Dunántúli Napló, 1986. november (43. évfolyam, 301-329. szám)
1986-11-28 / 327. szám
1986. november 28., péntek Dunántúli napló 3 Több pénzéri több ház tisztán tartását vállalják! Pártta9ságának kelte: iqb© május A lakásfenntartó szövetkezetek legújabb törekvése az, hogy minél több főállású házfelügyelőt alkalmazzanak. Természetesen akik erre vállalkoznak, azoknak legnagyobb vonzerő a szolgálati lakás. Egyből szép főbérleti lakást tudhatnak a magukénak (bár a szerződések megkötésekor aláírják, hogy a munkaviszony megszűnte után kötelesek 15 napon belül kiüríteni a lakást és saját elhelyezésükről gondoskodni) és helyben munkájuk is Főállású házfelügyelők Váltakozva 24 órás készenléti ügyeletet tartanak Akik ilyen jellegű feladatra vállalkoznak, azoknak úgy kelletne) dolgozniuk, hogy a házakban élő kollektíva teljes mértékben elégedett legyen a munkájukkal. Ez érthető is, hisz a lakások tulajdonosai fizetik a házfelügyelőket. Ahol az elvárásoknak nem felelnek meg — felbontják a munkaszerződést. Van mikor ily módon üresedik meg egy házfelügyelői lakás, van, hogy a házfelügyelő lakást igényel és kap, vásárol, vagy építkezik. A megüresedett ház- felügyelői lakás pedig marad. — Vajon mi lesz ezen laká; sok sorsa? — érdeklődtem dr. Székelyhídi Gyulától, a Kertvárosi Lakásfenntartó Szövetkezet elnökétől. — A lakások nagyrészt a szövetkezet. kisebb részük egy-egy ház lakóinak a tulajdona. Ezek sorsáról közösen határozunk. Általános törekvés, hogy az üres lakásokat hasznosítsuk: bérbe kiadjuk, vagy eladjuk. Inkább az előbbit válcsztjuk legtöbbször, mert havonta jövedelemhez jut a szövetkezet, és a bevétel az üzemeltetési költségeket csökkenti. Általában úgy, hogy hatvan százalékban a lakóház, negyven százalékban pedig a szövetkezet teljes tagsága részesül belőle. Mivel ez folyamatosan pénzt jövedelmez — gyakrabban ezt a megoldást választjuk. Ritkán — eladjuk a megüresedett lakásokat. Egy összegben lehet kifizetni, mert a lakásszövetkezet nem hitelezhet pénzt. — Ki gondoskodik a házfelügyelő nélkül maradt házak tisztán tartásáról? — Közösen megbeszéljük a lehetséges megoldásokat az érintettekkel. Van mikor valaki a házból vállalkozik arra, hoay elvéqezze ezt a feladatot. Mások házfelüayelőt kérnek. Most korszerűsítjük a házfelügyelői hálózatot. Azaz, kevesebb hóz- felüavelővel többet szeretnénk elvállaltatni, viszont a munkájukat jobban megfizetjük. Mindez nem igényel tőlük sokkal naavobb megterhelést, de a fizetésük több lesz. Most a mellékfoglalkozású házfelüqye- iőket is megkeressük — aki iái dolaozik. szeretnénk, ha főállású házfelüavelővé válna. Többen már vállalkoztak erre. Célunk, hogv olyan embereket alkalmazzunk, akik elvégzik a vállalt munkát. Pécsett, a Hajdú Gyula út 42-44. számú ház földszintjén a bejárati ajtót függöny borítja, az előtérben szőnyeg és rengeteg virág. Tisztaság, rend uralkodik az emeleteket összekötő lépcsőházakban is. Egy útbaigazító ' tábla tájékoztat arról, hogy e két lépcsőház ház- felügyelője hol található. Kéméndiné Csapó Máriát, éppen háziasszonyi teendőiben zavarom — vasal. A lakásuk szép, ízlésesen berendezett, rengeteg virággal. — Miért vállalkozott arra, hogy házfelügyelő lesz? — Mikor ideköltöztünk (saját lakásban laknak) öt évvel ezelőtt, még álmomban sem gondoltam, hogy házfelügyelő leszek. A TRITEX-nél dolgoztam, mikor megbetegedtem, 4 éve. Több hónapos táppénz után könnyebb munka után kellett néznem. Kesztyűdíszítést tanultam — aztán nem bírtam. Három éve a lakásszövetkezetnél hallottam, hogy házfelügyelők helyettesítésére embereket keresnek. Megpróbáltam, és megtetszett. Folyamatosan helyettesítettem többeket. Havi 1200-1500 forintot kaptam érte. Egy éve szóltak, elvállalnám-e a mi, és az előttünk lévő lépcsőhöz házfelügyelői teendőit? Igent mondtam. — Nem nehéz a munka? — Nem mondhatom. Én úgy állok hozzá, hogy elvállaltam, megcsinálom. Beosztom az időmet. Reggel hat-negyed hét között kelek, elkészítem a reggelit, elkísérem a kislányomat az iskoláig. Utána nekilátok a léDCSőhózakat lesöpörni, felmosom a fogadószintet, a liftet. Hetente a két tízemeletes minden emeletét felmosom, lemosom a korlátokat is. Negyedévente nagytakarítást, ablaktisztítást végzünk. Ezenkívül a járdát is lesöpröm. Minden negyedik nap lift-ügyeletet tartok. Ez azt jelenti, hogy reggel héttől másnap reggel hétig itt ülök a lakásban, és nálam van a vészjelző készülék. Ha valaki beraqadna valamelyik liftbe - indulok menteni. Sajnos, a gyerekek sokszor okoznak bajt, elakadást. Hiába rohanok, időbe telik, míg áramtalanítok, és feltekerem a liftszekrényt. Közben pedig sötétben kell rostokolni a fülkében lévőnek. Mindig azon izgulok, nehogy nagyon megrémüljön a bennszoruló. Hiába van kiírva, hogy tíz éven felüliek kezelhetik, sok gyerek nem tartja ezt be . . . • — Szépen rendbe van tartva □ házak között a park is. Látszik mind a két lépcsőházban és az utcán is, hogy szereti a virágokat . . . — Heten, házfelügyelők ezen a környéken — brigádot alakítottunk. Ide a parképítősök nem is járnak. Ugyan többször kértünk már fákat, cserjéket, és apró járdalapokat — semmit nem kaptunk. Megpróbáljuk hát legalább rendben tartani, ami itt van. De szebbíteni nem tudjuk. Szeretném, ha a játszóteret is rendezni lehetne — most nem barátságos, nincs elég játék. Aztán meg jön a tél — beszorulnak a qyerekek a lépcsőházba. Most lakógyűlésen a szülőknek javasolni fogom, hogy az egyik tárolót alakítsuk át nekik klubszobának, ahol beszélgethetnek, zajong- hatnak. Ugyancsak megbeszéljük a „kakas" sorsát is. A házban lakó idős házaspár az ünnepi ebédre szánt kakast megszánta, és hónapok óta hajnali és napközbeni „koncertet" rendez több lakó bosszúságára. Sokan már nagyon tiltakoznak ellene . . . — Mit szól a család a foglalkozásához? — A férjem postás - ha ráér, ő is szokott nekem segíteni. A ncgylányom már férjhez ment, előtte ő is segített. Krisztina, a kisebb nyolcéves, de ha kell, ő is segít. Ugyanabban a betegségben szenvedek, amiért el kellett jönnöm a TRITEX-től. Csak jobban vagyok, nem fogok belőle kigyógyulni. Ezt a munkát el tudom látni, és a pénz is jól jón. Emellett pedig itthon is elvégzek mindent, és a keszüi kertünkben is tudok dolgozgatni . . . Vagyis sikeresnek érzem ezt a munkamódosítást, és a családnak is tetszik. A Krisztina tér 21 -es lépcsőház házfelügyelői teendőit Bó- dis Aladórné látja el egy éve. Most novembertől már a 22-es lépcsőház is hozzá tartozik. — Én a gyerekek miatt olyan munkát kerestem, hogy itthon is el tudjam végezni. Egy éve költöztünk ide cserével. Meghalt a férjem - és a nagyobb tanácsi lakásomat elcseréltem erre a kisebb házfelügyelőire. A munka nem volt ismeretlen, mert évekkel ezelőtt már dolgoztam a PIK-nél mint takarító, aztán pedig a Posta szállón takarítottam. A kisebb fiam elsős, és ő délelőtt jár iskolába. A nagyobb másodikos - ö dél- utános. Mégcsak nem is egy iskolába járnak . . . Ezért kellett nekem ez az állás. — Hogy alakul a napja? — Reggel ötkor kelek. Elvégzem az itthoni teendőimet, majd elkísérem a fiamat iskolába. Délelőtt takarítok, söprők, felmosok. Aztán bevásárolok, főzök. Iskolába 'küldöm a másik fiam is. A tél a nehezebb. Tavaly még szilveszterkor is havat lapátoltam ... A gyerekek is szoktak segíteni, ugyan „szúnyogerővel”, de az igyekezet, az megvan bennük... Szeretek itt lakni, nagyon rendesek a lakók. Én meg igyekszem ellátni a munkámat. A 22-es ház lakóbizalmija most kérdezte, hogy elvállalnám-e az ő lépcsőházuk takarítását, és én igent mondtam. Most már ott is én takarítok. így több a pénzem. — Láttam, hogy sok a falevél a parkban. Senki nem tartja rendben? — Nem tudom, hogy kinek a dolga. Csak azt látom, hogy sok a szemét és a falevél. Nem is gondolkoztam még azon, hogy kinek kéne megcsinálni ... Én akkor vagyok nyugodt, ha rend van a lépcsőházban. Szeretnék jól dolgozni, mert szükségem van a pénzre. Azért is vállaltam el a másik lépcsőházat is. A lakásunkban nincsenek szép bútorok - ezért most szeretnék újakat venni, aztán szőnyeg is kell és a gyerekeknek íróasztal . . . Nekem nagyon jó, hogy itt nyugalomban élek, és jók az emberek. A férjem halála nagyon megviselt, még most is nyugtátokat szedek. Most jövök helyre, és a gyerekek is . . . Szeretnénk békességben, és jó erőben elvégezni azt, amire vállalkoztam. Már megszoktunk itt, és úgy érzem, befogadtak bennünket. Én ezt úgy viszonzom, hogy jól dolgozom . . . Ádám Erika „Jobban, fegyelmezettebben keli dolgoznom” Párttagságának kelte 1986. május. A Pécsi Bőrgyár IV. számú KISZ-alapszervezete egyhangúlag ajánlotta az MSZMP tagjainak sorába. Másik ajánlója egyik legidősebb, legtapasztaltabb munkatársa /olt, aki 1946 óta párttag. A felvételi javaslatban többek között a következő jellemzőket írták le róla: új munkahelyén gyorsan beilleszkedett a kollektívába, munkatársai tisztelik agilis magatartásáért, fegyelmezett munkájáért, közvetlenségéért. S bár csak 1983-ban került a Pécsi Bőrgyárba, s ott az egyik legnehezebb munkahelyre, a nyersbőr raktárba, ahol igazán nincs patika tisztaság, s a munka is „fickós”, vagyis a nagyobb fizikai erőkifejtés rendszeres, két év múlva már felfigyeltek szorgalmára, emberi tulajdonságaira és dolgozói csoportvezetőnek nevezték ki. Vezetésével négyfős csoportja gyakran vállal túlmunkákat, társadalmi munkát, aktívan vesz részt politikai rendezvényeken. Érdi Zoltán ma a Pécsi Bőrgyár egyik legfiatalabb párttagja. Nemcsak tagságának kelte, hanem életkora miatt is: 1959-ben született. Bár tavaly óta már egy kisfiú büszke apukája, még mindig gyerekarcú fiatalember, aki sikerrel tagadhatna le életkorából akár egy évtizedet is. Alapszervezet döntése szerint mostanra érett párttaggá. Nem ismerhettem korábbról, így csak feltételezés, hogy egyéb vonatkozásokban is az utóbbi évek hozták meg számára az érettséget. A munkakönyvében található bejegyzések száma is erről tanúskodnak, illetve „kalandos" ifjúkort sejtetnek. Mintha sokáig tartott volna, hogy igazi helyét megtalálja. Gépi forgácsoló szakmát tanult, de az utolsó év közepén abbahagyta, volt Pesten az EMKÉ-ben segéd a pincemester mellett, majd italkimérő, dolgozott maszek divatárusnál, legvégül a MAV-nál jegyvizsgálóként, később bak- terként. Mindez néhány év alatt, úgy, hogy közben katonai szolgálatát is letöltötte. (A Magyar Néphadsereg kétszeresen Kiváló katonája volt.)- Mohácson születtem, ott és a kőszegi vasutas gyermekintézetben jártam általános iskolába, édesapám ugyanis a MAV-nál volt műszaki főellenőr. Korán meghalt sajnos. Édesanyám felszolgálóként dolgozott — kezdi mesélni élet- történetét. — Tulajdonképpen az eddigi egyetlen nagy törés az életemben harmadikos szakmunkástanuló koromban történt: az első nagy szerelem, ami miatt könnyelműen otthagytam az iskolát. Persze hamar elmúlt, de egy félreértés miatt nem folytathattam azonnal az iskolát. Azóta sokszorosan megbántam már, hiszen máig tapasztalom, mennyivel könnyebben kereshetném meg kenyeremet szakvégzettséggel. Akkor, fiatal fejjel még nem igy gondolkodtam. Dunakeszin jártam szakmunkásképzőbe, két és fél év alatt igencsak megkedveltem a pesti életet. Csak az számított, hogy ott maradhassak: ezért vállaltam annyiféle munkát. Amikor visszajöttem, a vasút mór nem ilyen kitérő volt, hiszen édesapám is a MAV-nál dolgozott, s bőven volt lehetőség, hogy mint vasutas továbbképezzem magam. De megházasodtam — feleségem fodrász — s apósomhoz költöztünk Szőkédre. Mint jegyvizsgáló nagyon sokat kellett távol lennem otthonról, néha csak arra volt idő, hogy átöltözzek, s újra menni kellett. Ezért jó egy évig bakterságot vállaltam. Ezzel viszont keveset kerestem, a szolgálat miatt mellékmunkát sem vállalhattam, pedig nagyon kellett a pénz: apósom szoba-konyhás házát két szobával, fürdőszobával, előszobával bővítettük. Csak a havi OTP-törlesztés 4800 forint volt. Olyan munkát kerestem hát. amit jól megfizetnek. így kerültem a bőrgyár nyersbőr raktárába. Kemény munka. Teljesítménybérben átlag havi 8500 forintot is keresek. — Nem gondolt arra, hogy tanuljon, valamilyen szakmát szerezzen?- Elkezdtem a dolgozók esti gimnáziumát. Közben kénytelen voltam egy év halasztást kérni, mert a házat még be kell fejezni. Életpályájának alakulásáról, terveiről csendes-nyugodtan, közvetlen egyszerűséggel be, szél, s nem keresgéli a szavakat. Az a kérdés azonban szinte szavát elakasztóan zavarba ejti, hogy miért is jelentkezett a pártba, mit jelent számára a párt tagjának lenni? A válasz persze nem köny- nyű, ha a nagy szavak frázisait méltatlannak tartjuk erre. Érdi Zoltánból nem formába öntötten buknak ki a szaggatott mondatok:- Édesapám nemcsak párt- tog volt hosszú ideig, de párttitkár is. Gyerekkoromban láttam, milyen lelkesedéssel, odaadással dolgozott a közösségért, szinte ez éltette, szeretettel végezte feladatát. Egykori munkahelyén ma is tisztelettel, megbecsüléssel emlegetik. Az ő példája mindig is vonzó volt számomra, mint ahogy a közösségi munka is. Jó dolog olyan közösségbe tartozni, ahol értelme, felelőssége van mozgalmi munkának. Nekem nagyon sokat jelent, hogy felvettek a pártba. Vannak, akik most azt mondják: párttag, persze sokkal többet megengedhet magának. Engem nem érdek vezetett, tehát éppenséggel fordítva látom életemnek ezt a fontos határkövét: a piros könyvecske nem ad kivételes jogokat, az eddiginél is jobban, hasznosabban, fegyelmezettebben kell dolgoznom, hogy méltó maradhassak rá. Dunai Imre Folyóiratszemle A Társadalmi Szemle novemberi számában két olyan írás is olvasható, mely a párt politikájának fontos kérdéseit, elméleti igényességgel fejti ki. Természetesen jegyzetünkben nincs lehetőség tartalmuk részletesebb idézésére, inkább a figyelmet kívánjuk irányukba felkelteni. Katona István, az MSZMP KB tagja, a folyirat szerkesztő bizottságának tagja, a demokrácia és az egypárt- rendszer kérdéseivel foglalkozik. Utal arra, hogy pártunk közismert álláspontja; az egy- vagy többpárt-rend- szert a szocializmus építésében nem elvi, hanem gyakorlati kérdésnek kell tekinteni. Mindig a szóban forgó ország adott történelmi, politikai, társadalmi körülményei határozzák meg, hogyan alakul a pártok sorsa, mi a heA párt politikájáról lyük, szerepük. Hazánkban történelmileg olyan helyzet jött létre, hogy az ellenforradalmat követő három évtizedben egypártrendszerben épül az új társadalom. Fontos annak vizsgálata, ha már ilyen helyzet alakult ki történelmileg, miként érvényesülhet a demokrácia az egy- pártrendszer körülményei között, és különösképpen a párt miként képes megfelelni hivatásának és rendeltetésének. Berecz lános, a KB titkára, a Három évtized tanulságaiból című sorozatban a pártról és reformról - két- Irontos érzékenységgel témát fejti ki. írása elején utal arra, hogy sokáig, évtizedeken keresztül hazánk kialakult politikai rendszere, működése természetes módon adott keretet a szocializmus építésének. Ma mégis viták, nézetformálódások témája .lett a politikai rendszer és a párt vezető szerepe. Napjaink az eredmények, a kétségbevonhatatlan fejlődés ellenére gondokkal, megoldásra^ váró feladatok sorával terheltek. Várakozás jellemzi társadalmunkat, a közvéleményt, általában mindenkit, akit érdekel és foglalkoztat a szocializmus magyarországi építésének jövője. A pártnak válaszolnia kell azokra a kérdésekre, amelyeket a szocializmusért érzett felelősség diktál, és meggyőzően vissza kell utasítania a sanda szándékokat. A párt elvi álláspontja egyértelmű. Fejlődnie, gazdagodnia, korszerűsödnie kell a társadalom politikai intézményrendszerének. Ebből a folyamatból a pórt sem maradhat ki, de a párt vezető szerepe nem kérdőjelezhető meg. Mégis ckadtak társadalomtudományi szak- írások, amelyekben a hangot kapott nézetek egy része mégis ebbe az irányba csúszik. Kétségbe vonja a pártnak azt a képességét, hogy a fejlődés egész folyamatában egyaránt alkalmas megújítani a társadalom működését cs önmaga tevékenységét, történelmi hivatása teljesítése érdekében. Történelmi tény, hogy a kommunista párt az elmúlt közel hét évtized alatt nem egyszer újult meg a társadalmi harcok közepette, hogy a kor követelményeit felismerve. a dolgozó nép akaratát szolgálva vezesse a haladó erőket. Ezért szükséges a pártról, a pártegységről és ezek tükrében a reformról szólni - kétfrontos érzékenységgel. M. E.
