Dunántúli Napló, 1987. január (44. évfolyam, 1-30. szám)

1987-01-02 / 1. szám

1987. január 2., péntek Dunántúlt napló 3 A gyerekek maguk döntenek a munkáról és a forintok elosztásáról Iskolaszövetkezetek Baranyában 1986-ban a legtöbb elismerést megyénk iskolaszövetkezetei kapták Sofőrök Az első, ami feltűnik, a be­járati ajtóval szemközti fali­újság. Rajta a bevétel, és a termelés számai. A grafikon szerint 1971-ben 46 900, 1985- ben viszont már 1 370 000 fo­rint értékű árut állítottak elő. A munkapadok mellett ép­pen brigádgyűlést tartanak. A gyerekek rövid időre azért hagyták abba a munkát, hogy meghallgassák társukat a so­ron következő tennivalókról. A pedagógus a háttérből figyeli az eseményeket, nem szól be­le, nincs miért. Szalai 'Lajossal, a Szentlőrin­ci 1. Számú Általános Iskola igazgatóhelyettesével, az isko­laszövetkezet tanárelnökével járjuk az épületet. A faipari műhelyben példás a rend, megmunkáló eszközök, gépek sorakoznak egymás mellett.- A fát felnőttek darabolják fel a szükséges méretre — mu­tatja Szalai Lajos az öles deszkákat. - A gyalugépeken viszont már a gyerekek is dol­gozhatnak, természetesen pe­dagógus felügyeletével. Ebben a műhelyben készülnek az óvodák részére a kisautók, traktorok és mozdonyok alkat­részei. A kész játékokkal a szom­szédos helyiségben ismerke­dünk. A több darabból álló kollekció rövidesen dobozokba kerül, most azonban még érez­ni lehet a friss fa és a lakk illatát.- Ez a termelő-gazdálkodó tevékenység az iskola nevelési elképzeléseinek egyik fő iránya - magyarázza a tanárelnök. — A gyerekek kellő komolysággal végzik a munkát, itt határidőre kell teljesíteni, szerződéseink vannak. A szentlőrinci gyerekek ré­szére évente több ezer doboz várépítő játékot készítenek a Trióinak. A szorgos kezek ügyesen csiszolják a gúlákat, kockákat, hengereket. Az eredményeket, a felada­tok végrehajtását a brigádve­zetők tanácsa vitatja meg és értékeli.- Fontos dolog - mondja ezzel kapcsolatban Szalai La­jos —, hogy a mi kis üzemünk­ben mindenkinek van saját feladata. Kialakult a munka­megosztás, a munkatársi kap­csolat a gyerekek között is. Kézzel foghatóan - érzékelhető, hogy a munkának értelme, haszna van. A legjobb iskolaszövetkezeti csoport címért folyó országos versenyben a szentlőrinciek eddig még mindig az élen vé­geztek, háromszor kapták meg a Nagydíjat, 1986-ban pedig Szövosz-díjjal jutalmazták őket. A faipari műhelyen kívül — ahol üzemszerű körülmények között dolgoznak — van nyom­dájuk és termelnek zöldség­féleségeket is. A termelő munkáért pénzt kapnak — ez természetes do­log. Mint ahogy az is, hogy ezt — demokratikus módon - saját maguk osztják el a végzett munka alapján. * A dobszai iskolában a gye­rekek éppen ebédhez készü­lődnék. A büfé és a bolt már zárva van, de az ajtó előtt egy csapatnyi kisfiú és kislány tolong. Kezükben a fogkefe, fogkrém és pohár.- Szoktatok az iskolabolt­ban vásárolni? Mit lehet itt kapni?- Füzetet, ceruzát, radírt — mondja a másodikos Csórja Gréta. A felsorolás nem teljes. A kisboltban mindez kapható, ami az iskolai élethez kell. Sőt arrg is gondoltak, hogy a fe­ledékeny tanulónak se kelljen napközben elhagyni az épüle­tet. így aztán a szögmérőtől a rajzlapig, a fogkrémtől a samponig ugyancsak széles a választék, amit az egymást váltogató kis boltosok kínálnak társaiknak. A Szigetvári ÁFÉSZ által patronált dobszai iskolaszövet­kezet is a jobbak közül való. A gyerekek a kereskedés mel­lett kertészkednek is. A na­gyobbak elmondják, hogy a megtermelt sárgarépa, zöld­ség, káposzta és burgonya egy része a napközi konyhá­jára kerül, a felesleget pedig eladják. — Mennyire eredményes a munka a kertészetben? — A 860 D-ölön évente 10f- 11 forintos négyzetméteren­kénti termelési értéket produ­kálnak a gyerekek - mondja Büki Imre tanárelnök. Ha az öntözést is meg tudnánk olda­ni, a kertészet árbevétele akár kétszerese is lehetne a mosta­ninak.- Mit hoz a büfé?- A büfé forgalma idén 300-350 ezer forint körül lesz. De ennél is jelentősebbnek tartom, hogy például akik ta­valy ott kisegítők voltak, mind­ketten kereskedelmi pályára, szakmunkásképzőbe mentek. Dobszán a vállalkozószellem sem hiányzik. A saját emblé­mával ellátott reklámszatyor jövőre kerül piacra, a gomba- termesztést januárban kezdik. A nyáron pedig szeretnék megvalósítani a fagylaltárusí­tást, az ehhez szükséges gépet már beszerezték.- A szövetkezetnek nemcsak az a célja, hogy haszna le­gyen - állítja Büki Imre -, ha­nem az is, hogy bemutassa, hogyan kell gazdálkodni. Ezért termelünk a kertészetben a jól ismert növényeken kívül például kolbásztököt és dísz­cserjét. ' * Diósviszlón öt iskolaszövet­kezeti szakcsoport működik. A tanulók egy része bejáró. Ez azonban nem akadály, a gye­rekek több mint fele vesz részt a közös munkában. A kiseb­bek hulladékbőrből használati és ajándéktárgyakat készíte­nek, a nanvobbak méhészked- nek, gombát termesztenek, a kertészetben vagy az iskola­boltban dolgoznak.- A kisboltban modern polcsor van, mérleg, szalámi­szeletelő és hűtőszekrény - tá­jékodat Schmidt Jenőné ta­na relnök. — A gyérékeik tel­jesen önállóan végzik nem­csak ar eladást, de az áru- beszerzést is. Nemrég készítet­tünk mérleget: eddig 130 000 forint forgalmat bonyolítottak le.- Mit termelnek a kiskert­ben?- A siklósi Tenkesalja ÁFÉSZ-től kaptunk egy gépet, azzal megműveltük a földet és bevetettük zöldséggel, ká­posztával, fokhagymával és salátával. Van egy cseresznye- fánk is. Nagyon' jól sikerült idén a káposzta, a karfiol, szinte a fél falu a nyakunkra járt, hogy adjunk belőle. Mesélik, hogy egyik kislány még szombaton este is bement a szomszéd faluból a gombáit meglocsolni. Néhányon több szakcsoportban is tevékeny­kednek egyszerre. A hetedikes Lévai Sándor három helyen dolgozik, jó időbeosztással mégis jut ideje a tanulásra is. Az ugyancsak hetedikes Kamu Csaba a méhészetet kedveli: — Amikor elkezdtük, min­denki megszúratta magát, hogy kiderüljön, bírja-e. Van maszkunk is, de nem nagyon szoktuk használni, csak a rep­cénél, mert akkor a méhek va­dabbak. Diósviszlón évente 40 000 fo­rintot „termelnek”. A gyere­kek a szövetkezetben maguk döntenek a munkáról, de a bevételből származó forintok elosztásáról Is. A baranyai iskolaszövetkeze­teknél még sohasem volt hiány! Az ifjú szövetkezők lelkiismere­tes. jó munkát végeznek. Nem véletlen, hogy a legtöbb elis­merést 1986-ban a baranyai iskolaszövetkezetek kapták. F. D. Erőlködve kapaszkodik fel sú­lyos terhével a hatalmas Kamaz a kanyargós, gidres-gödrös al­kalmi úton. A billenős platóról lerakja a meddőt, s már indul is vissza a gödörbe. S ez megy nap mint nap, kopogós hideg­ben, pokoli hőségben a Mecse­ki Szénbányák külfejtésében. A Pannon Volán pécsi üzemigaz­gatóságának tizenkét tonnás teherautói nem hosszú utakon közlekednek, de egy-egy mű­szak után a vezetőknek nincs sok kedvük dalolni. — Naponta 12 órát dolgo­zunk, s mivel teljesítményben vagyunk, ennek az időnek a ja­vát a vezetőfülkében töltjük - mondja Fülöp Béla, aki a kül- fejtésű bánya nyitásától itt van. A vájárszakmát cserélte fel a mostani munkájáért. A Volán­nál szerezte meg a jogosít­ványt, s lett tehergépkocsiveze­tő. Járt már Zillel, Mázzál, Skodával. Szívesen emlékezik vissza a Pécsi Hőerőmű zagy­kazettáinak építésére, a dráva- szabolcsi árvíz elleni küzdelem­re, az M 1-es autópálya kivite­lezésére. Ezek beleillenek abba a képbe, melyet a soifőrök te­vékenységéről kialakít az. em­ber. Az azonban kevésbé, ami­kor valaki száz-százötven méter után visszafordul kocsijával, megrakodik, elszállítja a rako­mányt, s kezdődik minden elöl­ről ... — Kétségtelen, nagyon egy­hangú munka. Nem sokan vál­lalják. Néha jönnek fiatalok, de két-három műszak után elmen­nek. Azt mondják „ez nem fe­hér embernek való”. Sokat kell melózni, de megéri. Fülöp Béla egyik héten nap­pal, a másikon éjjel dolgozik: szeptemberben 285 órát teljesí­tett — szombaton és vasárnap is -, ezért 12 000 forint volt a fizetése. Természetesen ez nincs így minden hónapban, de át­lagban tízezer forintot hazavisz. Mint mondja, többet van a munkahelyén, mint otthon, mert a gépkocsivezetés mellett tár­sadalmi megbízatásoknak is eleget tesz, szakszervezeti bizal­mi és az igazgatótanács tag­ja. — Ezt megszokni nem lehet, csak elviselni. Szeretek olvasni, tévét nézni, néha színházba is eljutunk a feleségemmel, de erre csak hétvégén van lehető­ségem. Ha nappalos vagyok, reggel ötkor elmegyek hazulról, s este nyolc van, mire haza­érek ... * Vranesics István, mint a Pan­non Volán mohácsi üzemigaz­gatóságának a dolgozója, a nemzetközi árufuvarozásban vesz részt.- Akik kívülről nézik a mun­kánkat, csak azt látják, megjöt­tünk innen vagy onnan, s ezt meg azt hoztuk. De hogy en­nek milyen ára van, azt csak mi tudjuk. Nyolc évvel ezelőtt kezdte a kamionozást, s azóta Európa számos országában megfordult, néhányban többször is.- Az első három év nagyon nehéz volt, főleg az, hogy he­tekig távol van az ember a családjától, de aztán megszok­tuk: a feleségem is, a lányaim is. Havonta átlagban két és fél hetet távol van versendi csalá­di házuktól. A hosszú, végte­lennek tűnő utakon gyakran gondol rájuk a Rába veztőfül- kéjében, s azon tanakodik ma­gában, vajon mit csinálhatnak. Vranesics István 38 éves jóke- délyű férfi. Arról mesél, milyen kiszolgáltatott helyzetben van külföldön. Ha a határon a vámos azt mondja: „Hova siet, nem fényérzékeny árut szállít", akkor el kell tűrnie a több órás várakozást, hogy utána szinte megállás nélkül hajtson a meg­rendelőhöz, behozva az idővesz­teséget. Beszél a jeges téli utakról, melyeken lépésben is óriási kockázat menni, a kelle­metlen rakodókról, akik elvár­ják, hogy több órás vezetés után segítsen nekik, hisz jól tudják, ez az ő érdeke is, így nem igen strapálják magukat. A fülkében elkészített paprikás, krumpli soha nem olyan, mint amilyet a felesége főz ...- A jó oldala a dolognak, hogy világot látok — ritkán, de ha van időm, mindig körülné­zek -, s anyagilag is megvan a számításom. A fizetésem 8000 forint, s ehhez jönnek még az utak után kapott pénzek, úgy­hogy 12—13 000 forintot megke­resek, ennek egy része valuta. Mire jut ideje a kamionso­főrnek, ha odahaza van? Vrane­sics István nagyon szeret a kert­jükkel foglalkozni, az épületen is van mindig valami csinálni- való, a ház körül is, s bár az állattartással a felesége foglal­kozik, ő is besegít.- A hatéves Daciámon is akad mindig bütykölni való, így az otthon töltött napok gyor­san elmúlnak. Szerencsés va­gyok, mert olyan a családi kör­nyezetem, hogy néhány nap alatt kipihenem magam, így amikor mennem kell, akkor fris­sen indulhatok el a távoli or­szágokba. S ezt nagyon fontos­nak tartom, hisz az országúti magányt, azt hiszem, csak így lehet elviselni. Roszprim Nándor Élénkül a beruházási kedv Korszerűsítik az állattartó telepeket Az elavult nagyüzemi állat­tartó telepek és a túlhaladott gépi technológiák korszerűsíté­sét hivatottak ösztönözni az 1987. január 1-jével életbelépő új szabályozók; a felemelt ter­melői árak és a rekonstrukció­kat segítő beruházási támoga­tások. A baranyai állattartó tsz-ekben kedvező fogadtatás­ra találtak ezek az intézkedé­sek, sőt a tsz-ek egy része már az év közben hozott intézkedé­seket is azonnal lereagálta. Még messze vannak a zárszám­adások, de már egy egész sor kérelem futott be a PM pécsi Ellenőrzési Igazgatóságához, ahol a beruházási okiratokat engedélyezik. Még az év utolsó napjaiban is jelentkezett két tsz, Szalánta és Lippó, mindkét nagyüzem baromfitelepi beru­házást kíván indítani 1987-ben. Lippó 21 millió forintos rekonst­rukciót tervez, mivel a támoga­tást nulláról 30, illetve gépi technológiáknál 50 százalékra emelték fel. A szabályozó és a döntés közti összefüggés nyil­vánvaló. Ha visszapillantunk az 1986- os évre láthatjuk, hogy a me­gye termelőszövetkezetei tőlük telhetőén mindent megtettek a műszaki fejlesztést szorgalma­zó központi határozatok végre­hajtásáért, Az ágazat techno­lógiai felzárkóztatását az élet kényszerítette ki még akkor, amikor az államtól semmi vagy csak minimális beruházási tá­mogatásra számíthattak. A most záruló évben Baranyában 200 millió forintos sertéstelepi rekonstrukciót helyeztek üzem­be. A rózsafai tsz 53 milliót, a szabadszentkirályi 47 milliót, a mohácsi Új Barázda Tsz 39, a /lunaszejicsői tsz 38, a szajki 14, az újpefrei 9 millió forintot for­dított sertéstelepi korszerűsítés­re, hogy csak a nagyobbakat említsük. A felújítás mellett a férőhelyet is bővítették, a mo­dernizált telepekről 12 000 da­rabbal több hízottsertés kerül­het ki évente. A belvárdgyulai, a beremendi és baranyahídvégi tsz-ben az idén indult, s jelen­leg folyamaiban van az ösz- szesen 30 milliós rekonstrukció. A Szigetvári Állami Gazdaság 29 milliós beruházással bővíti sertéstenyésztelepét, ahonnan utóhízlalásra a háztáji gazda­ságodba helyezik majd ki a süldőket. A szarvasmarha-telepeken kevés történt 1986-ban, a Bólyi Mezőgazdasági Kombinátban egy 25 milliós beruházást he­lyeztek üzerrfbe, hét tsz-ben ki­sebb korszerűsítési munkákat végeztek 19 millióért. Annál jobbak az 1987. évi kilátások. Az új támogatási rendszerre épülve már eddig mintegy 150 milliós rekonstrukciós program indult el hét szövetkezetben, Rózsafán, Bicsérden, a mohá­csi Dunavölgy Tsz-ben, Göd­rén, Geresdlakon, Szajkón és Egyházaskozárban. A rózsafai és bicsérdi tsz világbanki hitel felvételével a legmodernebb tender-gépeket szerzi be. Mind­két tsz-ben férőhelyet is bőví­tenék a bicsérdi 600, a rózsa­fai 750 férőhelyes lesz, de az itt megépítésre kerülő POLY­GON típusú aknás körpályás 48 állásos fejőház a későbbiek­ben 1000 tehenet szolgálhat ki. Mindkét tsz-ben számítógépes termelésirányítást vezetnek be. A bicsérdi tsz szarvasmarha-telepe. Fotó: Vadász Tibor A szigetvári, a kémesi és zetű kémesi és mozsgói tsz-ek mozsgói tsz-ek is jelezték beru- beruházását a megye terület- házósi szándékukat, a három fejlesztési alapból is támogat- együtt 130 milliót tesz majd ki. ja. A halmozottan hátrányos hely- —Rné— Szakmai foglalkozás a szentlörinci 1. sz. iskola tanmfihelyéb^h Fotó: Proksza László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom