Dunántúli Napló, 1986. december (43. évfolyam, 330-359. szám)

1986-12-09 / 338. szám

1986. december 9., kedd Dunäntaii napló 3 Éljen az import? Megtörtént eset vagy csak ki­talált anekdota - nem tudom, de mindenesetre hihető: az egyik ' üzletben a vezető nem árengedménnyel, hanem új öt­lettel próbált túladni a kutyá­nak sem kellő portékán. Hatal­mas táblára íratta, hogy a cikk importból származik - mire a fölhalmozódott készlet néhány nap alatt elfogyott. Külföld­imádatunkra aligha találnánk pregnánsabb példát. Az import szó megnyitja bugyellárisunkat, teljesen mindegy, hogy szüksé­günk van-e az illető holmira vagy sem, boldogító maga a tudat: különlegességhez jutot­tunk, amelyből ma van, holnap nem lesz. Kétségkívül hozzájá­rul ehhez a szeszélyes ellátás, de az előítélet is. Kötve hi­szem ugyanis, hogy Tajvan, vagy Malaysia inggyártása fej­lettebb volna a Fékonénál, vagy hogy Irán papucsai verik a békéscsabai szövetkezetét, amelyik egyébként jelentős tő­kés exportot bonyolít le belő­lük. Úgy tűnik, hogy a külföld­imádat csakúgy jellemző ránk, mint a honfibú — azonkívül, hogy lovasnemzet vagyunk gu­lyásországban, cigányzene mel­lett ropjuk a csárdást. Elhisz- szük, hogy a Lux szappan illata különb az Amo-újdonságoké- nál, például az igazán nagy­szerű Vikingnél is, képesek va­gyunk a feketepiacon a négysze rését fizetni érte, holott köztu­dott, hogy fogpaszta-fogyasztás terén hazánk korántsem áll előkelő helyen. Az import sokunk tudatában egybeolvad a jó minőség fogal­mával, holott. feleségem tanú­síthatja, hogy az olasz haris­nyanadrág legalább olyan gyorsan válik használhatatlan­ná, mint a magyar, csak árban mutatkozik némi különbség kö­zöttük - nem a külföldi elő­nyére. Igaz, az olasz divatosabb bóvli, mint hazai társa. Ez len­ne hát a titok nyitja? A módi támadja meg banditaként pénztárcánkat? Az import egyet jelent a divatossal? Valószínű, hogy közelebb kerülünk az igazsághoz ezzel a feltételezés­sel, már csak azért is, mert évek óta olvasom, hogy a di­vattervezők és a gyárak között a kapcsolat nem ideális. A gyors termékváltást sok helyen szembeállítják a hatékonyság­gal, a kis szériás termelés a kombinátnyi méretű könnyűipa­ri üzemekben eléggé nehézkes. Tehát az igazán divatos holmi­kat külföldről szerzi be a ke­reskedelem, a vevő ezt meg­szokta, a megszokás pedig nagy úr; rögződött bennünk, hoqy a divatos portéka mindig külföldi, az ítélet pedig előíté­letté bukfencezett, miszerint ami külföldi, az o divatos. Csakúgy rugalmatlannak ti­tulált gyáraink mostanában meglepő bravúrokat produkál­nak. Fölveszik a világpiac elé­jük dobott kesztyűjét, hajlan­dónak mutatkoznak a lépésvál­tásra. Egy-kettőre elkészítik a vásárló által hozott mintát, né­hány nap alatt ráállítják a gé­peket és még az sem okoz megkövült döbbenetét, ha csak néhány ezer darabos a meg­rendelés. A partner szava pa­rancs - csupán egy a bibi: a jó példák zöme ismét a kül­földdel hozható összefüggésbe — csak éppen import helyett az exporttal., A hazai boltokba az úgynevezett biztonsági tar­talékból kerül termék, s az S- modell boltok forqalma tanúsit- ia: kiűzhető a vásárlókból a külföld-imádat, ha exportból visszamaradt tételről van szó. Mindenesetre az export-im­port ügyletek végtelenül össze­tettek. Olyannyira, hogy egyik ismerősöm összespórolt nyugat­német márkáján ragyogó sza­bású férfiöltönyt vásárolt Köln­ben és csak itthon vette észre a zakóban diszkréten elhelye­zett címkét: Made in Hungary. Tamás Ervin Új technikusi szak a Morékban Tapasztalatcsere szaporodásbiológiai problémákról A Bólyi Mezőgazdasági Kombinát csipöteleki tehenészeti telepe Szaporaság és jövedelmezőség a szarvasmarha-tenyésztésben Baranyai üzemi állatorvosok, állattenyésztők, szaporodásbio­lógusok találkoztak a közel­múltban Pécsett, hogy kicserél­jék tapasztalataikat a szarvas­marha-tenyésztés szaporodás­biológiai problémáiról, ami o tejtermelő gazdaságok egyik legégetőbb gondja napjaink­ban. A gyenge szaporodás nemcsak szakmai gond, de az ágazati jövedelmezőség egyik legnagyobb fékje, ezért nagyon is zsebbevágó. Az 1987. január 1-jével életbelépő szabályozók hiába teszik érdekeltebbé az üzemeket a szarvasmarhatar­tásban, a gyenge szaporulati eredmények továbbra is ve­szélyeztetik az ágazat gazda­ságosságát. Ezekre az összefüggésekre mutatott rá előadásában dr. Haraszti lános, az Állatorvos­tudományi Egyetem tanára, amikor a két ellés közti idő le- tövidítésének a fontosságáról szólt. Az üresjárat, vagyis a két ellés közti indokolatlan idő — indokolt a 280 napos vem- hesség és a 60 napos ún. szer­viz idő — igen sok pénzbe ke­rül. Nálunk átlag 420 nap a két ellés közti idő. A 420 napból 50 nap az üresjárat. Napi 100 forint költséggel számolva — és ebben a kiesett termelés ér­téke még nincs is benne - te­henenként 5000 forint, az ebből eredő jövedelemkiesés, ami az .„üresjáratú" tehenek tartási, takarmányozási költségeiből te­vődik össze. Mit csinálhat a szakember annak érdekében, hogy ez az idő lerövidüljön, s az ún. szer­viz idő ne legyen több 60-90 napnál? Ma, amikor komoly pénzt, 500—600-700 forintot kell fizet­ni a termékenyítő anyagért, nem közömbös, hogy egy vem- hesség eléréséhez hányszoros mennyiséget használnak fe| az üzemek. Az országos terméke­nyítési index háromszoros, és ez túl magas. Kis, 30-40 dara­bos tehenészetekben jobban kiszűrhetők a visszaivarzó egyedek. Nagy, 800-1000 da­rabos tehenészetekben ezt már nehezebb ellenőrizni, de ha az embereket érdekeltté teszik eb­ben, akkor megoldható. A magas vérhányadú hol- steinfríz állománnyal az utóbbi néhány évben hazánkban 1000 literiéi nőtt a tejtermelés or­szágos átlagban, és ez egye düIáIló. A produkcióban tehát figyelemre méltó helyet vívtunk ki, nem mondhatjuk el ugyan­ezt a reprodukcióról, pedig a kettőt nem szabad egymástól elválasztani. A holsteinfrízek Kanadában jól szaporodtak, Magyarországon azonban nem produkálták ugyanezt. Olyan szaporodásbiológiai betegségek következtek be, amelyek ko­rábban a magyartarkánál nem voltak, és az USA-ban, Kana­dában a holsteinfríznél is is­meretlenek. A baj oka, hogy az intenzíven tejelő holsteinf rízt ugyanúgy nagy energiatartal­mú kukoricászilázzsal és ab­rakkal készítik elő az ellésre, mint amit a gyengébben tejelő magyartarkánál megszoktak, és ez a tejelő típusú holsteinfríz­nél anyagcsereforgalmi zavaro­kat okoz. Ebből származik az­tán a nagy mortalitás, a sok selejt tehén, s nehézzé vált az ismételt termékenyítés. Nem hanyagságról van szó, hanem arról, hogy egy új fajtával van dolgunk. A tudományos és gyakorlati megfigyelések alapján az elő­adó arra figyelmeztette az üze­mi szakembereket, hogy a szá­razon állás időszakában az előzőleg agyonhajszolt tehenet hagyják békén, ne etessék agyon, mert a szárazon álló te­hén elhízik. Megfigyelték, hogy ezeknél a kövér teheneknél az­tán komplikált, vagy nehéz az el­lés, és túl hosszú a szerviz idő. E kövér tehenek közül kerül ki a nehezen ellök 80-90 száza­léka, és az ellés utáni elhul­lások zöme. Az ellés előtt gyakran zsírmáj keletkezik. A zsírmobilizációs zavarok adek- vát — tehát igény szerinti - energiaellátással előzhetők meg, Ahol a kukoricaszilárzst napi 10—12 kilóra csökkentették le és a nyersrostot szénával vagy takarmányszalmával he­lyettesítették, ott jó eredmény született. * Hasonló jó eredményt adott a vemhes tehenek rrapi két-há­romszori jártatása is, ami 25 nappal csökkentette a szerviz időt, vagyis nagyon jól ‘ hatott a termékenyülésre is. Jól bevált a tejelő tehenészetekben a szárazon állás utolsó hónap­jában elvégzett vérvizsgálat. A vérsavakból, koleszterinből megállapítható az enzim akti­vitás, ami időben történő be­avatkozást tesz lehetővé a kü­lönösen veszélyeztetett nagyter­melő egyedeknél. Tévedésen alapul az az elv, hogy a nagytermelő tehenek rosszul szaporodnak. Az adek- vát energiaellátás és a vem­hes állat mozgatása jó szapo­rulatot biztosít. E kettőt együtt nevezte az előadó passzív pre­venciónak, ami nem kerül pénz­be. Itt az ideje, hogy a passzív prevenció bevezetett gyakorlat legyen az üzemekben. A két ellés közti idő csökken­tése nem álom. A Bólyi Mező- gazdasági Kombinátban a 6400 literes termelés mellett 370 napra csökkentették le ezt az „üresjárati” időt, szaporula­ti indexük 2,2, és 100 tehén után 110-120 borjút nevelnek fel. Az ágazat jövedelmezősé­ge ebben az évben elérte Bolyban a 20 százalékot, ami az ott dolgozó szakemberek jó munkáját dicséri. Példájuk egy­ben a járható utat is kijelöli. — Rné — Megyénk technikusképzése új szakkal bővül, a jövő tan­évtől a mohácsi Marek József Mezőgazdasági Szakközépis­kolában 5 éves képzési idejű mezőgazdasági gépész techni­kusképzés indul a már műkö­dő növénytermesztő-növény­védelmi szak mellett. Az új szakot az iskola igaz­gatója, Imre János mutatja be.- A MéM alapos előkészí­tés után vállalkozott arra, hogy tovább bővítse a szakte­rületéhez tartozó technikusi sza­kokat. A . szak a biomechani- kai szakcsoportba tartozik, csak technikusi ággal bír, nincs szakmunkás leágazása, így a felvett tanulók mind egyike technikusi tanulmányo­kat folytat. Tanulóink a ‘ ne­gyedik év után érettségi vizs­gát tesznek magyarból, törté­nelemből, matematikából és fi­zikából. Ezt követően felsőfo­kon tanulhatnak tovább első­sorban mezőgazdasági gépész szakterületen, vagy elkezdhetik az ötödik évfolyamot iskolánk­ban, amelynek végén szaktár­gyakból képesítő vizsgát tesz­nek és mezőgazdasági gépész- technikusok lesznek. A harma­dik év után hivatásos mező­gazdasági vontatóvezetői jo­gosítványt is kapnak a ta­nulók.- Mennyiben más ez, mint az iskolában eddig is végzett mezőgazdasági, majd növény­termesztő gépész szakmunkás- képzési célú szakközépiskolai szak?- Ez a szak jobban közelit a mezőgazdasági üzemek igé­nyeihez, mert olyan szakembe­reket képez, akik a szerviz- munkában is járatosak lesz­nek, és a gépüzemeltetéshez is megkapják azokat az ala­pokat, amelyekkel a munka­helyeken a speciális gépek üzemeltetését már könnyen el­sajátíthatják. Az ötéves képzési forma le­hetőséget biztosít arra is, hogy általános és speciális mező­gazdasági-gépészeti, valamint növénytermesztési és állatte­nyésztési ismereteket is nyújt­sunk. Ez utóbbiból természete­sen csak annyit, amennyit egy középvezető, gépész szakem­bernek feltétlen ismerni kell. A tanterv igényes, és az ed­digi két gépészszakunkkal szemben lényegesen több és korszerűbb ismeretek nyújtását Írja elő. A mezőgazdasági gé­pek javítása, karbantartása, az. általános szervizelés végzésé­re és e munkák irányítására készítjük fel tanulóinkat, de megismertetjük őket az üze­meltetéssel is. A kérdésre vá­laszolva tehát az előző szak­jaink vagy az egyikre. vagy csak a másikra készítettek fel igazán.- Honnan vár az iskola ta­nulókat és hol helyezkedhet­nek el a végzés után?- Beiskolázási körzetünk Ba­ranya és a szomszédos me­gyék. Szívesen várunk és a fel­vételnél előnybe részesítjük megyénk Mohácstól távolabbi településeiről jövő tanulókat, mivel azokon nagyobb a szak- emberhiány. A távollakóknak kollégiumot biztosítunk. Az ok­levél birtokában termelőszö­vetkezetekben, állami gazda­ságokban, kombinátokban, er­dészetekben a kiszolgáló gé­pek javítóbázisain van első­sorban munkaiéi,etőségük, ahol erő- és munkagépek javításá­val, kezelésével foglalkoznak, illetve e munkák közvetlen irá­nyításával. Gépjavító- és szervizmühely- ben műhelyvezető, csoportve­zető, vagy gépüzemeltető bri­gádvezető, valamint állattartó­telepi karbantartó műhelyveze­tő munkakörök betöitésére jo­gosít elsősorban a technikusi oklevél.- Milyen az iskola fogadó­képessé ge?- Tárgyi feltételeink lénye­gében adottak, a bővítés alatt álló műhelytér megfelelő, 14 hektáros gyakorló gazdasági terület, gépudvar áll rendelke­zésünkre. A gyakorló kabinet­ben a közelmúltban végez­tünk korszerűsítést. Természete­sen további fejlesztésre azon­ban szükség van, a berende­zésekre kell elsősorban taná­csi támogatás. Megfelelő szak­emberek is rendelkezésre áll­nak. Ezzel az új szakkal isko­lánk a nappali képzésben mindkét szakán technikuskép­zést végez, hiszen a másik szakunk, a növénytermesztő és növényvédelmi is az. Czuczor József „Alapvető feladatunk a kisiparos társadalom érdekeinek képviselete" A MOSZ — Könyvkötő mesterként a családi hagyományokat folyta­tom — mondja Hotter József, a KIOSZ‘Baranya Megyei Szer­vezetének új elnöke. — Édes­apám 1917 óta műveli ezt a mesterséget, egyik bátyám is ezt a szakmát választotta. — Szeptember 27-én megvá­lasztották a szervezet elnö­kévé. — Az elkövetkezendő öt év­re vannak elképzeléseink, amelyek véghezvitele minden­képpen annak a függvénye, mennyire lesz teljes az össz­hang közöttünk. A legalapve­tőbb feladatunk természetesen az, hogy mindig és minden­ben a kisiparos társadalom ér­dekeit képviseljük. Program­jaink konkretizálásához nyil­vánvalóan több időre van szük­ség. — Mennyiben kívánja foly­tatni elődje munkáját? — A ßaranya megyei szer­vezet vezetését egy igen ne­héz időszakban^ helytálló veze- zetőségtől vettük at. Ez a ve­zetőség részben a helyén ma­rad, részben új személyekkel frissül fel. Természetesen szá­mítunk a régiek támogatásá­ra, az ő eredményeikre építve folytatjuk a munkát. Én első­sorban igyekszem megtalálni azt az összhangot, amely el­nöki megbízatásomat és könyv­kötő kisipari tevékenységemet közös nevezőre hozza. Remé­lem, hogy mindkettőben ma­radéktalanul helyt tudok áll­ni. Ez persze nagyobb leter­heltséget, az eddiginél több felelősséget, és több kötele­zettséget jelent. — Milyen elképzelései van­nak a jövőre nézve?- Ma már senki sem vitatja, hogy a kisiparos réteg áruter­melési munkája szerves részét alkotja a népgazdasági me­chanizmusnak, amely nemcsak forintokban mérhető ered­ményt hoz, hanem jelentősen hozzájárul a társadalmi köz­hangulat alakulásához is. Min­den lehetőséget kiaknázunk, hogy a kisiparosok társadal­munkban elfoglalt helye to­vább erősödjék, és ennek meg­legyenek az állami garanciái is. Ezzel párhuzamosan a kis­iparos réteg tekintélye is nö­vekedni fog. Nem egyik pilla­natról a másikra várjuk ezt a változást. Sajnálatos tény, hogy a kisipari szolgáltatások­kal egyre inkább elégedetlen a lakosság A meglévő prob­lémák orvoslását maradéktala­nul el kell kezdeni. Ezen már fáradoztak elődeim, és várha­tóan ez tölti ki majd elnöksé­gem jó idejét. A színvonal emelése érdekében legfőbb célunk a szakmai továbbfej­lesztés, a továbbképzés. Ha csupán rajtam múlna, a kis­ipari szakmák legalább felé­nél visszaállítanám a mester­vizsgái kötelezettséget. Az 50­es, 60-as években 140 szakmá­ban volt kötelező a mester- vizsga. A 70-es évek végére ez a szám 14-re csökkent. Nincs szakmai követelmény. Ennek köszönhető napjaink „iparos­betegségének”, a kontármun­kának elterjedése. A mester- vizsga elhagyása mellett en­nek fő oka még az is, hogy a hiányszakmák képviselői a na­gyobb városokba tömörülnek, s a megye kisebb helységei­ben nincs, nki elvégezze a munkát. Ezért az iparitanuló- intézetokkel együttműködve igyekszünk feltölteni a hiány­szakmákat. — Szavaiból úgy vettem ki, hogy nincs megelégedve az ipái i tanú ló-képzéssel.- ■ Pontosan. A fiatalok el­méleti tudóst ugyan kapnak, de a gyakorlati foglalkozások­ra kevés idő jut. Ez országos probléma. Ne restelljen a 18 éves fiatal az idősebbtől ta­nulni, mert értékes tapaszta­latokat kap mesterétől. Óvári Zsuzsanna

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom