Dunántúli Napló, 1986. november (43. évfolyam, 301-329. szám)

1986-11-07 / 307. szám

\ Világ proletárjai, egyesüljetek! Október üzenetei Szabó Istvánnak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a TOT elnökének a rádióban és a televízióban tegnap elhangzott beszéde November 7-e alkalmából Az MSZMP Baranya Megyei Bizottságának lapja Tisztelt Nézők, tisztelt Rádióhallgatók! Két emberöltőnyi távolság­ból tekintünk vissza arra az eseményre, amelynek minden kihatása egyetlen jelzővel il­lethető, méltán történelmi. A nagy októberi szocialista for­radalom győzelmének 69. év­fordulóját ünnepeljük és kö­szöntjük. Ugyanakkor az ün­nep fényében nagyon is hét­köznapi gondokat mérlege­lünk, ilyen feladatokat veszünk számba október időszerű üze­netének szellemében. A győztes októberi forrada­lom maga a történelem. No­vember 7. éles határvonalat húzott a megelőző és az azt követő idő közé. A szegény­parasztsággal szövetséges orosz munkásosztály — a kom­munisták vezetésével — ekkor vitte diadalra a történelem első győztes szocialista forra­dalmát, rakta le az alapját a szocialista szovjet államnak, indította el a szovjet hatalom diadalmenetét a cári Oroszor­szágban, és nyitott új korsza­kot a világban, a kapitaliz­musból a szocializmusba való átmenet korszakát. Az orosz forradalom a nemzetközi ösz- szefogás kiterjesztésének igé­nyével lépett á történelem színpadára, élesztgetve a re­ményt és a bizakodást az osztályfelszabadulás lehetősége iránt. Elsőként éppen a magyar munkásosztály tett bizonyságot az oroszországi forradalom nemzetközi jellegéről, amikor megteremtette a Magyar Ta­nácsköztársaságot. A forradal­mi eszme dicsőséges magyar kiteljesedését eltaposták az antant-csizmák. A szocializmus utáni vágyat azonban nem öl­hették ki a nép leikéből. A történelem tragikus fordulói, buktatói után úgy alakult a magyar sors, hogy 1944-45- ben a nagy október tüzében kovácsolódott és edződött szovjet hadsereg szabadította fel hazánkat, hozta el a sza­badságot. Október ekként két­szeresen is nagy ünnep a ma­gyar haza, a magyar nép számára. Úgy tűnhet, hogy túlontúl sokszor emlegetem a történel­mi szót. Októbernek azonban ez szinte ikerfogalma és irányt mutató tanulsága is egyúttal. A marxizmus-leninizmus esz­méinek megalkotói a szocia­lizmussal kapcsolatosan több­ször és nagy nyomatékkai hangsúlyozták, hogy a forra­dalom győzelme és beteljese­dése között egy egész törté­nelmi korszak ívej át. Ennek ellenére r sokakban él­tek olyan ábrándok, hogy ez o bizonyos történelmi időszak sokkal rövidebb ideig tart, mint az 1917-től napjainkig elmúlt idő. A mi szocialista átalakulá­sunkkal kapcsolatban is el­mondhatjuk ugyanezt, azt hi­szem nem tévedek, ha azt mondom, hogy napjaink tár­sadalmi tudatában is tetten érhető az efféle illúziók okoz­ta türelmetlenség. Nem aka­rom ezzel tagadni a nagyon is égető, nagyon is valós, na­gyon jelentős erőfeszítésekét követelő gazdasági, társadal­mi gondjainkat. Csupán arra szeretnék utalni, hogy csak történelmi mércével lehet és szabad mérni, amely a múl­tat, a jelent, a jövőt józanul és elfogulatlanul veszi szám­ba. Ez a történelmiség október eleven és mindig aktuális üzenete. A mi fejlődésünkkel szükségszerűen, vagy indoko­latlanul együttjóró gondjaink- bajaink is csak ilyen nézőpon­tokból közelíthetők meg. Nem sok értelme lenne elismételni az aligha vitatható tényeket. Jól ismeri ezeket az ország népe és vezetése. Nem mintha attól tartanánk, hogy ezek sorravétele megfa- kítaná az ünnep fényét. Nem! Azt hiszem, céljaink és fel­adataink számbavételét, tar­talmát, tehát a lényeget ille­tően nincs számottevő különb­ség a vezetők és a vezetettek között. Nem annyira a meglé­vő szint nyugtalanít bennün­ket, hanem inkább viszonyla­gos elmaradásunk a reálisan elérhetőtől. Ha van bizonyos társadalmi feszültség, annak itt vannak a gyökerei. Innen kiindulva fogalmazód­nak meg a mindennapi teen­dők. Mind határozottabban rajzolódnak ki, öltenek testet az erre irányuló elhatározások. Nevezetesen az, hogy válto­zatlanul kötelező erejűnek tartjuk magunkra nézve a XIII. pártkongresszuson megfogal­mazott feladatokat. Megvaló­síthatónak tartjuk a VII. öt­éves tervben körvonalazott célokat. A mélyponton a té­nyek alapján — úgy véljük — túljutottunk. Nem a megtorpa­nás feletti meditálás, hanem előrelépés igénye az erősebb közgondolkodásunkban. A nép, a szocializmus sorsáért érzett felelősség is erre kötelez bű­nünket. Annak tudatában mondhatjuk ezt, hogy bizo­nyos, korábban kialakult ked­vezőtlen tendenciák még éle­sebb megvilágításba helyezik gazdasági tevékenységünk gyengeségeit, fogyatékosságait. Ennek ellenére úgy véljük, hogy adva vannak mindazok a társadalmi feltételek, ame­lyek szükségesek a gazdasági növekedés indokolt mértékű eléréséhez. A vezetésnek eltökélt szán­déka, hogy határozottan ki­áll azok mellett a követelmé­nyek mellett, amelyek az igé­nyes megújulás, a dinamikus fejlődés irányába mutatnak a társadalom, a gazdaság min­den területén. Továbbhaladá­sunk feltétele a meglévő erő­források jobb kihasználása, a követélmények növelése, a termelési szerkezet halasztha­tatlan átalakítása, a műszaki fejlesztés meggyorsítása, gaz­daságirányítási rendszerünk tökéletesítése, a jövedelmet hozó termelés elsődlegessége, a teljesítményelv bátor kiter­jesztése, s mindezek számon­kérése. A közelebbre irányuló és a távolabbra ható intézkedése­ink nem okvetlenül találkoz­nak mindenki -• minden vá I la ­(Folytatás a 2. oldalon) Hétvége Máza-Dél—Váralja-Dél jovoje (4. oldal) Kitárult a világ (6. oldal) Egész nap Színház (8. oldal) Ünnepség a PNSZ kamaraszínházában A kitüntetettek egy csoportja Fotó: Läufer L. Kitüntetési ünnepség az MSZMP Baranya Megyei Bizottságán Az ünnepség résztvevőinek egy csoportja A nagy októberi szocialista forradalom 69. évfordulóját köszöntötték Egy-egy dátum, amely a tör­ténelem időrendjében szilárdan áll, tanulságokat hordoz, bá­torít és lelkesít - átível évtize­deket és évszázadokat, jelzi egy folyamat végét és a szüle­tendő újnak kezdetét. 1917. november 7-e az emberiség történetének ilyen sorsfordító eseménye. Tegnap délután a Pécsi Nemzeti Színház új ka­maraszínházában a nadjy októ­beri szocialista forradalom 69- dik évfordulójára emlékeztek mindazok, akik ott voltak az MSZMP Pécs Városi Bizottsága által rendezett ünnepségen. Köszöntőt Simon István, a Pécsi Nemzeti Színház párt- alapszervezetének titkára mon­dott, majd Rákos János, az MSZMP Pécs Városi Bizottsá­(Folytatás a 2. oldalon) Immáron hagyomány, hogy november 7-e előestéjén Pé­csett, az MSZMP Baranya Me­gyei Bizottságán rövid megem­lékezést tartanak a nagy októ­beri szocialista forradalom év-, fordulója tiszteletére és átad­ják azokat a kitüntetéseket, melyeket a kimagaslóan vég­zett pártmunka elismeréseképp a megyénkben élő és dolgozó kommunisták kiérdemeltek. A tegnapi ünnepség Markó Ferencnek, az Egyetemi Szín­pad tagjának szavalatával kez­dődött; Hriszto Szmirnenszki ,,A vörös lovasok" című versét mondta el. ünnepi köszöntőt Lukács János, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának tagja, az MSZMP Baranya Megyei Bi­zottságának első titkára mon­dott. Utalt a 69 évvel ezelőtt történtekre, szólt az elmúlt év­tizedek szocialista fejlődéséről, hazánk helyzetéről. Mint emlí­tette: a fejlődés napjainkban Magyarországon elmarad a kí­vánalmaktól, sok területen — főleg a gazdasági életben, a társadalmi demokrácia gyakor­lását, a felelősségvállalást, a tettrekészséget illetően —, de céljaink és lehetőségeink biza­kodásra adhatnak okot. Prog­ramunk, melyet pártunk XIII. kongresszusa fogalmazott meg s öntött határozatba, perspek­tívát nyújtanak minden tenni- akaró ember számára. Szólt Lukács János a szocializmus megújulásáról, arról az útról, melyet 1956. november 4-e után megtettünk, s melynek eredményei barát és ellenség előtt egyaránt tekintélyt adnak. Ezt követően kitüntetéseket nyújtott át. A Magyar Népköz- társaság Elnöki Tanácsa — a megyei pártvégrehajtó bizott­ság javaslatára - eredményes munkásságukért a Szocialista Magyarország Érdemrend ki­tüntetésben részesítette Dunainé Veres Erzsébetet, a MÉV nyu­galmazott személyzeti vezető­jét; a Magyar Népköztársaság Csillagrendje kitüntetésben ré­szesítette Bus Jánost, a MÉV IV-es üzemének aknászát és dr. Dányi Pált, az MSZMP Ba­ranya Megyei Bizottságának titkárát. Ök ma — azaz novem­ber 7-én — a Parlamentben ve­szik át kitüntetésüket. Április 4-e Érdemrendet Benkő László, az MSZMP Ok­tatási Igazgatósága helyettes igazgatója és Vincze Lajosné, a mohácsi TEMAFORG Vállalat nyugalmazott személyzeti veze­tője kapott. A Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetésben Drenko- vies Istvánná, az MSZMP Bara­nya Megyei Bizottsága osztály- vezetője részesült, a Munkd*Ér- demrend ezüst fokozatát Fellai József', az MSZMP Pécsi Posta- igazgatóság Bizottsága titkára; Gráf József, az MSZMP Sziget­vér Városi Bizottsága első tit­kára; Illés Ferenc, a MEZŐGÉP szigetvári gyáregysége műveze­tője és Pállty Norbertné, a MÉV ÉDÜ bérelszámolási cso­portvezetője: a Munka Érdem­rend bronz fokozata kitüntetést Dévay László, a Pécsi Bőrgyár művezetője; Éva László, az MSZMP Újpetre Községi Bi­zottsága titkára és Jung Jó­zseféé, az MSZMP Pécs Városi Bizottsága politikai munkatársa vehették át. (Folytatás a 2. oldalon) Átadták Pécs új útját. Az elkészült utat Lukács János, az MSZMP tagja avatta: fel. (Tudósítás a 13. oldalon) Baranya Megyei Bizottságának első titkára, az MSZMP KB Läufer László felvétele

Next

/
Oldalképek
Tartalom