Dunántúli Napló, 1986. december (43. évfolyam, 330-359. szám)

1986-12-17 / 346. szám

7986. december 17., szerda Dunántúlt napló 3 Pályakezdő népművelők A hiány is lehet húzóerő „Megváltozott a kultúra szerepe a társadalomban" Már-már az az érzése tá­mad az embernek, megannyi válságtörzs alakult a közműve­lődési intézményekben. „Fent" és „lent” egyaránt azt talál­gatják, a mai szűkös viszonyok között hogyan lehetne meg­őrizni azokat az eredményeket, amelyek a közművelődés nap­sugaras korszakaiban szület­tek. De vajon időtállóak-e egy­általán ezek az eredmények? Nem éppen a közművelődés hiányosságai okozzák-e az utóbbi években kapuinkon dö­römbölő gazdasági és társa­dalmi nehézségeket? Ha a közművelődést a legtágabban értelmezzük, s általános mun­kakultúránk fejletlenségére, képzési rendszerünk rugalmat­lanságára, általános műveltsé­günk hiányaira gondolunk, a válasz aligha lehet kétséges: igen, azok okozzák. Vagy ke­vésbé kategorikusan: orszá­gunk mai helyzetét közművelt­ségünk hiányosságai is okoz­zák. A minap pályakezdő nép­művelők továbbképzésének le­hettem csöndes szemlélője. „Válságtörzsnek" tekinthető a Megyei Művelődési Központ is, amely a kurzust megszer­vezte. A résztvevők túlnyomó többsége szakképzetlen. Sokak számára rejtély, miért hagyták ott eredeti szakmájukat, hogy kisközségben, kisvárosban népművelők legyenek. A hi­vatásra felkészítésük a megyei módszertani központnak is lét­érdeke, ezért foglalkozik velük különös gonddal Stenczer Béla csoportvezető. A továbbképzést Siklóson tartották meg. Itt került a ke­zembe egy sokszorosított kör­levél, amelyben a megyei mű­velődési oszály és a művelő­dési központ támpontokat igyekszik adni a művelődési házak 1987. évi munkatervének elkészítéséhez. Azt írják: „A tevékenységek tervezése­kor alapvető szempont a jelen társadalmi, gazdasági körül­ményeihez való alkalmazko­dás, figyelembe véve a lehető­ségeket, a közművelődés helyi sajátosságait.” Ez a kiindulópontja a fel­adatok meghatározásának is. Érdemes a sorrendre figyelni: közéleti-politikai tevékenység; a termeléssel és a gazdálko­dással kapcsolatos; a család­dal, az egészséges életmód­dal; a művészeti élettel, alkotó tevékenységgel; végül a pi­henéssel és a szórakoztatással kapcsolatos tevékenységek szervezése. Ha még a sorrendből sem derült volna ki, ott a mondat­nyi felkiáltójel: „Figyelembe kell venni, hogy megváltozott a kultúra, és ezen belül a közművelődés szerepe a társa­dalomban." Hogy jó vagy rossz irányban változott-e meg, azt ki-ki Ízlé­se, neveltetése szerint dönti el. Ehelyütt csak arra vállalkoz­hatunk, hogy egy szakmai ösz- szejövetel kapcsán megkérdez­zük: mit tud tenni a mai hely­zetben egy népművelő, és kü­lönösen mit tud tenni, ha kez­dő? Ripp Ambrus Himesházáról:- Pécsett, a Széchenyiben érettségiztem. December 1-ig autószerelőként dolgoztam a helyi téeszben. Onnan hívtak át művelődési ház-igazgatónak. A fizetésem nem lett sem több, sem kevesebb; ötezer forint körül keresek. A családunkban majd mindenki szerepelt tánc- együttesben, szinjátszókörben, ezért vállaltom el. A tanács is helyi embert keresett. Bízom benne, hogy össze tudom szed­ni a fiatalokat. Van egy ifjúsá­gi klub, azt egy kicsit át kell szervezni, mert néhányon nem tudnak viselkedni, aztán a KISZ-eseknek sincs most he­lyük. Az asszonyoknak sza­bás-varrás tanlolyamot sze­retnék indítani, az énekkart bátorítani . . . Miből gondolom, hogy erre van szükség? Én is voltam fiatal, tudom, mi kell. látók, színes tévé, video. Az öregeknek valami elfoglaltság, néhány jó program . .. Stznczer Béla arról beszél, hogy a hiány is lehet húzóerő. A valós hiány. Ha a falu ko­molyan akarja az együttest, a szakkört, a klubot. Mestersé­gesen életben tartani, a kö­zösségre erőltetni nem szabad művészeti csoportot, de sem­milyen más tevékenységi for­mát sem. Ne csak a ház, a népművelő is legyen nyitott a faluközösség felé. Építse ki a kapcsolatait a helyi társada­lommal — igenis létezik ilyen! Példát mond rá, hogyan lehet a község agorája akár egy fodrászműhely, amelyet a mű­velődési házban rendeztetett be a bölcs igazgató. S ho­gyan lehet pótolni a kisbírót, úgy elterjeszteni a hírt, hogy oda is figyeljenek rá az em­berek. Maczkó Erzsébet Ibaláról: — Ezt a falut csak a pipa- múzeumáról ismerik. Tavasz óta nem volt népművelőjük. Én Kaposváron végeztem az élelmiszeripari szakközépisko­lában. Eddig Almamelléken tanítottam a kollégiumban, ké­pesítés nélkül. Gondoltam, Iba- fán is foglalkozhatok gyere­kekkel, van belőlük bőven, nem is tudnak fölvenni min­denkit az óvodába. Lehet, hogy hamarosan visszakerül az alsó tagozat is Almamellékről. Szóval, kedvet kaptam a nép­művelői pályához. Sok diák hazajár a hét végén, igénylik a szórakozást. A családosok klubja is főleg a bálok iránt érdeklődik. Nekem az a fel­adatom, hogy megvalósítsam a munkatervet. Az ideit még készen kaptam, a jövő évit magam csinálom, ötezer fo­rintot költhetek tiszteletdijakra, kétezret újságokra, ezret a papírárura. Húszéves vagyok, 12-től este 8-ig dolgozom. 3400 forintot keresek. Szeret­nék tanulni, levelezőn, a ka­posvári tanitóképzőben. „Meg kell ismerkedni a hiá­nyokkal” - hangsúlyozza Stenczer. S a pályakezdők már kezdenek megismerkedni. Leg­inkább a pénz hiánya tűnik fel nekik, erre sűrűn hivatkoz­nak is. Látunk videofelvételt egyik neves írónk szülőfalujá­ról, ahol ha rendezvényt akar­nak tartani, úgy kell összekol­dulni a székeket. Miközben a falusi videósok tábora nőttön nő, a közfenntartású kulturális intézményekben egy olajkályha befűtésére is alig jut pénz.- Haknit, szórakoztató egy­veleget csak akkor rendezzünk, ha a bevétel fedezi a kiadást - hangzik az újabb tanács. De lám, kiderül, hogy akad község, ahol már a Nagy- Bandó sem kell. Aztán vita szikrája pattan, legyen-e sör, kártya a művelődési házban. (Milyen régi nóta!), vagy a kulturális szféra ne akarjon versenyre kelni a vendéglátó- iparral (nem js győzné szusz­szol — dörmögöm magam­ban). — A népművelő felelős­sége, hogy meghúzza a határt a duhajkodás és a kulturált szórakozás között - mondja Stenczer Béla, akinek csöndes szemlélődés közben nagy elis­meréssel adózom: annyi elve­télt közművelődési program, kísérlet, országos nekibuzdulás után van még kedve és ereje pályakezdőkbe hitet oltani. De hát lehet ez csupán kedv kér­dése? Sokáig már nem lehet, Havasi János wr V* iK ÜT , Televíziós esték és délelőttök és délutánok előtt kissé meg­szeppenve fogok első televíziós jegyzetemhez. Megszeppenek, hogy vége immár hetyke füg­getlenségemnek, s nem hirdet­hetem többé fennen, hogy én bizony nem vagyok rabja a do­boznak. Megijeszt a tudat, hogy a továbbiakban nem lesz elég a szomszéd szobában ol­vasva, dolgozva, ' mintegy hát­tértelevíziózva képet alkotnom magamnak a milliókat rabul ejtő sorozatokról. Másképp kell néznem ezután a televíziód ami nélkül éppúgy nem tudok már élni, akárcsak annyi embertár­sam széles e földtekén. Meg­szeppent maga az a tömkeleg, az a nagyipari üzem, amit Ma­gyar Televíziónak neveznek, s amely oly nagy, oly csillogó, oly lenyűgöző. És amihez nem lehet úgy közelíteni, mint egy tisztán politikai, egy tisztán esz­tétikai vagy egy tisztán szóra­koztató intézményhez. Mivel ennyi minden ez a bűvös do­boz, ennyi minden és még en­nél is több, nem is biztos, hogy éppen a televíziós kritika volna az a műfaj, amelyik e téren o leginkább épülésünkre szolgál­na, Mert nem is mindig a kép­ernyőn felmutatott esztétikai minőség az, ami miatt másnap a látottakról beszél az egész ország. Hanem talán az az ér­dekes, amit a televízió elindít bennünk, kiprovokál belőlünk. Itt van például a televízió felnőtteknek szóló esti meséje, a heti fő sorozat, Isaura törté­nete után, a hamarosan Ma­gyarországra látogató hősnő fel-felbukkanó képével a hát­térben, levetítették A falu jegy­zője című klasszikus magyar re­gény tv-változatát. Nem tudom, milyenek lehettek a magyar klasszikus nézettségi mutatói ezekben a hetekben — félek, nem oly magasak, mint a brazil rabszolgalány történeténél. Pe­dig itt is képet kaptunk önkény­ről, brutalitásról, kisember ki­szolgáltatottságáról — és a kö­zért, a közösségért, az elesette­kért kiálló vezetői, értelmiségi magatartásról. Pár évtizeddel korábbról, mint a brazíliai rab­szolgatörténet — csak emitt jobbágy, amott rabszolga volt a kiszolgáltatott pária neve. De én inkább a felüIáIlók viselke­Bemutaffulc # A Bach Énekegyüttes A Bach Énekegyüttes egy budapesti kiállítás megnyitóján énekel 1985 őszén alakult meg az együttes. Az akkori elgondo­lásuk az volt, hogy a zene- irodalom hosszabb lélegzetű kórusdarabjait, nagyobb cik­lusokat adják majd elő műso­raikban, valamint az, hogy eredetileg hangszerre írt mű­veket vokális feldolgozásban szólaltatnak meg. Egyévi gyakorlás után lép­tek először a közönség elé, idén májusban a pécsi dóm­ban mutatkoztak tje. Ekkorra sikerült megvalósítaniuk ere­deti elképzelésüket. Műsoru­kon több apróbb feldolgozás mellett Bach egyik legjelen­tősebb énekkari műve szere­pelt. E kettős profillal nem titkolt céljuk, hogy olyan hall­gatóságot is csalogassanak, akiket önmagában a komoly műsor nem érdekel. Meglehetősen sokféle a 11 tagú együttesben éneklők foglalkozása, hiszen található Közöttük kisiparos, diák, énektanár és orvos is. Az énekben azonban nagyon jól együtt vannak. Erre szükség is van, mert az ilyen kisebb együttesben, ahol egy-két ember énekel egy szólamot, sokkol nehezebb összecsiszol­ni a hangzást, minden tagra fokozottabb felelősség hárul. Bemutatkozásuk óta már több más szereplésük volt. Ezért műsorukat is bővítik, most Schütz és Poulenc da­rabjait gyakorolják. Az egyes számok betanulása közben azon fáradoznak, hogy egy­ségessé tegyék a szólamokat. A feldolgozásra kiválasztott kisebb daraboknál lehetőleg nem változtattak az eredeti zenei anyagon, így az egyes hangszeres szólamok megfe­lelő énekhang szólamon csendülnek fel. A kiválasztott művek többnyire valamilyen tánctételek, szvitből, vagy egyéb hangszeres tánczené­ből dolgozzák fel. E muzsi­kák hangulatát emeli, hogy egy bőgő — ami a basszu-st erősíti — valamint egy rit­must adó ütőhangszer csat­lakozik az együtteshez. Az együttes vezetője, ifj. Dobos László mondta el. hogy jelenleg hetente egy alkalommal találkoznak, de házi feladatként otthon is gyakorolniuk kell a tagoknak. Az együttes jelenleg ön­fenntartó, o továbbiakban egyesületként szeretnének működni. A jövőben Pécsen évente két alkalommal, má­jusban és karácsonykor ad­nak majd hangversenyt. Eze­ken az általuk előadott két műfajra állandó közönséget akarnak kialakítani, úgy, hogy egyformán magas szín­vonalon adják elő mind a feldolgozásokat, mind a hosszabb kórusműveket. K. E. „Egri csillagok” vetélkedő Pécsett Százötven diák indult a versenyben Vajon kiben ébreszt emléke­ket ez a név: Ziegler Géza? Ta­lán könnyebb a válasz, ha egy születési dátumot és helyet is elárulunk: 1863., Agárdpuszta. És ha még azt is megkérdez­zük, hogy miért csillagok az egri hősök, már tudja: Gárdo­nyi Gézáról és főművéről, az Egri csillagokról van szó. Mindhárom kérdés annak a veisenynek feladatai közé tar­tozott, .amely december 12-én zajlott le Pécsett, egyazon idő­ben két. helyszínen, az Ifjúsági Házban, és az SZMT-székház- ban. A Pécsi Városi Tanács művelődési osztálya és a Pécsi Városi Könyvtár szervezésében 150 kisdiák mérte össze tudá­sát az általános iskola 6. osz­tályában kötelező olvasmány alapján. Alapos irodalmi és tör­ténelmi ismeretekre egyaránt szükség volt a versenyen. A vetélkedő két fordulóból állt. A gyerekek először egy szellemi totót oldottak meg, amely azt mérte fel, milyen dését figyeltem, s jutottam olyan következtetésre, hogy egyik-másik rabszolgatartó bi­zony emelkedettebb, s humánu­sabb magatartást tanúsított, mint a magyar televíziós film­ben fellépő megyei urak néme­lyike. De félre ezzel a nemsze­retem önmörcangolással. A jók és az igazak sem voltak keve­sen Eötvös szereplői között, bár tény, hogy a legigazabbik, Ten­gelyi, a falu jegyzője végül meghasonolván a közért való fáradozásban, jobbnak látta visszavonulni a magánéletbe. - Nem a lektűr és a jó iroda­lom hasonlíttatik itt össze, csu­pán a számunkra is érdekes emberi, etikai üzenet. Gállos Orsolya Az Egri csillagok vetélkedő egy pillanata az Ifjúsági Ház klub­jában. Fotó: Vadász Tibor részletességgel ismerik a re­gényt. Például egyik kérdés az volt': milyen illatszert használt Vicuska és a királyné? A leg­jobb 50 megfejtő foghatott be­le a feladatlap megoldásába. Bár mindegyikönk olvasta az Egri csillagokat, de „vén fej­jel" hányán tudnánk válaszolni arra a kérdésre: honnan kapta nevét a szakállas ágyú? Amíg a zsűri értékelte a feladatlapo­kat, a szünetben a versenyzők üdítőkkel frissítették magukat a második fordulóra, amelyben összesen 12-en vettek részt. Ha­tan az egyik, hatan a másik helyszínen. Hogy mi volt a Kiráíyszéke és mi a kótyavetye? — ilyen és ehhez hasonló villámkérdések alaposan próbára tették a gye­rekek tudását, talpraesettségét. Ezután öt vár képét kellett fel­ismerniük, s kiválasztani azo­kat, amelyek szerepelnek a re­gényben. A várak „bevétele" után színészekké vedlettek a kisdiákok: Hegedűs hadnagy árulási kísérletének dramatizá- lása volt a feladat. A hosszabb szóbeli kifejtést igénylő kérdé­sek. a szóértelmezések és idé­zetfelismerések döntötték el vé­gül is a győztesek névsorát. A két első helyezett jutalma egy- egy zsebszámológép, a másodi­kak 950, a harmadikak 750 fo­rintos könyvutalványt, valamint értékes könyveket, albumokat kaptak. A nyertesek azonban nemcsak ők. Ez a verseny mind- egyőjüket gazdagabbá tette egy hasznos és kellemes él­ménnyel. Az Ifjúsági Ház győztesei: I. Tirkala Ferenc (TASI), II. Baumhoher Adrienn (Jurisics Miklós Üti Általános Iskola), III. Bodó Balázs (Jurisics M. Úti Ált. Isk.). Az SZMT-székházban: I. Fóris Péter (Boly) II. Szikla Péter (Boly), III. Molnár Tamás (Dr. Hal József Úti Általános iskola). Ó. Zs. Üzenetek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom