Dunántúli Napló, 1986. október (43. évfolyam, 270-300. szám)
1986-10-18 / 287. szám
Ha magyar vagy és végigmész egy spanyol falusi kollégium folyosóján, szembejön veled egy kínai, aki ujjaiból V- betűt formálva így köszön: „Kodály!", ne lepődj meg. Ez egy nemzetközi kórusfesztivál résztvevőinek szállása, és ebben az európai, ázsiai, amerikai társa: sápban a magyarokról Kodály jut eszébe annak, aki olyan szinten énekel, hogy fesztiválra jut el. * ■ Huszonnyolcadik külföldi útján Spanyolországban vendégszerepeit a Pécsi Nevelők Háza Kamaraikórusa, Tillai Aurél Liszt-díjas karnagy vezetésével. A Bilbao közelében fekvő Vitoria volt a fesztivál központja, a baszk tartományok kétszázezres, lüktető ritmusú fővárosa. A fesztivált évente rendezi meg a pénzintézetek szövetsége, amely nyereségének harminc százalékát művészeti, kulturális célokra fordítja: támogatja például a vitoriai színházat és az egyetemet. A szervezők a kórusok nemzetközi fesztiválokon élért eredményei és az illetékes nemzeti bizottságok javaslatai alapján küldik meghívóikat. Az idén (miután a sokat reklámozott Togo nem érkezett meg) Argentína, Belgium, Dánia, Hollandia, Izrael, a Kínai Köztársaság (Tajvan), Magyar- ország és Venezuela együttese lépett fel. Vitorlában díjakat nem osztanak: itta hangversenysorozatok célja nem elsősorban a szakmai megmérettetés, hanem főleg a közönséggel való minél gyakoribb találkozás. És nemcsak koncertek vannak - van közönség is. A nyolc egymást követő estén nyolc faluban, kisvárosban adott önálló koncertet a pécsi együttes, zsúfolt ház előtt mindenütt. Hazai kórusaink és a kórusmuzsikát kedvelő közönség csökkenő számára gondolva, próbáltuk megfejteni a titkot, miért tölti meg a nézőteret az életkorban, foglalkozásban szemmel láthatóan any- nyira különböző, oly változatos összetételű hallgatóság. Nem, nem hittük, hogy a baszk hegyi falvak iskoláiban valami különleges módszerrel nevelik a zene szeretetére a fiatalokat. De azt igen, hogy az a szerkesztői koncepció, amely szerint együttesünk • a klasszikus kórusirodalom egyházi és világi témájú műveivel kezdte és magyar népdalfeldolgozásokkal folytatta a koncertet, hogy végül baszk népdalok eredeti nyelvű előadásával zárjon, a lehető , legszerencsésebb elképzelés volt mind a helyi zenei hagyományokra való hivatkozás, mind a magyar zene megismertetése szempontjából. És lehetséges, hogy a Spanyolországban is mindent elöntő gépi könnyűzene nem távolította el a hallgatóságot a kórusmuzsikától és a népdaltól annyira, mint nálunk? Az mindenesetre bizonyos, hogy az intézmények ezért sokat is tesznek. íqy például a népszerű spanyol labdajáték, a pelota- bajnokság résztvevőit a fesztivál egyesített kórusa köszöntötte a pólyán. Az ünnepélyes záró- hangverseny után, amelyre egyébként négyezer ember váltott jegyet a helyszínen. Nehéz érzékeltetni egy külföldön szereplő művészeti csoport sikerét, különösen; ha nem idézhetem névvel és szó szerint például a zsűriből valamelyik nemzetközi szaktekintély dicsérő jelzőit. Mivelhogy nem volt zsűri. A közönség , lelkesedésének megítélése pedig, ugye, ahogy én érzem, erősen szubjektív valami. Akárcsak annak a csendnek a hossza, amely Kodály Esti dalát fogadta vagy a Bárdos Régi táncdalát követő kirobbanó taps ereje. Mindeneseire ismét tapasztalhattuk, hogy a magyar népdalnak milyen sodrása és a lélek mélyrétegeit megérintő érzelmi töltése van: kivétel nélkül minden koncert hangulata, a Bárdos- és Kodály-művek felhangzásakor ért a csúcspontra. 8. HÉTVÉGE Vitorlában hanglemez készült, minden kórus négy percet énekelt. A borítóra olyan kép kerül majd, amely az összes kórust megörökíti a város egyik szép terén. Kórusok, koncertek, kilométerek Jegyzetek egy utazásról A „szakma" természetesen kritikus szemmel és füllel figyelte egymás produkcióit. A pécsiek már a karnagyok bemutatkozó megbeszélésén az érdeklődés középpontjába kerültek, mert a rendezők bejelentették, hogy 1988-ban Pécsett rendezik az Európa Can- tatot, az európai kórusmozgalom nagy találkozóját. Ez pedig olyan rang, amelyért több város verseng — így például Vitoria is. A szervezőknek volt rá gondjuk, hogy a kórusok egymásnak is énekeljenek. Itt a jó átlagos mezőnyből a pécsi és az izraeli kórus emelkedett ki. Kórus- irodalmunk nemzetközi ismertségét is jelzi, hogy az izraeli együttes repertoárján például tizenöt Bartók-mű szerepel. S ha már itt tartunk: a bevezetőben említett kínai karmester angolul beszélő kórustagjainknak hosszasan magyarázta, hogy növendékeinek nevelésében milyen hasznát vette a relatív szolmizációs rendszernek. Ide tartozik még a fesztiválok szokásos szertartása, a kottacsere. Egyetlen kórust sem fogtak körül annyian más nemzetbeli énekesek kottát kérve, mint a mieinket: a belgák, hollandok, dánok Bárdos-, Kodály-, Tillai- műveket illesztettek dossziéjukba, a már szinte slágerszámba menő Esti dal kottája mellé. Szólni kellene a kórusbarátságokról, azokról a megiható pillanatokról, amikor fesztiválok vagy cseretapasztalatok révén ismerős dalosok találkoztak egymással. De van itt egy érdekesebb tény is, amely a zene, az éneklés népeket valóban összefűző erejét bizonyítja. A pécsi kórus, amely mint a legtöbb magyar amatőr együttes, szolgálati útlevéllel, de napidíj nélkül utazott, s amely egyik fellépéséért sem kapott semmiféle tiszteletdíjat (volt köztük rádió-, televízió- és lemezfelvétel is), nemcsak fenntartó és támogató szerveire, a Nevelők Házára, a Pedagógus Szakszervezetre ék a Művelődési Minisztériumra — meg saját zsebére — támaszkodhatott. Hanem külföldi kórustársaira is. Stuttgart közelében és Torinóban szállással, étkezéssel vártak bennünket azök a kó- rustagok, akik már vendégszerepeitek Pécsen. Marseille-ben viszont olyan ismeretlenek vendégei voltunk, akikkel semmiféle ismeretség nem fűzte ösz- sze a pécsieket. Azon kívül, hogy ők is énekelnek. Saint Leger hatszázihetven lelkes kis francia falu Lyontól 180 km-re. Munkások, földművesek lakják, önálló tanácsa, iskolája, postája, gyógyszertára van, négy vendéglője, két ben- zinkútja — és két szállodája. Hogy miből tud megélni Ik-ét hotel ékkora faluban? A vidék mikroklímája kiváló — a híres bortermő Burgundia ez —, sokan keresik fel hétvégi pihenők, vadászok, párizsi turisták. Azt mondják, a gazdasági helyzet romlása miatt csökkent aT külföldre utazók száma és erősödött a belföldi turizmus. Saint Legernek több nevezetessége van. Mindenekelőtt M arcéi Corneloup, a község polgármestere. Corneloup úr megvett a Beuvray hegyen egy öreg házat, építtetett mellé egy másikat és berendezte a Maison du Beuvray-t, afféle művészetek házát, ahol csekély térítés ellenében (a fenntartásban segít az állam és a tartomány is) festők, írók, muzsikusok dolgozhatnak, tanulhatnak. Van a falunak egy 13. századi temploma, amely kivételes akusztikájánál . fogva számos hanglemezfelvétel színhelye. S mert Corneloup úr nemcsak polgármester Saint Legerben, hanem elnöke az A Coeur Jóiénak, a legnagyobb francia kó- russzövétségnek, meg elnöke a íFiEJC-nek, az Ifjúsági 'Kórusok Európai ■ Szövetségének is, azonkívül nagy tisztelője a magyar kórusmuzsikának, így a (Nevelők Háza Kamarakórusa a Maison du Beuvray-lben lakott, míg a francia BNL cég mikrofonjai előtt szalagra énekelt Bárdos Lajos kórusaiból egy hatvanperces lemezre valót. Tillai Aurél karnagy az előzményekről. — Két éve a pécsi fesztiválon hallott bennünket először Corneloup úr. Meghívott minket az Authenben rendezett nemzetközi atelier-be, majd a BNL Kodály műveiből vett fel tőlünk 50 percet. A Kodály-le- mez még nem készült el, de a kazettát már magunkkal hozhattuk haza. És most kaptunk egy meghívást jövőre Bartók kórusok felvételére. A mostani munka három napig tartott, napi -nyolc-kilenc órán át. Hazai szokásaink szerint egy énekkar három-négy óránál többet nem dolgozik hasonló körülmények között egyszerre a stúdióban. Elképzelhető tehát, hogy az éneklés milyen rendkívüli megterhelést jelentett a kórus számára a 17-18 fokos hőmérsékletű templomban. 'Ezúttal van kitől idéznem elismerő szavakat: Bemard Neveu, a felvétel vezetője a pontosságot, fegyelmet, az • állóképességet és a szívet dicsérte a kórusban. — Tudja, ők amatőr minőségükben profik. Ezt úgy értem, erősítőkkel. A ©NL különben abból él, hogy előadóművészek megrendelésére élő koncerteket rögzít, hiszen a kazetta ma már nélkülözhetetlen a menedzsereknél, rendezőirodáknál. S ha már az üzletről van szó, ne kerülgessük a kérdést. — Mi az üzlet önöknek egy magyar énekkar felvételében, hiszen a kóruslemez FranciaSaint Leger: két felvétel szünetében a kórus, a karnagy és a technikai vezető visszahallgatják, elemzik a szalagon már rögzített anyagot. hogy a profik legtöbbje túlságosan technikás; megbízható, de gépies és szivtelen. Ők viszont . megőrizték a lelket, a muzikalitást, a jókedvet, ami a zenét igazi örömmé teszi. Higgyünk Neveu úrnak. Tanult muzsikus, gyakorló kórustag. Harminc éve készít zenei felvételeket: dolgozott az RCA- nál, a Philipsnél. Két esztendeje önállósította magát, amikor is társával megalapította a BNL nevű céget. A cég két (kettő) emberből áll: egyikük a művészeti és üzleti kérdésekkel foglalkozik, a másik „a tedhnikával”. Neveu úr tedh- nikája két mikrofon és egy Akai magnó a hozzá tartozó országban sem lehet nagyon keresett cikk? ,- Ez nekünk most a befektetés: a haszonban csak reménykedünk. Marcel Corneloup megrendelésére 300 példányban készítünk kazettát saját stúdiónkban, ezt az ACJ-moz- galomban terjesztik. A Kodály- felvételből decemberben, a Bárdosból jövő tavasszal lesz lemez, amely egy másik cégnél készül. Természetesen már csak compact disc-ről beszélünk: ez a jövő útja. Az értékesítésre a jónevű Divox céggel szerződtünk, bízunk az üzleti sikerben. És éppen, mert cégünk most kezd ismertté válni, nem kockáztathatunk sokat: csak kiváló együttesekkel, jó szólistákkal dolgozhatunk. Marcel Corneloup is részt vett a vitoriai fesztivál néhány eseményén, érkezése napiján Salvatierra városában meghallgatta a magyar kórust. Itt kértem rövid interjút tőle az Europa Can'tat előkészületeiről, hiszen nem sokkal korábban Piti Zoltánnal, a Pécs Városi Tanács elnökével a franciaországi Vaison-la-Romaine-ben az ACJ fesztiválján találkoztak — tapasztalatcsere céljából.- Mi nagyon hiszünk ebben az ügyben: a dal, az éneklés sokmillió embert köt össze Európában — válaszolta Marcel Corneloup kérdésemre. — A pécsi találkozó az első lesz, amelyet szocialista országban rendezünk, és ez nagy lehetőség önöknek, hogy bemutassák városukat és a magyar zenei életet. Az előkészületek folynak. Természetesen vannak még megoldatlan kérdések, de biztos vagyok abban, hogy mindent a legnagyobb egyetértésben döntünk majd el. * Mi mindenről kellene még írni? Arról például, hogy az ausztriai -Raidingban megkoszorúztuk Liszt 'Ferenc szülőházát, ahol a német nyelvű emléktábla osztrák művésznek nevezi őt, a magyar nyelvű felirat pedig magyarnak, miközben egy francia színes képeslap éppen mostanában közölt folytatásos történeteket „Franz Liszt, a híres francia zongoraművész" szerelmi kalandjairól. Imi kellene arról, hogy a kórus tagijai útikönyvvel a kézben 'járták be azokat a városokat, amelyekre idő jutott: Stuttgartot, 'Avignont, Marseille-t, Barcelonát, Monacót. Meg a baszk emberek rátartiságáról és barátkozó kedvéről. A halak, csigák, rálko'k, kagylók ízeiről és a Vörösborokról, amelyekről Hemingway valóságos költeményeket zengett. De arról mindenképpen kell írni, hogy ez a kórus hányszor énekelt még a koncerten kívül. A -Liszt-házban és Kossuth szobra előtt Torinóban, egy vitoriai uszodában és a barcelonai székesegyházban. Mur- guiában, ahol laktunk, amikor késett az ebéd a menzán és a többi kórus a kanállal a tányért verte, a magyarok énekeltek. A vitoriai sportcsarnok kapujában azért, -mert talál' koztak egy tíz évvel ezelőtt megismert spanyol karmesterrel, a salvatierrai főtéren, mert a baszk fiatalok nemzeti dalaikkal búcsúztak tőlük. A velencei terecskéken pedig - 'hazafele jövet, -éjfélkor — azért, mert Velencébe betérni: ez a kórus hagyományaihoz tartozik. * Útikalauzul egy Hemingway- kötetét vittem magammal: új- raolvastom a Halál délutón-t, a bikaviadalok enciklopédiáját, amely minden racionalizmusa, hangsúlyozott tárgyszerűsége ellenére forró vallomás a szeretett Spanyolországról. A tájról és a népről: a valenciai alkonyról, a madridi éjfélről, az aragóniai nyárról; kávéházakról, sajtokról, borok- *ról, nőkről.' És persze, a bikaviadalról. A pécsi kórus programjába most nem fért bele egy „fiesta de los toros" megtekintése. Talán majd legközelebb. Egyébként: lehet, hogy mint művészi produkcióban, az éneklésben -és a bikaviadalban van valami 'közös? Hemingway szerint a matadortól a -közönség nem azt várja, hogy mindig jó legyen, hanem, hogy mindig a legjobbját adja. Elnézi neki, ha vanhak gyengébb napjai, de elvárja, hogy a viador munkájába apait, anyait beleadjon az adott délutánon. Különben oda a produkció és a művész becsülete. Végigkísértem a kórust három héten, hatezer kilométeren, kilenc önálló koncerten és számos kisebb fellépésen. „A becsületért" (ennyi utazás, díj és lemezfelvételek után már nemcsak egy kórus becsületéről, hanem a magyar zenééről is szó van) minden este mindenki a legjobbját adta. Gárdonyi Tamás
