Dunántúli Napló, 1986. november (43. évfolyam, 301-329. szám)
1986-11-19 / 318. szám
4 1986. november 19., szerda Dunántúlt napló Felújítják a 2. sz. iskolát Szentlőrincen II kitüntetett elnökasszony Jelentős társadalmi munkát végeznek Kékül már a kisdobosnyakkendő . . . Aki jól felel az órákon, annak a tanító néni jutalmul beszínez egy kis kockát az eredménytáblán megrajzolt háromszögletű nyakkendőn. Az elsősök kicsit zsúfoltan, de láthatólag kellemesen érzik magukat az osztályteremben. Valamikori szolgálati lakásokat alakítottak át a szentlőrinci 2. sz. Általános Iskolában évekkel ezelőtt. Az iskola 1907-ben épült, az emléktáblán olvasható, hogy Eszterházy Miklós herceg és Zichy Gyula gróf a négy tantermes iskolához négy szolgálati lakást is terveztetett. Az iskola nagy felújítását tavaly kezdte el a Szentlőrinci Nagyközségi Közös Tanács. A két különálló részt egybeépítették, irodákat, zsibongót és kazánhózat alakítva ki a többszintes nyaktagban. A zsibongóra volt a legnagyobb szükség, a kevesebb eszközt igénylő tornaórákat itt is megtarthatják, nem kell mindig elsétálni a jól felszerelt torna- csarnokba. Az udvar közepén néhány szerény bódé, tanári és tanulói mellékhelyiségek. Az épület egyik oldalából magányos vízcsap fénylik, alatta rozsdás vizesvödör - az iskola mosdója. Tavaly a felújítás első ütemében ugyan kialakították a modern vizesblokkokat, de pillanatnyilag még használhatatlanok. Mint kiderült, különböző műszaki okok miatt nem lehet egyszerűen csatlakoztatni a meglévő szennyvízhálózatra. Megvalósításához átemelőberendezésre, újabb milliós beruházásra van szükség. Mindent megtesznek, hogy mielőbb valamilyen megoldást találjanak, - ígérik a tanácson. Megoldást, amelyet a költségvetésük is elbír. A 2. sz. iskola a nagyközség körzeti oktatási intézménye. Diákotthonukban nyolcvanöt gyerek lakik, pécsiek is. Kicsit óvó-védő szerepet is betölt a diákotthon. Az iskolában 263- an tanulnak, közülük 115-en hátrányos helyzetűek, 58-an veszélyeztetettek. Zömmel szakképzett, fiatal pedagógusok tanítják őket. Megvalósították az igen népszerű és jól bevált egész napos oktatási rendszert. Szabó lánosné igazgató nem titkolt büszkeséggel sorolja a tízféle szakkört, a négyféle fakultációs rendszert, köztük a számítástechnikát, amelynek segítségével pedagógiai eredményeket is elértek: a gyengén tanulók is szívesen jelentkeztek számítástechnikára, sőt ennek hatására tanulmányi átlaguk is javult. Hat különböző típusú számítógépük van, a gyerekek készítettek .már egyszerűbb programokat is. A nyolcadiko sok kisebbik hányada gimnázi umban, szakközépiskolában nagyobb részük szakmunkás képzőben tanul tovább. Az is kólában szeptember óta kétosz tályos speciális képzést nyújtó (kisegítő) tagozat is indult Hat elsős, hét másodikos gye rek jár a barátságosan bérén dezett osztályokba. A 2. sz. iskola felújítását a nagyközségi tanács jövőre szeretné folytatni, tervezik a központi fűtés bevezetését is a mostani olajtüzelés helyett, és még további két tanteremmel kívánják bővíteni az épületet az elkövetkező években. Az iskola igazgatója és a tanácselnök, Győrvári Márk is többször elmondta, sokat köszönhetnek a segítőkész szülőknek, akik jelentős társadalmi munkát vállaltak az iskola eddigi korszerűsítésénél. B. A. Az elnökasszony? A tanácscsal szemben lakik, hol lakhatna másutt? Jóformán mindig bent van, ha este arra járna, láthatná az ablakból kiszűrődő lámpafényt, dolgozik. - így igazítottak útba Somogy- apátiban, amikor Sztanek Jánosáé tanácselnököt kerestem. Még szabadságon volt, a két unoka időnként izgatottan bekukkantott a szobába: - Mama, még mindig beszélgettek?- A lányomra ugyanis alig volt időm. édesanyám és a férjem jóformán többet foglalkoztak vele, mint én. Hát most az unokákkal pótolom, amit lehet — mosolyog Sztanekné. A tanácselnök Szocialista Kultúráért kitüntetést kapott augusztus 20-án.- A megyei levéltár javasolta a kitüntetésemet, mert én írom, elég szép eredménnyel, évek óta a községi krónikákat. Szívesen csinálom. Három naptáram van, amelyekbe beírom a fontosabb eseményeket, fényképeket gyűjtök, mellékleteket készítek. A krónikaírás összefügg a tanácsi munkámmal is; lenne mit mesélnem. Somogyapátihoz négy község tartozik: Somogyvíszló, So- mogyhatvan, Basal, Patapok- losi. És Apátihoz kapcsolva Adorjánpuszta. Az öt településen nem egészen kétezren laknak. Jönnek fiatalok, több új ház is épül, de sokan mennek is tovább. Pedagógusok, tanácsi dolgozók, munkások, rendőrök. Kivétel a körzeti orvos, aki 1956 óta dolgozik itt. So- mogyapátiban 15 százalék, Pa- tapoklosiban 47 százalék a cigánylakosság aránya. A tanács évente 800 000 forint szociális segélyt fizet ki az öt faluban. Megvásárolja a hátrányos helyzetű gyerekek iskolai felszerelését, ruháit... Ők a napköziben két forintot fizetnek egy ebédért. A tanács megszervezte az idősek szociális étkeztetését, főzőnők készítik naponta az ízletes ebédet. — Aztán még sincs ám mindenki megelégedve az étellel. Olyanok, akik már évek óta se hideget, se főttet nem ettek rendesen, elkezdték kritizálni a legjobb főzőnőt, aki pedig még azt is feljegyzi, ki kéri zsírral, ki olajjal a sült húst. Néha nem értem az embereket, pedig sokat forgok közöttük. Somogyviszlóban például nagy erőfeszítések árán megcsináltuk a sáros utat kövesre. Aszfaltburkolatot még nem kapott, de van árok és lehet az úton rendesen közlekedni. De sokan nem örülnek neki, zsörtölődnek, hogy bezzeg Apátiban mindenre van pénz. No, hiszen Apáti . . . ! Ahol olyanok a járdák, hogy majdnem kitörjük a nyakunkat. Azért persze, Somogyapáti és a társközségek is sokat fejlődtek. 1969-ben jöttem ide, akkor alakult meg a közös tanács. AzKulcs a muzsikához Pécsi szerzők közős hanglemeze A Baranya Megyei Tanács művelődési osztályának és más intézményeknek támogatásával Pécsi Géza Pécsett élő zenepedagógus szerkesztésében 15 darabból álló hanglemezsorozatot jelentet meg rövidesen a Hungaroton Hanglemezgyártó Vállalat, A szerző több évtizedes zenepedagógiai munkájának eredményeként olyan hanglemezeket és kézikönyvet nyújt a zenét kedvelő és a zenélő ifjúság minden rétegének, amelynek révén az érdekeltek zenei, kultúrtörténeti és társadalmi vonatkozásokban jelentősen gyarapíthatják általános műveltségüket. A rövidesen megjelenő első hanglemez a programzenével foglalkozik, s ennek központjában Liszt Ferenc: Les Preludes című szimfonikus költeménye áll. Ehhez a műhöz társult Galambosi László Pécsett élő költő Előjátékok című versciklusa. Bízvást remélhető, hogy a költő versei és a zene együttese maradandó zenei élményt nyújtanak annál is inkább, mert Galambosi verseit Sinkovits Imre tolmá* csolásóban halljuk. De igen értékes segédanyagot nyújt a kézikönyv és a hanglemezsorozat mind a szaktanároknak, mind pedig a hangversenyek és klubfoglalkozások rendezőinek. A kiadvány témái között a programzenén -kívül szerepeinek még: a zenei formák, a kamaraegyüttesek, a zenei stílusok, a zenei táncok, a verbunk kialakulása stb. A hanglemezek és a kézikönyv megszerzése csak azok részére biztosítható, akik megrendelőlapon ezt kérik. Az érdeklődők bővebb felvilágosítást és megrendelőlapot a Kulcs a muzsikához címzéssel Pécs 7, Postafiók 11 — 7607 címen kaphatnak. (T. I.) óta épült például a művelődési ház, az óvoda, az orvosi rendelő, szolgálati lakások, az új tanácsi épület és most készülget az új iskola. Lassan és vontatottan. Nem is szakigazgatási embernek kellene lennem, inkább építésznek, mert nekem kell odafigyelnem, a műszaki ellenőr helyett a munkák összefogására. Az építők nemigen törődnek a pénzünkkel. Sztanek Jánosné — Margitka vagy ahogy mindenki hívja, az elnökasszony - tizenhét éve lakik a faluban. Előtte nyolc évig ő volt a vb-titkár Botykapeterden, azt megelőzően mezőgazdasági felügyelőként dolgozott. Agro- nómusnak készült, az agráregyetemet egészségügyi okokból hagyta abba. Akkor ment Botykapeterdre, amikor férjét kinevezték Becefára tsz- elnöknek. Kijárta a szombathelyi tanácsakadémiát, elvégezte a marxista—leninista esti egyetemet, a filozófia szakosítót, több speciális fanfolyamot. 1977-ben nézeteltérések miatt lemondott az elnökségről. Aztán rábeszélték, hogy legalább vb-titkárnak maradjon. A tavalyi választáson az emberek újra őt választották meg elnöknek. Sok mindennel fordulnak hozzá. Intézett személyes ügyeket, iskolai beiratásokat, nyugdíjkérelmeket. Minden cigány családhoz többször elment, rábeszélni őket, hogy legalább ötéves kortól járassák óvodába a gyerekeiket. * — Szeretem a tanácsi munkát. Minden oldalát ismerem. Jó, ha az elnök a könyveléstől kezdve többféléhez ért. Mondják, hogy nagy a szám, de úgy érzem, sosem állítok olyat, ami nincsen a helyén. Segíteni akarok az embereknek, még ha nehezen is megy, ha néha nem is szívesen hagyják. A tanácsi munkát csak lelkesedéssel lehet csinálni. A lelkesedés! Én ezt hiányolom a legjobban a fiatalokból, akiket a legkisebb kudarc is teljesen kiábrándít. Pedig az apró dolgoknak is lehet örülni. Van egy bácsi, aki roppant rossz körülmények között egyedül élt, de nem akart szociális otthonba menni. Ad- dig-addig győzködtük, míg beleegyezett. Fél év múlva kimosdva, jóllakotton, nagy csokor virággal beállított és megköszönte, hogy rábeszéltük. Karácsonykor meg egy paksaméta üdvözlő lapot kapok. írnak a gyerekek, akiket sikerült rávennünk, hogy különböző középfokú iskolákban tanuljanak tovább. És örülök a szép otthonoknak, mint például a Kovács Istvánéké Pata- poklosiban. Mindegyik községben jól működő kis könyvtár van, a boltokban rendszeresen kapható friss élelmiszer. Somogyapáti- ban tavaly általános művelődési központot hoztak létre, az óvodából, iskolából, művelődési házból. Szerveztek klubokat, közös kirándulásokat, szakköröket. A közlekedés kedvező, Szigetvár, Somogyapáti és a társközségek között sok autóbusz jár. Az elkövetkező idő legnagyobb feladata, hogy minden faluban egészséges ivóvíz legyen. Meglehetősen csendes Somogyapáti így kora délután. Az úton egy-két teherautó dübörög, egyéb zaj nem hallatszik. Az óvodában nagy a szu- szogás, elérkezett az ebéd utáni alvás ideje. Hatvanki- lenc gyerek jár ide az öt községből. Az iskolásokat és az óvodásokat is külön busszal hozzák-viszik. Az épület modernnek, tágasnak mondható, de külső falán árulkodó csíkok: valahol beázik. Az iskolában zajlik az építkezés. Négy tantermet, konyhát, ebédlőt és az idősek részére külön étkezőt építenek a régi épülethez. A művelődési házban télen hetente háromszor, nyáron egyszer vetítenek. Gyakran előbb ér ide a jó film, mint Szigetvárra. Szerveznek színházjáró autóbuszokat Pécsre, Kaposvárra. A buszok meg is telnek, mondja Sztanekné. Az utcán többen odajönnek hozzánk, kérdeznek valamit az elnökasszonytól. Adókérdésekben, garázsügyekben és egyebekben kérik ki a véleményét. Határozott, kiegyensúlyozott. Néhány év óta magas vérnyomással küszködik, de még a szanatóriumban is intézkedett. Találkozott egy anyagbeszerzővel és ott rendelte meg az óvoda építéséhez szükséges gerendákat. A kézfogásnál ő kérdez:- De ugye nemcsak rólam ír? írjon inkább a faluról, hogy hogyan lépeget előre! Barlahidai Andrea elölt M Évgyűrűk Ma sem tagadható le: tíz , évvel ezelőtt, mi, szegediek bizony némi irigységgel vegyes szimpátiával tekintettünk tévés stúdiónk párjára, a pécsire. Mert a szomszéd rétje mindig zöldebb? Nem, ezúttal tényekről volt szó: az 1976. november 24-i első adások között jól látható különbségek voltak. A pécsiek bemutatkozása sikerült, a szegedieké nem. Visszanézve tudunk már okokat sorolni, mint például: Pécsett rádióstúdió lévén, hagyományai voltak már a mikrofonos újságírásnak - Szegeden nem; szerencsésebben alakult a „nagytévével” való kapcsolatuk, mint a szegedieknek; tapasztalt pesti szakemberek segédkeztek az első lépéseknél, míg Szegeden vezetési, személyi problémák tették lehetetlenül zűrzavarossá az első éveket, gátolták a normális munkamenetet, a viszonyba állandó és hozzáértő munkatársi gárda kialakulását. Ráadásul az ideiglenesség körülményei között, a városi sport- csarnok alagsorában „albérletben" kellett dolgozni: a szegedi tévéstúdió csak hét év után költözhetett mai helyére, megfelelően megépített székházába. Holmi egészséges versenyről tehát szó sem lehetett az első időkben, annál inkább a szegedi „konszolidáció" (számítsuk ezt Regős Sándor stúdióvezetői kinevezésétől, 1978-tól mondjuk 1981-ig) nagyon várt bekövetkezése után. Hogy miért beszélünk versenyről? Elismerjük vagy sem, az azonos célokért, hasonló feladatokkal, ugyanabban az (szerintem televíziózás-történeti jelentőségű) időpontban létesített, mindössze kettő vidéki stúdió munkáját — működését óhatatlanul összehasonlítja a közönség. S mi tagadás, a szegediek jó idő óta némi elégtétellel: immár nincs minőségi különbség a két stúdió produkciói között. Ami azonban fontosabb: nyilvánvaló, csak az nem látja, aki nem akarja, hogy mindkét vidéki stúdió „gyermekkora" elmúlt, és impozánsan hosszú listát lehetne szerkesztenünk azokból a műsoraikból, amelyek a mai magyar televíziózás valódi minőségét, jó színvonalát jelentő produktumai. Tíz év után alighanem azon az úton vannak, hogy a „Délvidék”, a Dél-Dunántúl és a Dél-Alföld sajátos értékeinek bemutatásával, friss karakteres műsorokkal gazdagítsák a hazai tévés kínálatot. Ha tetszik, ebben versengve - és együttműködve. „A születésnapra" elkészített, múlt vasárnap sugárzott Évgyűrűk című közös műsor a fontiekre is bizonyíték volt. A jól szerkesztett, ritmusos, tartalmas, színes produkció egyáltalán nem didaktikuson, de azért hatásosan „beszélt" a vidéki tévések pontos helyzet- és feladattudatáról Is. A „regionali- tás" mibenlétének közvetlen (szakemberekkel való beszélgetésekben) és közvetett (művészeti és tudományos értékek fölmutatásával) kifejtése során nyilvánvalóvá válhatott a nézők számára: a helyi televíziózásnak kétségtelenül távlatai vannak. Az évfordulón az évtizedes múltra visszapillantva okkal-jog- gal jósolunk ígéretes jövőt a pécsi és a szegedi stúdiónak. Sulyok Erzsébet, a Délmagyarország munkatárso
