Dunántúli Napló, 1986. november (43. évfolyam, 301-329. szám)

1986-11-02 / 302. szám

&rcmy, ezüst és kék eozin Éva Zeisel kerámiái A Zsolnay gyárban készült különleges darabok A közelmúltban az őszi BNV-n Magyarországon is be­mutatták fiira Zeisel amerikai keramikusnő munkáit. Pályája során a magyar szü­letésű Éva Zeisel többször is megfordult hazánkban. Szak­mai fejlődésének együk állo­másaként ismerkedett meg az eozinnal, ami a későbbiekben a pécsi Zsolnay gyárral kiala­kult kapcsolatát eredményezte, 1983-ban az idős művészt egy életmű-kiállítás összeállí­tására kérték fel az Egyesült Államokban. Akkor támadt az a gondolata, hogy ezt keretbe foglalva magyar munkákkal te­gye egésszé. így 1983 nyarán csaknem másfél hónapot töl­tött Pécsett Éva Zeisel, együtt dolgozva a Zsolnay gyár szak­embereivel. Tervezett, modelle­zett és elmondta a mázakra vonatkozó elképzeléseit. Az elkészült darabok sok újszerű­séget tartalmaztak. Szép vona­lú, köldökös kancsók, füles vá­zák, érdekes hamutartók, kör­te és alma formájú dísztár­gyak kerültek le a keramikus és gipszeseinek asztaláról. A hagyományoktól azonban leg­jobban a mázak színe tért el. Az eozin közismert zöldes szí­ne mellett a gyár vegyészmér­nöke Éva Zeisel kérésére egé­szen egyedi piros, arany, ezüst, sárga és kék árnyalatokat dol­gozott ki. Az elkészült kollekció az életmű-kiállítás látványos ré­szévé válva az Egyesült Álla­mokban, Chicagóban kapott először nyilvánosságot. Azóta már számos helyen aratott nagy sikert a tengeren túl a keramikusnő tárlata. A si­ker láttán a közelmúlt­ban merült fel annak gon­dolata, hogy Éva Zeisel kiállí­tásaival Európában is népsze­rűsíthetné munkáit, életművét. Az európai kiállítássorozat egyik állomása természetesen Budapest lenne 1987-ben. Ezt megelőzően azonban a mű­vésznő — aki nemsokára 80 éves lesz - hozzájárult a Zsolnay gyárban készült soro­zat az idei őszi BNV-n való bemutatásához. Munkái na­gyon tetszettek a közönség­nek. A hazai tömeges értéke­sítés akadálya az, hogy Éva Zeisel igen magas árakat sza­bott meg. A külföldi vásárlóik pedig még váratnak magukra. Az mindenesetre vigasztaló le­het, ha meg nem is tudjuk vá­sárolni a szép kerámiákat, jö­vőre Budapesten legalább a szemünket gyönyörködtethetjük bennük. K. E. SetälitanK« rendszeresen ca frissss leuegöni Őszi-téli kórkép Köhögünk, tüsszögünk, fúj­juk az orrunkat. Ősz von. Alattomosan lopakodnak szer­vezetünkbe a vírusok, bakté­riumok, s mi megkezdjük egész télen át tartó elkese­redett küzdelmünket a beteg­ségekkel. A hosszú, meleg ősz után hirtelen jött hideg miatt az idei őszön sérülékenyebbek az emberek. Erről legtöbbet a körzeti orvos tud. Dr. Mészá­ros Ágota a tabletták mellett hasznos tanácsokat is ad. Komolyabb influenzaszerű vírusos megbetegedésekre csak a téli hónapokban szá­míthatunk. Addig van még idő, hogy sikeresen felkészül1 jünk az esetleges járványok fogadására. A .nyári időszak­ban a szervezetünkbe került bőséges vitaminmennyiség még tartalékolódik egy ideig - ezt fenntartani, illetve pó­tolni kell, ejsősorban termé­szetes vitaminokkal. Együnk sok salátát, gyümölcsöt nyer­sen, étrendünkbe sűrűn iktas­sunk főzeléket. Sokan a cit­romot tartják a legmagasabb C-vitamin tartalmú gyümölcs­nek, s viszonylag kevesen tud­ják, hogy a csipkebogyó, a fekete retek, a fekete ribizli még ennél is többet tartal­maz. Esténként a vacsorához a háziasszony tálaljon hagy­mát. Fontos tudni, hogy a C- vitamin korlátlan mennyiség­ben fogyasztható, mert nem okoz túladagolást, és a szer­vezet védekezését leginkább ez fokozza. Sétáljunk rendszeresen a friss levegőn. Az iskolai szü­netekben a pedagógusok szer­vezzenek néhány perces tor­nát. Megéri! A sport az egészség egyik feltétele, öl­tözködjünk rétegesen. A túl- öltözködés éppen olyan ve­szélyes, mint hideg fagyban a lenge ruha. Viseljünk me­leg lábbelit, mert a betegsé­get elsősorban a lábon átvá­ló felfázás okozza. A sapka ruhatárunk egyik mostoha darabja, pedig fedetlen fővel az orr nyálkahártyája köny- nyen lehűl. Magyarországon nem diwat a szájkendő hasz­nálata, pedig fontos lenne, egyrészt őzért is, hogy ne ad­juk tovább a betegséget, más­részt, hogy ne kapjuk el a betegtől. Ha minden óvatosságunk ellenére mégis befészkelik magukat szervezetünkbe a kórokozók, s lázat okoznak, akkor a lázcsillapító mellett az állott vizes borogatás is nagyon hatásos gyógymód. A kamilla-, csipkebogyó-, és hársfatea a természet kínálta legjobb gyógyszerek. Mind­ezen túl az orvos segíthet legtöbbet. Mindenképpen keressük fel, mert a lázas, ví­rusos megbetegedéseknek szö­vődményei lehetnek: légcső­hurut, hörghurut, súlyosabb esetben tüdőgyulladás. Ó. Zs. Hétmillió edény évente Polikor és társai A magyarok a világos bel- sejű főzőedényekhez ragasz­kodnak, s a pasztellszíneket kedvelik, csakúgy, mint a franciák - mindezt piaci ta­pasztalatok bizonyítják. Meg azt is, hogy nálunk a füles iá- bast előnyben részesíti a vá­sárló a nyelessel szemben, s ha mégis nyeles mellett dönt, akkor műanyaq helyett inkább fából kéri a fogantyúrészt. Natúr, zománcozott, teflon és silverstone bevonatú edé­nyek egyaránt készülnek a Bonyhádi Zománcé rugyá rban, mindenkor figyelembe véve a vei/ők használati, forma- és színigényeit. Ez nem csekély feladat, hiszen a hetvenhét éves gyár évente hétmillió lá­bast, fazekat, egyéb árut bo­csát ki. Idén kerültek először hazai boltokba Bonyhádfói a fémes csillogás révén különös ele­Bonyhádról ganciát mutató Polikor-termé- kek. A rozsdamentes acélle­mez a polírozás után tükör­ként ragyog. S ráadásul hasz­nálat közben energiatakaréko­sak ezek az edények, ugyanis jó a hőátbocsátó-képességük. — Rendkívül hosszú élettar­tamú tárgyak - mondja Sze- kercés Sándor műszaki igaz­gatóhelyettes. — A Polikor mó­dosított formájával is megje­lenünk, ha az alapanyag-ellá­tás biztonságos lesz. Eddig nyeles lábasokat gyártottunk, a jövőben füleseket. Szintén az import alap­anyagtól függ a belül teflon­bevonatú, kívül festett (nem zománcozott) sütőformák kíná­latának szélesítése. Ez évben közel húszezer darab gyü- mölcstortasütőt gyártottak, a teivek szerint kisebb átmérőjűt is fognak, valamint kuglóf- és tortasütőt, őzgerincformát. Ászfar Csaba iparművész tervei alapján már készülnek a lábasba mélyen beleülő, külö­nös formájú fedők, melyek az újabb Amfora-szett egyik jel­legzetességét adják. Végezetül még rácsodálko- r zom a magasított tetős — mint megtudom, Super Uni­versal formájú - cserépbarna matt lábasra, s elhiszem, hogy zománcozni lehet magasfényű kerámiától a cseréphatásig, csak tudni kell a módját. A bonyhádi embléma • zománc­oroszlánja gyáralapítástól kezdve ezen őrködik. L. Cs. K. Megszépült a szekszárdi városközpont Szekszórdot a legutóbbi 20 —30 év alatt annyira átépítet­ték lakótelepekkel és új csalá­di házakkal, hogy a régi város­ból jóformán csak a legbelső központ, valamint két külső te­rület maradt meg, többnyire földszintes „parasztházakkal”. A szinte új megyeszékhely most még újabbnak látszik: befeje­ződött a városközpont műemlék épületeinek és a nem kevésbé szép öreg lakóházainak tata­rozása. A városalapító I. Béla ki­rályról elnevezett főtéren felújí­tották a Pollack Mihály által tervezett megyeházát. A klasz- szicisto stílusú hatalmas épület alatt óriási pincék húzódnak. A leghosszabbat bortárolásra használják, egy másikat pedig az idén építettek át - az Or­szágos Műemléki Felügyelő­séggel egyetértésben — ven­déglátóhellyé és bormúzeum- Tiá. Az I. Béla téren több mű­emlék jellegű épület is új kön­tösbe öltözött 1986-ban, köz­tük a városi tanácsház. Ezek az épületek nemcsak külön-kü- lön értékesek, hanem a tér egész kialakítása ritkaságnak számít. A főtér közvetlen szomszéd­ságában levő Garay János té­ren és annak folytatásaként a Széchenyi utcában a gondos tatarozások után rendkívül szép homlokzatok tűntek elő az egyemeletes házakon. Nem­csak felújítást végeztek, hanem belső korszerűsítést is. zélben, szélviharban a mécsesek csonkig elégnek, hirte- len. Vagy ellújja őket egy-egy széllökés, mielőtt világol- nának. A mécsesek, gyertyák mégis töllobbannak. Tűztáncot jár ezernyi apró lángocska szeretteink sirjánál, ahol imádkozunk vagy emlékezünk egy verset, ki hogyan. Mindenki, vagyis mind­az, akinek a számára van sir, van kolumbárium, ahová odajá- rulhat e napon, leróni a kegyeletét. Mindenki? .. . Vannak, hányán és hányán, akiknek másutt, messze vagy közelithetetlenül: viz mélyén, tűz nyomán pihen valakije. Fa­keresztek százai között, vagy jeltelenül. Vagy hamuvá szóród­va, légtérben elenyészve Európa egén valahol. . , Nekik, s mindazoknak, akik után már senki se maradt, va­jon gyújt-e mécsest valaki? Gyerekkorom városában ilyenkor a bejáratnál hatalmas la­kereszt állt magányosan. Alatta, előtte kis gyertyák százai. Itt lángoltak néhány percre, majd leégve, elégve újabbak és újab­bak. Azokért, akik valahol, ki tudja, merre porladnak ezen a planétán. Hús-vér emberek voltak, hozzánk, tartoztak, szeret­tük őket, s emlékük, halványuló vonásaikkal együtt is bennünk Anyám, míg élt, sokszor elhívott egy hosszú kőkeretes, kőke­resztes parcellához. Gyertyát állitott a kőpárkány szélére, mi közben sercenö gyulával és botorkáló ujjaimmal sitabizáttam ciz elmosódott betűket: SZVETITY MILUTIN SZERB 1914 ­MEAZZA LUCCA OLASZ 1917 - BOROGYINOFF ALEXE! OROSZ 1915... És sorban sok-sok magyar név. azután ismét hadilogolynevek . . . Nekik ma vajon gyújt-e mécsest valaki? ~Szeretteink sirja előtt, rájuk emlékezve megnyugszunk, enyhül a fájdalom. Miközben a sok ezer mécsesfényre lassan rátelep­szik a novembereleji alkony. Nézem, ahogyan tűztáncot lejt a gyertyák lénye, s azt kivo­nom: égjenek el csonkig. Felhők ne jöjjenek, szélvihar ne támadjon, se dermesztő, se torrá. Az elhunytak nyugodjanak, az élők éljenek. Békében. W. E. vasárnapi 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom