Dunántúli Napló, 1986. november (43. évfolyam, 301-329. szám)

1986-11-18 / 317. szám

1986. november 18., kedd Dunántúlt napló 3 Hulladéktermék-hasznosítás az élelmiszeriparban Biztató eredmények Jelentős megyénk élelmiszer- ipara. Köztudott, hogy a tete­mes mennyiségű késztermék előállítása során rengeteg melléktermék keletkezik. Vajon ezeket tudják-e egyáltalán hasznosítani, és ha igen, mi­ként? A Pécsi Pannónia Sörgyár, akár példát is mutathatna, hisz a nagy mennyiségben keletkező mellékterméket a gyár szinte már megalapítása óta értékesí­ti. — Az éves nyereségünk közel egytizedét teszik ki a mellék- termékeink árbevételei - nyug­tázza Timár István igazgató. A sörtörköly, azaz a tréber mindig is keresett volt, hisz kedvező fehérje-, szénhidrát- és rostanyagtartalma miatt jó takarmány főleg a szarvasmar­háknak, de a sertéseknek is. A sörgyár éves átlagban 15 ezer tonna trébert ad el a biztos vevőkörének. (A vevők kényte­lenek beletörődni, hogy amikor karbantartják a főzőházat, ak­kor nincs sörtörköly). A sör­élesztőből évente 120 tonna ke­letkezik, ezt is takarmányozási célra adják el a vevőknek, akár a maláta tisztítási hulladékát. Jó néhány éve tehát nincs gondja e téren a sörgyárnak. Igaz viszont, hogy nagyobb haszonnal is járhatna az érté­kesítés — ezt jól tudják —, ha például szárított élesztőt adná­nak el melléktermékként. A mai energiaárak mellett viszont nem éri meg a sörélesztő porí- tása. Timár István másféle mellék- termékekről is szólt, melvek uavancsak a gyártás során „ke­letkeznek". A selejtezett alumí­niumhordókat, paDÍrt és vasat, fémet a MÉH-nek adiák el. A törött műanvagrekeszeket a ka­locsai Kaloplastik céghez vi­szik, ott azokat megőrlik, és az alaDanvagból úi rekeszeket állítanak elő — ígv lényegesen olcsóbban oótolhatia a avár a tönkrementeket. Megoldatlan viszont a nagy mennviséaben keletkező üvegcseréo értékesí­tése. hisz azokat csakis cimke és koronaduaó nélkül vennék át tőlük. Ezek eltávolítása, el­különítése egyelőre nagy gon­dot jelent. A Pécsi Sütőioari Vállalat igazgatóia, dr. Csaba István is megnyugtató választ ad: lé­nveaesen jobb a helyzet, mint néhány éve volt. A megma­radt termékeket nem tudják már takarmánynak eladni, és mivel a házikenvér már eléri az álta­luk avártott kenvér mennvisé- gének 60 százalékát - és abból nemiaen marad meg —, így a korábbi szorongató helyzet lé­nyegében megszűnt. A vissza­vásárolt zsendekiflikből és sze­gedi vógottból zsemlemorzsát, míg a kenyérfélék felesleaéből kenvérmorzsót állítanak elő. Mindezt oersze évekkel ez­előtt oldották meg.- A MECSEKTEJ-nél évente mintegy 1,5 millió liter savó ke­letkezik, ebből félmillió liternyit a kistermelők és a saját dolgo­zóink vásárolnak meg, a többit a Szigetvári Á. G. veszi át — mondja Hoflmann Ádám igaz­gató. — A gondot számunkra az jelenti, hogy nem egyenletes a felvásárlás és a termelés, a csúcsidőben mintegy 15 száza­léknyi savómennyiség gazdát­lan. Tehát a vevők napi egyenle­tes mennyiségben vesznek át és a többlettel nem tudnak mit kezdeni. „Ha lenne még biztos vevőnk, megérné, hogy még ál­lítsunk be tárolótartályt" - összegez az igazgató. A BARANYATEJ-nél Tűbőly László mezőgazdasági osztály- vezető : — üzemeinkben a takarmány és a visszárus tejet is beleszá­mítva tavaly 49 millió liter savó keletkezett, ebből takarmányo­zási célra 35,3 millió litert ad­tunk el, a gyártási vesztesé­günk 9,5 millió literre tehető és porítottunk 3,9 millió litert. Tuboly László már tíz éve foglalkozik a tejipari mellék- termékek - savó, sajtkaparék Rendszeres savószállítások a mezőgazdasági üzemeknek Egyre több konzervipari hulladék értékesül és a hulladék tejpor értékesíté­sével, korábban tartós gondot jelentett ez a kérdés a válla­latnak, de a jelenlegi helyzetre alapozva kijelentheti: egyenes­be jöttek. A cél: a mellékter­mékek értékesítése — minimá­lis eredménnyel. Tehát nincs a savó értékesítésen különösebb ti dolgozók 1—1,1 millió liter savót vesznek meg. Tavaly a vállalat kedvezményes áron el­adott a dolgozóinak 16,5 tonna sajtkaparékot és 19,3 tonna hulladék tejport.- Stabilizálódott a savóérté­kesítésünk. Az évek alatt meg­szerzett piacunkat csak minősé­Szállító járműbe ömlesztik a sörtörkölyt nyereség, csak azt akarják, hogy ne kelljen az állati takar­mányként értékes savót kaná­lisba kiengedni és emiatt bír­ságot fizetni. Sok helyütt még elzárkóznak a savó takarmányként való hasznosításától, okkal, ok nél­kül. Az elzárkózás sokszor em­bereken múlik csak. A tejipar győzköd és segít: kiszállít, tá- rolóedényzetet és szivattyút ad, igyekeznek tartani a megálla­podott szállítási határidőt. Mindez benne van a minimális eladási árban. Idén eddig a tavalyinál ked­vezőbb a gyártási veszteség­arány, jobban alakult az érté­kesítés, így kevesebb savót kel­lett porítaniuk. Stabilabbá vált a piacuk, idén lépett be új ve­vőként Borjád is. Rendszeresek már a savó-túrák a Bajai Me­zőgazdasági Kombináthoz és az alföldi Dávodra, bár a tete­mes szállítási költségek miatt jobb lenne, ha baranyai me­zőgazdasági üzemeknek vihet­nék az értékes állati fehérjét. A 14 mezőgazdasági üzem kö­zül a legtöbb savót kéri rend­szeresen a Pécsi A. G., a bel- várdgyulai, a bicsérdi, a bere- mendi, az újpetrei, a sombe- reki és a véméndi tsz. A nagy­üzemek havi átlagban 2,5, a kistermelők, valamint a vállala­gileg kifogástalan savóval és pontos szállítással tudjuk, és akarjuk is megtartani - mondja Tuboly László. o A Szigetvári Konzervgyárban nemrég a NEB vizsgálta a mel­léktermékek és hulladékanyagok hasznosítását.- Alapelvünk, hogy mindaz nyereség, ami nem szemétbe kerül — mondja Bikki Károly, a gyár anyag- és áruforgalmi osztályvezetője. — A korábbi értékesítési erőfeszítéseink vég­re kamatoznak, Tavaly a mel­léktermékekből és hulladék­anyagokból 750 ezer, idén már várhatóan 2 milliós bevételt könyvelhetünk el. Felmérésben olvasom, hogy melyik náluk feldolgozott nö­vény gyártási mellékterméke mi­lyen értékes takarmány anya­gokat tartalmaz és az mire, hol hasznosítható. A talán ter­mészetesnek tűnő komposztálás viszont higiéniai okok miatt és azon egyszerű oknál fogva sem oldható meg, hogy nincs még ilyen technológia. Marad tehát az eladás, jelképes összegért. A sárgarépa-hulladékot két éve kérte először a vadgazda­ság, idén már a mindszentgo­disai tsz is biztos vevőként je­lentkezett. Az almatörkölyt — korábban szemétbe vagy takar­mányozásra került - idén már megveszi a vései és a hetesi tsz, mázsáját 30 forintért, meg­szárítják és az NSZK-ba expor­tálják. A cefrét korábban bárki ingyen vihette, idén viszont a nagyatádi áfésszel közösen ki­dolgozott technológia révén gyárban lepaszírozzák, erjesztik, és átveszi az áfész. A zöld­borsó és zöldbab hulladékok értékesítése még eseti, többnyi­re a szemétbe kerül. A barack­magot vagy eltüzelik a kazán­ban, vagy eladják. Az ez évben várható kétmilliós bevételük a tényleges küszködésük töredé­két teszi csak ki. Érdemes a salakról is szót ej­teni, ami a szeneskazánok mel­lékterméke. Jelképes összegért - gépkocsinként 100 forintért — adják el a saját terület feltöl­tésén felül megmaradt felesle­get. Ezzel is segítik a környező településeket, hisz a kétújfalui iskola sportudvara, vagy a so- mogyhárságyi tanácsi utak is a konzervgyári salakkal épültek meg. Igazgatói utasítás írja elő a gyárban, hogy egyes anyago­kért, azok gyűjtéséért és érté­kesítéséért név szerint ki a fe­lelős. A Szigetvári Konzerv­gyárban ezzel is igyekeznek megfogni a forintokat. A ZÖLDÉRT mohácsi tartósí­tó üzemének vezetője, Fenyvesi János ugyancsak eredményekről és gondokról számol be: — Két éve végre értékesíteni tudjuk a gyümölcshulladékot és cefrét, amiből 5-6 vagonnal vesz meg tőlünk a csávolyi tsz. A csonthéjasok magját a szén közé keverve eltüzeljük. A tört és deformált uborkából dara­bos uborkát készítünk, a salá­tának nem alkalmas paradicso­mot továbbküldjük és ivólevet készítenek belőle. A paprika­csutka, a káposztatorzsa és a külső levelek — jobb híján — egyelőre még a szemétbe men­nek. A tejiparban és a konzerv­iparban a melléktermékek rend­szeres hasznosítását hátráltatja a szezonalítás, a nem egyen­letes mennyiség és gyakori szemléletbeli tév-felfogás: az átvétellel ők tesznek szívességet a kínálónak. A biztató ered­mények ellenére is sok még a szemétbe kidobott értékes, ta­karmányozásra jól hasznosítható anyag. Kár érte ... Murányi László Az új vállalatirányítás új gondjai Elvileg és gyakorlati­lag is igen nagy jelentőségű a vállalatirányítás új formáinak megteremtése, bevezetése, gya­korlata. A vállalati tanácsok, igazgatótanácsok létrejötte nemcsak a gazdasági, termelé­si viszonylatokban hozott egy sor változást azzal, hogy a ter­melőeszközök működtetése de- mokratikusabbá vált a tulajdo­nosi funkciók nagyobb arányú üzemi részesedése által, ha­nem érezteti hatását társadal­mi-politikai közéletünkben is. Politika és gazdaság kap­csolata közismerten szoros; a gazdaságirányítás változásai tehát erre a kapcsolatra is hatnak, megváltoztatják azt. A gazdaságirányítás decentrali­zációja megnöveli a helyi, üze­mi politikai-társadalmi szerve­zetek, elsősorban a pártszerve­zetek felelősségét, s átalakít­ják a községi-városi-megyei pártszervek tevékenységét. A vállalatirányítás új for­máinak megjelenése tehát megköveteli a korábbi gazda­ságpolitikai munkastílus átala­kítását, tartalmi átrendeződé­sét is. A vállalati tanácsok működésének első tapasztala­tai például azt mutatták, hogy sokan — sokszor még maguk a vállalati tanács tagjai is — egyfajta szakszervezeti, érdek- képviseleti szervet látnak e szervezetekben. A politikai munkának tehát ekkor arra kell irányulnia, hogy segítsen szét­választani a funkciókat, kiala­kítani a jogosítványok körét, il­letve pontosan értelmezni azo­kat, hiszen az új vállalatirányí­tási formák működési feltéte­lei jogszabályban rögzítettek. Igen ám, de e jogszabályok alaposabb elemzése, s egyre inkább az élet gyakorlata rávi­lágított arra is, hogy a jogsza­bályok hézagosak, illetve, hogy a mindennapok olyan helyze­tet teremthetnek, melyek a vállalati tanácsok működési és szervezeti szabályzata szerint nem értelmezhetők, s nem old­hatók fel. Ilyen ellentmondás, hogy a vállalati tanács pari­tásos szervezet — a munkások által választott és az igazgató által delegált tagjai azonos arányúak —, de tényleges mű­ködése során e paritásos jel­leg meggyengül, megszűnik. Nem tisztázott az sem kellő­képpen, hogy a vállalati ta­nács választott tagjai tartoz­nak-e beszámolási kötelezett­séggel választóiknak, ha tar­toznak, akkor kiknek és mikor; hogyan lehet visszahívni őket, milyen alapon, kinek az indít­ványára. Jogilag az is ellent­mondásos, hogy az érdemte- lenségi okok az illető munka- viszonyához kapcsolódnak, de Hazataláltak Hivatalosan visszatérőnek nevezik azt, aki tulajdonkép­pen újra hazatalál. — A feleségem mondta elő­ször, hogy jó lenne Magyar- országon élni. Mint később kiderült, legkisebb fiam is többször gondolt erre — Kapp József keresgéli a magyar sza­vakat. Most ötvenöt éves. Egy híján negyven évet élt az NSZK-iban. A háború után kitelepített német gyerek kezdetben egy parasztgazdánál dolgozott, az­tán rakodó lett, majd a frank­furti gyógyszertárban lakatos. 1964-ben tehergépkocsit vett, szénfuvarozásból élt. Később kocsmát is üzemeltetett. Német nőt vett feleségül, Annalisét. Gyakran látogattak Magyarországra rokonnézőbe, országnézőbe. Az utazások egyre sűrűsödtek. A végered­mény: a Fra n k kf urttói néhány kilométerre lévő 'hatszobás, díszkertes házat felcserélték Kisjakabfalván, a Fő utca 21. szám alatti háromszobás, át­alakításra, felújításra szoruló parasztházra. — Megvettük a házat, hét hektár földet bériünk hozzá. A fiam azt mondta, ő paraszt akar lenni: disznót hizlalni, tehenet fejni szeretne. Az istállóban kilenc tehén. A fiatalembert, Sándort kér­dem, hogy mennyi tejet ad­na k :- Van, amelyik 35-öt, de van 15-ös is - válaszolja. Meglep magyar beszéde, hi­szen egy éve már találkoz­tunk, s akkor még csak fi­gyelt a szóra, érteni nem ér­tette. A fejőgépet, hozzá komp­resszort, a traktort, az oldal- ra-hátra billenő teherautót, a boronát, ekét és a szénafúvó­gépet az NSZK-ból hoztak. A Mercedest Ladára váltották. Kapp József NSZK-beli ta­pasztalatai alapján próbálja megfejteni, miért nem tarta­nak Magyarországon tehenet a falusi házaknál: — Túl korai a kelés, mert már reggel hat óra tájban jön a tsz-kocsi. Előtte trágyázni, etet­ni, fejni kell. Ugyanez vonatko­zik délutánra is, okkor is idő előtt jönnek, hatkor. — Miért jöttek végül is haza Magyarországra?- Nyugodtabban akarok él­ni és dolgozni. Itt lehet. A két nagyobbik fiam az NSZ'K-ban maradt, már családot alapí­tottak. Jó nép él itt Kisjakab- falván, befogadtak. L. Cs. K. a vt-tagság nem munkavi­szonyból eredő kötelezettség! Felelősségre vonható-e, s ha igen, hogyan, akár a vállalati tanács együttesen, akár egy- egy tagja, ha rossz döntés szü­letik a tanács által: kimutat­ható gazdasági kárt okozva? Mi legyen azzal a választott tanácstaggal, aki vállalaton belül új munkakörbe, netán másik gyárrészlegbe kerül? Hi­szen esetenként már az is fennakadást okozott, hogy mi alapján történjen az egyes gyárrészlegek között a dolgo­zói képviselet arányának kiala­kítása. A nagy létszámú gyár- részlegnek nyilván az a meg­felelőbb, ha létszám szerinti a képviselet; az a csoport, mely az üzemi átlagnál nagyobb jövedelmezőséget produkál, méltán kardoskodhat a jöve­delmezőségi képviseleti arány mellett; a termelésiérték-érde- keltek pedig ezt a mutatót tartanák kívánatosnak arra, ki mennyi vt-tagot delegálhasson a testületbe . . . Egy sor jogi-elméleti és gya­korlati problémát okozhat a vt és az igazgató kölcsönösen alá- és fölérendelt viszonya: a vt választja meg az igazgatót, aki a vt tagja lesz, s aki de­legálja a vt nem választott tagjait. . . Milyen jogvédelem illeti meg az igazgatót, s mi­lyen a vállalati tanács taqjait? Fordulhat-e munkaügyi döntő- bizottsághoz az az igazgató, akit megbízatásának lejárta előtt visszahív a vállalati ta­nács? Hogyan történjen meg az érdemtelenné vált, vagy a vt által annak minősített igaz­gató felmondása? Ugyanez megkérdezhető a vt-taggal kapcsolatban is. Hogyan aka­dályozható meg a vt kettéha- sadása, ha a választottak a munkások képviseletében és érdekeiben létezhetnek, az igazgató által kinevezettek pe­dig egzisztenciálisan inkább az iaazgatóhoz iqazodnak, minta kollektíva egészéhez? Újabb problémasorozatot tartalmaz az üzemi fórumok párhuzamos, illetve keresztha- tósköre. A vt hivatott dönteni például a vállalati ötéves ter­vekről, melyeket azonban a vállalati pártszervezetek és szakszervezet is véleményez­nek. Mi van akkor, ha a szak- szervezeti bizalmi testület és a vál'alati tanács ellentétes dön­tést hoz ugyanabban az ügy­ben? Ha a bizalmi testület vé­tója megakadályozza a vt dön­tési lehetőségét? A még hosszasan sorol­ható kérdések végére még egy kérdés: vajon elégséges volt-e az új vállalatirányítási formák akárcsak jogi előkészítettsége is, ha máris ennyi a kétség? Egy részük bizonyára elkerül­hető lett volna, mint ahogy ki­küszöbölhetők a Munkatörvény­könyv és a vállalati törvények közötti anomáliák is. Egy sor ellentmondás azonban csak a vállalati tanácsok gyakorlati élete során jelentkezhet, me­lyeket azonban folyamatosan lel kell oldani politikai, jogi stb eszközökkel. A joghézagok mindenáron való elkerülése ugyanis túlszabályozottsághoz vezethet, mely mégoly nehéz- l séggel járnak, mint a szabá- 1 lyozás hiánya. Valószínű, hogy némely joghiány a vállalati ta­nácsokat illetően megmarad elvi-elméleti hiánynak, 5 a gya­korlatban nem fog gondot okozni, míg szabályozott része­ken is bizonyára fog még pro­dukálni a gyakorlat új, s előre nem látható ellentmondást. A vállalati tanácsi tapaszta­latok gyűjtése tehát állandó feladatot kell hogy jelentsen a politikai, társadalmi szerveze­teknek éppen úgy, mint ma­guknak a vállalati tanácsok­nak. E tapasztalatok elemzése, a pozitív tényezők erősítése, a hiányok pótlása, az ellentmon­dósok kiküszöbölése is folya­matos munkát kíván tehát. B. I.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom