Dunántúli Napló, 1986. november (43. évfolyam, 301-329. szám)
1986-11-27 / 326. szám
1986. november 27., csütörtök Dunántúlt napló 3 2AOO helyszíni bírság Gayer Jenő és Laki Tibor közterületfelügyelők szabálytalanul parkoló gépkocsikat írnak fel Pé esett a Bercsényi utcában. Fotó: Proksza László Valutabeváltás a postákon Kedvező tapasztalatokkal zárult a postának az a kezdeményezése, hogy az idei főszezontól kezdődően a kijelölt postahivatalokban lehetővé vált a valutabeváltás. A posta ez év februárjában kapott engedélyt arra, hogy szolgáltatásai körét valutabeváltással is bővítse. Az ország különböző területein 57 posta- hivatalt jelöltek ki erre a feladatra, elsősorban az üdülőhelyeken és a nagyobb városokban. A kijelölt postahivatalokban három hónap alatt — augusztustól október végéig — összesen közel 51 ezren váltottak be valutát, csaknem 65 millió forint értékben. A zöldterületet rongálják a leggyakrabban A város tisztaságának és rendjének ellenőrzésére Pécsett majd két évvel ezelőtt hozták létre a. közterületfelügyelet szervezetét. Jelenleg 12 felügyelő járja a várost, egy-egy párosra három tanácskozási központ jut. Ameny- nyiben rendellenességet vagy szabálytalanságot észlelnek, a jelzést továbbítják az érintetteknek «- intézkedést kérnek —, illetve az elkövetőt a helyszínen megbírságolják, feljelentik. Munkájuk bőven akad, hisz a város közterületeinek óvását az állampolgárok egy része nem tekinti feladatának, sőt.. . Kutyasétáltatás csak pórázzal Handa Viktortól, a pécsi közterületfelügyelet vezetőjétől tudom, hogy idén október 31-ig 72 szabálysértési feljelentést tettek, s 2400 személyt bírságoltak meg a helyszínen. Általános tapasztalatuk, hogy nagyon sokan nincsenek tisztában a .legelemibb szgbályok- kal sem. Nem tudják vagy figyelmen kívül hagyják például, hogy kutyát közterületen csak pórázzal szabad sétáltatni, hogy az utcán való szemetelés nem csupán „csúnya dolog”, de tilos is, hogy hirdetések, falragaszok elhelyezése engedélyhez kötött, csakúgy, mint az árusítás. (Ez utóbbinál érdemes megjegyezni, hogy napraforgót és tökmagot a pécsi közterületeken szigorúan tilos árusítani, erre nem adnak engedélyt!) A közterületfelügyelet sokrétű feladatai közé tartozik a tárgyak kidobásának ellenőrzése. Előfordult a minap, hogy a lakótelepi épület harmadik emeletéről egy szobaajtót hajított ki az ablakon, egy feltehetően erős fel - indultságban levő férfi. Természetesen ez tilos, de ha cigarettacsikket pöckölt volna ki az erkélyről, akkor is vét a fennálló rendelkezések ellen. Az imént említett „erős ember" szerencsére ritkán dobál ajtókat, a helyszíni bírságok zömét nem az ilyen jellegű esetek teszik ki.. A leggyakoribb vétség a zöldterület rongálás: ezt zömében gépjárművel követik el, felállnak parkosított területre, a járda és az út közötti zöldsávra ... A statisztika második helyén áll a köztisztasági szabálysértés, így az utcán való szemetelés — ha valaki például papírzsebkendőt dob el az utcán, ezért a helyszínen megbírságolhatják —, az illegális szemétlerakás. Az ilyen zugszemétlerakó helyek megszüntetésére nagy figyelmet fordítanak, de lakossági segítség nélkül tehetetlenek. Tavasz óta - minisztertanácsi rendelet alapján — a szabálytalanul parkoló gépjárművek ellenőrzésével is foglalkoznak. Az autósok nem fogadták kitörő lelkesedéssel, hogy a rendőrség mellett még egy hatóság is büntethet tiltott helyen való várakozásért, megállásért, a sétálóutcákba történő behajtásért. Ez azonban nem változtat a tényen, hogy elsősorban a belvárosban a közterületfelügyelők is bírságolnak. Handa Viktor szerint helyes volt a döntés, hisz ezzel is a belváros, elsősorban a sétálóutcák díszburkolatának védelmét segítik elő. A pécsi nagy havi vásároknál is most már rendszeresen dolgoznak a közterületfelügyelők: a padkákon tábla tiltja a várakozást, ennek ellenére sokan parkíroznak ezeken a területeken. A felügyelet vezetője hangsúlyozta, hogy a gépkocsivezetők ellen kötelesek bírságot kiszabni, hisz vétenek a KRESZ szabályok ellen. Vajon van-e elegendő „szabályos” parkolóhely a vásártéren, illetve környékén? Handa Viktor válasza: igen. De mint elmondta, azt elképzelhetőnek tartja, hogy példáuT a Megyeri út egyik oldalán engedélyezze a tanács az útpadkán való várakozást... Érdemes megjegyezni, hogy a családi házak előtti övezet is zöldterületnek számít, tehát itt is tilos a várakozás, holott ezt KRESZ táblával nem jelzik. A lakosság támogatja A közterületfelügyelet munkája sokak szemében népszerűtlen, de a város lakóinak többsége támogatja tevékenységüket. A feladataikhoz képest jelenleg kevesen vannak, s bár tervezik a létszámbővítést, a társadalmi segítségről nem mondanak le. Néhány hete CB készülékekkel szerelték fel a felügyelő párosokat: tették ezt azért, hogy gyorsabban intézkedhessenek, de nem utolsósorban, hogy a lakossági jelzéseket ne csak személyesen és telefonon fogadhassák. R. N. " 1 ............* ..... A hangsebesség fölött Illés Gábor és a MÍG 21-es Tiszti avatásukra készülnek, a Killián György Repülő Műszaki Főiskola végzős repülőgépvezető hallgatói. A fiatalemberek a közelmúltban tértek vissza a Szovjetunióból, már csak néhány nap választja el őket attól, hogy a most még sima váll-lapjukra feltűzhessék az arany csillagokat. Egyikükkel, a pécsi Illés Gáborral az avatásra készülődés szünetében beszélgettem. A leendő hadnagy mögött nincsenek könnyű évek. de ahogy elnézem ezt a vékony, szelíd arcú fiút, különösebben nem látszik megviseltnek, nyúzottnak. Pedig a hároméves kiképzés során olyan feladatokkal kellett megbirkóznia, amelyek az átlagosnál jóval nagyobb szellemi és fizikai teljesítményt követeltek. Németh Miklós alezredestől, a főiskola repülőgépvezető és megfigyelő szaktanszékének vezetőjétől tudom, hogy csakúgy, mint a többiek, Illés Gábor is a felvételkor roppant alapos orvosi vizsgálaton esett ót. Alkalmasnak bizonyult hangsebesség feletti repülőgépek vezetésére, így megkezdhette tanulmányait a KW- liánon. Az első évben orosz nyelvi előkészítésen vett részt, emellett ismeretterjesztő jelleggel szaktantárgyakat, aerodinamikát, navigációt tanult, s katonai alapkiképzést kapott. A sikeres vizsgák után mehetett Krasznodarba .. . — A Szovjetunióban az első évben L—39-es Albatrosz sugárhajtóműves típus, a másodikban pedig a MÍG 21-es, hangsebesség felett is repülő gép vezetését tanultuk meg. Természetesen ahhoz, hogy ezt elsajátítsuk, rengeteg tantárgyat oktattak, s nagyon sokat gyakoroltunk —, mondja Illés Gábor. A Széchenyi István Gimnázium és Szakközépiskolában harmadikos volt, amikor oz MHSZ-től az ő osztályukba is betértek, kérdezvén, kinek lenne kedve repülőt vezetni. Miután megfelelt az egészség- ügyi elvárásoknak, tagja lett a pécsi repülő klubnak, s negyedikesként már egyedül emelkedhetett a levegőbe motoros gépen. A repülés „megfogta", így elhatározta: - az anyai féltés ellenére - ez lesz az élete, a hivatása. Illés Gábornak sikerült. . . — Mi volt a legnehezebb? Távol lenni a családtól, s a nagy leterheltség. Például a napi tanulás után esténként 4—5 órákat szátóraztunk, szabadidő nagyon kevés volt. De nem panaszkodom, hisz a repülés öröme mindenért kárpótol. — Mi a szép a repülésben? — Nagy szabadságot érez az ember, s csodálatos dolog a felhők fölött lenni. A kiképzés végén, amikor egyedül repülhettem egy MÍG 21-essel, s az egyik legnehezebb manőver, a leszállás sikerült, nem akartam elhinni, hogy én irányítottam a gépet. Elképzelni sem tudtam, hogy erre képes leszek . . . Előtte ezt is már számtalanszor gyakoroltuk, de az oktató ott ült mögöttem, akkor pedig nem. Nagyon boldog voltam! — Félt valaha repülőgépen? — Nem, de nem is szabad, s erre nem is grfhdol az ember. Az avatás után a repülős tisztek a Killiónon féléves orosz nyelvi képzést kapnak, majd államvizsga után egy ejtőernyős tábor következik, s utána kezdik meg szolgálatukat. Illés Gábor az egyik alföldi repülőegységhez kerül, mint mondja, a kezdőfizetése 8—9000 forint lesz. A kiképzés azonban folytatódik. — A MÍG 21-esen szeretnék osztályt elérni, utána pedig jó hajózó lenni. Ehhez pedig nagyon sokat kell tanulnom, s tapasztalatot szereznem. Roszprim Nándor mÍÍIÍy- Pértférmmm* Kisipar Szigetvár térségében Á nagy fluktuáció okát a szabályozórendszer változásaival is magyarázzák Kisipar nélkül ma nem lehet meg a szolgáltatószféra. Különösen aprófalvas megyénkben létkérdés, hogy azokban a szakmákban, ahol legégetőbb az igény, szinte minden faluban ott legyen egy-egy helybeli ezermester, aki akár főmunkaidőben, akár mellékállásban segíteni tudjon, ha elromlik egy tv, ha csöpög a vízcsap, nem indul az autó, vagy netán, ha az új ház alapjait leraktuk. A közelmúltban az MSZMP Szigetvár Városi Bizottságán vb-ülésen foglalkoztak a kisipar helyzetével. Ami egyértelműen öröm: egyes szolgáltatási területeken telített a szakma, a lakossági igényeket maradéktalanul el tudják látni az állami, szövetkezeti szektorral karöltve. Ilyen mondjuk az árufuvarozás vagy éppen a lakatos szakma. Más területen érezhető a hiány: kevés a kőműves, a műszerész, s hiányszakma a térségben a látszerészeké. Elöljáróban néhány számadattal álljunk elő: Szigetvár és körzete közel 50 települést jelent és 30 000 lakost. Sziget- várott 111 főállású, 86 mellékfoglalkozású maszek dolgozik, nyugdíj mellett még 21-en vállalnak munkát. A községekben 120 főállású, 94 mellékállású és 18 nyugdíj mellett is tevékenykedő kisiparost tartanak nyilván. Nehéz eldönteni, hogy sok-e ez, avagy kevés, szinte községenként, településenként változó a kép. Egy biztos - és ezt a vb-ülésen is leszögezték - tovább kell ösztönözni, szorgalmazni a hiányszakmák számának csökkenését, emelni a kisipar színvonalát. Hiszen ha több éves intervallumot vizsgálunk, feltűnő az óriási fluktuáció. Ennek okát az érdekszférában kell keresni; szinte természetes, hogy az adja le az ipart, aki számítását nem találja meg. A pártfórumon elhangzott: több segítséget érdemel a kisipar. A KIOSZ helyi vezetői megfogalmazták; kiemelt feladatként kezelik a jövőben a tagság szakmai és jogszabályi ismereteinek javítását, . az új, korszerű technológiák népszerűsítését. Kérnek minden illetékest —, így a helyi pártszervezeteket, tanácsokat -, hogy a kisvállalkozásokkal, magánkezdeményezésekkel szemben fellépő torz nézeteket segítsék feloldani, tapasztalataikra támaszkodva adjanak nagyobb segítséget a jelenlegi adóvizsgálati és adómegállapítási feszültségek enyhítéséhez. Mert nyilvánvaló: a fluktuáció okait a gyakori adó- és szabályozórendszeri változásokban is kereshetjük, de az egyedi elbírálások túlzott szubjektivitásában is megtalálhatjuk. Tulajdonképpen egy tollvonással lehet adott esetben ösztönözni, vagy fékezni. És ott a másik oldal is: a gyengén dolgozó vagy a szakmát lejárató iparossal szemben a jövőben sokkalta következetesebben kell fellépni. Mert mindkét véglet a lakosságon csattan; a szolgáltató szféra minőségét mindenki p saját bőrén érzi; Továbbá valószínű, hogy a kontárok számának szaporodása - ami a lakosság szemszögéből nézve semleges — szintén a gyakorlat gondjaira utal. A tanulóképzés helyi lehetőségeit megítélni sem könnyű feladat: jelenleg a térségben 11 szakmában, 23 mesternél 38 tanulót foglalkoztatnak. Ez kevésnek tűnik — mondhatjuk —, de ott az állami szakmunkás- képzés, ami döntő az utánpótlás nevelésében. Persze a helyi gondot el kell fogadni: Szigetváron mindössze három szakmában folyik helyi képzés — kőműves, autószerelő és géplakatos -, a többi szakmát vagy Pécseit, vagy Kaposvárott szerezhetik be a fiatalok. Példaként említsünk meg egy figyelemreméltó végletet: a térségben férfiszabó mindössze 4 (!) van, ebből csak egyetlen főfoglalkozású mester dolgozik, míg hárman a nyugdíj mellett tartják fönn műhelyüket. Továbbá még ma is van hét település a térségben — Pettend, Markóc, Korpád, Gyöngyösmellék, Teklafalu, Várad és Vásá- rosbéc —, ahol egyáltalán nincs iparos, és számlálatlanul sok községben egy vagy kettő. Ezeken a helyeken régente az úgynevezett „átjárásos mozgalom" keretében próbálták a szolgáltatási igényeket úgy ahogy kielégíteni, de ezt a rendszert az élet erőteljesen visszaszorította - mint mondják, főleq az adófront -, s újjászervezése egyelőre kérdés. A végrehajtó bizottsáq több javaslatot tett a helyzet ismeretében. A kézenfekvő konklúzió: a iövőben is égető szükség lesz a kisioarosokra -, elsősorban a javító és karbantartó tevékenységet véqzőkre - s munkájukat, szakmai kénzésüket, műhelyeik technikai színvonalát iavítandó, seqítséqre szorulnak. 5 ehhez a leqjobb eszköz a helyi adópolitika amelv adott esetben lehet ösztönző is. Kozma Ferenc Új vadászati törvény készül Az elmúlt egy év alatt körülbelül 100—150 millió forint erdőkárt okoztak a vadon élő állatok. Az általános gazdasági fegyelem érvényesítése érdekében szüksége van az erdőgazdaságoknak és a bíróságnak is a körültekintő vadkár-becslésre. Ez a körültekintés. azt is jelenti, hogy ha az erdőgazdaság követ el mulasztást, például nem lép fel a rovarkár ellen; hagyja, hogy a gyom elnyomja a csemetéket; vagy nem megfelelő talajra ülteti a fákat, esetleg a fiatal tölgyesben helyezi el a vadetetőt, ilyen esetekben nem számíthat fel vadkárt. Előkészületben van az új vadászati törvény. A jogszabálytervezet elkészült, és már érezteti jótékony hatását. Sok helyütt oldódtak a feszültségek, a társasági zártság. Betartják például a tervezetnek olyan fontos pontját, mint a vadászható állatfajok meghatározása. A szakmai továbbképzést is előírja a jogszabály- tervezet. Ennek szellemében rendeletileg középszintre emelték a vadászképzést, 1987-től szakközépiskolában tanulhatnak a hivatásos vadászok, felnőttoktatás is lesz levelező tagozaton. (A 450 állami vadásznak van érettségije, a vadásztársaságok alkalmazottai közül nincs mindenkinek.) Nagy előrelépés lesz még az idén az erdőkárokkal kapcsolatos tennivalók — nyilvántartás, mérés, vadkár-megájlapí-% tós - rendeletbe foglalása. Az erdőfenntartási alappal való gazdálkodásra szintén rendeletet hoznak, és módosul a va“- dásztórsaságok szövetségi alapszabálya fs. Mindez a vad- gazdálkodás, a vadászat nemes sportjának fejlődését is szolgálja - összhangban az erdészettel és a mezőgazdasággal, mert ezt követeli meg a népgazdaság érdeke.
