakközépiskola az 1987f 88-as tanévben a követ­kező szakokra várja most végző, 8. osztályos tanu­lók jelentkezését: atomerő­mű-gépész, technikusi szak (5 éves), számítás- technikai szak, műszerész (elektronikai és irányítás- technikai) szak, villamosi­pari (erősáramú berende­zés-szerelő és villamosgép­szerelő) szak 4 éves kép­zési idővel, 3 éves a gép­szerelő és karbantartó la­katos szakmunkásképző szak. Az iskola új, 16 tanter­mes intézmény, amelyben magas műszaki színvonalú szaktantermek, laborok, műhelyek és speciális szak­ismeretekkel rendelkező szaktanárok várják a fel­vételi követelményeknek megfelelő diákokat. A ta­nulók a gyakorlataikat az atomerőmű területén vég­zik. A szakképzési tanintéz­mény kísérleti minősítésű, a cél — jó felkészültségű, korszerű technikai ismere­tekkel rendelkező, művelt szakemberek képzése. A legjobbaknak a Paksi Atomerőmű Vállalat kínál munkahelyet a tanulmá­nyok befejezése után. Iskolánk 1987. január 9- én „Pályaválasztási nyílt napot” tart. A tantestület 14.00 h-tól 18.00 h-ig sze­retettel várja a 8. osztályos tanulókat és szüleiket tá­jékoztatóra, bemutatóra, „iskolakóstolgatóra". Az iskolát, az induló sza­kokat, a szociális és sport- lehetőségeket ismertető részletes írásbeli tájékoz­tatót minden általános is­kola megkapta. Ötszáz diakép Siklós házairól

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom