Dunántúli Napló, 1987. január (44. évfolyam, 1-30. szám)

1987-01-04 / 3. szám

A Color Sztár lejárt, nem kell Félelmetes tv-sztár Szombat délelőtt az ókeresztény mauzóleumban Nem véletlen, hogy kará­csonykor, szilveszterkor történ­nek a tv-tüzes balesetek, ami­kor egész nap megy a készü­lék, s túlmelegszik akár egy el­lenállás, vagy nagyfeszültségű rész. Példa rá a szilveszteri bu­dapesti tűz, s még emlékezhe­tünk a két-három éve történt balesetre, amikor karácsony tájt egy tv-tűznél füstmérgezéses haláleset történt. Ma a félelmetes sztár a Co­lor Sztár színes televízió. Az utolsó készülékek 1979-ben fu­tottak le a Videoton gyár sza­lagjairól. Azóta nem gyártják, de használják, s a legfiatalabb is legalább hétéves. Mint a szakemberektől hallhatjuk, a legújabb színes televíziókkal nemigen fordul elő, hogy ki­gyulladnak. Tűzbiztos anyagból készülnek, a műanyag nem lob­ban lángra, csak perzselődik, szenesedik, a szenesedés pe­dig a dobozon belül marad, s még javítani is lehet ezután. Ezekben a készülékekben már alig van gyúlékony alkatrész, tápegységüket pedig úgy ter­vezték — legalábbis az 1980 óta forgalomba hozottakat — hogy hiba esetén automatiku­son leállítja magát. Mégis, százszázalékos biz­tonság nincs, a veszély minden elektromos készülék használa­tánál jelen van. A főszabály, ne hagyjuk felügyelet nélkül a készüléket. Talán a budapesti lakástűz sem következett vol­na be, hisz a műanyag először izzik, büdösödik, s legalább 20—30 perc kell, amíg lángra lobban. Sokóknak például eszüke sem jut, hogy az ablak alá helyezett tv-készülék milyen balesetet okozhat. Amint be­kapcsolják a tv-t, s melegszik, rácsapódik a pára, amely na­gyon jó elektromos vezető, szikra képződhet, amely gyor­san lángra lobban. Nem be­szélve arról a veszélyforrásról, amit mondjuk egy kiolvadt gyá­ri biztosíték dróttal pótlása je­lenthet. Végül is mi legyen a Color Sztárokkal? Mint a pécsi Bizo­mányi Áruházban megérdeklőd­tük, még nem állították le át­vételüket, de csak nagyon ol­csón, fekete-fehér árban veszik át, az értékesítési nehézségek­ről pedig jobb nem beszélni. De talán értékesíthető lenne az ötlet, amit a komlói szerviz ve­zetőjétől hóllottam: Mi lenne, ha pl. az Állami Biztositó vagy más felvásárolná a ma már csak százas nagyságrendben forgalomban lévő Color Sztá­rokat? Egyetlen lakástűzre kifi­zetett kártérítésből meg lehet­ne oldani, hogy ne legyen több „Color Sztár"-tűz. Az ünnepek alatt egyetlen televízió sem gyulladt ki, leg­alábbis a pécsi és kémiái szer­vizek körzetében, kaptuk az in­formációt a vezetőktől. Lovas Lászlótól és Wéber Jánostól. Telefonfelügyeletet tartottak, s reggeltől késő estig dolgoztak a helyszínelő műszerészek, na­ponta 140—150 televíziót javí­tottak. Szerencsére csak kisebb szín-, hang- és képhibával. M. Gy. Nyitva 10—18-ig - a nyi­tás perceiben csend, a „te­remőr" még rendezkedik, és főként fázik. Vértesnének ez az első napja itt, s még nem tudja, este 6-ig mennyire fázik át. Hiába van ott az olajradiátor; ha bekapcsol­ják, tüstént kivágja a bizto­sítékot, így aztán két hősu­gárzó próbálja szelídíteni az üvegajtó résein besüvítő hi­deget. Előtte száraz levele­ket pörget a szél, s hópely- hek kezdenek táncolni. Lapozgatom a vendég­könyvet. Az első beíró So­mogyi László építésügyi és városfejlesztési miniszter volt, bejegyzésének a dátu­ma: 1986. november 28. S alatta közvetlenül őz. Fülep Ferencné „hálás köszöneté". Ebből is tudható, hogy a sétatéri ókeresztény mauzó­leum a színhelyünk, szombat délelőtti vendégfogás céljá­ból. (A beírásokról különben még annyit, hogy sok a kül­földi, a legtávolabbi pedig egy Sydneyből érkezett férfi.) Aztán benyit az első ven­dég, pontosabban az első két vendég, egy fiatal pár. Hagyom őket nézelődni, s csak akkor szólítom meg őket, amikor beteltek (?) a látvánnyal. Dr. Gálti Péter állatorvos és a felesége Bu­dapestről. Az ifiasszony kü­lönben itt végezte a tanár­képzőt, így az egynapos mú­zeumnéző látogatás egy ki­csit hazalátogatás is. A mauzóleum is az egyik úti­cél volt. Miért? — Olvastunk róla újság­ban, láttuk a tévében, meg régebben „élőben" is, ami­kor még dolgoztak itt. Most, hogy végre elkészült, úgy gondoltuk, megnézzük. Érde­mes volt emiatt Pécsre jön­nünk: tetszett, igazán nagy­szerű, és az is, ahogyan kor­szerű eszközökkel megvédték ezeket a csodás freskókat. De egy kicsit csalódtam: nagyobbnak képzeltem. És azt hittem, hogy valami ka­takombaszerűt fogunk látni. E ponton az újságíró át- vedlett idegenvezetővé, s iparkodott megosztani isme­reteit a fiatal látogatókkal, akik — és talán mások is — a lenyűgöző látvány mellé szóbeli „tárlatvezetésre" is számítottak. Aztán az előtér­ben lévő kiállításhoz igazí­tom őket, ott mindenre vá­laszt kapnak. Csak arra nem, miért nem kaptak in­formációkat már pénteken, amikor megérkeztek, a látni kívánt műemlékről. Nem itt, hanem másutt, ahol adhat­nának. H.I. Könyv Baja és Zom bor együtt­működéséről (Munkatársunk telefonjelentése) Nem is egy, hanem tulaj­donképpen két - most meg­jelent — kötet bemutatóját tartotta tegnap Baján dr. Völ- gyesi László, a városi tanács titkárságának vezetője. A hé­ten ért véget az az ünnepség- sorozat, mely Baja és Zombor testvérvárosi kapcsolatának el­múlt húsz esztendejére emlé­kezett. — Tíz évvel ezelőtt már volt hasonló jellegű, akkor nagy sikert aratott kiadványunk - emlékeztet dr. Völgyesi László. - Ennek hagyományait szeret­tük volna tovább vinni. A kö­tetet jugoszláv barátainkkal közösen iavekeztünk képekkel gazdagítani, megőrizni doku­mentum jellegét. Érdemes talán a megörökí­tett események között tallóz­nunk. 1966. december 14-én írták alá Zomborban a testvér- városi megállapodást. Egy év- v°l később már n két helység kórusainak, iskoláinak, képző­művészeinek kapcsolatfelvéte­léről, sőt horgászversenyről is tudósíthatott a krónikás. Több helyen — így Pécsett — közös koncertet adott a Zombori Szimfonikus Zenekar és az Alsó-dunavölgyi Vízügyi Igaz­gatóság kamarazenekara. Las­sanként kialakultak a gazda­sági kapcsolatok, beindult a textilipari együttműködés. Bő­vült a kishatórmenti árucsere- forgalom, a Bácska Kereske- ^delmi Vállalat és a Zombori Pannonia Coop a termékvá­laszték bővítésére, hiánycikkek pótlására, a fogyasztási javak cseréjét a mai napig közmeg­elégedésre végzi. A bajaiak körében például hamar nép­szerűvé váltak a jugoszláv konyhagarnitúrák, gyermekru­hák. A méhészek zombori egyesülete és a Dél-Bács Me­gyei Méhész Szakcsoport együttműködése jegyében ugyanakkor mi szállítunk derí­tett viaszt déli szomszédaink­nak. Jótékony hatású volt a Her- cegszántó-Bácsdéreg határ­átkelő hely megnyitása, ahol megindult a személyforgalom. teletet parancsol. De még egy fontos jelző: kesernyés. Folyvást rajta ül egy életátok lehetősé­ge, s ez a vonása soha nem en­gedi, hogy szerepeinek gondo­latai könnyűek legyenek. Három jelző, három sajátos vonás, mindig más szerepekben. Sok színpadi és filmbeli sike­re, győzelme között, a Szecsu­áni jólélek is ezekből az egye­di vonásokból született. Amikor Georgio Strehler, a híres milá­nói Piccolo Teatro rendezője Pesten is bemutatta a saját ren­dezésű Szecsuáni jóleiket, ki­derült, hogy Bertold Brecht szer­ves rámái kivetik magukból ma­gának Brechtnek az elidegení­téselméletét. Aztán az is kide­rült, hogy Major Tamás pesti Brecht-rendezése eltúlzott és túlságosan vegytiszta. Az összehasonlításban egyedül az olasz főszereplő - az egyébként világhírű szí­nésznő — Andrea Jonasson nem érte el a magyar Sen Te hatását, mert azt itt Pesten Tö­rőcsik Mari alakította a Major féle rendezésben. A három jel­zővel illetett színész alkatával: fájdalmával, hitével, kesernyé­sességével. Különben A régi nyár kelle­mes estét ad, könnyűt, amit el lehet feledni. Földessy Dénes Lang Györgyi ajánlata- Nem vagyok valami nagy szakács, ezt a kollégáim is tud­ják, úgyhogy nem is állítom az ellenkezőjét, de néhány jó re­ceptem azért van, és szakács­tanácsot szívesen adok — az­tán aki megfőzi, az magára vessen... Egyébként nagyon hétköznapi ételek a kedvence­im: a paprikáskrumpli egysze­rűen virslivel és a rakottkrump­li, amibe énszerintem még kol­bász sem kell, lényeg, a krump­li és hogy jó csípős legyen. Szegedi vagyok, úgyhogy ha csak tehetem, csípős szegedi paprikát használok, természe­tesen házit.- A Vasárnapi Dunántúli Napló olvasóinak mit ajánla­na abból az^ említett néhány jó receptből?- Van egy kedvenc ételem, amit még Váry Éva és Labanc Borbála kolléganőim, a színház nagy szakácsnői sem ismertek, s amit ezekutón elneveztünk „Lang-kockák"-nak. Mennyisé­get nem mondok a hozzávalók­hoz, mert ez mindig attól függ, hány személyre készítem. Szó­val mindenekelőtt kell egy meg­felelő méretű jénai tál, aminek az alján jó sok, amolyan ren­detlen kockákra vágott hagy­mát pirítok olajban. Ezenkívül kell hozzá sárgarépa, krumpli, sovány sertéscomb és még nyers hagyma. A krumplit és a húst kockákra vágom, a nyers hagymát szintén, a sárgarépát pedig „rendhagyó" kockákra, azaz magyarul karikára. Ezeket tetszés szerint össze-vissza, nem szabályosan rétegezve az olajban pirított hagymára szó­rom, időközönként sózom, bor- sozom. Sok borsot és kevés sót szórok közé, azért kevés sót, mert közben egy másik edény­ben leveskockából - na ugye, ez is kocka —, sűrű húslevest főzök, ami önmagában nagyon sós, és ezzel félig-hóromnegye- dig fölöntöm az ételt. Ezután addig főzöm lefedve a legki­sebb lángon, míg a húslé tel­jesen el nem párolog. Fontos, hogy nem szabad kevergetni, mert összetörik a zöldség, s éppen ezért nagy szükség van a türelemre is, míg kis lángon mindez jól összefő. Tényleg nem szabad erős tűzön készí­teni - én már kipróbáltam és rettenetesen odaégett. A vége felé levehetjük a fedőt, s aki akarja, ráönthet egy tojássár­gájával elkevert tejfölt is. Ek­kor pár percig betolhatjuk a sütőbe. S ha mindezt megette, mondja Lang Györgyi, akkor, hogy lelkifurdalásán enyhítsen valamit, az elkövetkező napok­ban az alábbi fogyókúrás salá­tát fogyasztja. Mindenféle, az idényben kapható zöldség­félét és egy fejessalátát vásá­rol, a zöldségeket nyersen föl­vágja, ha van uborka, azt koc­kára vágja, és külön tálban le­sózza, a zöld salátát las­kára vágja, esetleg vesz még sonkát vagy párizsit és sajtot is. Félórás pihentetés* után az uborkát kinyomja, a zöldsége­ket összekeveri és folyékony szaharinnal, citromlével ízesí­tett joghurttal leötni az egé­szet. De van még egy sokkal egyszerűbb, ám ritka finom sa­látareceptje is: ehhez mindösz- sze újhogymát és retket kell fölvágni, és sós-borsos tejföllel leönteni. Ennyi az egész. — A „Gőzben" c. darabban önnek többször is ennie kell. Van a színpadi evésnek vala­milyen különösebb technikája? — Kétszer eszünk szendvicset egyszer csirkét és salátákat, mégpedig a darab szerint mo­hón kell nekiesni az ételnek. Többen mondták, hogy mázlis­ta vagyok, mert a színpadon is ehetek, dehát ez mégsem olyan egyszerű, mint egy „ci­vil" evés. Először is akkor is kell ennem, ugyanolyan mohón, ha éppen fáj a gyomrom, s mindig vigyáznom kell arra, hogy mielőtt megszólalok, le­hetőleg időben ie tudjak nyel­ni mindent. Dücső Csilla vasárnapi 5 Kellemes esH szórakozást- ígér Ma este látható játék a kép­ernyőn: A régi nyár. Zenés, könnyű história, Békeffi István— Lajtai Lajos súlytalan története, amit Iglódi István jóízű rende­zése, azért szépen kiemelt a szi­rupos rétegekből. Az előadás sztárja: Törőcsik Mari. A tény­leg súlytalan történetet, az em­lített rendezői erények mellett éppen az ő színészegyénisége teszi őszinte emberivé. Ahogy peregnek a jelenetek, felbuk­kan a kérdés: a könnyű törté­netben mitől ugyanaz Törőcsik Mari hatása, mint a színpadi és filmbeli súlvos szerepeiben? A Törőcsik életmű szereosorá- ból három arc villant fel; mi­közben A régi nyár története könyedén kitölti oz estét. Előbb a legelső szerep Pataki Mari magvar parasztlánv Fóbri Zol­tán kirobbanó erejű filmjében, a Körhintában. Aztán Zorinói: Varsói Melódiájának nőalakja, majd Brecht: Szecsuáni jólélek- jében, Sen Te, az utcalány. A bocikénű parasztlány, a ham­vaslelkű lengyel diák, és a tö­rékeny kis szecsuáni szajha eqyazon arca, egyazon szí­nésznői arcot sugárzott. Nem a látható arc, az azonos vágá­sú szempár, az egyazon fintor az orr körül, a kicsit mindig vontatott hang. Bár ezek hor­dozzák a színész egyéniségét, a lényeg mégis a mögöttesben van: az arcából sugárzó egyéni­ségben. A súlyos szerepek szí­nésznőjének ma esti súlytalan feladata is valahogy ezekből kapott súlyos ívet. Törőcsik Mari a magyar szín­művészet egyedi nagy alakja, s mint ilyen, egyedi jelzőket igé­nyel. Elsőül: fájdalmas egyéni­ség. Nem képes kitörölni magá­ból az örök nő kiszolgáltatott­ságát, s azt ki is sugározza ma­gából, mint társadalmi-törté­nelmi valóságot. Aztán: hittel teli az egyénisége. Nőisége, asszonyisága éppen ettől tisz­Ma este a tv-ben Törőcsik Mari Jelzői Uasarnapí szakacstanacs A „Lang-kockák”

Next

/
Oldalképek
Tartalom