Dunántúli Napló, 1986. október (43. évfolyam, 270-300. szám)

1986-10-01 / 270. szám

1986. október 1., szerda Dunántúli napló 3 Pécsi együttesek külföldi turnén A MÉV fúvószenekara A Mecseki Ércbányászati Vál­lalat Koncert Fúvószenekara tíznapos, eredményes turnén vendégszerepelt szeptember­ben a Német Szövetsé­gi Köztársaságban. A vá­rossá nyilvánításának 850. év­fordulóját ünneplő, Stuttgart közelében fekvő Aalenbe szólt az első .meghívás. Az együttes részt vett a látványos és szín­pompás felvonuláson, majd egy hatalmas szabadtéri szín­padon adott térzenét Apálhy Árpád vezényletével több mint egyórás, megérdemelt 'közön­ségsikerrel. A helybeli Schwä­bische Post képes tudósításban számolt be a „Metscheker Blasorchester” szerepléséről. Másnap lehetővé tették a ven­déglátó wasseralfingeni fúvós- zenekart fenntartó Schwäbi­sche Hütten-Werke megtekin­tését. A kohászati müholy- ben 1365-ben kezdődött meg a termelés. Mivel korábban itt bánya is mű­ködött, ezért nevezik az 1813-ban alapított zenekart ma is SHWBergkapeílének. Fellbachban a főpolgármes­ter köszöntötte a pécsi zene­kart, mely több mint kétórás önálló koncertjén többek kö­zött Erkel Ferenc ünnepi nyi­tányát és Liszt Ferenc Les Pré- ludes c. szimfonikus költemé­nyének fúvószenekari átiratát játszotta. Másnap a Süd­deutsche Rundfunk Villa Berg elnevezésű parkjában lévő ze­nei stúdióban Bogár: Székely legényes, Gulyás: Széki muzsi­ka és Kodály: Kállai kettős c. műveit rögzítették hangszalag­ra. Utána a stuttgarti televízió tornyába repítette fel a zene­kar tagjait a gyorsfift, valamint megtekintették a Daimler- Benz múzeumban a 100 éves autóqvártás legérdekesebb mo­delljeit, a híres oldtimer-ektől a legmodernebb Mercedesekig. A turné következő állomá­sán, Nürtingenben városnézés során fogadta a zenekart a fő­polgármester. E látogatásról a Nürtinger Zeitung másnapi száma egész oldalas képes be­számolót közölt. Ezután Nedker- hausenben lépett a hatalmas termet zsúfolásig megtöltő, fú­vószenét kedvelő közönség elé a MÉV-zenekar. Az üdvözlések során „Arany Lyra” kitüntetést nyújtottak át a zenei kapcso­latok ápolásának elismeréséül a zenekar karmesterének, Apa­thy Árpádnak, valamint a de­legáció vezetőjének, Mészáros Istvánnak, a MÉV szakszerve­zeti bizottsága titkárának. Ezt követően a pécsi együttes a helybeli fúvószenekarral adott a késő éjszakába nyúló, közös hangversenyt, melyen főképp kortárs magyar zeneszerzők al­kotásai hangzottak el. Ügy ta­pasztaltuk, hogy ez a sikeres koncert, a kották kölcsönös cseréje, serkentő hatással volt az ottani zenei életre, az ama­tőr fúvószenekari mozgalomra, és tovább növelte a MÉV fú­vószenekar nemzetközi hírne­vét. Dr. Nádor Tamás A JPTE női kamarakórusa A minap olvashattunk a Du­nántúli Naplóban a Janus Pan­nonius Tudományegyetem Női Kamarakórusának arezzói sike­réről. A bravúros szereplés eredményeként hívták meg a Jobbágy Valér karnagy vezette együttest Szardínia szigetére. Az egyetemi vezetés és a Mű­velődési Minisztérium példásan gyors intézkedésének köszön­hetően — 13 nappal hazaérke­zésük után — ismét úton vol­tak Olaszország felé. A szige­ten töltött három nap mind­egyikén koncertet adtak a szin­tén pécsi Mecsek Kórus és olasz énekkarok társaságában. Előbb Porto Torres városában, a Voci d'Europa (Európa Hangjai) nevű fesztiválon, majd Oristanóban léptek fel, a tulajdonképpeni házigazda, a Polifinica Arborense által ren­dezett két hangversenyen. A kamarakórus gregoriáno­kat, madrigálokat, reneszánsz dalokat, Bartók és Kodály népdalfeldolgozásokat, vala­mint XX. századi magyar kó­rusműveket mutatott be. A nagy átéléssel, magas művészi színvonalon megszólaltatott művek nagy sikert arattak. Kü­lönösen szép élményt nyújtot­tak Porto Torres gyönyörű, XI. századi, román stílusú dómjá­ban a gregoriánok és madri­gálok. Meglepő volt az a ki­törő lelkesedés, mellyel az olasz közönség a — számára szokatlan hangzású - modern magyar kortárs zeneművek vir­tuóz előadását fogadta. A vendéglátók — a helyi ze­nei élet vezetői és a kórust fo­gadó polgármester — nagy el­ismeréssel nyilatkoztak az együttes teljesítményéről. De a magyar lányok nemcsak ily mó­don voltak a magyar zene és a pécsi kulturális élet méltó követei. A kar tagjai szerény­ségükkel és közvetlenségükkel, fegyelmezett munkájukkal, Job- báay Valér pedig szuggesztív egyéniségével kivívták a házi­gazdák és a közönség rokon- szenvét. Vonyá József Europa Cantat 1988-ban Nemzetközi kórus fesztivál lesz Pécsett Háromezer dalos Vasarely tervezte az emblémát A középfokú szakképzés helyzete Baranyában A pécsi Komarov Gimnázium és Szakközépiskola postaforgalmi szakán jelenleg 130 diák tanul Fotó: Läufer László Speciális szakiskola 1988-tól A szakképzés esetünkben a középiskolákra, pontosabban a középfokú tanintézményekre vonatkozik, tehát a szakkö­zépiskolákról, az újra beindult különböző technikumi faj­tákról, a szakmunkásképzőkről és a szakiskolákról lesz szó az alábbiakban. Az idei pécsi nemzetközi kamarakórus fesztiválon ün­nepélyesen bejelentették, hogy 1988-ban Pécsett rendezik meg az Europa Cantatot, az amatőr kórusmozgalom nagy nemzetközi találkozóját. A be­jelentést sok tárgyalás előzte meg és követte: tegnap dél­előtt a Pécs Városi Tanácson összeült az előkészítő bizott­ság, amely Piti Zoltán ta­nácselnök vezetésével megvi­tatta az eddig kialakult kon­cepciót és számbavette a ten­nivalókat november közepéig, amikor a nemzetközi rendező bizottság véglegesíti a prog­ramot. Az Europa Cantat nyugat­európai kórusmozgalom, amely eredetileg francia—német szer­vezetként alakult meg a hat­vanas évek elején, s ma Mcgyarorszóggal együtt 13 teljes jogú tagja van: hazánk az egyetlen szocialista ország az Europa Cantatban. Az EC fesztiválokkal, szemináriumok­kal, kottacserékkel segíti a kórusok működését, a feszti­válokon nemcsak koncerteket tartanak, hanem úgynevezett űtelierkben intenzív zenei munka folyik, a fő cél az egyes országok zenekultúrájá­nak megismerése, az egyete­mes kórusirodalom nagy mű­veinek megtanulása. Az EC elnöke Marcel Cor- neloup francia karnagy (az egyik alelnök Makláry József, a budapesti Zeneművészeti Főiskola tanára). Marcel Cor- neloup két éve járt Pécsett, a kamarakórus fesztiválon megismerkedett a pécsi és a magyar kóruskultúra szín­vonalával. így merült fel a gondolat, hogy az EC ta­lálkozójának színhelye Pécs^ legyen — ezeket a találkozó­kat különben sohasem fővá­rosokban rendezik, hanem nagymúltú, történelmi jellegű városokban. Több magyar vá­ros is jelentkezett a feszti­válért, de — mint Tóthpál József, a Kórusok Országos Tanácsának főtitkára elmond­ta — az illetékes művelődési szervek Pécs mellett foglaltak állást, mert itt megvannak a rendezvény sikerének szakmai és infrastrukturális feltételei. Szocialista országban hazánk­ban, Pécsett lesz először EC- fesztivál: 1988. július 28-tól augusztus 7-ig. A koncertek legfőbb szín­helye a Pécsi Sportcsarnok lesz. Elkészültek a tervek a nézőtér kapacitásának növe­lésére és az akusztika meg­javítására. , Tóthpál József egyebek kö­zött elmondta, hogy kb 3000 énekes érkezésére számítanak, a kórusok kétharmadrésze a ^nyugati országokból, egyhar- mad része a szocialista or­szágokból és hazánkból jön. Az énnekkarok részvételi dí­jat fizetnek. Vass Lajos karnagy, a ze­nei bizottság tagja a prog­ramtervezetről tájékoztatott (az elnök Makláry József, a másik tag Villái Aurél. Esze­rint a munka tizennyolc ate- lier-ben folyik majd, a prog­ram novemberre kész lesz, akkor hirdetik meg a kóru­sok számára. Komlódi Józsefné, a Pécs Városi Tanács elnökhelyettese elmondta, hogy az országos rangú eseményhez méltó fi­gyelemmel végzik _ majd a szervező munkát. ötvenöt olyan helyszín van a város­ban, ahol szakmai, kulturális, közművelődési programokat le­het rendezni. Bemutatta a fesztivál emblémájának tervét, amelyet Victor Vasarely ké­szített. Tájékoztatott arról is, hogy milyen kulturális, ide­genforgalmi rendezvényekre lesz majd lehetőség, és hang­lemezre, videofelvételre, fotó­albumra és számos más je­lentős kiadványra is gondol­tak az illetékesek. Ezután a bizottság tagjai — olyan szakmabeliek, akik foglalkozásuknál fogva mind­végig részt vesznek az esemé­nyek menetében és olyanok, akik az előkészítésben opera­tív munkát végeznek — meg­vitatták a tájékoztatót, újabb ötleteket vetettek be, javas­latokat tettek. Egyébként Mar­cel Corneloup tegnap este Pécsre érkezett, hogy tájé­kozódjék az előkészületekről, az EC nemzetközi rendező­bizottsága november végén Pécsett ülésezik majd. G. T. Mindjárt az elején egy meg­lepő adat. Baranyában össze­sen 16 427-en járnak középfo­kú tanintézményekbe, közülük 12 567 tanuló szakképzésben vesz részt. A szám nagynak tű­nik, és bár a következő évek­ben enyhe mértékben a gim­náziumi részarány fog nőni ab­szolút értékben növekszik a szakmát középfokú intézmé­nyekben tanulók száma. A demográfiai hullám ma­gyarázza a többletet, de mint a Baranya Megyei Tanács leg­utóbbi végrehajtó bizottsági ülésén megtudtuk, nem kell ag­gódni. Legalábbis a tekintet­ben nyugodtak lehetünk Bara­nyában, hogy az osztálylétszá­mok nem növekednek a követ­kező években sem. Megtudtuk, hogy összesen 89, középfokú oktatásra szánt tanterem épül ebben az ötéves tervben me­gyénkben, És úgy vélem, ez a legfontosabb: meg tudjuk őrizni az eddigi színvonalat. A vb-ülésen és az azt meg­előző vitákon is gyakran ke­rült szóba, hogy — napjaink egyik legcsúnyább, legszemély­telenebb szavával élve —, mi­lyen is a középfokú szakközép­zésbe érkező „gyerekanyag". Valamennyien tudjuk, hiszen hosszú évek óta ez a helyzet: a szakképzésbe a gyengébb át­lageredményt elért tanulók ke­rülnek. Ezen nem is kell külö­nösebben meglepődnünk, de mint a vb-ülésen is elhangzott, a mostani fiúk és lányok sok­kal kevesebbet hoznak az álta­lános iskolából, mint a régeb­biek. Ezt mutathatják — az utóbbi években egyébként gya­núsan nagyot csökkenő — le­morzsolódási arányok is. Min­denesetre botorság lenne min­dent az általános iskolákra hárítani, az pedig egyenesen bűn, ha a jövő szakmunkásai­nak felkészültségéért, a leen­dő középvezetői utánpótlásért az alapfokú képzés egyébként kétségtelenül meglévő hibáival takarózunk. Villantsuk fel a vb-ülésre készített, igen alapos előter­jesztés két fontos mozzanatát! ,,A reális gondok mellett meg kell küzdeni azzal a torz társa­dalmi beidegződéssel, amely a frissen végzett szakmunkástól máris teljesértékü teljesitmény- szintet követel." Igen, az egyik legjelentősebb mondat, amely az üzemekkel való kapcsolatra utal. Hiszen — jobb esetben — az üzemnek az érdeke, hogy jó fiatal szakmunkást, technikust kapjon. Igen ám, de nem iga­zán fontos számára, hogy rög­tön az iskolából kikerülőt fog­lalkoztassa. Ráér. Az üzemek pontosan tisztában vannak az­zal is, hogy sok helyütt elha­nyagolt tanműhelyekben, nem mindig naprakész szakmai tan­anyag alapján, ósdi gépeken és eszközökkel oktatják ma­napság a szakmát. Hát persze, hogy szükségük lenne az iga­zán jó, középfokot végzett szakemberekre, de bizalmatla­nok. Másrészről pedig — leg­alábbis Baranyában — annyi pénzük sincs, hogy tolnai vagy győr-soproni nagyvállalatok példájához hasonlóan sóját is­kolát tartsanak fenn. A másik dolog, amiről feltét­len szólnunk kell, egyszerre ör­vendetes és elszomorító. Spe­ciális szakiskola megindítását tervezik 1988-tól megyénkben az országban először. Létreho­zását a kényszer szülte, az öt­let nagyszerű, megvalósitása nagyon nehéz. Olyan speciális szakiskoláról lenne szó, amely­ben a szakmunkásképzőkből, szakközépiskolákból kimaradók, (ha tetszik, lemorzsolódók) és a kisegítő iskolákban végzett, megfelelő képességűek két év alatt elsajátíthatnák a „betaní­tott szakmunkásnak" elegendő ismereteket. A tanterveket most dolgozzák ki, bizonyára nép­szerű lesz ez a speciális szak­iskola, ám mivel — a jelenle­gi helyzetben legalábbis —, nem éri meg még két évet „rá­tenni", hiszen a pénz ettől nem lesz több, gondolkozni lehetne az esti tagozat, vagy valami­féle kevert változat beindítá­sán is, hiszen a mostani ten­dencia szerint jóval több beta­nított szakmunkásra lesz szük­ség néhány év múlva, mint most. Pedig most sincs elég belőlük. Szükségszerűen csak néhány mozzanatot emelhettünk ki a Baranya Megyei Tanács vb legutóbbi ülésének, a középfo­kú szakképzés helyzetével fog­lalkozó, nagy vitát keltő napi­rendi pontjáról. A kérdésekre, ötletekre, az anvag néhány to­vábbi megállapítására feltétle­nül vissza kell térnünk, nehezen lehet elképzelni fontosabb dol­got manapság, mint leendő szakmunkásainak, vállalati kö­zépvezetőinek helyzetét. Bozsik László efőtt Romhányi professzor „Igen, én gazdag vagyok”, válaszolta az erre vonatkozó kérdésre Romhányi professzor, majd hozzá tette: gazdag, de nem úgy, nem olyan értelem­ben, ahogy azt gondolni szok­ták, hanem mindattól érzi ma­gát gazdag embernek, amit a róla készült portréműsorban láthattunk-hallhattunk. Röviden: egy eredményes élettől, s attól, hogy láthatja, régi tanítványai szavaiból meggyőződhet arról is, hogy oktató-nevelő munká­ja nem volt hiábavaló. Szerencsés és boldog az a tanár, akinek megadatik, hogy sok-sok év elteltével visszajel­zést kap, ha tanítványaitól visszahalja saját szavait, hogy íme, ezt mondtad Te valami­kor, s látod, én ezt örökre megjegyeztem, s ehhez is tar­tom magam. Ilyenkor tényleg úgy tűnik, valóban ez a leg­szebb vagy az egyik legszebb hivatás. S bár erre statisztika nincs, szomorúan érzem, hogy ezt az örömöt a tanároknak csak egy töredéke éli meg. A többség előtt örök titok ma­rad, hogy mennyire volt ered­ményes élete munkája. Hiszen, ahogy Romhányi professzor is említette, már egy régi latin mondás is azt tartja: akiket az istenek nem kedvelnek, azok­ból csinálnak pedagógust. Em­lékszem, életem első latin órá­ján, általános derültség köze­pette, mindjárt ezzel a mon­dással ismerkedtünk meg. A derültséget az okozta, hogy a hallgatóság kizárólag leendő tanárokból állt, tudtuk, a köz­mondásnak sok igazsága van, s még mindig jobb, ha fanya­rul is, derülni önmagunkon, mint sírni. Mert tanítani olyan, mondta a múlt csütörtök esti portréműsorban Romhányi pro­fesszor, mint egy üres zsákot töltögetni. Mire megtanítasz valakiket, már elmennek, nem láthatod az eredményt, de jön­nek a következők, s ismét kez­dődhet az „üres zsák töltöge- tése”. Dr. Romhányi Györgyről, a kórbonctan professzoráról nem­csak azt tudtuk meg a műsor­ban, hogy kiváló pedagógus és tudós, nemcsak egy igazi egyé­niség gesztusait, stílusát élvez­hettük, hanem egy magas kul­túrájú, klasszikus humán mű­veltségű emberrel is megismer­kedhettünk egyúttal. S azt hi­szem, ebben a műsorban is elhangzott néhány olyan mon­data, amivel ismét csak taní­tott, ezúttal mindenkit, aki néz­te az adást, méqpedig gondol­kodásra és emberségre. Gon­dolkodásra például azzal,, ahogy a maga tanáros módján, kérdés-feleletet játszva szinte a szájába próbálta rág­ni mindenkinek, hogy egy értelmes ember számára a legértékesebb gondolat min­dig a saját gondolata. Azért, mert saját, mert önálló, mert maga hozott lét­re valami újat, mert a mások már meglévő gondolataihoz adott valamit, s ezzel a kis lé­péssel is a haladást szolgálja. Azt mondta, hogy mint kór­boncnok, az elhunytban sosem munkája tárgyát látta, hanem az embert tisztelte benne, azt, aki valaha volt, azt, aki meg- küzdött a halálért. Ennél hu­mánusabb szemléletet nehéz elképzelni. És azt is mondta, hogy szép a világ. Mitől szép? Attól, hogy a „világ világos", s ezt más nyelven így nem is tudják kifejezni, ez már az Ó- mcgyar Mária-siralomban is így áll: „viág világa". S mitől világos a világ? hangzott a következő kérdése. Hát termé­szetesen a fénytől. A műsor alatt leginkább a szemét fi­gyeltem. Abban is a világos­ság, a fény tükröződött. Az ér­telem fénye. Dücsö Csilla

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom