Dunántúli Napló, 1987. január (44. évfolyam, 1-30. szám)

1987-01-18 / 17. szám

i kosaras álom: bajnoki arany Egy rend­kívüli csapat Érmek, érvek, jubileumok „Lest még egyszer ünnep a világon..Képünk az elvesztett MNK-d8ntő után készülL Balról Likár László, középen Kovács József vezetőedző, jobbról Schmidt Lajos edző. Aligha találunk rendkívülib- ben szereplő csapatot hazánk elsőosztályú labdajátékainak sorában, mint a Bajai SK férfi kosárlabdacsapatát. Rendkívüli, mert most túl az NB I. „A" csoportjának 11. fordulóján, tehát csak 7 fordulóra a rá­játszástól, a bajai fiúk tiszta két győzelemmel vezetnek a tabellán, vagyis egyetlen egy vereséget kellett elszenvedniük az őket üldözők között lévő Körmend együttesétől, lent Vasban. Bár a bajaiak jutottak már bajnoki bronzhoz (éppen az előző bajnokságban), sőt voltak már ezüstérmesek is, ám, hogy vidéki csapat létükre, ilyen eséllyel pályázzanak a bajnoki címre, még soha nem adatott meg számukra. Igaz, hosszú évek alatt ért már ez a kiugró, tehát valóban rendkívüli szereplés, ám ah­hoz, hogy a régi vágy betel­jesüljön, mindig hiányzott az a bizonyos plusz. így volt ez a legutóbbi MNK-döntőben is, ahol mindössze négy másod­perc választotta el őket a győ­zelemtől, ám ahelyett, hogy „lenyelték” volna a labdát, el­dobták, így ha vitatott körülmé­nyek között is, de a Budapesti Honvéd játékosai nyakába akaszthatták a Nemzeti Sport- csarnokban a kupagyőzelemért járó érmeket. Lesz-e lelkiereje a csapatnak ahhoz, hogy most ne eressze ki kezéből azt, amit eddig vérrel-verejtékkel meg­szerzett? — kérdeztük Kovács József edzőtől, aki 35 évvel eze­lőtt kötelezte el magát - igaz, előbb csak mint játékos - a Bajai Bácskához. — Hogy lesz-e lelkierőnk? — tűnődött el az edző, aki három és fél évtizede tervez évről év­re a csapatnál, ami újabb rendkívüli tényül szolgál. — Lenni kell. Persze, dőreség len­ne azt állítani, hogy most aztán senki nem előzhet meg bennün­ket... A kosárlabdában, mint valamennyi labdasportágban mindig, minden előfordulhat. Többet ne említsek: itt van a szombati mérkőzésünk a Video­ton ellen. A fehérváriaknak most nagyon jó együttest si­került össze verbuválniuk a hazai és az idegen játékosok­kal. Jó lenne már túl lenni a mérkőzésen. Sokkal tisztábban látnánk ... — Apropó, még egy rendkí­vüli. A bajaiak hosszú évek óta csak saját nevelésű játékosok­ból „táplálkoznak". Aligha van erre példa az NB l-ben. — A megállapítás 90 száza­lékig igaz. Ugyanis, jó néhány év után éppen most fordult elő, hogy máshonnan is erősí­tettünk. Igaz, most sem léptük át a megyehatárt, mivel Veress Kornél Kecskemétről került hozzánk.- Ha már annyira belebo­nyolódtunk a bajaiak rendki- vüliségébe, nem hallgathatjuk el azt sem, hogy nem a sport­kör, de még csak nem is a tor­nacsarnok irodájában, hanem a Bajai Finomposztógyár, ér­tékesítési főosztályvezetőjének irodájában beszélgetünk. Ki­váncsi volnék: ha meghirdet­nénk hazánkban, hogy jelent­kezzenek azok az edzők, akik labdasportunk első vonalában lévő csapatoknál tevékenyked­ve, nem főállásban vannak al­kalmazva, Kovács Józsefen kí­vül volna-e jelentkező?- Nem tudok róla, de nem is nagyon érdekel. Mint játé­kos, majd mind edző is min­dig a magam erejére, illetve a saját tudásunkra alapoztam. Munkahelyemen az értékesítési főosztályvezetői posztig vittem. Elégedett vagyok. Főleg azért, mert mellette bebizonyosodott, hogy „hazai” játékosokkal is lehet csapatot létrehozni, ha valahol egyet akarnak.- Soha nem kísértették meg, hogy vállaljon el a bajainál jobb csapatot? Pontosabban, még soha nem ajánlottak na­gyobb pénzt, mint az osztály­vezetői fő- és az edzői mellék­állásért járót? — Többször és többszörösét. Végül is abban maradtunk a családdal, hogy mi bajaiak vagyunk. Engem a sportban is évtizedek kötnek a városhoz, minthogy fiam is itt „bolondult bele” a kosárlabdába. Jól érez­zük magunkat Baján. — Ha már a városnál tar­tunk, úgy hallottuk, hogy egye­dül Baján tekintik játéknak a kosárlabdát... — Kiegészítve azzal, hogy komoly játéknak. Itt senki nem nevet rajtunk, hogy a tenisz­pályán, a Dunatöltésen, a strand homokjában rendezett háziversenyekkel alapozunk. Mindenki ismer bennünket, te­hát mindenki tudja, hogy mi mindezt halálosan komolyan vesszük. Csakis így lehetett, hogy a KEK-mérkőzés vissza­vágóján Moszkvában sikerült „lehajtanunk" azt a CSZKA-at, amely a számunkra idegen, a nagyobb közönség miatt válasz­tott bajai csarnokban elütött bennünket a továbbjutástól. — Idén van harminc éve, hogy az NB l-ben szerepel a Bajai SK. A sportköri irodán azt is megtudtuk, hogy Kovács József edző pedig most 50 éves. Kikkel indulnak a kettős jubi­leum évében rohamra a baj­noki címért? — Ágfalvi, Hosszú, Likár, Gorjanácz, Kiss, Kovács, vala­mint Rátvay, Veress, Dara, dr. Varga, Szabó, Vétek, Pálkerti és Vaskó. Kapu László Hetente kétszer megjárja Tolnát és Baranyát Egy postás Bogyiszlóról Van, aki a tollaslabdát kedveli Vajon hányán vállalkozná­nak arra, hogy Tolna megye legkülönbözőbb helységeiből hetente kétszer három órára utazzanak Pécsre úgy, hogy csakis éjszaka térhetnek vissza. Igaz, két változat közül is vá­laszthatnak. Az egyik: Pécsről a 22.15-kor induló vonattal Bátaszékre, ahol ötórás alvás után a 4.40-es vonattal mehet­nek Tolnamözsre, ahonnan még vár rájuk egy 7 kilomé­teres út kerékpárral. A má­sik: Pécsről a 22.30-kor induló busszal Bonyhádra, ahol ugyancsak ötórós pihenő után indulás busszal Bogyiszlóra. Nyilván azt kérdezik: mindezt miért? Pontosabban meny­nyiért? Nos, a miértre van vá­lasz, a mennyiértre aligha. A választ pedig egy 25 éves fregoli, azaz állandóan helyet­tesítő postástól kaptuk, aki el­mondta, hoay hobbijának, a tollaslabdázásnak hódolva jár hetente kétszer - verseny- idényben háromszor - Pécsre, s ezért hajlandó vállalni az éjszakai tortúrákat. Pilisi Sándor, akár osztály­társai, focizás közben kötött barátságot a sporttal Bo­gyiszlói Ám a korai csontgyul­ladás gipszcsizmába paran­csolta lábait. Amikor megsza­badult a csizmáktól, más sportágakat javasoltak neki. Akkor ismerkedett meg o test­nevelője által bemutatott tol­laslabdával. A tanár nősülése után azonban széthullott az addia termelőszövetkezet által patronált csapat. Sanyi pedig ott maradt „megfertőzötten” a tollaslabdától. Tizennyolc éves korában került a postához, s hoov többet kereshessen, s a sporttal se kelljen szakítania, állandó helyettesítői kézbesítő­állást vállalt az akkor még meglévő, szekszárdi járás terü­letére, minek következtében napi 60-70 kilométert kerekez­hetett Bátaszéktől Zombáig. Pilisi Sanyi, mivel a tollas­labdával sem kívánt szakítani, volt edzője javaslatára jelent­kezett a Pécsi Spartacusnál. Versenyzőtársai megismerve Sanyi utazásának körülmé­nyeit, mitagadás, hónapokig csodabogárnak tartották, Sa­nyi pedig pontos volt ha fújt a szél, ha esett az eső vagy a hó. Néhány hónap után aztán megváltozott társai véleménye. Szilvássy Csaba edző pedig meglepetten tapasztalta: egyre kevesebben késnek, hiányoz­nak az edzésről. Aztán kidé-, rült, hogy a lányok és a srácok respektálva Sanyi pontosságát, Tolna különböző településeiről, ők sem akartak lemaradni pontosságban és munkaválla­lásban. Végül is, Szilvássy edző Dárius minden kincsével sem teremthetett volna nagyobb edzési és versenyzési fegyel­met, mint Sanyi példájával. Csupán nyaranta maradt el Sanyi az edzésekről. Azokban a hónapokban - pénzgyűjtés miatt - Siófokon ugrott be he­lyettesítőnek. Ám, amint be­köszöntött az ősz, mintha csak a Balaton felől érkező fecs­kékkel tartana, megjelent a meszesi tornateremben. Mint végül is kiderült, a fecskehasonlat nem is véletlen. Nemcsak a hűséges visszatérés miatt. De azért is, mert Sanyi, kihasználva a Siófokon kéthe­tente kijáró szabad hétvége­ket, családi házat épített Bo­gyiszlói Házat bontott, alapo­zott, betont kevert, falazott, vakolt, tetőt épített, s mire el­múlt a nyár, édesanyjával és kistestvéreivel beköltözött a hóromszobás, összkomfortos házba. S, hoqy időközben ver- senyről-versenyre jobb ered­ményeket ért el? A rácsodálko- zóknak csak annyit mondott: „Az állandó, intenzív edzés nélkül semmire sem mehettem volna I” K. L. LELÁTÓ Kiszolgálni a közönséget Még javában benne va­gyunk a télben és másfél hó­nap választ el bennünket a labdarúgó-bajnokság tava­szi rajtjától, de az egyesüle­tek máris elkezdték a pontos műsor kialakítását. Az első tervezésre még decemberben sor került a sorsolás elkészí­tésekor, de azóta változott egy s más. Az átalakított MLSZ veze­tés nagyobb teret biztosított a klubok számára, péntek estétől vasárnap estig kínál­kozik lehetőség a jövőben a bajnoki mérkőzések leját­szására. Ezzel is azt szeret­nék elérni, hogy minél töb­ben látogassanak ki a mér­kőzésekre. Most már az egyesületeken a sor, hogy feltérképezzék, szurkolóiknak melyik a legkedvezőbb idő­pont. A napokban ismét leültek az érdekeltek, hogy az utolsó három forduló kivételével egyeztessék a programot. Az már ismert, hogy a jövőben az utolsó három fordulót sem kell azonos időben ját­szani, de az MLSZ ezekre az időpontokra február végéig haladékot adott. A közelmúltban több egye­sületi és labdarúgó szakosz­tályi vezetővel beszélgettem az időpontokról és akkor többen is azt mondták, meg­próbálkoznak a péntek esté­vel. Most viszont, amikor ál­lást kellett foglalni, mindenki visszalépett ettől a lehető­ségtől, csupán a Videoton jelzett egyetlen pénteket a tavaszi idényben. Az igazság­hoz tartozik, hogy a szövet­ség sem lelkesedik a pénteki játéknapokért, mert az fel­borítaná a kialakított rit­must. A nemzetközi mérkőzé­sek többséqét ugyanis szer­dán játsszák a csapatok, és szerda után pénteken is pó­lyára lépni nem a legszeren­csésebb. A fővárosi csapatok közül a Vasas és az Újpesti Dózsa is kísérletezik a vasárnap es­tével. Azzal érvelnek, hogy vasárnap estére, mindenki hazaér a vikendről és záró- programként szívesen meg­néz egy NB l-es mérkőzést. Az MTK-VM ragaszkodik a vasárnap délelőtthöz. Ök úgy indokoltak, hogy ősszel is sikert aratott a vasárnap célelőtti rendezés, ezért nem temek el ettől. A Ferencvá- ro kitart a szombat délután­nál de igyekszik úgy alakí­tani, a kezdési időpontot, hogy a nézők hazaérjenek a televízió főműsorának kezde­tére. Ez utóbbi fontos szem­pont, nem egyszer zsörtölőd­tek a zsurkolók már azért, hogy nem értek időben haza. A Honvédnak is hasonló el­képzelése van, mint a zöld- fehéreknek. Az ország különböző vá­rosaiban lévő NB l-es csa­patok ragaszkodnak a szom­bat délutánhoz, ahol pe­dig van világítás, ott a szom­bat estéhez. Kivételt csak a Tatabánya jelent, továbbra is vasárnap játsszák a mér­kőzéseket. Erre más csapat­nak nem ad lehetőséget az MLSZ, mondván, ekkor lép­nek nályára az alacsonyabb osztályúak és az NB I. elvon­ná tőlük a közönséget. A Ta­tabánya azért ielenthet kivé­telt, mert a bányászok több­sége szombaton is dolqozik, és az ő szurkolóik ielentős része közülük kerül ki. A dél-dunántúli csapataok közül a PMSC-nél és a Sió­foknál adott a helyzet, a két városban nincs a pályán világító berendezés, így ők mindig az engedélyezett leg­későbbi szombat délutáni időpontban kezdenek. Za­laegerszegen viszont élnek a világítás adta lehetőség­gel, és játszanak esti mér­kőzéseket is. A VDN to tó tipp­jeit a 4. játékhétre Ssalontay Gyula pécsi lakos, ax új- mecsekaljai totózó tSrzstagja áH itatta össze. E heti tip­pelőnk 1949 óta jót- esik rendszeresen. A 4. hét tippjei: 1. Arezzo—Triestina véger. Tipp: 1 x 2. Bologna—Modena véger. Tipp: x 4. Catania—Cesena véger. Tipp: 1 x 5. Genoa—Taranto véger. Tipp: 1 6. Genoa—Taranto I. félidő. Tipp: 1 7. Lanerossi—Lazio véger. Tipp: 1 x 8. Lanerossi—Lazio I. félidő Tipp: 1 x 9. Lecce—Cagliari véger. Tipp: 1 10. Lecce—Cagliari I. félidő Tipp: 1 11. Parma—Pescara véger. Tipp: 1 x 12. Parma—Pescara I. félidő Tipp: 1 x 13. Sambened.—Bari véger. Tipp: 1 x +1 14. Pisa—Cremonese véger. Tipp: x Nemzetközi ' gasztronómiai hetek, 1987. 1 Szeretettel meghívjuk kedves vendégeinket Minaret éttermünkbe egy intim, gyertyafényes vacsorára! Január 19-én, 26-án és február 2-án, hétfő esténként a hagyományos magyar konyha ételeit kínáljuk újszerű, látványos formában. Részvételi díj: 200 Ft/fő. Asztalfoglalás: 13-322. vasárnapi 7 <r \

Next

/
Oldalképek
Tartalom