Dunántúli Napló, 1987. január (44. évfolyam, 1-30. szám)

1987-01-05 / 4. szám

1987. január 5., hétfő Dunántúli napló 3 Füstölő buszok? - Tökéletlen üzemanyag-elégetés Évente 50 tonna kéndioxid a levegőben Nagy feljesít-ményu, furbófeltölfésű motorok a láthatáron A Tejgazdasági Kísérleti Intézet újdonságai Hódítani indul a pécsi csekikrém Sűrű fekete füstfelhőbe bur­kolózik a busz, miközben eről­ködik felfelé a pécsi hegy­oldalon. Mit tehet az ember? Visszatartja fulladásig a léleg­zetét. A január 1-jén hatályba lé­pett kazalnyi új jogszabály kö­zött van a 9/1986. sz. KM-ren- delet (a 23/1975. sz. ún. mű­szaki KRESZ módosítása), ami meghatározza a megengedhe­tő levegőszennyezési határo­kat. Ha ezeken felüli értékeket észlelnek, akár ki is vonhatják a forgalomból az illető jármű­veket. A fentiek alapján azt hihetnénk, hogy ilyen sorsra juthatna a pécsi buszok több­sége. így van-e? Kiss József, a Pannon Volán műszaki igazgatóhelyettese, akitől a január 1 -je utáni helyzetről kértünk tájékozta­tást, siet eloszlatni a félreér­tést: mindama égéstermékek közül, amiket az autóbusz ki­bocsát, a látható korom a leg­kevésbé veszélyes, annál in­kább azok a kéndioxid és a nitrogénoxid. A gond az Ikaruszok motor­jai körül van. Ezzel a motoro­kat gyártó Rába-gyár is tisz­tában van, ezért is készül ez­után az elavult MAN-motorok helyett az új, osztrák tervezésű, turbófeltöltésű List-motor^ (a Pécsett egy éve futó kísérleti busz már ilyennel van ellátva, s erőszakkal sem lehet füstöl­teim). Kiss József azt a de­cember 16-i keltezésű Rába-le- velet mutatja, amelyet az 1985- ben összegyűjtött észrevételek­re kaptak válaszul. Az alap- problémák: füstölnek a buszok, indításkor füstpamacsokat dob­nak ki, tömítetlenséa miatt „el­szórják” az olajat. Nos, a Rá­ba részben visszadobja a lab­dát: „a szakszerűtlen beavat­kozások rontják a gyári érté­keket" és „az elállitott be fecs­kendező rendszer szakszerű be­szabályozása minden esetben meanvugtató eredményre_ ve­zet". Nyuqati exportra a jó ha­tásfokú Bosch befecskendező rendszerrel mennek a buszok, hazai forgalomba ilyenek csak elvétve kerülnek, mint a Pé­csett is közlekedő kék csukló­sok, amiket a levegőszennye­zés tekintetében meg lehet magázni. Ugyanakkor az üzemben lévő járműveknél az ún. előbefecskendezési szöq apróbb módosításával akarják tökéletesebbé tenni az üzem­anyag elégetését. A lényeg: csak annyi üzemanyag kerül­jön az éqéstérbe, ami az ot­tani oxigén jelenlétében el is tud égni. De sajnos, gyakran több kerül oda. Annak ellené­re, hogy szüntelenül oktatják, hogyan lehet gazdaságosan és környezetkímélőén üzemel­tetni a buszokat, s az üzem­anyagmegtakarítást premizál­ják is (a túlfogyasztás bünte­tésére viszont jogilag nincs sok lehetőség). Ennek ellené­re is rá-rábukkannak kisebb- nagyobb manipulációkra. Az igazgatóhelyettes egy „átala­kított” adagoló-ütközőkart mu­tat, amit az egyik buszból szedtek ki: a gyári eredetiből néhány milliméternyit leköszö­rült valamelyik buszvezető, et­től több üzemanyag ment a motorba, talán nőtt is a tel­jesítmény, de biztosan nőtt a levegő szennyezése. „Ha meg­felelő lenne a motorok teljesít­ménye — halljuk a magyaráza­tot —, nem lennének ilyen kí­sérletek". A dízelüzemű autóbuszok levegőszennyezésében döntő szerepe van az olaj kéntartal­mának. A szabvány szerinti tartalom 0,5 százalék lehet, ez 1000 tonna üzemanyag elége­tése esetén (a pécsi buszok egy évben kb. 5000 tonnát fo­gyasztanak) 10 tonna kén­dioxid keletkezését jelenti. Bu­dapesten az ÁFOR 0,2 száza­lék kéntartalmú olajat bocsát a BKV rendelkezésére, s re­mény van arra, hogy előbb- utóbb ilyen olajat kapnak a nagyvárosok tömegközlekedési járművei is.- És milyen tényezők játsz­hatnak méa közre? — kérdez­zük mindezek után Kiss Jó­zseftől.- Az Ikaruszokban nagyon mélyen van a motor levegőszű­rője, beszívja a maga kavarta port is, ha pedig eltömődik - volt szűrő, amiben 6 kiló por volt! — a tisztítatlanul bejutó levegő rontja a motor teljesít­ményét, növekszik tehát a lég- szennyezés. Télen nem mindig kapunk mélydermedésű olajat, ez ellen a vezetők úgy véde­keznek — mert a buszoknak menniök kell! -, hogy kidob­ják az olajszűrőt, a tisztítatlan olaj az adagolórendszer rom­lását gyorsítja, és ez is kihat a légszennyezésre.- A szigorúbb jogszabályok ismeretében: van-e megoldás?- A gyártótól kezdve min­denki erre törekszik, ezért is készülnek a nagy teljesítményű List-motorok, s reméljük, a ka­mionok után az autóbuszoknál is polgárjogot nyer a turbó­rendszerű feltöltés. De van még valami! A leg­több füstöt - mert erőlködniük kell - az északi irányban, te­hát hegymenetben közlekedő buszok bocsátják ki. A 70-es évek közepén, amikor a pécsi trolibusz-közlekedés megterem­tése szóba került, éppen ezek­nek a „kiváltására" gondol­tak, s éppen a légszennyezés csökkentése végett. A leg­újabb koncepció szerint a legtöbb utast szállító vonala­kon váltjók fel az autóbuszokat a trolibuszokkal. S ezek - köz­tudottan — nem a hegyre köz­lekednek. Hát akkor? ... Hársfai István Bevonatos túrótermékek — mint például a Túró Rudi —, vajkrémek, energiaszegény tej­föl. Fauna Fitt üdítőitalok, jog­hurtturmixok, tejfölös túró — ezek a tejipari termékek rend­re az utóbbi időben jelenteik meg asztalainkon, és hamar közkedveltté váltak. Valameny- nyi újdonság mögött a Tejgaz­dasági Kísérleti Intézet pécsi kutatóállomása áll, sőt, mint dr. Szakály Sándor, az intézet igazgatóhelyettese, az állomás vezetője beavat, a hazai alap­anyagokból, Kaposvár új gyá­rából kikerülő stabilizálószere­ket is ők kísérletezték ki. Utób­bi különösen azért nagy jelen­tőségű, mert csak a vajkrémek gyártásához évi 100 tonna sta­bilizálószer szükségeltetik, en­nek kilogrammonkénti ára vi­szont 200 forint. Behozatala Nyugat-Európából szinte lehe­tetlen volna. A közelmúltban kilencféle szendvicstúrókrémet dolgoztak ki. Ezek ízesítésük eredetéről kapták nevüket, és mór megje­lentek a boltok hűtőpolcain. Jön a tejlikőr, Milky néven kerül forgalomba. A háziasszonyaik régi gondja, hogy sajt paníro­zásakor a tejtermék folyton ki­folyik a panírból. A bosszúsá­got elkerülendő panírozott saj­tot is piacra dobnak, ez garan­táltan nem folyik ki. Hogy ho­gyan csinálják? Ezt nem árulják el, az ötletet szabadalom vé­di. Fejlődik a Fauna család, megjelennek az új kiszerelések, így most már 3, 5 és 7 decis üvegben, illetve 5 literes do­bozban kaphatók. ígérnek Fau­na fagylaltalapanyagot is. Zsírmentes pudingok, a joghurt­turmix új változatai, energia- szegény kenhető vaj — ezek a gyártmányok most jelennek meg először a kereskedelemben. Testvérei születtek a vajkrémek­nek, ezek tortakrémekként kap­hatók majd. Dmlesztés nélküli, krémesített sajtjuk háromféle ízesítéssel készül, a balkáni a juhsajt, a svájci az ementáli, a francia pedig a rockfort za- matát idézi. A közeli időszak, napjaink új­donságai tehát hamarosan bár­hol hozzáférhetők, de további érdekességek vannak még a tarsolyban. Keményített fűszer­vajon dolgoznak például, a natúr sültek ízesítésére. Tejfe­hérjebázisú csokoládékrémet is készítenek, és ha ez így el­ső hallásra nem is mond sokat, valószínűleg sokan örülnek majd ezeknek a termékeknek, hiszen a Nutellát, Eurokrémet helyet­tesítik majd. Két változatban várhatók a panírporok, az egyik a húsokhoz, a másik a sajtok­hoz, közös tulajdonságuk, hogy nem tartalmaznak tojást. Lesz­nek azután szójatejek és ide­ális összetételű élelmiszerek, például főzőzsírok, habtejszínek, tejek, és az utóbbiak közül még sok más minden. A stabi­lizálószerek eddig ismeretlen változataival együtt tehát igen színes a kínálat. A minden esetben szabadalommal védett ötletekre van vevő, így gyártá­suk jóformán garantált. Most már csak azért szurkoljunk, le­gyen is mindenből elegendő. Sz. Koncz I. fi jelszó: „lleradas: eletmentes" Csökken a véradók száma Baranya megyében 1953-ban kezdődött a szervezett vérellá­tás. Akkor évente 300 liter vért adtak, s ez a mennyiség az idők folyamán egyre nőtt: 1977-től már évi 10 000 literrel számolhatunk. Két éve azonban csökken a véradók száma. No­ha mindeddig ez a tény nem okozott zavart, mégis figyelem­re méltó jelzés arra, hogy a donorszervezésre jobban oda kell figyelni. Dr. Kárpáti Júlia, a Vöröske­reszt Baranya Megyei Vezető­ségének titkára miben látja az okot? Miért csökken a véradók száma? — A térítésmentes véradómoz­galom 25 éves. Ez idő alatt generációváltás következett be, s a kiöregedő donorok helyét nem pótolják egyenlő mérték­ben a fiatalok. Hogy miért? A 20-30-40 évesek minden ere­jüket egzisztenciájuk megte­remtésére fordítják, s egyre ke­vesebb idő jut odafigyelni a másikra. Az egészségügyi ellá­tásban nagyon nagy gondot je­lentene, ha nem lenne elegen­dő vér. Bár hosszú évekig erre nem lesz példa, mindenképpen elejét kell venni a folyamatnak. A hangsúly a hogyanon van. Egy­re nehezebb úgy megszervezni a véradást, hogy az a vállala­tok üzemeltetési rendjével ne ütközzék. Ez azért fontos, mert a dolgozó a véradás miatti négy óra munkakiesésre csupán az átlagkeresetét kapja. Ez ugyan kicsinyességnek tűnhet, de napjainkban egyáltalán nem megvetendő szempont. Munka­idő után pedig mindenki siet haza, vagy éppen a második munkahelyre. Az emberek saj­nálják az időt. Két éve 10 000 liter felett vettünk le vért, idén csupán 9000-et. Hangsúlyozom, hogy ez a mennyiség is bőven elegendő — de ha a folyamat nem áll meg, esetleg gondok lesznek. Mi a véleménye dr. Kerekes Endrének, a Megyei Vértransz­fúziós Állomás vezető főorvo­sának? — Körülbelül két és fél ezer donorral van kevesebb most, mint néhány évvel ezelőtt, s ahogy az előbb is hallottuk, ez 1000 liter vért jelent. Viszonylag könnyebb számunkra, hogy 1983-ban beindítottuk a plaz- maferezises vérvételt. Ennek lé­nyege, hogy a Jevett vérből centrifugálással különválasztjuk a plazmát, s még ugyanakkor a megmaradt sejtes elemeket visszajuttatjuk a vérkeringésbe. Az orvosi beavatkozásoknál nemcsak vérre, hanem mind­inkább plazmára is szükség van, amely napokon belül pótlódik a véradó szervezetében. Ha a plazmával együtt a sejtes ele­meket is elvesszük, akkor vi­szont három hónapot várni kell, amíg újból adhat vért az illető. A plazmaferezist csak itt vé­gezhetjük az állomáson, igen szűkös körülmények között, de mégis megkönnyítve munkán­kat. Ennek ellenére Pécsett és környékén tavaly és idén keve­sebb vért adtak. Vidéken jobb a helyzet, kisebb mértékű a le­morzsolódás. Hogy miért kevesebb a vér? Ennek okát egyrészt az urba­nizációban látom. A falvak mindig oroszlánrészt vállaltak, ám egyre inkább elöregednek ezek a települések. Az ingázók száma .is egyre nagyobb, kö­vetkezésképp kevesebb idő jut véradásra is. A szervezők fel­adata, hogy visszaszerezzék a véradók bizalmát, olyan légkört teremtsenek, amely a véradó­napok ünnepi jellegét emeli ki. Nagyon fontos, hogy ne me­chanikus legyen ez az esemény, a véradó érzelmileg kötődjék, érezze, hogy szükség van rá. Főként a falvakban nem mel­lőzhető az orvos és véradó kö­zötti bizalom, személyes kon­taktus. Kevés már az olyan ember, aki házról házra jár agitálni. Gondoljunk csak arra, hogy valamikor egy véradóna­pi program egy halászcsárdá­ban, halászlé mellett végződött. Hol van ez már ma? Az erköl­csi és anyagi megbecsülés egy­re inkább lanyhul. Mindezek el­lenére nem szabad elfelejteni, hogy a jelenlegi helyzet még mindig kielégítő, aggodalomra nincs ok. Óvári Zs. Specimina Nova és Krónika Két új kiadvány A Janus Pannonius Tudo­mányegyetem Tanárképző Kará­nak Történettudományi Tanszé­ke kiadásában a napokban je­lent meg a tanszék új Évkönyvé­nek első száma. A két félkötet­ből álló kiadvány címében is a hagyományok feltámasztását szolgálja: a Specimina Nova cím az egykori Erzsébet Tudo­mányegyetem kereken negyven évvel ezelőtt megszűnt füzet-so­rozatának címét idézi. Az új Év­könyv célkitűzését a sorozat fő- szerkesztője — Ormos Mária egyetemi tanár, a JPTE rektora - fogalmazta meg latin nyelvű bevezetőjében: eszerint a Spe­cimina Nova fórumot kíván biz­tosítani minden történeti jelle­gű kutatásnak, a szigorúan vett történettudományi témák mel­lett a művészeti, eszmetörténeti, szociológiai, politológiai ered­ményeknek is. Egyetemi kiad­ványról lévén szó, az Évkönyv különös feladatának tekinti a fiatal, kezdő kutatók publiká­cióra érett munkáinak megje­lentetését, a pécsi egyetemen felnövő új kutatógárda szárny­ra bocsátását is. Az 1985-ös impresszummal meqjelent két félkötet az ókor és középkor, illetve az új- és leqújabbkor történetével, műve­lődéstörténetével összefüggő ta­nulmányokat, illetve az egye­temi oktatás módszertani kérdé­seivel foqlalkozó dolgozatokat közöl, kizárólag idegen nyelve­ken. Ez utóbbi körülmény kettős célt szolgál: a pécsi egyetemen folyó kutatások megismerteté­sét a külfölddel, valamint a mind nehezebb anyagi feltéte­lek között működő Egyetemi Könyvtár friss külföldi publiká­ciókkal való ellátását — könyv­tárközi csere révén. Ha a kiad­vány létrehozóinak reményei beválnak, a Specimina Nova révén évi 4—500 európai és ame­rikai társadalomtudományi mű érkezhet be az eqvetem köz­ponti könyvtárába, nagyban seqítve ezáltal a pécsi egyete­men folvó oktató és tudomá­nyos munka friss tudományos információkkal történő ellátását. A másik kiadvány-sorozat méq nem indult útiára. °lső kö­tetének meqielenése 1987 ta­vaszára várható. Több mint húsz éven keresztül jeient moa — időnkénti megszakításokkal — a man'<arorszáqi Tanárképző Főiskolák történész tudományos diákköreinek folyóirata, a Kró­nika. Ezt a folyóiratot fogja ezentúl rendszeresen kiadni a JPTE Tanárképző Kara, mind for­májában, mind tartalmában megújítva. A leqjelentősebb változás a kiadvány tartalmát érinti: ezen­túl nem csupán öt tanárkép­ző főiskola (Budapest, Eger, Nyíregyháza, Szeged, Szombat­hely), hanem a négy tudomány- egyetem (Budapest, Debrecen, -Szeged, Pécs) és az ugyancsak társadalomtudományi témákat tanító Marx Károly Közgazda­ságtudományi Egyetem hallga­tóinak történelmi tárgyú, illetve közvetlenül történeti vonatko­zású tudományos diákköri dol­gozataiból fogja közölni a leg­kiválóbbakat. Az évi 15—20 nyomdai ív terjedelmű folyóirat első száma az 1987 áprilisá­ban Pécsett megrendezésre ke­rülő Országos Tudományos Di­ákköri Konferencián kerül az érdeklődők kezébe. Az új tartalmú és új külsővel megjelenő Krónika létrehozásá­hoz a Janus Pannonius Tudo­mányegyetemen kívül a KISZ Központi Bizottságának anyagi segítsége is hozzájárult, de nem hagyhatjuk említés nélkül a vállalkozásban részes társin­tézmények — az egyetemek és főiskolák - oktatóinak és diák­köri munkát végző hallgatóinak erkölcsi támogatását sem, amely nélkül a közös célok so­hasem valósulhatnának meg. Tóth István Endre Főleg a hegyi vonalakon közlekedő járatok ontják a fekete füstöt Néhány újdonság a pécsi Tejipari Kutatóból Fotó: Läufer László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom