Dunántúli Napló, 1986. október (43. évfolyam, 270-300. szám)
1986-10-29 / 298. szám
1986. október 29., szerda Dunántúlt napló 3 Hálózat Kezd elrondulni az ősz, erő- ;ödik a krizantémszag, szép 'olt, napfényes volt, ideje, íogy elvizesedjen, elronduljon, :z a rendje és semmi szeszély, kzért kíváncsi lennék, hány zontot kapna a Szeszélyes év- ;zakok a szombati Lumet-film évétársaságának tetszésmuta- óin, s hány pontot az egyre irdekesebb tv-híradó. Ólálko- lom a Lumet-film körül, bár el- latároztam, hogy nem írok mo- ifilmről, most mégis fölmentve rrzem magam, a Hálózat a te- evízióról szólt, a televízióban 'etíttetett, én meg egyre keve- ebb kedvvel a televízióról írok, i választás kézenfekvő. Lumet ilmje arról a televízióról szólt, ímelyről vajmi keveset tudunk, még tógabban, arról a hír- özlésről, amely rámenős, szél- észgyors, szenzációs és kellő- éppen embertelert. Ez a tele- ízió olyan műsorgyár, amely tár létrehozóit is bedarálja, akintet nélkül előzetes és el- övetkezhető érdemeikre. Minen lehetséges, csak emel- edjék a nézettségi és tetszési idex. Lumet filmje, mint mű- Ikotás, szükségképpen el- és átrajzol, a mechanizmus rajza iszont pontos, keserűsége, föl - áborodása hiteles. A hálózatán majdnem minden a né- őért van, hisz amint a cég, társaság valós, életbevágó rdekei ellen szól a műsor, az dós, az egész mechanizmus élja és term^éke a'kkor rögtön iderül, hogy meddig tart tole- ancia és nyilvánossáa. Az perre, hogy jóval tovább, mint ólunk, az aligha vitatható, zon rágódni sem érdemes. A Imbeli hálózatban egy szálunkra szokatlan s ez idő rerint elérhetetlen nyilvánosig korlátái mutatkoznak meg usztán azzal, hogy ez a nyil- inosság ad absurdum vitetik, sakhát morális esetben nem korlátok látszanak, hanem a ehetőségek s ama jófajta nyil- inossóqból e tájon is elkelne ival több, annyival több min- enképpen, hogy önkéntelent, is ne arra, vagy ne első- írban arra figyeljek, hogy If mi mindent lehet, - hanem •ra, mi az, amit még ott sem. incs értelme hasonlítgatni, 'ért mégis kiváncsi lennék, aban a versenyben néhány ihoni műsor hány pontot szedne. Értem én Lumet mon- andóját az általános veszélyl, a tömegkommunikációéról, hogy ez ránk is vonatkozik, akhát, aki úgy csiholja a tűit, annak meglehetősen távoveszély, hogy a gózöngyújtó ivórog és büdös. Persze, a Inőtt mérlegel, megvon, be- t, helyretesz, a felnőtt hig- idt és kialakult. Öt már nem ivarja mindama romlottság, ni az azokról szóló társada- mkritikóban kiderül, míg a enge, alig serdült ifjúság a □ lázat után nem tudott volna udni s még az is lehet, hogy zonyos durva szavak hallatán aga is nemszépen kezdene rszélni buszon és villamoson, núgy a mi hálózatunknak ez új formulája szimpatikusabb : előzőnél, amikor két éves zennégy, tizenhat, tizennyolc) intásban közölte előre a vár- itó produkció meztelenségi, igársági, illetve - nagy rit- n — vérességi fokát. Most a jtelmes és diszkrét „csak fel- tteknek" rábízza mindezt a inge korú állampolgárra, intse el ő, hogy ,,való-e" ne- a Hálózat, avagy sem. De zábbmegyek, mivel a leinőtt- g egyénenként, rétegenként ltozik, ki-ki döntse el, mi va- neki, mi nem. És ül az a né- a műsorújság fölött és topig, most felnőtt vagyok, vagy m vagyok felnőtt, olyan sok- jr gyereknek nézett ez a hálát, etetett és gügyögött nem, hogy nem tudom, felnőt- Jöm-e. Parti Nagy Lajos Kiállítás Csorba Győző tiszteletére Megtekinthető november 7-ig Ismerjük-e és vajon tmennyi- re ismerjük Csorba Győzőt? A köztünk élő Baumgarten-, József Attila- és immár Kossuth- díjas költőt, műfordítót. Ez a kérdés bujkál abban, aki végignézi a Csorba Győző közelgő hetvenedik születésnapja alkalmából készült kiállítást a pécsi Apáczai Csere János Nevelési Központ könyvtárában. Rendezői: Baranya Megye Tanácsának művelődési osztálya és a ßaronya Megyei Pedagógiai Intézet. A Pedagógiai Intézet munkatársa, Tüskés Tiborné gyűjtötte össze és tárta elénk a költőnek kijáró tisztelettel és szeretetteljes törődéssel e Ihét évtized dokumentumait, mint tette hasonló odaadással a hajdani Németh László — vagy nemrég a negyven év magyar irodalmát bemutató kiállítás alkalmával is. A ‘közönség elé tárt gazdag és sokrétű dokúmentumanyag, egy nagyerejű költészet születésének megannyi kísérője azt mutatja fel meggyőző erővel, milyen módon épül bele, pontosabban milyen módon él együtt kezdettől fogva ez az életmű a magyar irodalommal. A verses- és a fordításkötetek, a cikkek, a Csorba Győzőről szóló tanulmányok, kritikák, a vele készült intetjük, verseinek külföldi publikációi mellett ott találjuk a különböző találkozókról készült fotókat: a Pécsről indult és Pécíhez végig bű maradó költőt Weöres Sándor, tllyés Gyula, Nemes Nagy Ágnes, Kassák Lajos vagy Veres Péter társaságában. Az egyiken Kormos ’ István köszönti a 60. születésnapja alkalmából. Ott vannak a neki ajánlott kötetek Lázár Ervintől, Ke- resztury Dezsőtől, Illyéstől, és neki ajánlják új köteteiket a mai pécsiek: Berták, Csordás, Hallama, Parti Nagy. A hozzá írott versek kéziratait is böngészhetjük a kiállítás tablóin. Aztán olyan különös kordokumentumokat, mint Ta- káts Gyula tábori levelezőlapon írott sorai vagy Csorba Győző hivatali és könyvtárosi éveinek a hétköznaipokba bepillantást engedő iratai, a családi fényképek. Berták László úgy nyitotta meg e kiállítást, hogy az Csorba Győző otthonába enged bebocsátást számunkra. Éljünk a szíves ‘meghívással, hiszen a kiállítás csak november 7-ig látogatható. G. O. Nemzeti kincsünk: a tehetség Jegyzetek egy tanácskozásról T íz dunántúli megye oktatási szakemberei találkoztak a közelmúltban Veszprémben. Olyan iskolák, intézmények munkatársai, akik már tettek valamit a tehetséges gyerekek felkarolásáért, és most beszámolhattak tapasztalataikról. Veszprémben a Pedagógiai Intézet szervezte az első dunántúli tehetségvédelmi tanácskozást: a szakmai elnök tisztét dr. Orosz Sándor, az Országos Oktatáskutatási Központ főigazgató-helyettese vállalta. A tanácskozás második napján a hazai tehetség- gondozás első számú szakmai tekintélye, dr. Harsányt István ‘pszichológus elnökölt, aki ötven évvel ezelőtt kezdett népi tehetségmentő akcióba Sárospatakon, s akiinek szakmai tapasztalatait ma sem lehet nélkülözni. Veszprémben már senki sem vitatkozott az elnevezésen, a célok megfogalmazásán. Mindenki tehetséggondozásról beszélt, senki sem bélyegezte elitprogramnak a tehetségesekkel való kiemelt foglalkozást. Ha a gondolkodásban nem is egészen, a szóhasználatban lezajlott a változás az elmúlt néhány évben, és pedagóguskörökben ma már nemcsak megengedett dolog, hanem egyenesen sikk tehetséggondozási programot emlegetni. Annál :is inkább, mivel ezt a feladatot az új oktatási törvény is napirendre tűzte — tehát foglalkozni kell vele. Veszprémben is megtalálható volt minden árnyalat: hallottunk tudatosan kidolgozott és több éve gyakorolt programról, és ihaliottunk divat diktálta üres szólamokat. „‘Egyformán foglalkozunk mindenkivel, tehetsége mértéke szerint". — „Előnyprogramot adunk a legkiválóbbaknak" — fogalmazódott meg a két véglet. Mindkét elképzelés rokon- szenvet kelthet maga iránt — a rokonsZenv azonban kevés. Különösen, ha azt látjuk, . hogy valódi tehetséggondozásról az oktatási törvény ellenére sem beszélhetünk mindenütt. Az elhangzott huszonnégy előadás igen sokféle gyakorla- totmutatott fel: Veszprém Megye ‘Pedagógiai Intézete az iskolákban és az iskolán kívüli keretekben folyó tehetséggondozás szempontjait összegezte, szemügyre véve a tanórai lehetőségeket a szakkörökön óta rendkívüli tárgyak oktatásáig, pályázatokig, vetélkedőkig. Dr. Ián László, a balatonfüredi Lóczy Lajos Gimnázium angoltanára a semmiből induló, ám egyre sikeresebbé váló nyelv- oktatásról adott tájékoztatást, és közös dél-dunántúli nyelvtábor szervezését javasolta. Tatáról dr. Kálmán Attila arról számolt be, mint vált tehetség- gondozó bázissá a gimnázium egy olyan városban, ahol sem egyetem, sem kutatóintézet nem működik. Mások is beszéltek a nyelvi tehetségek gondozásáról, így Vájná János a Tolna Megyei Pedagógiai Intézetből: húsz éve szervezik meg évente Fadd-Domborfban az intenzív nyelvi tábort orosz egyetemi hallgatók közreműködésével. E téren meglehetős tapasztalatok gyűltek össze a pedagógia gyakorlatának századai folyamán, úgyszintén a zenei, a ma-' tematikai, a képzőművészeti, valamint a sporttehetségek felfedezésére és gondozására. Am mihez kezdjünk azzal a fiatallal, aki más speciális területen árul el kiemelkedő képességeket? ‘E kérdésre számomra ‘Baranya résztvevői adták meg a választ, pontosabban a baranyai tehetséggondozó program, melynek alakulásáról az elmúlt három évben többször volt alkalmunk ‘beszámolni. ‘Ennek tervezője és irányítója dr. Bárdi László megyei főtanácsos, Baranya ‘Megye Tanácsa művelődési osztályának középiskolaJ csoportvezetője. A mintegy 5100—5500 gyermeket jelentő nyolcadikos populációból választják ki többféle módszer segítségével a kiemelkedő képességű gyerekeket. Tehetséggondozó körök indulnak számukra a középiskolai évek folyamán a megye legkiválóbb tanárai vezetésével. Nem ének—zenéből, a képzőművészet területéről, hiszen erre speciális iskolák működnek Baranyában, hanem történelemből, irodalomból, matematikából, fizikából, kémiából, biológiából. Bentlakásos nyári tábor és speciális nyelvtanfolyam egészítheti ki mindezt a négy középiskolai év alatt. — Nem lehet a véletlen műve, hogy a kiemelkedően tehetséges gyerek rátalál-e az őt tudással és szeretettel vezető tanárra — fogalmazott dr. ‘Bárdi László. Baranya e ‘feladatoknak elébe ment a most negyedik évébe lépő programmal, ehhez pénzt kapott a megyei tanácstól. Mindennek pedagógiai koordinációs feladatait dr. Csonka Takács László- né megyei középiskolai nevelési felügyelő végzi, aki a mozgalom eddigi baranyai mutatóiról tartott előadást Veszprémben. Matavovszky Iván, a pécsi Nagy Lajos Gimnázium történelemtanóra, valamint Kiss Jenő, a Zipernovszky ‘Károly Szakközépiskola tanára, a történelem, illetve a ‘fizika tehetséggondozó ‘kör tapasztalatait tették közzé. Többet tudnak adni a hozzájuk járó néhány diáknak az iskolai fakultációnál vagy a szakköröknél, diákjaik szívesen, örömmel dolgoznak, és ott szerepelnek nemcsak a megyei, hanem az országos élmezőnyben is. E gy év múlva Baranya ad otthont a dunántúli tehetségvédelmi tanácskozásnak. Addigra kötetbe gyűjtve megjelennek a most elhangzott előadások, élindul egy füzetsorozat is a tehetség- védelem módszertanából: a veszprémi Országos Oktatás- kutatási Központ film-, videó- és hangrögzítés, valamint nyomda felajánlásával sietett a program segítségére. Gállos Orsolya A szocializmus megújulásának útja (17.) " Az új mechanizmus Az 1960-as évtized első felében a gazdaság tartósan és egyenletesen fejlődött, a lakosság minden osztályának és rétegének életkörülményei számbavehetően javultak. A második ötéves terv céljai valóra váltak, öt év alatt az ipari termelés 47 százalékkal, a mezőgazdaságé 10 százalékkal növekedett. A nemzeti jövedelem növekedésének mértéke 25 százalékos volt. 1965 körül azonban mindinkább megmutatkozott, hogy a fejlődés adott, úgynevezett extenzív forrásai kimerülőben vannak. A munkaerő létszámának növelése az addigi ütemben nem volt lehetséges, és nem is volt kívánatos, hiszen ettől nem lehetett gazdaságos termelést várni. Az intenzív fejlesztés követelményei nyomultak előtérbe, azaz, hogy mindenekelőtt gyártás- és gyártmányfejlesztés korszerűsítése révén lényegesen növeljék a jó minőségű, exportképes termékek gyártását, a munka termelékenységét. A népgazdaság intenzív fejlesztésének követelményei sürgetően előírták a gazdaság- irányítás felülvizsgálatát és tökéletesítését. A gazdaságirányítási rendszer 1957 és 1958, tehát az országos pártértekezlet és a Vili. kongresszus- óta — amikor is lényeges újításokat vezettek be — sok új elemmel gazdagodott. De ezek az újítások végül is csak az adott gazdasági irányítási rendszeren belül változtattak, javítottak, de nem érintették a bizony nemegyszer sok évtizedes — megváltoztathatatlannak, szigorú törvényszerűségnek hitt — alapelveket. Ilyen háttérrel még inkább nagyra értékelhetjük, hogy az MSZMP sokoldalú kritikai elemzésekre támaszkodva — tudományos megközelítéssel és a szakemberek igen széles körének bevonásával végzett vizsgálatok alapján — kidolgozta a gazdaságirányítási rendszer átfogó reformját. Ez a Központi Bizottságnak 1966 májusi ülésén kapta meg formáját, majd a konkrét intézkedési tervek kidolgozása után 1968. január 1-vel került bevezetésre a népgazdaságban. A reform célja az volt, hogy az anyagi és emberi erőforrásokat jobban hasznosítani lehessen, a gazdálkodó kollektívák kezdeményezőkészsége erőteljesen növekedjen, meggyorsuljon a fejlődés üteme, és erőteljesebben javuljanak a lakosság életkörülményei. A régi mechanizmus, a marxista közgazdaságtudomány régebbi felfogása szerint, tervutasításos módszerrel irányította a vállalatokat, előírta a termelés mennyiségét, sőt a kibocsátott termékek fajtáit, és még számos más mutatót is. Ezzel szemben új, és csak fokozatosan teret nyert felismerés volt az, hogy a népgazdaságot nem lehet egyetlen vállalatként irányítani, a tervgazdálkodás nem egyenlő a tervutasítással, hogy a szocialista gazdaságban, amely tudvalévőén árut termelő, nemcsak megtűrt, hanem döntő szerepet kell biztosítani az áru- és pénzviszonyoknak. A központi tervezés nem függetlenítheti magát az értéktörvénytől, hanem munkáját csak annak tudatos felismerésére és alkalmazására alapozhatja. A gazdasági irányításban már nem a közvetlen irányítási és elosztási módszerek, utasítások dominálnak, hanem a közvetett szabályozók, a gazdasági eszközök, a hitelpolitika stb. És fontos szerephez jut a piaci mechanizmus is: a piacon méretnek meg a vállalatok termékei, vagyis a piaci mechanizmustól lehet elvárni, hogy az egyes termékek termelése, kínálata rugalmasabban alkalmazkodjék a kereslethez, a vállalatok pedig — mert ebben kell őket érdekeltté tenni — minderre igyekezzenek a legcélszerűbben felhasználni gazdasági erőforrásaikat. Már az új mechanizmus bevezetésekor és azóta — ha magasabb fokon is — a piac helye és szerepe a szocialista gazdaságban a legvitatottabb téma. Ez annál is inkább így alakult, mivel a fogyasztó valóban a piacon érzékeli leginkább az áremelkedéseknek számára kedvezőtlen hatását. S ilyenkor nemcsak régimódi közgazdászok, hanem egyszerű fogyasztók is előszeretettel emlegetik érvként, hogy a tervutasításos mechanizmusban az árak szabályozottak és főleg stabilak voltak. Ez persze nem igaz, a termelési költségek növekedésével, a legalapvetőbb fogyasztási cikkeket kivéve, a termékek óra ha olykor burkoltan is, régebben is nőtt. De különben is a piaci mechanizmus és a központi tervezés nem ellentétes dolog: a kettő egységesen, egymásra hatva működik, együttesen szabályozzák a népgazdasági fő folyamatokat. Húsz év telt el az MSZMP Központi Bizottságának az új mechanizmus alapvető elveit elfogadó határozata, 18 annak gyakorlati bevezetése óta. Megvalósulása nyomán a gazdasági élet, a vállalatok tevékenysége, a termelők és a fogyasztók gondolkodása teljesen megváltozott. Sok mindenről kiderült ugyan, hogy nem az elképzeléseknek megfelelően alakult, hibák és tévedések is övezik azt az utat, amit azóta a magyar népgazdaság megtett. A nemzetközi környezet sem mindig a reményeink szerint folvásolta be eredményeinket. De eqészében a gazdasági irányítási rendszer reformiának legfőbb elvei, törekvései, az egész változtatás módszertana, szelleme bevált. Nem szabad viszont eqv pillanatra sem szem elől téveszteni, hogy a gazdasági mechanizmus megreformálását nolitikai okok is indokolták. Nevezetesen a szocialista demokratizmus erősítés», mindenekelőtt Dersze az emberi tevékenység fő területén, a termelésben. Hiszen mivel a döntési hatásköröket lejjebb vitték, közvetlenül vany legalábbis közvetlenebbül érvényesülhet a demokratikus ellenőrzés. A közvetlen demokrácia formái, az önigazgató megoldások, amelyek fejlődését napjainkban valósítjuk meg, végsőfokon csakúqy a gazdasági mechanizmusból fakadtak, mint akár az országgyűlésnek és tanácsi testületeknek például a kettős jelölés révén is erősödő közéleti szerepe. És e vonatkozásban is még mennyi lehetőség és tartalék rejlik az 1966- ban meghirdetett reformban! Kádár János még az új mechanizmus beindulása előtt, 1967 májusában így jellemezte a reformot: „A gazdaságirányítási rendszer reformjának alapjai jól kidolgozottak, a reform előre fog lendíteni bennünket, s ha jól felkészülünk teljes terjedelemben való bevezetésére, az néhány év múlva mindenféle tekintetben éreztetni fogja jó hatását. A gazdaságvezetési reformnak az a célja, hogy erősítsük vele mindazt, ami a mi társadalmunkban a szocializmust jelenti. Tehát: erősítsük politikai rendszerünket, rendszerünk demokratikus vonásait, erősítsük a szocializmus termelőerőit, a termelési eszközök szocialista tulajdonát, a szocialista termelési viszonyokat. Legyen még erősebb igazság az, hogy a szocialista társadalom építésének együtt kell járnia a dpl- gozók életszínvonalának rendszeres emelkedésével." (Következik: Néhány tanulság)
