Dunántúli Napló, 1986. október (43. évfolyam, 270-300. szám)
1986-10-23 / 292. szám
986. október 23., csütörtök Dunántúli J2SPJÓ 3 családjogi törvény megújulása Interjú dr. Markója Imre igazságügy-miniszterrel Az Országgyűlés őszi ülésszakán vitatják meg a családjogi törvény módosításának tervezetét. Az előkészítést alapos társadalmi vita segítette. Az előkészítésről és a tervezetről adott interjút dr. Markója Imre igaz- ságügy-miniszter Miklós Évának, a Központi Sajtószolgálat munkatársának. — Miért szükséges módosítani a családjogi törvényt? — Népesedési gondjaink, az egyre több veszélyeztetett gyermek, egy sor társadalmi beilleszkedési zavar arra késztetett bennünket, hogy keressük az összefüggést ezek, valamint a családi kötelékek megiazulása között. A válások száma évek óta 28—29 ezer, és csaknem 30 ezer kiskorút érint. Az elváltak újraházaso- dása azonban évek óta csökken; nő a gyermeküket egyedül nevelő szülőik, főleg az anyák száma, akik, ha szívesen vállalnának is gyermeket, többségükben már nem fognak szülnii. A 40 év alatti elvált nők száma ma százezren felül van. A családok mintegy 10 százalékában csak az egyik szülő él együtt kiskorú gyermekével. Az elváltak és gyermekeik helyzete anyagiakban és érzelmekben is általában hátrányosabb, mint a házasodé, Sökan elmagányosodnak, az élet perifériájára sodródnak. A veszélyeztetett gyermekek több mint harmada szétbomlott családból kerül ki; a fiatalkorú bűnelkövetők csaknem felét egy szülő nevelte, vagy szülők nélkül nevelkedett. A bűnelkövetők között hóromszor-négyszer több az elvált, minta házasságban élő; öngyilkosságot két és félszer több elvált 'követ el mint házas. A nyilvántartott alkoholisták között is háromszor annyi az elvált, mint a csalódban élő. Családpolitikánk ezért központi feladatnak tekinti a családi élet megszilárdítását, s az erre irányuló, komplex intézkedések között kerül sor a családi viszonyok belső rendjét szabályozó családjogi törvény módosítására is.- A kiegyensúlyozott házasság és családi élet az egyéni és a társadalmi érdekek szempontjából is lantos számunkra. A társadalmi gyakorlat méqis más. Mi ennek az oka? — Társadalomtudományi kutatások eredményei szerint lakosságunk nagy többségének eszménye a sbilárd és tartós házasságon alapuló, szép családi élet. A válást rossz dolognak tartják. A házasságok csaknem háromnegyede sikeres. A közvélemény azonban évek óta nem a jól sikerült házasságok tapasztalatairól kap tájékoztatást, hanem olyan nézetek kaptak nyilvánosságot, amelyek a házasság és a családi élet nehézségeit, fonákságait eltúlozva a családbomlást elkerülhetetlennek, természetes folyamatnak tüntetik fel. Ezzel családellenes hangulatot, kételyt, bizonytalanságot keltenek. A házasság tekintélye megtépázódott. Ebben szerepe volt az értékrend általános elbizonytalanodásán, a túlzó önérvényesítési törekvések elterjedésén kívül annak is, hogy a házasok az egyedülállókhoz képest Kátrányban vannak. Ez számos esetben válásra, sokszor látszatválásra és házasságkötés he. lyett rövidebb-hosszabb ideig tartó élettársi viszonyra ösztönöz. Kétségkívül a harmonikus családi élet megszervezése napjainkban sokkal nehezebb, mint korábban volt. A kétkeresős családokra háruló terhek nagyok. Szükséges, hogy a társadalom e terhek egy részét átvállalja, ill. köny- nyítse; családpolitikánk számos folyamatban lévő szociá I po liti'ka i, fogta l'kozta tá s- poíitikai, lakáspolitikai és egyéb intézkedéssel ezt is tette. Szükséges továbbá az, hogy a családi terhek a családtagok közt is arányosabban osztódjanak meg. Ezt nehezíti, hogy a családi szerepekről kialakult hagyományos felfogás makacsul tovább él, és sök esetben a házastársak közt feszültségeket, konfliktusokat, meghasonlottságot vált 'ki. — A társadalmi gyakorlat jelenlegi alakulásában van-e része a jognak, és mit várhatunk a családjogi törvény módosításától? , — A törvénymódosítástól túlzás lenne a problémák gyökeres megoldását várni. Mindamellett a jognak le nem becsülhető szervező és aeyelő szerepe van a családi viszonyok alakulásában. A bírói gyakorlat, különösen a családjogi törvény hatálybalépését követő évtizedekben sokat tett az új típusú, demokratikus hózasságmodell magatartási követelményeinek elterjedéséért. Később a megegyezéses válás bevezetése után, ez a nevelő szerep beszűkült. Ennek következtében is elterjedt az a téves nézet, hogy az állam érdektelen a házassági magatartásokkal szemben, nem is avatkozhat be a házastársi konfliktusba, hiszen a házasság „magán- szerződés", nem intézmény. A válás könnyű lehetősége, a bírói békítés formalizmusa is hozzájárult á házassággal kapcsolatos nézetek elbizonytalanodásához. Mindezek alapján nyilvánvaló, hogy a családjogi törvény módosításától elsősorban az várható, hogy egyértelművé tegye a házassági-családi viszonyokban szükségszerű értékrendet, fejezze ki társadalmunk érdekeltségét a házastársi-családi viszonyok megszilárdításában. — A törvénymódosítás tehát megszigorítja a válás feltételeit? — Nem a válás feltételeinek megszigorításáról van szó. Következetesen érvényt kell szereznünk azonban annak az elvnek, hogy csakis a véglegesen és helyrehozhatatlanul megromlott házasságok bonthatók fel. Emellett a bíróságnak a jelenleginél hatékonyabb segítséget kell nyújtania a válni szándékozóknak ahhoz, hogy — ahol ennek megvan a lehetősége — nézeteltéréseiket, sé re l m éi ke t békésen rendezzék. A megegyezéses válást ugyanis fenn kívánjuk tartani, de csak azok vehetik majd igénybe a bontóper e formáját, akik az úgynevezett származékos kérdések mindegyikében, így a vagyoni kérdésekben is meg tudnak egyezni. Akik pedig legalább -három éve külön lakásban élnek, csupán a gyermekkel kapcsolatos kérdések rendezéséről lesznek kötelesek a bíróságnak számot adni. — Mit tehet még az új törvény a családi élet megszilárdításáért?- Fontos a házastársi és a szülői felelősség erősítése. A házasságkötési korhatár nők esetében is 18 évre való felemelése, a házastársak jogainak és kötelességeinek új megfogalmazása a felelősebb házastársi magatartásokat és döntéseket kívánja ösztönözni. A módosítás a házasok megegyezésének akkor is jelentős szerepet tulajdonít, ha a házasság közöttük megszűnt; az elváltak megegyezése lesz irányadó elsősorban a gyermekük sorsát érintő döntésekben, a gyermek elhelyezésében, tartásában, a vele való kapcsolattartásban. Saját sorsukat és gyermekük sorsát rontják azok az elvált szülők, akik képtelenek személyes 'indulataikon felülemelkedve elősegíteni a másik szülővel való kapcsolattartást. Ezen csak a társadalmi gyakorlat megváltoztatásával, józan ésszel és emberi tisztességgel lehet segíteni, hiszen a jog eszközei e probléma megoldásához nem elégségesek, A szülői felelősség növelését célozza, hogy a gyermekétől külön élő szülő nemcsak a gyermek sorsdöntő kérdéseiben kap majd együttműködési jogot a gondozó szülővel, s hogy az eddiginél szélesebb körű kapcsolattartásra is igénye lehet. Ezeknek a jogainak a gyakorlása egyben kötelessége is lesz.- Kevesebb lesz-e az új törvény életbe lépésével a vagyonjogi vita a bíróságokon? — Házassági vagyonjogi szerződés kötését jogunk eddig kifejezetten tiltotta. A módosítás lehetővé teszi, hogy a házasfelek határozzák meg, hogy mi fogja közös vagyonukat képezni, s mi tartozik majd külön vagyonúkba. A házasok azt is kiköthetik, hogy válásuk esetén az egyikük tulajdonát, vagy önálló bérletét képező lakást a másik házasfél térítési és elhelyezési igény nélkül el fogja hagyni. Ügy vélem, ez a lehetőség az új- raházasodásokat is segítheti. — Az újraházasodást milyen további rendelkezésekkel kívánják ösztönözni? — Bármilyen nehéz is a gyermekét egyedül nevelő szülő helyzete, a lakásviszonyok, a tartásdíjfizetési kötelezettség, valamint a gyermekkel való kapcsolattartás nehézségei miatt a \ másik fél sokszor még hátrányosabb körülmények közé kerül. A gyer- mektartásdíj megállapításánál a gyermek tényleges szükségleteiből kell kiindulni. Figyelembe kell venni mindkét szülő jövedelmi-vagyoni viszonyait, tartási terheit, s az eset körülményeit mérlegelve a tartásdíj a kötelezett keresetének 15—25 százaléka lehet. A közös lakás használatáról szóló új szabályozásnak pedig az a lényege, hogy meg nem osztható lakásból távozásra kötelezett félnek ■ reális, elvesztett használati jogának megfelelő értékű térítést nyújtson a bennmaradó volt házastárs.-Változnak-e az apaság megállapításának szabályai? — Igen. A származás biztonságához fűződő jelentős egyéni és társadalmi érdekek azt kívánják; a bíróság minden vitatott esetben tüzetesen vizsgálja meg, hogy ki a gyer- mék apja. Ezért élettársi viszony, illetőleg huzamos szexuális kapcsolat esetén is meg kell győződni a bíróságnak a származás bizonyosságáról. Az apaság megállapításához továbbra sem lesz elégséges a vércsoportvizsgálat. Megszűnik viszont, hogy nemi érintkezés tényének bizonyítottsága esetén a férfit a bíróság tartásdíj fizetésére kötelezhette anélkül, hogy az apasága megállapítható lett volna. Ez visszaélésekre, a szóbajövő férfiak közötti válogatóska adott lehetőséget. A módosítás szerint tartásdíj fizetésére csak az kötelezhető, aki megállapíthatóan a gyermek apja.- Megváltozik-e a módosítás következtében az örökbefogadás eddigi rendje? — Az örökbefogadási eljárás egyszerűsítése érdekében módosulnak az örökbefogadásra vonatkozó szabályok, így például a jelenlegi hat hónapos várakozás helyett a szülő a jövőben a gyermek születését követő két hónap eltelte után mór hozzájárulhat a gyermek örökbefogadásához. Mivel pedig a jövőben a gyermek nevelésére alkalmatlan, a szülői felügyeleti joggal súlyosan visszaélő szülő felügyeleti joga gyakrabban megszüntethető, az érintett gyermekek közül is többen kerülhetnek majd örök- befogadással megfelelő családi környezetbe, mert ilyen esetben a szülő hozzájárulására az örökbefogadáshoz nem lesz szükség.- A házassági-családi viszonyok megszilárditásá- nak a jogokon kívül vannak-e más feltételei is? — Véleményem szerint kiemelkedő jelentőségű a közvélemény, a szemlélet formálása. A családi életre nevelésnek az iskolai és egyéb formáit ehhez elengedhetetlenül fontosnak tartom. Szükséges a házasságkötés előtti tanácsadás, új gazdagabb, jogi, etikai, és életviteli ismereteket is nyújtó tartalmának kialakítása, továbbá olyan szakszerű mentálhigiénés tanácsadó szolgálat, amelyhez válási krízis esetén is irányíthatná a házastársakat a bíróság. S végül, de nem utolsósorban az új, megnövekedett feladatok elviselésére alkalmassá kell tenni a jelenleg túlterhelt, nehézségekkel küszködő bíróságokat és gyámhatóságokat. Sok eső kell Az ismétlődő esőzések javítanak a mezőgazdaság helyzetén, ám még mindig nem olyan mértékben, mint ameny- nyire a száraz talaj indokolná. Az elmúlt három napban kisebb-nagyobb megszakításokkal, igen eltérő mértékben kaptak csapadókutánpótlóst az ország különböző vidékei. Az Összesítés szerint az ország területének mintegy 60 százaléka 10 milliméternél .kevesebb esőt kapott, a további részen ennél többet mértek. A MÉM szakemberei szerint a talaj olyannyira ki szikkadt, hogy az aszály nyomait igazából csak egy 20 milliméter feletti eső tudná eltüntetni. Ez az érték azonban a csapadéktérképeken egyelőre csak elvétve szerepel. Mivel a föld könnyen fölissza a vizet, a gépek csaknem mindenütt folyamatosan és zavartalanul dolgozhatnak, Elvétve kell £sak kiállniuk néhány órára, amíg „fölitatódik” -az átmenetileg fölöslegesnek tűnő esővíz. Mindenesetre lényegesen javultak a szántás és a vetés feltételei, és ahol kiadósabb volt az eső, ott végre megindulhat a korábban elvetett őszi gabona fejlődése. A betakarítással sem késlekednek Az esőtől áztatott kukorica ugyan jelenlegi állapotában nem raktározható el, de mivel a termés mór nem veszi fel a nedvességét, többnyire nincs szükség mesterséges szárításra, néhány órás napsütés ismét „légszáraz" álla* pótba hozza a kukoricacsöveket. Nagy szükség lenne a földben lévő cukorrépa meg- ázására, mivel a kiszikkadt talajból csak nagy veszteséggel tudják fölszedni a répafejeket. Mindent egybevetve a továbbiakban folyamatosan újabb csapadékra lenne szüksége a mezőgazdaságnakA szocializmus megújulásának útjá (13.) Az értelmiség és a kulturális politika A konszolidálódás legbonyolultabb feladata az értelmiség megnyerése, és egy hatékony kulturális politika megteremtése volt. Minthogy a kulturális életben a jobboldali erők november 4-e után is nagy aktivitást fejtettek ki, s erre az értelmiségi szövetségekben (írók, művészek, újságírók szakmai egyesületeiben) megszerzett legális politikai hadállásaikat kihasználták, 1957. január közepén ezek működését a kormány rendeletileg felfüggesztette. Ezután ellenforradalmi' szervezkedés címén több írót, újságírót letartóztattak és elítéltek. A burzsoó és revizionista befolyás az értelmiség soraiban tudta legtovább megtartani erős pozícióit, és amikor ez fokozatosan gyengült is, még sokáig passzivitás jellemezte e köröket. Ilyen körülmények között különösen fontos volt, hogy milyen elvi alapon és miféle módszerekkel lót hozzá a pártvezetés ahhoz, hogy előrelépjen. Az első. ami szembetűnő volt — mert merőben különbözött az értelmiségi és kulturális politikában is addig megszokott szektás módszerektől —, hogy miközben a politikai vezetés türelmes volt és messzemenő tapintatot tanúsított, az elvekben sziklaszilárdnak mutatkozott. Még a szellemi élet legnagyobbjait, a legtekintélyesebbeket sem udvarolta körül, ha valamit ellenségesnek vagy a szocialista eszményekkel ellentétesnek, illetve politikai szempontból elfogadhatatlannak tartott, azt nyíltan szemébe mondta az ellenzéki- eskedő vagy vitapartnernek. Találóan formulázta meg ezt a szilárd elvi magatartást Kállai Gyula, a párt Központi Bizottságának akkoriban e területért felelős titkára: „A múltban gyakran előfordult, hogy akivel együttműködtünk, azt nem bíráltuk, akit pedig bíráltunk, azzal nem működtünk együtt. Tudatában kell lenni annak, hogy az értelmiséget elsősorban nem anyagi és erkölcsi juttatásokkal lehet megnyerni. A kölcsönös bizalom csak elvi alapon fejlődhet ki, amely nem nélkülözheti az őszinte baráti bírálatot sem.” Visszatekintve e^re az időre meglepőnek látszik, hoqy az MSZMP vezetése viszonylag milyen hamar és milyen szívós tervszerűséggel látott hozzá a kulturális élet elvi, elméleti kérdéseinek áttekintéséhez. Mindenütt a tudományos megalapozottságot ösztönözte, az egyes területek legjobb szakértőit — nagy számban pártonki- vülieket — bevonta a kérdések tanulmányozásába, és az álláspontok kialakításába. E dokumentumok természetesen tartalmaztak csupán az időhöz kötött aktualitásokat is, voltak olyan megállapításai, amelyeket a későbbi kutatások módosítottak vagy korrigáltak. . Azi első ilyen témájú politikai bizottsági határozat 1957. szeptember 12-én született, az irodalommal kapcsolatos egyes intézkedésekről szól. Ebben fontos megállapítás olvasható: az író közéleti és politikai szerepének elsősorban irodalmi munkásságában kell tükröződnie. Helytelen követelmény, ha tőle publicisztikai állásfoglalást követelnek a mindennapi élet apróbb, kérdéseiben. Nagyon figyelemreméltó volt a Központi Bizottság Titkárságának 1958. január 31-i határozata a Társadalom- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat munkájáról. A helyzetet reálisan értékelve megállapította a Titkórsáq, hogy a társulat előadói általában tartózkodnak a világnézeti következtetésektől, és nem folyik vita a téves, ellenséges nézetek ellen. „A népfrontpolitikára való hivatkozással qvakran kerülik az értelmiségiek előtti határozott állásfoglalást, nehogy „elriasszák” az értelmiséget a társulattól." Pedig enélkül nincs előrehaladás. Az eqyik leaérdekesebb dokumentum ebből az időből, az 1958. júniusában született kulturális munkaközösségi állás- foglalás a népi írókról. Ez a terjedelmes tanulmány a magyar szellemi élet hosszú évtizedeken át befolyásoló irányzatnak történelmileg megalapozott elemzését adta, és olyan ideológiai kérdésekben fejtette ki a marxista nézeteket, m int az úgynevezett íh’orma- dik út, a nemzeti sajátosságok és az osztályszempontok viszonya, az értelmiség helye és szerepe a társadalmi küzdelmekben, a nacionalizmus, ha- zafiság, internacionalizmus kezelése stb. A gyakorlati kérdéseket tárgyalva ez a dokumentum is elítélte az elvszerűtlen taktikázást, az udvarlást, amely- lyel Rákosiék a népiekhez közeledtek, ahelyett, hogy ideológiailag tisztázták volna a po-, zíciókat. Alapvető, és mind eszmei állásfoglalásaiban, mind pedig a gyakorlati következtetések levonásában kiérlelt dokumentum volt Az MSZMP művelődési politikájának irányelvei című 1958. július 25-i munka. Mélyreható, tényekkel alátámasztott elemzését adta a kulturális forradalomnak és eredményeinek, megvédTelmez- ve azt az ellenforradalmi propaganda hazugságaitól. Egyidejűleg tárgyilagosan bírálta a kulturális életben 1949-53. között elkövetett hibákat is, aláhúzva, hogy a szektás tü- relmetlenséq, illetve a kulturális művelődési feladatoktól közvetlen termelési, politikai hatások elvárása, és az értelmiségiekkel szemben az általánosító jellegű bizalmatlanság milyen súlyos következményekkel járt. Mindezek alapján részletesen foglalkozott a dokumentum a kultúra és művelődéspolitika minden szektorával és teendőikkel, valamint a párt- és állami irányítással. „Az irányítás fő eszköze az eszmei befolyásolás. Ez a marxizmus— leninizmus tanításának, és az erre épülő pártpolitikának szüntelen magyarázását, a káros, ellenséges nézetek elleni harcot jelenti. Az irányítás módszereiben is messzemenően figyelembe kell venni az egyes kulturális területek sajátosságait, s harcolni kell az irányítás bürokratizmusa ellen." A dokumentum nem utasítás, hanem vezérfonal a kultúra, a szellemi élet résztvevőinek munkájához. A részletes tennivalókat ők maguk dolgozzák ki ennek alapján - hangsúlyozzák a művelődési politika irányelvei. 1959 februárjában még egy vezető pártszerv dokumentuma foglalkozott a felszabadulás utáni magyar irodalom néhány kérdésével, majd ez év őszén a burzsoá nacionalizmusról és a szocialista hazafiasságról szóló állásfoglalás jelent meg. Az a nagy szellemi munka, amely ezekben az alapvető dokumentumokban, ideolóqiai, kulturális elemzésekben is megtestesül — és az ezek szellemében végzett türelmes aprómunka az értelmiség körében — meqhoz- tók az eredményeket. 1959 júliusáig helyreállították a művészeti szövetségeket, 1959. szeptember 25-én az írószövetség is megválasztotta vezetőségét. A művészi élet megpezsdült, az 1956. november 4-e után hallgató íróknak nagy része újra művekkel ielentkezett, miközben már helyet kért magának egy új nemzedék is. A kölcsönös bizalom erősödésén alapuló fejlődést, az értelmiségnek a párt felé fordulását jól példázta, hogy míg 1957. júniusában az országos pórtértekezleten a párttagsáq 6,9 százaléka volt értelmiségi, addiq 1962-ben a közben fél millióra növekedett taalétszám- ból már 10,3 százalék tartozott e kategóriába. A forradalmi erők és eszmék a szellemi és kulturális élet területén is győzedelmeskedtek az ellenforradalmon. (Következik: Aki nincs ellenünk, az velünk van) Nemes János
