Dunántúli Napló, 1986. október (43. évfolyam, 270-300. szám)

1986-10-06 / 275. szám

1986. október 6., hétfő Dunántúli napló 7 rugó IUB I. Mészáros a helyzet magaslatán, a túlerővel azonban nem sikerült megbirkóznia Fotó: Szabó Géza A bajnokságban a vigasz A PMSC védelme már ismét a régi formában Békés­csabai Előre Spartacus- PMSC 0-0 Békéscsaba, 10 000 néző. V.: Puhl. Békéscsaba: Leboniczky - Ottlakán, Megyesi, Vigh, Fa- bulya — Adorján, Pásztor, Ta­kács, Csanálosi (Varga, a 72. percben) — Kurucz, Szekeres. Edző: Csank János. PMSC: Bodnár — Kónya, Torna, Róth, Palaczky - Megyeri (Lutz, a szünetben), Túri, Bérczy, Do­hány - Lovász, Mészáros (Csóboth, az 59. percben). Edző: Garami József. A mérkőzés első húsz per­cében bebizonyosodott, hogy a hazaiak mestere, Csank Já­nos jó taktikát dolgozott ki csapata számára. A békéscsa­baiak már a felezővonalnál rárontottak a támadni igyek­vő pécsiekre, így már a kö­zéppályán elfojtották a pi­ros-feketék kísérleteit. A ven­dégek védelmének teljesítmé­nye külön említést érdemel, hiszen egy fárasztó kupamér­kőzés után dicséretesen küz­döttek. A szünet után megváltozott a játék képe. Igaz, továbbra is a hazaiak rohamoztak, a pécsi védők viszont fáradni látszottak, így az addig szi­lárd csapatrész többször hibá­zott. Ekkor Bodnár kapus lé­pett elő a pécsi védelem egyes számú emberévé, az ő bravúrjainak köszönhették a pécsiek, hogy elkerülték a többgólos vereséget. A további szombati mérkő­zések: Debrecen-Eger 3-1 (1-0), Haladás-Siófoki Bá­nyász 0-0, Videoton-Üjpest 0-1 (0-1), Ferencváros-Duna­újváros 2-1 (2-0). így láttám A Békéscsaba—'PMSC mérkő­zésen nyújtott teljesítményeik alapján a pécsi játékosokat Jávor Péter békéscsabai tudó­sító osztályozta. PMSC: Bodnár 7 — Kónya 6, Torna 6, Róth 5, Palaczki 5 — Megyei 5, Túri 6, Bérczy 4, Dobány 6 — Lovász 5, Mészáros 5. A cserék közül Lutz 5. Utánpótlás­bajnokság Békéscsabai Előre Spartacus —PMSC 3-0 (0-0) Békéscsaba, 500 néző. V.: Varga S. PMSC: Kollár (Bo- gyai) — Szőcs, Molnár, Braun, Paletta - Kása, Bendes, Már­ton, Vető — Schneider (Ecker), Szirtes. Edző: Koller Viktor. A kiegyenlített első félidő után szabadrúgásból szereztek ve­zetést a hazaiak és a fellazult pécsi védők között már nem volt nehéz növelni előnyüket. Jók: Braun, Márton. * Videón a PMSC A pécsi szurkolók ma dél­után 5 órai kezdettel megte­kinthetik a Feyenoord—PMSC UEFA Kupa-találkozóról és a Békéscsaba-PMSC NB l-es mérkőzésről készült videofelvé­telt Pécsett, az Építők munkás- szállójának klubtermében. Sok vitára okot adó jelenet tarkította a szombaton Békés­csabán lejátszott Előre Sparta- cus-PMSC találkozót. Egyben azonban mindenki megegye­zett, mégpedig abban, hogy va­lamennyien a kihagyott gól­helyzetek mérkőzésének tartot­ták az összecsapást. A lapun­kat tudósító békéscsabai Fá­bián István elmondta, hogy ala­posan próbára tették e szom­baton a két kapuvédő képessé­geit. S, hogy a két portás ve­télkedőjéből végül is a pécsi Bodnár került ki győztesen, azt annak köszönheti, hogy a ha­zaiak hármasfogata képtelen volt beletörődni abba, hogy ami sikerült Rotterdamban a Fevenoordnak — két góllal ter­helték meg a pécsiek hálóját —, az bizony sehogysem akart megszületni a Viharsarok fővá­rosában. Márpedig a csabai le­génység az előző fordulókban, már-már elfogadottá vált négy­gólos zakókat varrt a hozzájuk látogatott csapatok számára. Ezúttal azonban képtelen volt bevenni Bodnár kenuját a há­tulról irányító játékmester és nehézbombázó Pásztor által di- riaált Adorján-Kurucz—Szekeres trió. t Naayon készültünk a rot­terdami kupamérkőzésre, ép­pen ezért mély nyomokat ha­gyott a fiúkban az, hogy nem sikerült megvalósítani tervün­ket. Egyszerűen képtelenek vol­tak vabadulni a gondolattól, hogy milyen közel érezhették maaukat a továbbjutástól. Sem csütörtökön, sem pénteken nem tudták felejteni a mérkőzést. Képtelenek voltak szabadulni a gondolattól, hogy szinte csak hajszálon múlott az igazi si­ker. Hiába tettünk meg min­dent a kedélvek lecsillapításá­ra, a bajnoki mérkőzések fel­adataira csak szombaton dél­előtt sikerült őket ráhangolni — idézte fel a reDÜlőút utáni órák hangulatát Garami József, a pécsiek mesteredzője. A nemzetközi sportélet ki­emelkedő eseményének ígér­kezik a Nemzetközi Olimpiai Bizottság soron következő — Október 12—18-i — ülése, amelynek Lausanne ad ott­hont. Ezúttal választják meg az 1992-es nyári és téli olim­piai játékok színhelyét, min­den eddiginél több — szám szerint 13 — pályázó közül. Az „ötkarikás eseménynek" különleges figyelmet szentel a nemzetközi sportsajtó, ezt bi­zonyítja, hogy a NOB 800 tu­dósító ak’kreditációját fogadta el, 30 televíziós és 35^rádiós állomás közvetít egyenesben az ülés színhelyéről, a Beaulieu Palotából, ahol kizá­rólag a sajtó céljait szolgáló — Végül is a piros-feketék ráálltak a bajnoki hullámhosz- szukra, különben nem nyilat­kozta volna azt a csabaiak mestere, hogy: ,,Ellenfeleink közül eddig a PMSC volt a legnehezebb, bár több helyze­tünk is volt, a pécsiek ellenak­ciói is mindig gólszagúak vol­tak." — Ez igaz. Lényegében az el­ső húsz percben éreztem némi zavart a csapat gépezetében. Aztán megnyugodtak a kedé­lyek, és ahogy múlt az idő, úgy lett egyre nyilvánvalóbb, hogy­ha sikerül gólt rúgnunk, akkor éppúgy két ponttal térhetünk haza, mint Tatabányáról. Saj­nos, Mészáros félig sérülten volt kénytelen játszani, ezért is kellett lecserélni, Lovász pedig hiába oldotta meg jól a hely­zetét, Leboniczky is igazolta, hogy ezen a napon felnőtt pé­csi társához. És itt meg kell állni egy gondolatra. Bodnár — nem mintha eddig nem védett volna kitűnően —, ezen a talál­kozón valóban nagyszerű dol­gokat produkált. Csakúgy, mint o középpályán Dobány és Túri.- A végére hagytuk a védel­met, márpedig a hátvédsor ez­úttal is hű maradt önmagához. Mégpedig úgy . . .- Mégpedig úgy, hogy a Rotterdamban megsérült Brez- niczky helyére, élete első NB l-es találkozóján, a 18 éves Palaczki került, aki mindvéqig megfelelő partnere volt a Kó­nya, Torna, Róth sornak, öröm számunkra, hogy ismét egv fia­tal esett át jó emlékekkel a tűzkeresztségen, hiszen Brez- niczkvre, akit hétfőn műtenek Achilles ínszalagszakadással, hat héten át gipszcsizma vár, játékára pedig csak tavasszal számíthatunk. A csabai pont­szerzés mintegy vigaszul szolqál számunkra az elszalasztott ku­pafolytatás miatt. 200 fős munkaszobát alakítot­tak ki, 50 telefon- és 20 te- lexvona-lat telepítettek. A NOB szóvivője szerint a most következő ülés a sajtó érdeklődésének szempontjából a harmadik helyet foglalja el az 1984-es nyári olimpia, va­lamint az idei mexikói labda­rúgó vb után. * Az 1988-as téli olimpiai já­tékok szervező bizottságának képviselője bejelentette: az elmúlt héten valósággal él- özönlötték a jegyigénylések a házigazdákat, csak most jöt­tek rá Calgaryban, hogy he­lyes lett volna limitálni az egy főre eső igényléseket. Vasárnap játszották Tatabónya-Rába ETO 2-0 (1-0). Tatabánya, 5000 néző, v.: Szilágyi S. Góllövők: P. Nagy (11-esből), Plotár. Jó iramú, változatos mérkő­zést hozott a tatabányai talál­kozó. A hazaiak a kapu előtt határözottabbak voltak, s ez végül is győzelmet jelentett. Jók: Moldván, Plotár, Csapó, illetve Ulbert, Hlagyvik, Turbék. MTK-VM-Vasas 4-1 (2-1) Fáy u., 15 000 néző, v.: Né­meth L. Góllövők: Varga, Jo- ván, Boda, Bognár, illetve Szij- jártó. Az MTK-VM ázsiója hosszú veretlenségi sorozatának kö­szönhetően egyre növekszik, így nem jelentett meglepetést, hogy majdnem teljesen meg­teltek a Fáy utcai stadion lelá­tói. Némiképp váratlanul a vendégeknél máskor csatárt vagy középpályást játszó Ké­kesi ezúttal jobbhátvédként szerepelt, míg a Vasasban több mint két év szünet után szerepelt ismét NB l-es mérkő­zésen a kapus Kovács Attila. Az MTK-VM nagyszerű mér­kőzésen különösen második fél­idei remek teljesítményével tel­jesen megérdemelten szerzett két pontot. Jók: Bognár, Szeibert, Var­ga, Turner, Turtóczky, illetve Szijjártó, Elekes. Bp. Honvéd—ZTE 3-2 (1-1). Zalaegerszeg, 12 000 néző, v.: Nagy B. Góllövők: Dajka, Détári, Kovács, illetve Csep- regi (2, mindkettőt 11-esből). Kiállítva: Fitos (80. p.). Fordulatokban gazdag, de csak közepes iramú és színvo­nalú mérkőzést vívtak a csapa­tok. A ZTE nem tudta kihasz­nálni a gyors vezető gól adta lélektani előnyt. A Honvéd rendezte sorait, s nemcsak egyenlített, hanem vezetett is. Az elszánt eaerszegieknek si­került ugyan ledolgozniok hát­rányukat, amikor azonban már mindenki biztosnak vélte . a pontszerzést, egy gyors ellen­akcióból a bajnok megszerezte a avőztes gólt. Jók: Garaba, Gyimesi, Dé­tári, Kovács, illetve Csepregi, Nagy T., Páli. A BAJNOKSÁG ALLASA: 1. Ú. Dózsa 9 5 3 1 12- 3 13 2. Ferencváros 9 4 5 — 11- 5 13 3. MTK-VM 9 5 2 2 17- 7 12 4. Haladás 9 5 2 2 14- 9 12 5. Pécs 9 4 4 1 5- 1 12 6. Bp. Honvéd 9 4 3 2 14-11 11 7. Videoton 9 4 1 4 11- 8 9 8. Békéscsaba 9 3 3 3 14-12 9 9. Vasas 9 4 1 3 12-13 9 10. Debrecen 9 3 2 4 12-15 8 11. Tatabánya 9 3 1 5 11-11 7 12. Rába ETO 9 2 3 4 10-12 7 13. Eger 9 2 3 4 7-17 7 14. Stiófok 9 1 4 4 8-14 6 15. Zalaegerszeg 9 2 1 6 9-15 5 16. Dunaújváros 9 1 2 6 4-18 4 A góllövőlista élcsoportja: 8 gó­los: Détári (Bp. Honvéd), 7 gólos: Szeibert (MTK-VM), « gólos: Ku- iucz (Békéscsaba), Vincze I. (Tata­bánya), Ozprják (Ferencváros), 5 gólos: Rostás (Ú. Dózsa), Bodal (MTK-VM), 4 gólos: Topor (Hala­dás), Elekes (Haladás), Mörtel (Deb­recen), Bücs (Debreceni MVSC), Péter (Zalaegerszeg). Kapu László Nyolcszáz újságíró a lausanne-i NOB-ülésen Idegenlégiós kézilabdázók Kovacsics után Kőszegi is Olaszországba szerződött „Megtört a jég!" - állapí­tották meg az ősz elején a pé­csi kézilabdázók, amikor meg­tudták, hogy a labdarúgók után immár pécsi kézilabdá­zókat is szívesen látnak külföl­di csapatoknál. Nos, a kézi- labdás „jégtörő” - akárcsak a pécsi labdarúgóknál Katzirz - ugyancsak kapus, a PMSC és a régebbi magyar váloga­tott portása, Kovacsics Miklós. Az a kapuőr, aki egyedül mondhatja el, hogy mindmáig ő az egyedüli kézilabdás olim­pikon, amelyik címet az 1980. évi moszkvai olimpián vívott ki magának. Egyhónapos olasz- országi alapozás után a pécsi sportcsarnok lelátóján beszél­gettünk. — Kimondhatatlanul örülök ennek a szerződésnek. Annál is inkább, mert már-már a visz- szavonulás gondolatával ba­rátkoztam. Az elmúlt idény után Pécsett már nem tartot­tak rám igényt, így érthetően megörültem a SZEOL-DÉLÉP meghívásának, ahol végül is csak egy' fél szezont játszhat­tam, mert a szakosztály meg­szűnt. Még Szegeden látták védeni az olaszok, akik bevo­nult kapusuk pótlására keres­tek meg, mivel minden áron az I. osztályba kívánnak jutni. — Végül is miként találtak rád szegedi száműzetésedben? Hiszen a SZEOL-DÉLÉP az első fordulótól kibérelte magának az NB I. utolsó helyét. — Vass Sándor, az Elektro­mosban játszott válogatott tár­sam, aki jelenleg a grázi és az osztrák válogatott edzője ajánlóit a figyelmükbe. Úgy látszik jól védtem, mert azon­nal megállapodtunk. — Annyira jók voltak az ajánlatok? — Nem fecsérelhettem sok időt a döntésre. Becsületes ojánlatot tettek, megpróbálok helytállni. Lakás- és kocsihasz­nálatot biztosítottak. A csapat­társak barátot látnak bennem, aki segít nekik feljutni az I. osztályba. — Tehát egy másodosztályú csapatnál véd a címeres mez­ben is védett kapus... — Több válogatott társam is játszott, jászik hasonló erőt képviselő bajnokságokban. Munkát vállaltunk, a teljesít­ményünkért fizetnek bennün­ket. — A Dél-Tirolban lévő Bol- zánóba mások üdülni mennek. — Ezért még vonzóbb a vá­ros. Ha beszámítom, hogy az ottani II. osztály — a labdarú­gókhoz, hasonlóan — kitérjed az egész országra, akkor bi­zony elképzelhető, hogy bejár­hatom Olaszországot Velencé­től Szicíliáig — itt két csapat is van —, Torinótól Rómáig. Ezen utóbbiból érkeztem most, mi­vel minden Olaszországba szerződött külföldinek teljesít­ményteszten kell megfelelnie. A bajnokság pedig most kez­dődik, október elején. — Milyen a csapat? — A mi mércénkkel mérve elképzelhetetlenül lelkesek. Munka után, heti öt edzéssel készülünk. Még ilyen lelkes, győzni akaró gárdával nem ta­lálkoztam. — Volt játékostársad, Kőszegi éppen most utazott el ugyan­csak Olaszországba. — Igen, tudok róla. Neki is a PMSC szakosztályvezetése tet­te lehetővé, hozzám hasonlóan a fizetetlen szabadságot. Pista is a mi osztályunkban szereplő csapathoz, a Ternánóhoz iga­zolt. így legalább nem leszek egyedül a sok jugoszláv és lengyel vendégjátékos között. K. L. ■ Teke NSB I. Győzelem a világbajnokok ellen Pécsi Gázmű—Sabaria SE 5-3 Képünkön a pécsi Matusik indítja a golyót a bábuk felé Fotó: Preiner Tamás Nem mindennapi fegyver­tényt hajtott végre az NB I- be visszakerült Pécsi Gázmű együttese. A pécsiek nagy­szerűen ráhangolt gárdájának sikerült legyőzni a Német és 'Nagy személyében világbaj­nokságot nyert magyar válo­gatott tagjaival felálló, a ta­valyi bajnokságban bronzér­met szerzett szombathelyi együttest. Külön fokozta az izgalmakat, hogy a két együt­tes fej-fej mellett haladt egé­szen az utolsó két dobásig, amely végül is a hazaiak javá­ra döntötte el a végered­ményt. A találkozót tehát a pécsiek nyerték 5-3-ra, 5095- 5085-ös faaránnyal. A pécsiek közül Berta 881, La’bancz 874, Schiffer 867, Fábián 839, Körmöczi 826, Matusik 809 fát ütött. A Sa- báriában Németh 904-es, Nagy 895-ös eredményt ért el.

Next

/
Oldalképek
Tartalom