Dunántúli Napló, 1986. szeptember (43. évfolyam, 240-269. szám)
1986-09-30 / 269. szám
1986. szeptember 30., kedd Dunántúli napló 3 Csökken a termelés, az új vevők nem pótolják a megrendelések kiesését Továbbra is veszteséges a kishajmási kerámiaüzem 'Másfél havi termelésre volt konkrét megrendelése a kishajmási kerámiaüzemnek az első negyedév végén, szeptemberben már csak egy hónapira. , — 1986 végére egymillió forintot meghaladó veszteség várható, s továbbra is fennáll a tizenötmilliós adósság, melyet az üzem átvételével együtt úgyszólván örököltünk — mondja Lovász András, a sásdi termelőszövetkezet általános elnökhelyettese. Az előzmények ismertek, dióhéjban csak ennyit róluk: a izanált abaligeti tsz földjei, épületei és kerámiaüzeme a sásdi tsz birtokába kerültek ez év január 1-től. Az elsődlegesen állattenyésztéssel foglalkozó, tiszta mezőgazdasági profilú sásdiaknak jól jött a szántóterület ezer hektáros növekedése, hiszen a takarmányozáshoz már túl sok kukoricát kellett vásárolniuk, valamint épület is szükségeltetett az egyre növekvő mulard- kacsa-állomány befogadására. A kerámiaüzemmel más a helyzet. A mezőgazdasági termelőszövetkezet ipari tapasztalat nélkül volt kénytelen átvenni az üzemet. Ennek ellenére megpróbálkoztak a talp- raállításával. A siker egyelőre még bizonytalan. Tavasz óta változott a vevőkör: a TSZKER budapesti boltja és az Amfora Nagykereskedelmi Vállalat nem rendel kishajmási kerámiát, ellenben megnyílt a sásdi bemutatóterem, a harkányi árusítóhely is úgy ahogy működik, s újralendült a kályha- cserépgyártási igény. A veszprémi és szekszárdi Skála áruházak jelentős vásárlók díszkerámiából. A kiváló minősítésű, öntéssel előállított kishajmási szellőzőrácsból a kaposvári Fészek Aruház és a dombóvári TÜZÉP visz el nem kis tételeket. A kecskemétiek díszes tetőcserepet kértek műemlék épülethez. Újdonságnak számít a kerámiaSzállításhoz készítik elő a díszcserepeket az új üzemcsarnokban Papír-, textil-, vas- és színesfémhulladék Úttörőcsapatok országos haszngyűjtési versenye A Magyar Úttörők Szövetsége Országos Tanácsa és a MÉH Nyersanyaghasznosító Tröszt az 1986 87-es úttörőévre is meghirdette az úttörőcsapatok országos hasznosanyag- gyűjtési versenyét 1986. szeptember 1. és 1987. augusztus 31. között. A versenyben a MÉH telepeken átadott és csak lakóterületi eredetű papírt, textilt, vas- és színesfémhulladékot értékelik, mégpedig csapat- és egyéni gyűjtés formájában. A végső díjazásnál — melyben az úttörőcsapatokat létszámkategóriákban a tanulónként elért ossz forint, illetve az egyes hasznosanyagnemen- ként elért összmennyiség átlaga alapján jutlmazzák, de jutalomtáborozási lehetőséget is lehet nyerni, és a gyűjtést irányító pedagógusok jutalmazásáról sem feledkeznek meg. 1987 decemberében derül ki, hogy ebben az úttörőévben melyik csapat gyűjtött legeredményesebben mindent, avagy valamelyikből a legtöbbet. A gyűjtésnél érdemes megszívlelni az alábbiakat: érdemes folyamatosan gyűjteni, megéri, hogy a hasznos hulladékanyagokat külön-külön válogatva adják át a MÉH telepeken (például: külön kötegelve a fekete-fehér és a színes újságokat stb.), ajánlatos előre egyeztetni a gyűjtés és az elszállítás idejét az átvevő MÉH- teleppel. Az egyéni gyűjtő pajtás a kifizetési bizonylat kiállításakor mondja be az úttörő- csapat nevét, számát, címét is, mert az általa leadott hasznos anyagokat csak így tudják beszámítani az iskolai gyűjtésbe. Az öt létszámkategóriákba sorolt iskolák tehát két területen is versenyezhetnek: a hasznosanyagok ellenértékének egy tanulóra jutó értékében (fejenkénti forintátlag) valamint cikkenként a legmagasabb fejenkénti kg/fő átlaggal. Mindkét kategóriában összesen 30—30 úttörőcsapatot jutalmaznak az országban. M. L. üzemben az, hogy városi címerekkel ellátott dísztárgyakat is készítenek, például legutóbb Dombóvárnak és Komlónak. Az egyedi sablonokat Farkas Viktor formakészítő alkotja meg. Egy nyugatnémet belső építész rendelésére magyaros, kézi festésű kályhacserepet gyártottak le. Mindezek azonban akármilyen sokrétűek, nem ellensúlyozzák a TSZKER-rel, Amforával kieső nagytételű, több milliós értékű árumennyiséget. ‘Próbálkozásban nincs hiány. Például hogy az égetőkemencét megpakolhassák, visszatértek a kishajmásiak az ,1965-ös, üzeminduláskori' termeléshez: közönséges virágcserepek kerülnek le a Zsol- nay Porcelángyártól bérelt au. tomata korongozógépről. Az erőfeszítések ellenére úgy áll a helyzet, hogy a jelenlegi létszám egyharma- dára, húsz fő kerámiaüzemi foglalkoztatására a negyedik negyedévben már nem lesz lehetőség. A termelőszövetkezet úgy döntött, arányosan csökkentik minden munkaterületen a létszámot. Festők, ko- rongozók, csomagolok, anyagelőkészítők egyaránt egészségügyi könyvet kell hogy váltsanak, és ha úgy adódik, akkor átmenetileg baromfidarabolást kell a dolgozóknak végezniük a Baranya Megyei Baromfifeldolgozó és Forgalmazó Közös Vállalatnál, melynek tagja a sásdi tsz. , L. Cs. K. Csőbevonat - szénszállításra Az Uniroyal bemutatója Pécsett Poliuretánok bányaipari alkalmazásáról rendezett tanácskozást a közelmúltban Pécsett a GTE vegyigépész szakosztálya és korróziós szakbizottsága. A meghívott előadó a bécsi székhelyű Interowa igazgatója, Fritz Mikula volt. Az Interowa az a vállalat, amely Európának ezen a részén az amerikai Uniroyal céget képviseli. A poliuretánok bányaipari alkalmazásában pedig az első számú szállító az Uniroyal. A bemutatón számtalan föl- használási területet ismerhettek meg a mecseki szakemberek. Az önthető poliuretánt — márkaneve Adiprene — kopás- és olajállósága miatt vezetéktisz- tító csőgörények bevonataként is használják. A maximális méret ugyanis akár másfél méter is lehet. Tulajdonságai azt is lehetővé teszik, hogy zagypumpa alkatrészeire fölvigyék. Ércsziták, tisztítóberendezések fedőrétegeire is mutatott példát Fritz Mikula. Különösen népszerű az érc- és szénszól- lító teherautók billenő rakfelületeinek beöntése Adiprene-nel, mert amellett, hogy növeli az élettartamot, ütésállóságot is biztosít. Legújabb vállalkozásuk pedig a Szovjetuniónak készült 260 kilométer hosszú belső csőbevonat, mely a szén- szállítás viszontagságaival szemben elenóllóvá teszi a vezetéket. A másik változat, a két komponensből álló, szórópisztolyból felhordható poliuretán, a Vibraspray. Természetesen nem akármilyen berendezéshez csatlakozik a szórópisztoly, az egész gépegység összértéke mintegy kétmillió forint. Alkalmazása viszont — ha lehet —, még szélesebb körű mint az öntött kivitelé. Külön előnye, hogy öt perc alatt megkeményedik. Lehetséges nagy felületű elemek befedése, így akár gumitömlőké, szénszállító csigáké, töltőgaratoké, vagy csúszdáké. Az egyik referenciapéldány éppen egy chilei rézbánya csúszdája, ahol a 150—170 kilométeres óránkénti sebességgel haladó kőzet három hónap alatt tönkre tette a bevonás előtt a felületet, azóta — hét éve — viszont nem kellett hozzányúlni. Végezetül még egy érdekeltség: természetes barlangrendszerek hatalmas tartályokká alakíthatók, ha azok belső felületein nemezrétegre Vibra- spray-t visznek fel. Aki nem ismeri az órát, csak a feladatot Geiger József tmk-csoportvezető Geiger József zömök és rendkívül izmos. „A munkában megsza- kíthatatlan” — cseng a fülemben az üzemvezető véleményének utolsó, összegző mondata. A munkában megszakithatatlan ember többnyire inas, szikár termetű, legalábbis a többsége ilyen volt, akikkel találkoztam. Hát nem, Geiger József tmk-csoport- vezetö nem szikár, inkább vélhetném birkózónak. Massziv és tömzsi. Járja velem a birodalmát, a Zöldért mohácsi tartósítóüzemét, ahol az anyagbeszerzésen, értékesítésen kívül szinte minden rajta és az irányítása alatt tevékenykedő 21 fős tmk-részle- gen múlik. Az, hogy legyen áram, gőz, víz, hogy kifogástalanul üzemeljenek a gépek, hogy időben átállítsák másmás termékre a gyártósort, hogy rendben legyenek az elektromos és a dízeltargoncák. Tudom, egy modern üzemben is van elég dolga a tmk- soknak, ha becsülettel végzik, vagy akarják elvégezni a munkájukat. A mohácsi tartósítóüzem gépei és berendezései jóindulattal sem mondhatók a legmodernebbeknek. „Az elmúlt hónapban is majd háromszáz órát dolgozott" — mondja Fenyvesi János üzemvezető. — Hogy bírja ezt az iramot? — Csinálni kell. Ez a munkám — mondja magától értetődő természetességgel. — Általában reggel fél hatkor kezdek és szezonban este hatig biztosan bent talál. Gyakori, hogy éjszaka jönnek értem, mert baj van az üzemben. Megszoktam ... Ezt az évet 48 nap áthozott szabadsággal kezdtem . . . Hangjában semmi önsajnálat. Tárgyilagos. Beletörődött a helyzetébe. Sőt. Azt hiszem, nem is tudná másként csinálni. Az irodában halkan beszél magáról, a munkájáról. — Nekem erre tellett. Nem vihettem többre . . . Tizenkét éves korom óta családfenntartóként vállalnom kellett minden munkát a megélhetésért. Apám nem jött haza a világháborúból. Anyám cselédkedett családoknál .. . Ikernővéremet — aki nemrég haft meg — támogattam, hogy legalább ő tanulhasson ... — Biztos szakmát és kenyeret szerettem volna, de az akkor nem volt könnyű. A mohácsi 2. számú téglagyárba vettek fel a nyolcadik után kocsitolónak. — Már akkor is erős fizikumú volt? — Ha látott volna! Nagyon vékony gyerek voltam. A kocsit alig tudtam eleinte felemelni, amikor a sínről leesett. Néha sírtam is, hogy én ezt nem bírom. Aztán hozzáedződtem, öten voltunk a brigádban, én lettem a vezetőjük. Mind az öten sztahanovisták lettünk. Napi 45—50 ezer nyerstéglát hordtunk ki a présgéptől. Egy évig volt kocsitoló. A sztahanovista jelvény aztán jó ajánlólevélnek bizonyult: felvették végre Pécsett villanyszerelő ipari tanulónak a hajdani Mezővill-hez. — Villanyszerelőként 1955- ben a IV-es kategóriában szabadultam fel, utána elvégeztem az összes továbbképző tanfolyamot. Megkezdődtek a vón- dorévek, a telepített munkahelyekkel. Szinte a fél országban dolgoztam. Sorolni kezdi, ahogy eszébe jutnak a nagy, a jelentősebb munkái. Pécsváradi völgyhidak, ág tejházprogramok és gépműhelyek, mohácsi selyemgyár és a kórház, a bajai gázbontó, a tolnai selyemgyár és szövődé, aztán három éven át föld alatti villanyszerelés az Ércbánya beruházásánál, a malmok, a harkányi strandfürdő, villany- szerelési munkák a vasútállomásokon egészen a fővárosig .. . — Könnyen bírtam, mert nem volt még családom. Ahonnan lehetett, hazajártam naponta Lánycsókra. Aztán megelégeltem a cigányéletet . . . Elhatároztam, hogy megállapodok és megnősülök. — Akkor jött ide a tartósító üzembe? — Igen. Először. — Négy év utón, 1973-ban visszamentem az előző munkahelyemre, és Beremenden a BCM építkezésénél voltam villanyszerelő csoportvezető. Aztán 1976-tól végleg a tartósítóüzemnél dolgozom. Erről a „hűtlenségéről" nem szívesen beszél. Pedig akkor családi és más okok miatt kénytelen volt megtenni ezt a vargabetűt. Azért ment mert a pluszmunkáért beígért pénzt nem kapta meg és emiatt összetűzésbe került az akkori vezetővel. S mi hozta vissza? Az, hogy még itt dolgozva ismerkedett későbbi feleségével. Ő három műszakba járt dolgozni, s kisfiúk, Zoli óvodai gondjai késztették arra, hogy visszajöjjön a tartósító üzembe. — Majdnem a semmiből kezdtünk. Szinte az egész villamos rendszert én csináltam, és ma sincs miatta szégyenkezni valóm. Ma is üzemel az elektromos targoncákhoz a töltőállomás, a főkapcsoló táblám. — Hogyan boldogulnak a régi gépekkel? — Épp elég munkát adnak. De menniük kell. A gyártás nem állhat le azért, mert valamihez nincs alkatrész. Javítunk, átalakítunk, s ha szükséges, magunk készítünk el egyes egyedi gépeket. Itt, ebben a lényegében kis üzemben csak így boldogulhatunk. Gyártottak már töltőasztalokat, légbefúvásos paradicsom felhordót saját elképzeléseik vagy máshol észrevett megoldások alapján. „Ha beválik, rögtön beépítjük a vonalba, ha nem akkor addig módosítgat- jük, amíg az megfelelő nem lesz." Az udvarrészen, a tmk- műhely előtt készen áll legújabb gyártmányuk, a kerekes paprikakiszerelő tartály, a végén lévő centrifugálszivattyú nyomja majd ki a hatalmas alumínium tankokból a bennük tárolt anyagot. „Eddig a tankok ürítését nehéz fizikai munkával, kézierővel végeztük" — mondja. Bent a műhelyben most készítik a csomagolt üvegeket szállító szalagot. Legtöbb fejtörést okozó és munkát adó hely az egész üzemben a kazánház. Gőz nélkül megbénulna náluk a termelés. Az egyik — most épp tartalék — az 1918-ban készült, telepített Corwall hajókazán. „Ez néha nagyon megtréfál bennünket. Két éve megrepedt, a kazánhegesztők hozták össze" — közli, míg átmegyünk az üzemelő másikhoz, egy kiszuperált 424-es gőzmozdony kazánjához. „Ez az új. Azt hittük, hogy ezzel megoldódnak a gondjaink, de szinte több vele a baj, mint az öreggel. A kiszolgálása is nagyon nehéz fizikai munkát igényel." A két fűtő is mutatja, hogy hol és mi a baja a 424-esnek. Szó esik arról, ha minden igaz, egy-két éven belül új kazánokat telepítenek a régiek helyére. „Csak addig bírják ki ezek" — mondják a fűtők, s lapátolni kezdik a szenet. Alul a bunkerból lassanként már újra kezdhetik a salakozást. Visszamegyünk csendesebb helyre. — Mire vitte? — kérdem. — Az életem a munkák között és körül zajlik. Lánycsókon megvettük az OFA házat, át- alakítgatásokkal moslj mi lakunk a 3 szobában. Korábbon rengeteget motoroztam a munkám és a hazajárás miatt, most van egy hároméves Ladám. Itt megbecsülnek, 30 forintos az órabérem, de túlórával ennél lényegesen több. Nevelt lányom két fiúunokával ajándékozott meg. Nagyfiúnk, Zoli most másodéves a mohácsi mezőgazdasági szakközépiskolában. Külföldön még nem járt. A fél országot — igaz, elsősorban a korábbi munkahelye révén — már úgy ahogy ismeri. Szeretné legalább az általa még ismeretlen hazai tájakat is felfedezni. „Majd, egyszer - mondja. — A szezonban ritkán vagyunk otthon. Itt mennie kell mindennek". Júliusban volt 48 éves. Fenyvesi János üzemvezető a tmk-csoportvezetöről: — Geiger József becsületes, szorgalmas, szolqálatkész és hihetetlen terheket vállaló ember. Az üzem technológiailag igen elavult, a tmk-nak erején felül kell tehát dolgoznia. Nincs olyan munka, amiben őrá ne lehetne partnerként számítani. Az az ember, oki nem ismeri az órát, csak a feladatot. A munkában meg szakithatatlan. Murányi László Interkozmosz világűrjogi szeminárium Hétfőn Budapesten, a SZOT szállóban megkezdte négynapos tanácskozását az Interkozmosz IV. világűrjogi szemináriuma. A tanácskozáson hat szocialista ország - Bulgária, Csehszlovákia,. Lengyelország, Magyarország, az NDK és a Szovjetunió — szakértői a világűr békés célú felhasználásával összefüggő jogi kérdéseket vitatják meg. Egyebek között szó lesz a világűr-fegyvérkezési hajsza tilalmának jogi kérdéseiről, a kozmosz demili- tarizálása érdekében az ENSZ égisze alatt folytatott tevékenységről, valamint a világűr kutatásában és békés felhasználásában a szocialista országok között kialakult együttműködés tökéletesítésének jogi kereteiről.
