Dunántúli Napló, 1986. szeptember (43. évfolyam, 240-269. szám)

1986-09-05 / 244. szám

e

Dunántúli napló

1986. szeptember 5., péntek

Hagyomány

Emlékmű Pécs-Szabolcson

A bányász szakszervezeti mozgalom mártírjai a második világháború idején

Bittner Lajos, született 1908. április 4-én, Goldeckben (Németország), bányászesztergályos, lakatos. 1928-tól az MSZDP tagja, a Vas- és Fémmunkások és a Bánya- és Kohóipari Szakszervezet vezetőségi tagja volt. 1943-ban a rendőrség letartóztatta. Bizonyítékok hiányában rövidesen kiengedték, de rendőri felügyelet alá helyezték. 1944. november

2-ig a rendőri felügyelet ellenére tevékenyen dolgozott a mozgalomban. November 2-án a (^gstapo letartóztatta. Komáromba, majd Dachauba szállították, ahol 1945-ben kivégezték. Utcát neveztek el róla Pécsett.

ßencze József, született 1899- ben, Hosszúhetényben, bányász. 1920-tól volt tagja a bányászszakszervezetnek. A pécsi MSZDP Intézőbizottságának tagjaként aktív szervezője és egyik irányítója volt a sztrájkmozgalomnak. 1944 áprilisában letartóztatták, Ricsére internálták, ahonnét a Gestapo 1944. október 22-én Dachauba hurcolta, 1945. március 13-án meghalt. Bencze Józsefről utcát neveztek el Hosszúhetényben.

Buzsáki Imre, született 1903. január 3-án, Ibafán, bányász. 1930-tól volt tagja a bányászszakszervezetnek, 1934-től letartóztatásáig vezetőségi tag volt. 1941-ben az MSZDP pécsi Intézőbizottságának tagja. A hadiüzemben szakszervezetet hozott létre, s antifasiszta agi- tóciót folytatott. 1944. október 17-én felforgató tevékenység vádjával letartóztatták. Kéthetes rendőri kivizsgálás után Komáromba, majd Dachauba szállították, ahol kivégezték. Nevét utca és könyvtár viseli Pécsett.

Berliner Géza, született 1907. július 4-én, Sellyén, cipész. A bőripari szakszervezetnek volt tagja. Illegális szervezkedés vádjával letartóztatták, két hét börtönbüntetésre ítélték. Mint politikailag megbízhatatlant 1942-ben büntetőszázadba bevonultatták és a frontra vitték, ahol meghalt.

Csatlós János, született 1907- ben, Ibafán, bányász. Tagja volt az MSZDP-nek és a bányászszakszervezetnek. Aktív szervező tevékenységet folytatott a szakszervezetben. Tevékenysége miatt 1942-ben katonai büntetőszázaddal a frontra vitték, ahol 1943. január 10-én a visszavonulásnál agyonlőtték.

Cálovics György, született 1879-ben, Gálösfán, földmunkás. Az MSZDP végrehajtó bizottságának volt tagja Pécsett. Az 1910-es években kapcsolódott be a földmunkás mozgalomba. A szerb megszállás alatt a pécsi Földmunkás Szervezet vezetőségi tagja s Pécs város törvényhatósági tagja volt. Tevékeny szervező munkát fejtett ki a Mohács környéki falvakban, ahol földmunkás szervezeteket hozott létre. Pécsett 1910-ben a Munkás című folyóirat felelős szerkesztője volt, október 17-én letartóztatták, később németországi megsemmisítő ' táborban halt mártírhalált.

Kovács Antal, született 1904- ben, Pécsbányatelepen, nyomdász. 1919-től tevékenyen részt vett a munkásmozgalomban. Kezdetben az ifjúmunkás szervezetekben, később a szakszervezetben. Szervezeti tevékenységéért 1933-ban elbocsátották a nyomdából és feketelistára tették. Három év múltán a pécsi Irodalmi Nyomdában kapott munkát. Kovács Antalt rövidesen a nyomdász szakszervezet tagjává választották. Politikai tevékenységéért 1944. november 2-án munkahelyén letartóztatták. Komáromba, majd a németországi Hertz- burgba szállították bányamunkára. 1945. január első napjaiban mártírhalált halt. ,

Krivanek Rezső, született 1903-ban, Pécsbányán, bányász. A bányászszakszervezetben kifejtett tevékenységéért a szigetvári büntetőszázadba vonultatták be, majd a szovjet frontra vitték, ahol 1942. december 6-án, szökés közben tábori csendőrök agyonlőtték.

Kübler Mihály, született 1891-ben. Bányamunkás. 1918- ban a. Pécsi Szocialista Párt tagja lett. 1921-ben politikai tevékenysége miatt a rendőrség letartóztatta és Nagykanizsára internálták. Kiszabadulása után az MSZDP tagja lett. A háború kitörése után antimilitarista propagandatevékenységet folytatott, rendszeresen hallgatta és terjesztette a „Kossuth” rádió híreit. 1944. október 17-én a Gestapo letartóztatta, majd németországi koncentrációs táborban mártírhalált halt.

Perneker István, született 1897-ben Pécsbányán, kőműves, bányamunkás. Mozgalmi tevékenysége már 1919-ben, a Magyar Tanácsköztársaság idején kezdődött. Vöröskatona volt, s részt vett a Tanácsköztársaság védelmében. 1918-tól a Bánya- és Kohómunkások Szakszervezetének tagja. Az MSZDP-nek 1922. augusztus 1- től volt tagja. Tagja volt az Eszperantista Munkások Szövetségének is. Az 1935-ös me- csekszabolcsi bányászsztrájk szervezése miatt munkahelyéről elbocsátották. Egy évig volt munka nélkül. 1937-ben Belgiumi bányában dolgozott, ahonnét a szakszervezet 1939- ben, mint függetlenített körzeti titkárt hazahozatta. Hazatérte után továbbra is csendőri felügyelet alatt állott. 1944. október 22-én letartóztatták, később Dachauban mártírhalált halt.

Rákos Lajos, született 1902- ben, Paison, bányamunkás. Vezetőségi tagja volt a somogy- vasasi bányászszakszervezetnek. A sztrájkok szervezésében fejtett ki aktív tevékenységet, s kiemelkedő szerepe volt a vasasi bányászok bérharcában. Részt vett a Thomen-akna 1937-es éhségsztrájkjában. A német megszállás alatt a Tho- men akna szakszervezetének elnöke. 1944-ben a Gestapo elhurcolta, és német koncentrációs táborban halt mártírhalált.

Sudár István, született 1904. április 18-án, Nemeskén, bányamunkás. A Bánya- és Kohómunkások Szakszervezetének 1934-től volt tagja. Egyik szervezője volt az 1934-es és 1937-es bányászsztrájkoknak. Tevékenysége miatt rendőri felügyelet alá helyezték, majd 1944. november 5-én letartóztatták. Németországi megsemmisítő táborban halt meg.

Szabó István, született 1886. aug. 11-én, Püspökszenterzsé- beten, bányász. 1903-ban lett tagja az MSZDP-nek. 1919-ben a Vörös Hadsereg katonája volt. A Tanácsköztársaság bukása után a Ferenc József- akna dolgozója. Itt lett tagja a Bánya- és Kohómunkások Szakszervezetének és később a mecsekszabolcsi szervezet vezetőségébe is beválasztották. Részt vett a munkás eszperantó csoport tevékenységében is. Szabó István ott volt a bányászok sztrájkmozgalmában,

1923-ban szervezkedés miatt letartóztatták. Állandó rendőri felügyelet alatt állt. 1944. október 17-én ismét letartóztatták és Dachauba hurcolták, ahol mártírhalált halt. Nev&t a pécsi úttörőhóz és Szabolcson utca viseli.

Forrás: „Munkásmozgalmunk harcosai (Baranya Megyei Biográfia), 1968.

Jeli József

Új tudományos közgyűjteménnyel gyarapodott Somogy megye. Megnyitotta kapuit a megyei levéltár új osztálya Nagyberkiben. Itt őrzik az 1945 utáni megyei, volt járási és községi, illetve ezen területen lévő intézmények irategyütteseit. Az új levéltárt kutatásra és kiállítások rendezésére is alkalmassá tették. (MTI Fotó: Kálmándy Ferenc — KS)

•/ I

/i t#<¥IS \ * t#*$k "Ns,

ÜWitä'ßUlWM£tinMt*jM

um

mumummi mmm

s.m®*§2k\WvéM mn u MM mrnmHmtytw# ykwtot

vfowmiimtMtmsil&mti

yyx- >•'<>-- >%Jé -.yy«* -v*

*Mm

Lotharingiai Károly herceg, a szövetséges ke- Abdurrahman pasa emlékműve. Zsillé Károly resztény seregek vezére műve.

300 éve történt

Spanyol hősök emlékműve d budai várban

1683-ban Kara Musztafa, a Török Birodalom nagyvezíre, elérkezettnek látta az időt, hogy miután az oroszok elleni háborút befejezte, a Habsburg birodalom ellen forduljon, noha még érvényben volt az 1664. évi vasvári békében megkötött fegyver- szünet. Meg volt róla győződve, hogy Thököly Imre segítségével megszerezheti egész Magyarországot, sőt a Habsburgok székvárosát is leigázhatja. így történt, hogy 80 000 főnyi seregével 1683. július 14-én ostromgyűrűt vont Bécs körül. Ám nem telt bele két hónap, s szeptember 12-én a 65 000 emberre tehető szövetséges és egyesült Habsburg—lengyel had Lotharingiai Károly herceg és Sobieski János lengyel király parancsnoksága alatt szétverte az ostromló török tábort. Kara Musztafa nagy- vezír csak a próféta zászlaját menthette ki Bécs alól, 30 000 katonája elesett, teljes hadi felszerelése és az oszmán hatalom verhetetlen - ség ének sok évszázados híre megsemmisült. E győzelemből bontakozott azután ki — bár a Habsburg-kormányzat szándéka ellenére — az a támadó hadjárat, amelynek csúcspontját Budavár visszavívása jelentette. Mindkét hadvezér a török után nyomult, Párkánynál újból megverték, majd visszafoglalták Esztergomot. Az október 9-i párkányi győzelem — mintegy 8000 török maradt ekkor a csatatéren vagy veszett a Dunába — bebizonyította, amit két évtizeddel korábban hasztalanul hirdetett Zrínyi Miklós, hogy a török a támadó hadjárat feltartóztatására képtelen, az erőviszonyok az európai hatalmak javára billentek át.

Azzal azonban mindenki tisztában volt, hogy az oszmán hatalom ellen csakis nemzetközi szövetségben ösz- szefogva szállhatnak harcba Európa államai. A török kiűzésére indítandó háború alapját az a szövetség, úgynevezett Szent Liga alkotta, amelyet XI. Ince pápa hozott tető alá I. Lipót császár és magyar király, Sobieski Jáno - lengyel király és a Velencei Köztársaság között. Az 1684. március 5-én aláírt szerződés kikötötte, hogy XI. Ince pápát „a szövetség védnökének, kezesének és ügyviselőjének fogadják”, s megindítják hadaikat a törökök ellen. A pápa ugyanis fiatal korában - Odeschalchi Benedek volt az eredeti, neve — katonatisztként a lengyel seregben harcolt a törökök ellen, s csak utána lépett egyházi pályára, de már akkor megérett benne a gondolat: Európa hatalmai fogjanak össze és ez a nemzetközi törökellenes szövetség indítson támadó háborút az oszmán birodalom ellen. E régi terve öltött testet a Szent Ligában, amelynek tagjai 1684 tavaszán megindították hadműveleteiket: Velence Dalmáciában, Sobieski János Ukrajnában, a Habsburgok hadserege pedig a francia XIV. Lajos, a Napkirály által országától megfosztott Lotharingiai Károly herceg vezetése alatt Magyarországon. Természetesen Buda visszafoglalását tűzték ki célul. Néhány vár és erősség bevétele után, 1684. július 14- én érnek Buda alá, amelyet a török vitézül véd. Lotharingiai Károly november 3-án feladja az ostromot.

1685 tavaszán a nemzetközi koalíció Magyarországon - mintegy 125 000 főnyi haderővel három területen kezdett harcot. A legfontosabb Érsekújvár bevétele volt (augusztus 19.), valamint az Esztergomot ostromló török csapatok szétverése (augusztus 15.). A császári csapatok másik része elsősorban a Felvidéken harcolt Thököly és kurucai ellen, s egymásután vették be váraikat. A harmadik hadműveleti terület Horvátország és Szlovénia volt.

Érsekújvár bevételével megnyílt az út Buda felé, amit a török is nagyon jól tudott, hiszen Érsekújvár védője, Hasszán pasa a szövetségesek megadást követelő felszólítására kurtán csak any- nyit felelt: „Érsekújvár kulcsa Budán van!”

S 1686-ban Lotharingiai Károly herceg, a Habsburgok hadseregének fővezére, minden befolyását arra használja fel, hogy Lipóttól megkapja az engedélyt Buda ostromához. A török elleni támadó háború másik lelkes híve, Rabatta Rudolf gróf, főhadbiztos tábornok is segítségére volt azzal, hogy hatalmas készleteket gyűjtsön ösz- sze élelmiszerekből és hadianyagból. A folyamatos szállítást szerződések, 500 hajó, több ezer szekér és a Duna menti vármegyék rakodásra, hajó visszavontatásra kirendelt jobbágyai biztosították.

Lipót császár és király 1686 június elején végre parancsot adott Buda ostromára. A Szent Liga hadserege június 18-án körülzárta Budát és megkezdte Magyarország hajdani fővárosának ostromát.

Dr. Csonkaréti Károly

Budavár visszafoglalásának előzményei