Dunántúli Napló, 1986. szeptember (43. évfolyam, 240-269. szám)

1986-09-12 / 251. szám

1986. szeptember 12., péntek Dunántúli napló 3 A jól ellátott városrészek sorába fog kerülni Levélváltás Postavölgy jövőjéről Az első eredmény a nyilvános telefon Valamikor, nem is olyan túl régen, egész Postavölgyre a kertek, mindenekelőtt a szőlő- művelés volt a jellemző. A vá­ros külterületének számított, de ma már több milliós értékű családi házak épülnek a völgyben, különösen 'Nagypos­tavölgy felső útján. A völgy az utóbbi másfél évtizedben Pécs sajátos, szép fekvésű, még mindig inkább mezőgazdasági arculatú lakóterülete lett. Egy­re többeket vonz, hogy ide építsenek családi házat. A gyarapodás évente 8—10 új ház. A telekárak a hajdani négyszögölenkénti 60 forintról 1000 forint fölé kúsztak. Ma már 170 család él ezen a területen, közel hatszáz em­ber. S ebbe természetesen nem számíthatók be a kispostavöl­gyi szőlőtulajdonosok, akik azonban mégiscsak kötődnek éhhez a külterületi városrész­hez, érdekeltek a jövőjében, 'fejlődésében. Ez idáig szinte csak az valósult meg itt, amit magánerőből építettek: a csa­ládi "házak. A kommunális el­látottság terén Postavölgy rosszabb helyzetben van, mint egy hasonló lélekszámú bara­nyai falu. Furcsa ellentét; mil­liós értékű családi házak, ugyanakkor esős időben Kis­postavölgyből két pár cipővel indulnak reggel munkába az emberek. A földút sarában ösz- szepiszkolt cipőt a buszmeg­állóban tisztára cserélik, sza­tyorba rakják, késő délután hazatérve fordított sorrendben játszódik le a cipőváltás. Bár a fejlesztések elmaradá­sa nem ezen múlott, elég sem lett volna rá, tény, hogy a pos­tavölgyiek évtizedeken át fizet­ték a kofát, de semmi ered­ményét nem látták a maguk portája körül. A lakosság be- léfásult az eredménytelenség­be, hiszen tanácstagjai, sőt országgyűlési képviselője révén hiába kérte a legszükségesebb fejlesztéseket. A közös összefo­gás sem tudott kibontakozni. A lakóterület tipikus alvó vá­rosrésze lett Pécsnek. Az ál­mosságot, a közéleti közösségi passzivitást megtörte a leg­utóbbi népfrontvólasztás. A feltornyosuló elégedetlenség radikális tisztújításhoz vezetett a népfrontbizottságban. Az új testület programjában újra erőteljesen felvállalta Posta­völgy fejlesztésének szorgalma­zását a lehetséges minden fó­rumon, ugyanakkor a lakosság mozgósítását is a közösségi cé­lok megoldásához. A Postavölgyi Körzeti Nép­frontbizottság felmérte a lakó­terület legégetőbb gondjait és postára adta levelét. A cím­zettek a megye és Pécs poli­tikai és tanácsi szerveinek ve­zetői. — Abból indultunk ki - mondja Jókai János, a nép­frontbizottság új elnöke, aki egyébként a MÁV Pécsi Igaz­gatósága személyzeti osztályá­nak vezetője —, hogy a jelen­legi hátrányos életkörülmények méltatlanok a postavölgyi la­kossághoz, noha elismerjük, a fejlesztési lehetőségek szűkö­sek. A jelenlegi áldatlan hely­zeten a lakosság változtatni akar, de úgy láttuk, hogy az új tanácsi tervkoncepció szerint a településfejlesztés a postavöl­gyieknek irreális anyagi meg­terhelést jelent. lEmiatt a han­gulat elkeseredett, bár a ten- niakarásnak máris számos eredménye van. Számosán ajánlkoznak társadalmi mun­kára, szakiparosok is vállalkoz­nak ilyen feladatokra. Például saját anyagból megcsinálta egyik lakótársunk a buszmeg­álló befedését. Jelentkeztek a romos kultúrház tetőszerkezeté­nek felújítására is. A levél a postavölgyiek gondjai közül a legfontosab­bak közé sorolja, hogy a lakó­területen .nincs nyilvános tele­fon, egyetlen folyóméter kiépí­tett járda, vízvezeték, pedig egészségtelen itt is a kutak vize, szennyvízcsatorna sincs. A zárt szennyvíztárolók építé­sét vagy nem követeli meg a hatóság, vagy használatát nem ellenőrzik, így az utcára kerül a szennyvíz. A mellékutak víz- elvezetése teljesen rendezetlen, az egyetlen kis vegyesbolt ki­csi, korszerűtlen, a közvilágítás hiányos, az áramingadozások gyakoriak, a PIK kezelésében lévő kultúrház elhanyagolt, ro­mos, ráadásul szükséglakás is van benne. A Hazafias Népfront Posta- völgyi Körzeti Népfrontbizottsá­gának levelére Pécs Megyei Város Tanácsának elnöke vála­szolt. Levelében leszögezte, hogy Postavölgy ellátottsága valóban elmarad a város át­lagától, de nem rosszabb, mint a többi peremkerületé. Fejlesz­tését a VII. ötéves tervidőszak­ban kiemelt összegű tanácsi pénzeszközök felhasználásával biztosítja a tanács. Ugyanak­kor a fejlesztés mértéke függ a lakosság teherviselő képessé­gétől, áldozatvállalásától is. A tervidőszakban a terület hatá­ráig eljut az ivóvíz és szenny­víz gerincvezeték-rendszer. Ivó­víz- és szennyvíztársulat szer­vezésével 1989—1990-ben meg­valósulhat a postavölgyiek régi álma. Az utak, járdák rendbe­tétele társulásos alapon 50—50 százalékos költségmegoszlással tanácsi és lakossági pénzesz­közökből rövid időn belül meg­valósulhat. A postavölgyi nyil­vános telefonfülke létesítésé­nek költségét a településfej­lesztési hozzájárulás, illetve a tanácstagi alap terhére meg­előlegezte a városi tanács. A kereskedelmi ellátás javítására a Pécsi Áfész egy kis ABC lé­tesítését tervezi Postavölgyben. A „kultúrház" további sorsá­val is foglalkozik a tanácsi ve­zetés. S végül egy igen fontos mondat a tanácselnök levelé­ből: „Az új, általános rendezé­si terv Postavölgyet belterület­ként kezeli"! öt hónap telt el a levélvál­tás óta és Postavölgyben a változás ígéretei, sőt jelei ta­pasztalhatók. — A kultúrházban lévő szük­séglakásból máshova költöztet­ték a benne lakó családot. Ígéretet kaptunk arra, hogy a vízelvezető árkot megtisztítják: ha a nagyárpádi hasonló mun­káknál marad megtakarítás, még idén, ha nem, jövőre min­denképpen. Megkezdték a szennyvíztárolók használatának ellenőrzését. A kispostavölgyi ■út építésére társulás szervező­dik. Területet kaptunk a re­ménypusztai mgtsz-től egy be­keríthető sportpálya és játszó­tér létesítésére. A megtervezé­séhez kellene most segítség, építését megcsináljuk társadal­mi munkában. Óriási, örömteli meglepetés volt. hogy a na­pokban felszerelték a nyilvá­nos telefon fülkéjét. S ha ab­ban is előre tudnánk tépni, hogy a lakossági közösségi összefogását ne zavarják olyan incidensek, mint kutyák szabad garázdálkodásából fakadó el­lentétek, akkor közös áldozat­vállalásaink szép eredménye­ket hozhatnak a közeli jövő­ben — bizakodik a népfrontel­nök. Jó alap van bizakodásra. A részletes rendezési terv továb­bi lakásépítések feltételeit te­remti meg Postavölgyben, s a nagyárpádi városrészhez kapcsolódva jobb közlekedést, közművesítettséget, az alapfo­kú ellátás fejlődését ígéri. Ahogy a városi tanács elnöke írta: „számolva a lakosság kez­deményezéseivel is. Postavölgy a jól ellátott városrészek sorá­ba fog kerülni." D.l. Mutatós családi házalt a Nagypostavölgyben Fotó: Lauter László A Társadalmi Szemle kettős száma Folyáiratszemle összevonva jelent meg a Társadalmi Szemle augusz­tus—szeptemberi száma. A gazdag tartalomból néhány írásra hívjuk fel a figyel­met. A szám élén található egy szerkesztőségi beszél­getés az SZiKP-XXVII. kong­resszusáról, mely A megúju­lás kongresszusa címet vise­li. A tartalmas és sok ér­dekes összefüggésre rámu­tató beszélgetést Benke Valéria, az MSZMP KB tag­ja, a Társadalmi Szemle szerkesztőbizottságának el­nöke vezette, résztvevői vol­tak Berend T. Iván akadé­mikus, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia elnöke, Crósz Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a fővárosi pártbizottság első titkára, Kofa/ Géza, a párt Központi Bizottságának osztályvezetője, Knopp And­rás, a KB osztályvezető-he­lyettese, Maróthy László, a Politikai (Bizottság tagja, miniszterelnök-helyettes. A résztvevők kifejtették véle­ményeiket a kongresszus nemzetközi jelentőségéről, hatásáról a szovjet pártós társadalom további fejlődé­sére, a reális társadalom- elemzés és megújulási prog­ram tanulságairól, a párt szerepének és felelősségé­nek megfogalmazásáról o megújulási folyamatban, a gyorsítás és a gazdasági re­form kérdéseiről, az elmé­leti és ideológiai élet új vonósairól. Mezőgazdaságunk fejlesz­tésének stratégiája címmel jelent meg Kovács Imrének, a KB osztályvezető-helyet­tesének írása. Gondolatait annak jegyében fejti ki, hogy mezőgazdaságunk fej­lődését és az ezt meghatá­rozó módon befolyásoló ag­rárpolitikát mindig is folya­matosan elemeztük, hogy feltárjuk a fejlődés jelleg­zetességeit és e politika ha­tásait. Erre azért is nagy szükség van, mert ebben a népgazdasági ágban a fellendülés alapvető ténye­zőit csak fokozatosan lehet kiépíteni, és a fejlődést akadályozó, esetleg vissza­vető tényezők hatását is csak hosszabb időszak alatt lehet megszüntetni. A me­zőgazdasági termelés belső és külső feltételei az utóbbi időben jelentősen megvál­toztak, ezért is szükséges áttekinteni a fejlődés jelen­legi jellemzőit; az eredmé­nyek mellett a gondokat is. A továbbhaladás frányának meghatározásához erre el­engedhetetlenül szükség van. Érdekes beszélgetést kö­zöl a folyóirat Huszár Ist­vánnal, az MSZMP KB tag­jával, a Párttörténeti Intézet igazgatójával arról, hogy milyen élmények hatására jutott el a marxizmushoz, a nyolcvanas évékben megje­lent publikációi alapján ar­ról, hogyan foglalkoztatják a gazdaság társadalmi ösz- szefüggései, jelenlegi mun­kahelyével összefüggő fel­adatokról és elképzeléseiről. Végezetül felhívjuk a fi­gyelmet arra, hogy az Egy letűnt korszakról sorozat­ban, a Horthy-rendszer ok­tatáspolitikájáról, Klebers­berg Kúnó és Háman Bá­lint miniszterek tevékenysé­gének tükrében jelent meg egy tonulmány. M. E. A hatékonyság forrásai Egy vállalati tanács­ülés margójára Vita bontakozott ki — igaz nem a tanács tagjai között — a Bikali Állami Gazdaság 7. ötéves terve körül. S a vita bi­zonyára folytatódni is fog, s nemcsak azért, mert az ille­tékes párt-végrehajtóbizottság minősíteni fogja az irányítása alá tartozó terület gazdaságai­nak ötéves terveit, így a bika- liakét is, hanem azért is, mert ma gyakorta és sok helyütt té­ma a növekvő gazdálkodási önállóság és a pártirányítás, — ellenőrzés viszonya. A konkrét esetben, a válla­lati tanács ülésén a nézetkü­lönbségek is konkrétan jelent­keztek, mégpedig abban, hogy szabad-e a gazdasági ötéves tervbe foglalni, hogy létszám- csökkentést nem - óhajtanak a bikaliak, sőt megtartani igye­keznek a jelenlegi létszámot. Mert tervezhető a létszám - csökkenés, ha a nyugdíjba me­nőket nem „pótolják", s az egyéb okokból eltávozok helyé­re is csak szükséges esetben vesznek fel új embert; s tervez­hető úgy is, hogy számba ve­szik a munkaköröket, s „ra­cionalizálják" azokat, s meg­köszönik egyesek eddigi jó vagy rossz munkáját. De hem: a bikaliak igyek­szenek megtartani az embere­ket. Igaz, azt is tervezik, hogy nem biztos hogy ugyanazok, nem biztos, hogy ugyanabban a munkakörben ugyanazt a munkát fogják végezni 1990- ben, mint ma: szakértőbb mun­káskezekre van szükség szántó­földön, állattartó telepen ép­pen úgy, mint az irodákban. Ha a létszámban tehát nem is terveznek változtatást, a mun­kaerő kvalifikáltságában min­denképpen. Emlékeztetőül: a Bikali Ál­lami Gazdaság nehéz helyzetbe került az elmúlt években, oly­annyira, hogy tavaly az újon­nan megalakult vállalati tanács elsőre kényszerdöntést kellett hogy hozzon; a gazdaság pénzügyi rendezésének előfel­tétele volt, hogy szabadulja­nak meg az alsómocsoládi hal­feldolgozótól. A gazdaság meg­gyengülése, bizonytalan hely­zete, s az abból következő ala­csony kereseti lehetőség meg- ritkította a sorokat. Egy meg­hirdetett, tervbe foglalt lét­számcsökkentés csak növelné az elvándorlási kedvet. Van tehát speciális oka is, hogy Bikaion ragaszkodnak a jelenlegi létszámhoz: kell az ember „szénájuk" rendbehoza­talára, vagy ahogy a gazdaság igazgatója fogalmazta, a je­lenlegi gyenge kategóriába tar­tozásukat a tervidőszak végé­re a ,,közepes"-be kell tornáz­niuk hatékonysággal, jobb, esetenként több produktummal, gazdaságosabb tevékenység­gel. A vita nem is ezen folyt, ha­nem a mikénten. Hiszen javul a termelékenység, a hatékonyság úgy is, hogy csökkenő létszám­mal produkálnak többet — mint ahogy azt a komlói párt- bizottság képviselője kívána­lomként megfogalmazta az öt­éves tervvel szemben. Ma a ha­tékonyság a fő szempont, hang­súlyozta, nem a teljes foglal­koztatottság, s amikor egy gazdaság terveket készít önma­gának, s feladatokat szab ön­magának, ezek a tervek, fel­adatok legyenek arányosak a korábbi saját eredményekkel, s a környezet eredményeivel. Bikaion nem az elmúlt évek­hez, hanem a lehetőségekhez képest kell jobban dolgozni — mondta, csakhogy a lehetősé­geket alaposan meghatározták azok a bizonyos elmúlt évek. S mely lehetőségeken már idén is, s a tervidőszak alatt is so­kat változtattak, s szándékoz­nak változtatni gazdaságtalan tevékenységek megszüntetésé­vel, kifizetődővé változtatásá­val, a kifizetődőnek nyeresége­sebbé tételével. A vállalati tanács a vita el­lenére, vagy éppen azzal meg­erősödve, változatlan formájá­ban szavazta meg a középtávú tervkoncepciót, mert úgy látta, hogy a részint már itt is meg­említett okok miatt ezzel a lét­számmal fejlődhet a gazdaság — s azért is, mert a jelenlegi bázis-bérszí nvonal-gazdálkodá­si előírások ellentmondanak a létszám racionalizálásának — Bikaion legalábbis. A vita ott, a szavazással el­dőlt. De folytatódik másutt, s tágabb, elvontabb mértékben: hogyan, miképpen érvényesítse a párt irányító, ellenőrző funk­cióját; mibe és mennyire „szóljon bele", s ha nem szól bele, akkor az azt jelenti-e, hogy „kivonul" a gazdaság­ból — kénytelen-kelletlen, s saját politikája következtében. Hiszen' a párt volt, mely meg­hirdette a gazdasági reformot, benne a vállalati önállósodást, szorgalmazta az új vállalatirá­nyítási módokat, köztük a vál­lalati tanácsot, mely egyedül hivatott ilyen kérdésekben is dönteni. Könnyen elintézhető lenne a kérdés azzal, hogy miért vo­nulna ki a párt a gazdaságból, amikor gazdaságon, vállalaton belül is vannak pártszerveze­tek, akiknek már akkor kell vé­leményezniük a nagy horderejű dokumentumokat, amikor azok meg nem nyerték el végleges formájukat, nem emelkedtek „törvényerőre". S elintézhető lenne azzál is, hogy magában a vállalati tanácsban is van­nak kommunisták, akik szava­zatukkal megvétózhatják egy gazdaságpolitikailag hibás terv elfogadását, a vállalat jövőjét aláásó elképzelés érvényre ju­tását. Ám ez nemhogy megszünte­ti, alkalmasint bonyolíthatja a kérdéskört, hiszen az egyfajta értelmezés szerinti „demokrati­kus centralizmus" elérheti az irányító pártszervek igazának érvényesülését a vállalati önál­lóságéval szemben. Ehhez azonban az is szükségeltetik, hogy előbb bebizonyosodjon a vállalati kommunista közösség szűklátókörűsége, szemléleti távlattalansága, döntésre való alkalmatlansága, de „legjobb" esetben is az, hogy a vállalati, a csoportérdeket a társadalmi érdek fölé helyezi, vagy éppen az előbbit az utóbbi rovására igyekszik érvényesíteni. Ezek­ben az esetekben valóban ér­vényesülni kell a demokratikus centralizmusnak. Dehát erről most Bikái ese­tében szó sincs. Fel kell téte­leznünk, hogy ugyan,nem olyan jellegű kényszer diktálta most a választást, mint egy évvel ezelőtt, amikor arra kellett a tanács tagjainak a kezüket emelni, hogy el kell adni a hal­feldolgozót, de a „halfeldolgo- zó”-val jellemezhető gondok ma sem teszik lehetővé, hogy sok lehetőség közül válassza­nak Bikaion, amikor megterve­zik gazdálkodásukat 1990-ig. Beleértve létszámgazdálkodásu­kat is. Fel kell tételeznünk, hogy a vita nyomán újra átgondolták a vállalati célkitűzéseket a tanács kommunista és párton kívüli tag­jai, s szavaztak úgy, ahogy vé­gül is szavaztak, figyelmen kí­vül hagyva felsőbb pártszerv képviselőjének véleményét, amit annál inkább megtehettek, mert ő nem testületi döntést képviselt. S azért is, mert ők hivatottak dönteni konkrétumok alapján, a gazdaság helyzetének ismereté­ben. A pártnak tehát nemhogy meagyengült, de megerősödött a pozíciója a gazdaságirányí­tásban a gazdasági egységek vállalati tanácsaiban dolgozó kommunistái által saiát párt- szervezetük korábbi állásfogla­lása alapján. Kétségtelen, ez újdonságot jelent a korábbiakhoz képest, a pártmunkában magában is — a gazdaság decentralizációja, a vállalati önállóság növekedé­se megkívánja a pártmunka decentralizációját, demokrati­zálódását is — s ezáltal őrzi meg irányító, ellenőrző szere­pét a párt. Bodó László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom