Dunántúli Napló, 1986. november (43. évfolyam, 301-329. szám)
1986-11-15 / 314. szám
Baranyai építők (1945—1985) Gungl Ferenc 'hat évig kutatta az iratokat, kérte a résztvevők emlékeit, s íme most együtt a dokumentum- gyűjtemény. Címe: Az Építő-, Fa-, Építőanyagipari Szak- szervezeti Mozgalom Baranyában: 1945—1985. A kezdet 1944. december 4-5-e, amikor a pécsi Tímár utca 19. szám alatt szakszervezeti értekezletet tartottak, állást foglaltok a szabad szakszervezetek egysége mellett. A szakmai szakszervezetekben a kommunistáik és szociáldemokraták a legteljesebb egyetértésben harcolnak a szervezett munkások jogaiért, a független, demokratikus Magyar- országért. Megválasztották a szervező bizottság tagjait: Boros István, B. Nagy Gusztáv, Czenzer József, Jámbor Károly, Koller József, Kübler József, Pozsgoi Gyula személyében. December 28-án ugyancsak a Tímár utca toben 300 építő- és építőanyagipari munkás jelent . meg. A MÉMOSZ Pécs városi vezetőségének tagjaivá a következő személyeket választották: Lakatos József elnök, Krisztián Imre titkár, Keresztes Mihály, Laki Rudolf, Merk István, Pozsgai Béla, Reinold Antal. 1945 januárjában 496 építőipari munkás volt tagja a szakszervezetnek, ami az összes dolgozók 35 százaléI kát jelentette. Hasonló folyamat zajlott le a többi szakmai szakszervezetben is. összesen 11 volt. 1945. .január 14-én a szakmai szak- szervezetek küldöttei kimondták a Szakszervezetek Baranya Megyei Tanácsának a megalakítását és megválasztották tisztségviselőit: Reinold Antal elnök, Hámori András alelnök, Maurer Jenő pénz- tárnok, Molnár Imre és Ormos György' jegyző, Kiss Lajos, Krancz Pál, Táltos Pál ellenőr, Amrein Károly, Hóm váth János, Sükei József könyvtáros, Lakatos József háznagy. Amilyen gyorsan nőtt a szakszervezet tagjainak száma, olyan mértékben csökkent a munkalehetőség. A magánépítő-mestereknél foglalkoztatottak télen nem dolgoztak, a beremendi cement és mészgyárat leállították, a Zsolnay-gyárból, a kőbányákból fagyszabadságra küldték a munkásokat. Munkaalkalom keresése, munkásközvetítés, segélyezés lett elsőrendű feladata a szakszer- j vezetnek. Ebben az időszakban rendezték meg qj. isten- ; kúti menedékházban az első szakszervezeti, politikai tanfolyamot vezetőségi tagok, főbizalmiak részére. A MÉMOSZ pécsi szervezete a bányászok után a második legnagyobb tömeget képviselő és mozgósítani tudó kollektíva volt, és ennek megfelelő volt a politikai súlya, is. A építőmunkások kiállására az MKP és az SZDP biztosan számíthatott. Ugyanígy a munkában, amely akkor lendült meg, amikor megkezdődött a Dráva menti falvak újjáépítése. A háborús épület-, út- és hidkár Baranyában kevés volt, kivéve a Dráva menti falvakat, így aztán Jugoszláviában is vállaltak munkát pécsiek. Ez jó akciónak bi- I zonyult, könnyített a feszítő munkanélküliségen, majd következett a 3 éves terv,'az I I. ötéves terv, amely az ipaÍ rosítás, a városépítés, városbővítés sóik munkáját jelentette’ A dokumentumok rész- I ben megőrizték, hogy szer6. HÉTVÉGE vezett építőmunkások mennyi többletmunkát adtak a 3 éves terv időelőtti teljesítéséhez, Komló felépítéséhez, a meszesi bányász lakótelepépítéséhez, a rigóderi bányászházak létrehozásához. Kossuth-díjas építőszakemberek, sztahanovisták, élmunkások, kitüntetések, jutalmak, elismerések, oklevelek hirde- l tik és őrzik annak az idő- ' szaknak az emlékét. 1948-ban a szakmai szak- szervezeteket iparági szak- szervezetekké szervezték át, így az építőkhöz kerültek: a famunkásk is. 1949 decemberére 2433 tagira növekedett a MÉMOSZ tagjainak száma, amely ezután az ÉFÉDOSZ nevet kapta. Nem ez volt az első átszervezés a szakmai szakszervezet állapotából, mert volt vissza szervez és is, majd '1956 után ismét eredeti állapot, úgy, ahogyan 1945-ben kezdődött. Ez rengeteg erőt és időt kötött le, a munkások helyett iroda- és íróasztalszervezéssel kellett foglalkozni. Elnehezült, bü- rokratizálódott a munka. Amihez előbb elég volt két brigádvezetővel beszélni, ahhoz ez időben már gyűlést vagy értekezletet kellett ösz- szehívni. Leült a szakszervezeti tevékenység, amelynek elsődleges feladatává tette a már említett MOP KV-íha- tározat, hogy segítse a termelést, szervezze a munkaversenyt. Többet kellett dolgozni és mindig kevesebbet lehetett keresni. Amikor a Baranya Megyei Építőipari Nemzeti Vállalatnál bevezették a ka- :lodás tömegfalazási módszert a meszesi építkezésen, Máy János, Pretz Lajos és társaik a normát 300—350 százalékra teljesítették és eszerint kerestek. Aztán jött az intézkedés: ez lesz a norma és a háromszoros teljesítményért a régi fizetést kapták. Történt ilyesmi ' a Zsolnay-gyárban, a tégla- j iparban és másutt is. A keményebb kiállású szakszervezeti vezetők tiltakoztak -- hiába. — ~ A csökkenő életszínvonalba még az is belejátszott, hogy 1953-ban csökkentették a 'beruházásokat és az építőiparban ismét munkanélküliség jelentkezett. A falvakból jött munkások visszatértek lakóhelyükre, csakhogy, ott sem j találtak munkát. A dokumentumgyűjtemény j III. fejezetének címe: ,,A : szakszervezeti szervezetek ; szervező és érdekvédelmi i munkájg a szocializmus tel- , jes felépítésének korszaké- j ban." Az ellenforradalom le- j verése után a politikai bi- j zalmatlánság 'miatt nehezen \ ■indult az építők szakszer- j vezetőnek újjáéledése. Ci- I " pelni kellett a Rákosi-féle j és a munkástanácsosdi, po- j litikai és munkahelyi terheit. 1958-tól megkezdődött a ki* J bontokozás. A szocialista I brigádmozgalom, majd a i szakszervezetek szerepének i központi újraértékelése ismét virágzó szakaszt nyitott az j építőmunkások szakszervezetének és tagjainak tevékenységében is. Több mint 2000 brigád vállalt jobb munkát és tudatformáló feladatot. Kiszélesült az érdekvédelmi tevékenység, a szakszervezeti feladat- és jogkör, amely a jelenben eljutott odáig, hogy idézi a régi üzemi háromszög időszakot a vállalati tevékenység irányításában és befolyásolásában. A vállalati tanácsok alakulása ismét bővítette a szakszervezet szerepét, de felelősségét is. A múltra nem kell fátylat borítani, tanulni kell belőle. Ezt segíti Gungl Ferenc köny- j ve is. , Kászon József Frey József és felesége kü- lönkirándulást szervezett. Hajós községbe mentek egy napra, körülnézitek, beszélgettek néhány ismerőssel. Hajós nem idegenforgalmi központ. A látogatás apropója prózai: éppen negyven éve, hogy ebbe az alföldi községbe telepítették őket.- Megnéztük, mennyit változott ott az éle} - mondja Frey József. - Mindketten nyugdíjasok vagyunk ráérünk. Keménytartású, zömök ember, haja hófehér. Vasas-bányán töltött el 36 évet és 8 hónapot: zömét az elővájás- ban. Mecseknádasdon élnek, felesége ott dolgozott a ktsz fűrészüzemében: előbb szalagfűrész mellett, aztán a maróval, majd bekerült az enyvezőbe, — tüdeje nem bírta a forgácsport. A nyugdíj után az üzemből egyvalami megma* nádit: a krónikus hörghurut. A fiúkról, Istvánról beszélgetünk. Frey István fizikus. * Pisti itt járt Nádasdon általános iskolába. A régi kastélyépületben ma is oktatnak volt tanárai. Schraub István fizikát tanított, Varsányi Gyula matematikát. Jól emlékeznek a Frey-gyerekre, 1974-ben végzett, amúgyis itt a községben mindenki mindenkit ismer.- Érdekes jellem volt Pisti- mondja Varsányi tanár úr.- Nagy akarattal, lelkiismeretesen dolgozott. Ötödikben félévkor még csak 3-ast adtam neki matematikából, de aztán olyan rohamosan javult, hogy nem lehetett nem észrevenni. Ügy láttam, hogy nagyon jó családi háttere van: szülei segítették, biztatták, célt tűztek ki neki . . . Schraub István:- Pisti szülei úgy nyolcadik félévkor bejöttek az iskolába és megkérdezték, érdemes-e tovább taníttatni? megállja-e a helyét a középiskolában. Persze, hogy igent mondtunk, biztattuk őket. Ami döntő, az megvolt a fiúban: szorgalom, akaraterő. Abban az évben Pistivel együtt hat gyerek ment Me- cseknádasdról a pécsi gépipariba, de az érettségi után egyedül ő jött be az általánosba megköszönni, hogy bíztok benne. * Az egyetem elvégzése után is visszajött Nádasára. A szüleinél lakik, inlnen jár be pécsi munkahelyére, olyan ember maradt, mint amilyen volt. Vörös Dezső, igazgató:- Hoztunk számítógépet, s gondoltuk, megkérjük Frey Pistát, segítsen. Mi ne’m értünk hozzá. Ö jött, és kitanított minket, volt tanárait... * A nagymama 75 éves, hajlott ■ hátú idős asszony, de ma sem tud egy percig nyugodtan pihenni. Segítem a szatyrát a boltból hazafelé: bizony belezsibbad a karom. Velünk jön a szomszédasszony is, Pistiről beszélgetünk. Frey István, fizikus — Egyetlen unokám, áldott* jó gyerek. A szomszéd a segítőkészségét, jólneveltségét dicséri. — Ügy a levegőbe nem mondanám ... Amikor bent a konyhaasztalnál rakosgatjuk a fényképeket, egynél-egyoél a nagymama hosszasan elidőzik. Itt még kisfiú volt, ez a ballagási kép, barátokat hozott magával, ez akkor készült, ez meg a katonaságnál... Igaz is: Frey István most is katona, hat hónapra vonult be. — Az orvosegyetemen dolgozik különben, fizikus . . . (Dr. Belágyi József, a POTE Központi laboratóriumának professzora: „Az idén januárban került hozzánk,_ % úgy gondolom, korai volna messzemenő érdemi, szakmai véleményt mondani Frey Istvánnal kap- cso latban. Laboratöriumu nkba n legfőbb feladatunk, hogy a rendelkezésünkre álló eszközökkel segítsük az egyetemen folyó tudományos és gyógyítómunkát. Fizikusokra, matematikusokra, vegyészekre van elsősorban szükségünk. Frey István a fehérjedinamikai vizsgálatok számítógépes feldolgozását végezte. Hozzánk megfelelő szakmai referenciákkal került.Rendkívül tehetséges fiatalemberként jellemezték az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen is, korábbi munkahelyén is, mint aki alkalmas kutató munkák végzésére”.) — Nagymama, tudja-e, hogy mi az unokája munkája? — Elég, ha ő tudja. * Az édesanya első reakciója: — Miért keresi a fiamat? Csak nem történt vele valami. Mondja gyorsan, ugye nem?! Megnyugtatom: azért jöttem, hogy elbeszélgessek velük a fiúról. Gyorsan megtöri! a kezét - éppen húst pántozott —, leveti a kötényt és odaül a férje mellé.- Mit mondjunk? öröme, hogy jó tanuló volt, hogy sehol sem kellett „kilincselni", hogy fölvegyék. Az érettségikor Lőrincz József igazgató azt mondta: „A fiúk besétált az egyetemre”. Ugyanis tanulmányi versenyen az ország legjobbjai között végzett, nem kellett fölvételeznie. (A Zipernovszki Károly Gépipari Technikumban Péter Tibor volt az osztályfőnöke, aki jelenleg a Kodály Zoltán Gimnázium igazgatóhelyettese. Ö a következőket mondotta: „Frey Pisti .. .? Szemüveges, göndörhajú, jónövésű gyerek, annak idején Einstein néven szállítottuk... Igen tisztelettudó, szerény gyerek. Ha piszkálták a diáktársai, inkább félrehúzódott. Emögött a magatartás mögött igen elmélyült tudás volt. Én oroszt tanítottam, de tudtom, hogy matematika és fizika iránt elkötelezett, mégis ebből az egyáltalán nem rokon tantárgyból is próbálta a maximumot adni. Csak kellemes emlékeim vannak róla: minden kollégámnak ilyen diákot kívánok .,.” / Frey István az érettségi után az Eötvös Lóránd Tudomány- egyetemet választotta. — Mi már nem nagyon tudtuk követni — mondja az édesanya. — Nem értjük azt, amit tanult, más ő már, mint mi. A világról is másképpen gondolkodik. * Frey József is- egyke volt. Árván nőtt fel, édesapját a háború vitte el. Mindent magának. kellett megtanulnia, előteremtenie, őt senki sem segítette. És hogy a fia is más világba került, hát viszi tovább a permetezőgépet, nem akarja, hogy a fia ilyen, nem neki való munkát végezzen . . . Egyszer, már régen, levitte a bányába is: — Mondtam neki, jól nézzen körül, tapasztaljon, lásson, hogy az apja milyen munkával keresi a kenyerét. Választhatja ő is ezt, ha nem akar tanulni . .. A gépiparba azért Íratták, hogy a legfontosabb, a szakmája meglegyen. A gimnáziumtól óvták, álmokat ne kergessen, maradjon a realitás talaján. Aztán egyszer behívták őket a gépipariba. — Tudják-e, hogy milyen kincs ez a gyerek? — kérdezte tőlük Pisti fizikatanára. — Tudják-e? ... Akkor megtudták. — Valószínűleg Pisti is a nehéz emberek közé tartozik. Dolgozott egy másik munkahelyen is, mielőtt a POTE-ra került volna, de úgy gondolom, nem érezte jól magát. Úgy mondta: sok hülyeséget bíznak rá, amihez nem kell a diploma, nem kell a szakértelem. Meg aztán úgy látom, nem olyan alkalmazkodó, mint régen. Még vörösdiplomával is végezhetett volna, ha egy kicsit visszafogja magát, de hát önfejű volt. Persze, ez mind nem baj, a mi fiúnk, büszkék vagyunk eredményeire, élje a saját életét, menjen a saját elképzelései után. De azért van egy dolog . . . Huszonhat éves és még nem nősült meg. Ez az egyetlen kifogásom. * A fényképét nézem: komoly, gondolkodó típus, de valami huncutság mindig ott van a szemében. Frey István, fizikus. Mondják: előtte az élet, övé a jövő. Vajon, ha őt kérdezném, mit mondana? Magáról, környezetéről, életcéljairól, álmairól? Kozma Ferenc A Mecseki Szénbányák Villamos Üzeme sújtó- és robbanásbiztos villamos berendezéseket, gépeket javít. Képünkön Zobák-bányáról a komplex gépesített fejtésből beszállított maró- henger motorját javítja Rónai József csoportvezető és Nagypál Gábor szerelő. Földgcazprogram Pécsett Építik a meszesi gerincvezetéket Nehezen indul a Pécs me- szesi városrészét ellátó vezeték építése. A munka megkezdődött: a szanlki tsz gázelosztó vezetéképítő szakcsoportja épít a Dózsa György út felől, míg a pécsi Favorit Építőipari- és ügyviteli Gmk a 6-os úti Shell-kúttól épít. Az elmúlt egy hónap alatt kiderült, hogy nem haladhatnak olyan ütemben, ahogy tervezték, mert méterről-méterre meglepetések érik őket. Mindkét oldalon a tervben nem feltüntetett kábelekbe, közművekbe ibottonak, vagya terv vezetékvonala, halad át vízelvezető csatornán. A város közműhálózatát jelző dokumentumok eltérnek a valóságos helyzettől. Még mindig nincs a városnak valóban hiteles közműtérképe (!), talán éppen ezért a tervezéskor érdemes a dokumentumok alapján a helyszínen felméréseket végezni. Mindebből 'következik, hogy az ez évre tervezett munka nem valósul meg az újratervezések, újraengedélyezések miatt. A városrész földgázellátását megalapozó körvezeték csak a jövő év közepén kapcsolódhat össze. A szankiak az ezerháromszáz méter hosz- szú vezetékből hatszáz métert, míg a Favorit gmk a nyolcszáz méteres szakasz felét építi meg ebben az évben. A gerincvezeték hat és fél- hétmillió forintba kerül. Idén négymillió értékű munkát szeretnének elvégeztetni belőle. Ennek az összegnek a fele p városi tanács pénze, míg a másik fele a Mecseki Szénbányák támogatása. A városi tanács ugyanis megállapodást kötött a bányavállalattal: aí Ipari Minisztérium hozzájárulásával az MSZB húszmillió forintot ad át a liászprogram pénzügyi keretéből a városrész energiaellátásának finanszírozására. A pénzt három részletben utalják: idén kétmilliói február 15-ig újabb kétmillió és 1988. február 15- ig tizenötmillió forintot adnak ót. Nem a városrész lakóit terheli a gerincvezeték építésének költsége, és kedvezően határozták meg az egy lakásra, illetve családi házra jutó hozzájárulás mértékét. A családi ház tulajdonosok 18- 20 000, a szövetkezeti és bérlakásban élők 10 000 forintot fizetnek, kedvező hitelfeltételekkel. Az első ütemben a gerincvezetékhez csatlakozó utcákban szerveznék társulást — a Komjóth Aladár, a Balassa, a Testvériség, a Szondy, a Búzavirág, a Hegedűs és a Tolbu- hin út egy szakaszán. A városrész többi üteméről! annyit, ■hogy elsősorban azon a területen folytatják a vezetéképítést, ahol adottak a műszaki feltété lék, és a lakók többsége -■ igényli a szolgáltatást. Megkönnyíti a szervező munkát, hogy kész kiviteli tervekkel rendelkezik a városi tanács. G. M. * /
