Dunántúli Napló, 1986. október (43. évfolyam, 270-300. szám)

1986-10-11 / 280. szám

1986. október 11., szombat Dunántúli napló 13 r Pável Ágoston emlék- ünnepségek Szombat­helyen Tudósítónk telefonjelentése) Tudományos emléküléssel kezdődtek meg azok az ünnep­ségek, melyeket október 9-10- én rendeztek Szombathelyen, Pável Ágoston születésének 100. évfordulója tiszteletére. A hazai szláv filológia, a magyar és délszláv népek közötti kulturá­lis kapcsolatok, a hazai és a Murán túli szlovének, továbbá az őrségi magyarság népi kul­túrájának kutatója, a magyar­országi szlovén műfordítás út­törője előtt tisztelegtek most Szombathelyen az irodalom- történet, a szláv filológia, a néprajzkutatói és a fordítók, hazai és jugoszláviai szakem­berek. A ljubljanai Stefan Bar­baric professzor és a maribori Joze Filo mellett hárman ér­keztek Újvidékről, a Hungaro­lógiai Intézetből: Bori Imre Pá­vel Ágostonnak a magyar iro­dalommal, való kapcsolatá­ról tartott előadást. Pável szlo­vén irodalmi kapcsolatairól, fordításairól az újvidéki Juhász Erzsébet és Szilágyi Károly, to­vábbá e sorok írója számolt be. A hazai' kutatók, így Vujicsics Sztoján, Tóth Imre, Eperjessy Ernő, Gonda György, Ferincz István, Gadányi Károly és Szé­kely András Bertalan Pável Ágoston „hídépítő szerepét” méltatták. Szappanos Balázs az Európa Könyvkiadó főszerkesz­tője a szlovén irodalom ma­gyarországi kiadásának az utób­bi 25 évben elért eredményei­ről tartott tájékoztatót. Csütörtökön este a szombat- helyi Iróklubban mutatta be Domokos János, az Európa Könyvkadó igazgatója a Pável Ágoston válogatott műfordítá­sai és versei című, ez álkalom- ra megjelentetett kötetet. Pén­teken koszorút helyeztek el Pá­vel szombathelyi emléktáblá­ján, és emlékfákat ültettek a Vasi Múzeumfaluban, melynek Pável Ágoston volt a megala­pítója. Ezen a napon avatták fel a száz éve született filoló­gus, néprajzkutató, költő és műfordító mellszobrát a Múze­umkertben. majd a Savaria Múzeum néprajzi emlékkiállí­tással adózott megalapítójának, Pável Ágostonnak emléke előtt. A Pável Ágoston emlékün- nepségek másnapján Szombat­helyre látogatott Milovan Zidar, a Jugoszláv SZSZK rendkívüli és meghatalmazott nagykövete és megkoszorúzta Pável Ágos­ton szobrát. Gállos Orsolya FILMJEGYZET Ha egy film már elkészült, többnyire be is mutatják. Né­melykor előfordul, bogy csak jóval később, évekkel, évtize­dekkel később. S egyszer-egy- szer az is, hogy be sem mutat­ják. Ha egy filmet bemutattak, lebet azonnal látni, lebet évek­kel, évtizedekkel később, s meglehet még a legnagyobb filmbarát sem látja sohasem. Látszólag egyremegy, hogy egy filmet harminc évvel elké­szülte után kezdenek csak el vetíteni, illetve ha egy filmet csak harminc év után lát va­laki. Ez a látszat azonban nem­csak azért foszlik hamar széj­jel, mert könnyen belátható: egy ma húszéves fiatalember, nem nézhette meg a harminc­éves filmét elkészültekor; ha­Színházavatás — A színház szép hagyomá­nya, hogy a közönség az iga- zpn jó előadásért, az egyszeri és visszavonhatatlan élményért, amit a művészek nyújtanak, egy-egy pillanatnyi néma csenddel, majd felcsattanó tapssal fejezi ki köszönetét. A színészek pedig mélyen meg­hajolva köszönik meg a tapsot az előadás végén. Tiszteletüket fejezi ki a nézők, önök iránt. Ez a meghajlás'ban kifejeződő tisztelet hassa át a pécsi szín­ház munkáját és minden igaz ügyre szövetkezett alkotó kö­zösséget! Ezután M oravecz Levente Garai Gábor Ö értük szólok című versét mondta el: a ka­maraszínház nyitó ünnepsége a Szózattal ért véget. G.T. Holnap a VDN-ben Változik az adórendszer Nem csökkenhet a bérből és fizetésből élők főmunkaidőben szerzett jövedelme Öltoző a háttér mögött Kártorítos a poston Ötmillió ajánlott levél - egymillió csomag Bértolvajok Egyik elvitte, a másik szétszedte, amaz meg eladta Tévébemondó és popénekesnő Megszólal a tolmács Mit kellett eltiltani a Mundiálon? Egy napot Pécsért” Az 506. sz. Szakmunkásképző Intézet tanulói a pécsi Sétateret takarították Fotó: Proksza László Diákok takarították tegnap a város több parkját (Folytatás az 1. oldalról) Shakespeare halhatatlan drá­májának felújítására készülő munkások és művészek; a most távollevő, de velünk örülő pécsiek; mindazok, akik saját­jukként köszöntik a megszépült színházat, valóban rendkívüli napnak tarthatják ezt a mait. — 'Napjaink visszatérő kér­dése, hogy nehéz gazdasági helyzetünkben nem fényűzés-e a művészetre költeni. A vá­laszt diisszünk, de nem mindig tudjuk eléggé. 'Életünk nehéz­ségei gyakran azt az érzést költik, hogy mostanában fon­tosabb dolgaink vannak. Pedig tudni kell, hogy javuló gaz­daság, öntudatosodó társada­lom, emberibb együttélés le­hetetlen kultúra, művészet nél­kül. Az emberek igénylik a segítséget, hogy jobban értsék az életüket, melyet sok-sok drámai konfliktus feszít. Igé­nyeljük az okos szót önnön gyöngességeink leküzdéséhez, fájdalmaink elviseléséhez. Nem receptet kérünk, hanem a rá- ismerésből fakadó világossá­got, mely szunnyadó erőinket képes felébreszteni. Gyakran van bennünk késztetés arra, hogy kikapcsolódjunk olykor nehezen elviselhető mindennap­jainkból. Mégis, arra is vá­gyunk mindannyian, hogy si­kerüljön átkapcsolódni olyan szellemi világba, amelyik táv­latot kínál olykor kicsinyes na­pi küszködéseinknek, s amely bekapcsol társadalmunk jó vállalkozásaiba, igaz ügyek vonzó áramkörébe, s ezekhez adhat új látásmódot a színház­ban eltöltött néhány óra. Eb­ben mindenkinek, aki mű és közönség egymásra találását szolgálni hivatott, megvan a maga kötelessége. Ezután Aczél György a Lear király időszerűségéről beszélt: az ün-nepi bemutató ugyanis Shakespeare drámája volt Szegvári Menyhért rendezésé­ben, a címszerepben Győry Emillel. A szónok kiemelte, hogy a kor problémáira figye­lő újraértelmezés nélkül' a klasszikus darób holt szöveg marad. Sokszor a nagy hagyo­mányokon alapuló színházak viszik sikerre a kortárs szerzők új gondolatait, s erre éppen a tpécsi társulatot említette pél­daként. — Hagyományok nélkül nincs művészeti élet. Elképzelhetet­len, hogy csak avantgárdból álljon egy színházi évad kíná­lata, mint ahogyan az is, hogy az ilyen előadások teljesen hiányozzanak. A hagyományos stílus- és darabválasztás, já­tékkultúra, ha igényes, hidat jelent a közönségnek a még nem ismert, a szokatlan formák felé. Minden színháznak hozzá kell járulnia ahhoz, hogy se­gítsen átvezetni a közönséget az új művészi nyelv birodalmá­ba. Tanitás, köznevelés, élmény ez a legjobb értelemben. Aczél György kiemelte, hogy a mai magyar színháznak is­mét megkülönböztetett feladata van a magyar nyelv védelmé­ben, majd így fejezte be nagy tapssal fogadott beszédét: nem azért is, me-rt nem ugyan­az az a film — mégha kockáról kockára azonos is — ‘ha azon­nal nézők elé kerül, vagy ha csak harminc év után. Bármily kevés érv szól ma ugyanis mellette: de a filmek hatnak — bemutatásukkor kez­dődik igazi életük. Hatnak a közönségre,' hatnak a társada­lom életére, s nemcsak kultu­rális, de gazdasági, politikai értelemben is. S mivel ihatnak, 'kicsit változtatnak is: meglehet pirinyó, mérhetetlen módon, de megváltoztatják egy társada­lomnak önmagáról alkotott ké­pét — változtatnak tehát ma­gán a társadalmon is. Ha egy filmet nem 'mutatnak be — sokszor ezért: ne hasson a tár­sadalomra, az ne változtassa önmagáról alkotott képét. A szüretelő diákoknak az el­múlt hetekben kedvezett az időjárás. Mégsem dolgozhat­tak annyit, mint tervezték, mert kevesébb volt a termés. A ve­rőfényes őszi idő továbbra is kitartott — ezért több iskola vezetője úgy döntött, hogy most jó időben végzik el az ,,'Egy napot Pécsért” társadalmi munkát. Tegnap az 506-os Szakmun­kásképző Intézet elsős és má­sodikos diákjai a pécsi Sétaté­ren, a jégpálya környékén, a Rókus utcában és a Ho-Si- Minh parkban szedték össze a szemetet, a lehullott leveleket. A „kettő dések", a kőművesta­nulók a 'Magyar Lajos tér kör­nyékét takarították. Először a rózsákkal körbevett szökőkút Ha egy filmet -nem mutatnak Ibe, nem épülhet be a társa­dalom kultúrájába: nincs rá hatással. Ha egy filmet -bemu­tatnak, akkor az így vagy úgy,, a kultúra részévé válik, s ilyes- módon ihat azokra is, akik ugyanazt a filmet 'konkrétan nem látták-láthatták, de része­sei ugyanannak a kultúrának. Utolsó harminc -évünk bizo­nyára akkor is ugyanígy alakul, ha 1956 őszén a mozikba ke­rül a Keserű igazság című film, mely elkészülte után ‘har­minc évve! ezelőtt most látható a mozikban. Ha pont hgrminc évvel ' ezelőtt mutatják be, akkor nagy valószínűséggel ok­tóber 23-a éppen-úgy bekövet­kezik, mint ahogy nélküle meg­történt október is, november is, december is, 57 tavasza is . . . körül tüntették el a szétdobált kakós zacskókat, a papírzséb- kendőket és ételmaradékokat, a falevelekkel együtt. A fiúk csoportja rövid idő múlva tel­jesen széthúzódott: akik a fa­levelet gereblyézték, hamar to­vábbjutottak, míg kevés szer­szám jutott a seprős és a sze­méthordó brigádnak, így ők elmaradtak. A nézelődőnek vi­szont rögtön feltűnt, hogy a fiúk nagyon dolgoznak, egy pillanatra sem állnak meg pi­henni, beszélgetni. — Miért ez a nagy sietség? — érdeklődtem tőlük. — Ha rendesen elvégzőnk mindent, akkor elmehetünk - mondta Kiss Balázs Tibor. — Hogy tetszik a munka? Lá­Talón néhányon kevesebben Ihatnak meg, talán néhányon többen, talán egypárral többen itthon maradnak, talán még X is, Y is nekivág a határnak. Plusz-mínusz néhány ember sorsa másként változik, s az is csak talán. Közgondolkodá­sunkban bizonyára már mé- lyébb nyomot hagyott volna az a Keserű igazság, mely talán legelőször, s még idejében foglalkozott az ötvenes évek voluntarista politikájának áb­rázolásával, a személyi kultusz gyűjtőfogalmába sorolható el­lentmondásokkal. Ha másként nem, akkor úgy hatott volna e harmincéves film a harminc év alatt, hogy ma másmilyen filmek születnek ugyanazokról az évekről: jobbak, rosszabbak — de mindenképpen mások. Én főképp azért sajnálom, hogy nem harminc éve mutat­ták be Várkönyi Zoltán filmjét. Bodó L. tóm, csupa por lett a cipőd és a ruhád. — fordultam Bárono- vics ‘Menyhérthez. — Én szeretek dolgozni, bár a szakmai társadalmi munkák ■jobbak. Azért ezt is megcsinál­juk. Azért egyet tudok: mosta­nában nem fogok az utcán szemetelni... Tibor hozzátette, hogy ő úgy érzi, jó, hogy itt segítenek, mert sok idős ember lakik a környéken, látta sétálgatni, ab­lakból nézelődni őket. Az öre­gek már nem tudnák így elvé­gezni ezt a munkát. Végül mindketten leszögezték, hogy végül is kellemesebb napsü­tésben a szabadban tartózkod­ni, mint a tanteremben ülni. Miközben beszélgettünk, megérkezett az Építőipari Szak­munkásképző Intézet igazgató- helyettese, Takács István. — Intézetünk 680 tanulója minden évben az építőipari szakmáknak megfelelően a megyében lévő szakmunkás- képzőkben és óvodákban tár­sadalmi munkát végez. Így né­hány tanuló a Magyar Lajos utcai óvodában jelenleg is parkettáz. Ott a tanév folya­mán festettünk, mázoltunk. A Zsdanov óvodának a kerítését a ‘héten festették át az elsős tanulóink. Tulajdonképpen részben szakmai gyakorlásból, részben tantervi kiegészítésként vállaljuk ezt a társadalmi tevé­kenységet. Azoknak az intéz­ményeknek, ahol dolgozunk, komoly anyagi segítséget je­lent. Ezen túlmenően a Kerté­szeti és 'Parképítő Vállalat ké­résére részt veszünk az „Egy napot Pécsért” akcióban. Az elmúlt héten az újmecsekaljai kiserdőt tettük rendbe, most örömmel vállaltuk az iskolánk körüli terület szebbé tevését. A. E. Kitüntetettek nyugdíj­kedvezménye A Minisztertanács rendelete értelmében a Magyar Szabad­ság Érdemrenddel és a Mun­kás-Paraszt Hatalomért Emlék­éremmel kitüntetettek nyugdíjá­nak összege 1986. november 1-től nem lehet 6000 forintnál kevesebb. A rendelet hatálybalépésekor már nyugdíjban részesülők nyugdíját, ha az 6000 forintnál kevesebb, 1986. november 1-től erre az összegre kell felemelni, azzal, hogy az emelés összege 300 forintnál kevesebb nem lehet. Azok a kitüntetettek azonban, akiknek nyugdíját 1986. november 1 -jét követően állapítják meg, csak olyan ősz* szegű nyugdíjemelésben része­síthetők, amely nyugdíjukat 6000 forintra egészíti ki. A már nyugdíjas kitüntetett személyekről a nyugdíjat folyó­sító szerv csak részleges nyil­vántartással rendelkezik. Azok részére, akiknek nyugdíját ké­relem nélkül is emelt összeg­ben tudják folyósítani, a nyug­díj-folyósító szerv október 15-ig tájékoztatót küld. Kérik, hogy akik ilyen tájékoztatót nem kapnak, azok a 'kitüntetéséről szóló igazolást vagy annak másolatát a törzsszámra való hivatkozással küldjék meg a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság Titkárságának (postacím: Bu­dapest, 1820). Ugyancsak erre a címre jelentsék be igényüket azok is, akik -annak idején ré­szesültek az említett kitüntetés­ben, de nem rendelkeznek a kitüntetésről szóló igazolvány­nyal. Az ő esetükben a nyug­díjkedvezmény folyósítása ér­dekében a szükséges igazolás beszerzésétől a nyugdíjfolyósító szerv intézkedik. A felemelt összegű nyugellátás későbbi igénybejelentés esetén is 1986. november 1-től jár. A még nem nyugdíjas kitün­tetett személyek nyugdíjigényük benyújtásakor a rendszeresített igényibejelentőlap idevágó kér­désénél tüntessék fel, hogy az említett kitüntetésben részesül­tek. Középiskolai nyílt napok A Baranya Megyei Pedagógiai Intézet Pályaválasztási-nevelési osztálya a továbbtanulni szán­dékozóknak ismét szervez kö­zépiskolai nyílt napokat. Ok­tóber 14-én 8 órától o Nagy Lajos Gimnáziummal és a Pollack Mihály Építőipari Szak- középiskolával ismerkedhetnek a 8. osztályos tanulók. Októ­ber 15-én a Zippernovszky Ká­roly Ipari Szakközépiskola 8 órától, a Sellyéi Mezőgazda- sági Szakmunkás'képzp Intézet pedig 13—16 óra között látja vendégül a tanulókat. Ha egy film

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom