Dunántúli Napló, 1986. szeptember (43. évfolyam, 240-269. szám)

1986-09-27 / 266. szám

Oi utakon Érteket rejtő zagykazetták Értékes adalékanyag az Albafal termékekhez Homokot helyettesit az útépítéseknél A mecseki feketeszén-terme­lés hulladékára, a palás szén­re épült egykoron a Pécsi Hő­erőmű, s az addig semmire sem használható meddő azon nyomban hasznos anyaggá lé­pett élő. Hasonló átértékelő­dés előtt áll a pernye is, amely a hőerőműben a villamosener- gia-termelés során keletkezik, méghozzá óriási mennyiségben. A három évtizede működő hőerőmű szakemberei a hatva­nas évektől kezdve folyamato­san foglalkoznak a pernyehasz­nosítás gondolatával. A Kom­lón képződő évi ötvenezer köb­méter pernyének megvan a he­lye: a teljes mennyiséget bá­nyatömedékelésre használja a Mecseki Szénbányák. A Pécsett •keletkező egymillió köbmétert is meghaladó hulladék azon­ban ma is fejtörésre ad okot. Az erőmű tíz kazánjából he­tet pernyekinyerő berendezés­sel láttak el. A salakmentes hasznos anyag felhasználására 1973-tól ez évig a Mecseki Szénbányákon kívül a Cement- és Mészművek Beremendi Gyá­ra állt kapcsolatban a Pécsi Hőerőművel. A pernye a ce­mentgyártás adalékanyaga. A BCM százezer tonna körüli éves igénye a keletezett összpernyé- nek mindössze tíz százaléka. A maradék 8—900 ezer tonna a salakkal együtt, vízzel összeke­verve a Balokány—‘Bolgár Nép­hadsereg útja-Nagyárpád—Hő­erőmű négyzet alakú terület zagykazettájába kerül. Az alsó ipari úton közlekedők az évek során nyomon követhették, ho- gydn telnek meg a kazetták az iszapos, Vizes terület mint válik újra zöldre, amint a nyersföldes lefedést követően növényt telepítenek rá. Jó pél­da erre a Balokánytól délre húzódó erdőség. A pernye számos más helyen is felhasználható. Útépítésnél először Tatabányán kísérletez­tek vele, aztán a 6/A út Pécs városi szakaszán az alapozás­nál. Ez évben a Pécsi Közúti Építő Vállalat több tízezer köb­méter pernyét épít be az 57— 58-as utak átkötésénél. Mini­mális szállítási távolsággal, pár száz méterről jut a zagy­kazettából az útépítéshez az anyag. Több tízezer köbméter homokkal kevesebb kell így a munkálatokhoz. Vállalatunk kötelessége, hogy a villamosenergia-term 5- lés mellett a pernyehasznosí­tással is foglalkozzék — mond­ja Szamosi György, a Pécsi Hőerőmű Vállalat műszaki-fej­lesztési csoportvezetője. — Az MSZB, a BCM, a Pécsi KÉV és az ÉPFU vevőkörön kívül új partnereket keresünk, új lehe­tőségeket a pernye felhaszná­lására. Először is a pécsi pernye fi­zikai-kémiai jellemzőit vizsgál­tatták meg az Energiagazdál­kodási Intézettel és a Pollack Mihály Műszaki Főiskolával. Kiderült, hogy sok tulajdonsá­ga igen kedvező: alacsony szulfáttartalmú, savanyú jelle­gű, zárt gömbökből álló anyag, nagy fajlagos felülettel. A pé­csi hőerőművi pernye adalék­anyagú betonnak minimális a vízleadása, nem ülepedik, ta­lajmegerősítésre használható. A Kőolajkutató Vállalatnál kísérleteket végeztek, s megál­lapították, hogy eredményesen használható a pernye a kőolaj- kutaknál iszapolónak. Mivel évente mindössze néhány ezer tonnára lenne szükségük, a tartálykocsis szállítás egy-egy kúthoz nagy pazarlás lenne. A Pécsi Hőerőműnél megoldották a kérdést: felszereltek egy zsá­kolásra alkalmas tartályt, s a napokban — egyelőre kézi erő­vel — megkezdik a pernye zsákba töltését. A műanyagipar egy bizonyos importanyag kiváltására találta alkalmasnak a pécsi pernyét. A finompernye-kinyerő elké­szült, alkalmazása a műanyag­ipari termelés függvénye. ‘Folynak a tárgyalások egy válaszfalgyártó üzem létesíté­sére az Alba Regia Állami Épí­tőipari Vállalattal. A székesfe­hérváriaknak már van tapasz­talatuk, ugyanis a gipsz-perlit válaszfallapokat 1973 óta ké­szíti, s ezt továbbfejlesztve ju­tottak a gipsz-pernye alap­anyagú Albafal termékhez. Észak-Dunántúl ellátásához az oroszlányi pernyét használják. A jó hő- és hangszigetelő, va­kolást nem igénylő, méretre szabható, könnyű válaszfalele­mek alkalmazása remélhetőleg Dél-Dunántúlon is elterjed majd, függően a piaci igények­től is. Az Albafal lapokból ké­szített válaszfalak mozgatha­tók, átalakíthatok. Az elemek összerakása nem igényel külö­nösebb szakértelmet. Az Ipari Minisztérium kijelö­lése alapján az Energiagazdál­kodási Intézet foglalkozik a pe r n ye ha sz n os ítá s k.u ta tó só va I. A Pécsi Hőerőmű külön meg­bízásából jelenleg vizsgálják a pécsi pernye felhasználhatósá­gi területeit, így a vállalat ed­digi próbálkozásai mellé máris több területet javasolnak. Ezek között figyelemre méltó a me­zőgazdasági alkalmazás, még­pedig az állattartó telepek ki­futóinak pernyeborítása. Ugyan­is ez nemcsak költségmegtaka­rítási, hanem állategészség­ügyi kérdés is. Az Energiagazdálkodási In­tézeten kívül a Baranya Me­gyei Tanács megbízásából az MTESZ bizottsága vizsgálja a •pernyefelhasználás lehetősé­geit. L. Cs. K. Finompernye-kinyerő berendezés üzemi próbája a pécsi Hőerőműben Fotó: Proksza László Bővülő exportlehetőségek Biztató pályán a Pécsi Mezőgép Vállalat Szokatlanul jól áll termelési terve időarányos teljesítésével a Pécsi Mezőgép Vállalat. Ezt mutatta már a félévi számvetés is, amikor 437 milliós árbevéte­lükkel nyolc százalékkal ha­ladták meg a tervezettet és nyereségtervük teljesítése is kedvező képet mutatott. A cé­lul kitűzött 732 milliós teljes termelési érték 57 százalékát már az első hat hónapban lét­rehozták a vállalatnál. Mind­ezt csökkenő létszámmal. Ered­ményeik a vállalkozói tevé­kenység előtérbe kerülésén és a gyáregységek egyöntetűen jó teljesítményén alapulnak. Vass Árpád műszaki igaz­gatóhelyettes szerint az idő­arányos teljesítés azért is fi­gyelemre méltó, mert az utób­bi tíz évben egyszer sem vált valóra az első féléves célkitű­zés. Minden esetben hátrány­ban kezdték az év második felét. Kilátásaik most sem vol­tak az első hónapokban ró­zsásak. Rendelésállományuk olyan alacsony volt, hogy dol­gozóikat csak nehezen tudták ellátni munkával. Az ok: meg­rendeléseik döntő része nem visszatérő, hanem egyedi. így minden évben újakat kell fel­kutatniuk. Ebből a munkából a központ és a gyáregységek egyaránt kivették részüket. Az erőfeszítések hónapok múltával eredményre vezettek. Szerepe volt ebben az ösz- szetettebb vállalkozási tevé­kenység előtérbe kerülésének, amire jó példa az a rekonst­rukció, amit a Beremendi Ce­mentműben jelenleg végeznek. Itt nemcsak a filterek acél- szerkezetének legyártását, ha­nem szerelését és a kapcsoló­dó beruházások kivitelezését is vállalták. Hasonló — kulcsát- adásos üzleteket kötnek festő­kabinjaikra is. Idén ezeket már üzembe helyezve adják át. Több helyen, köztük Székes- fehérváron, az Ikarusban foly­nak ilyen szereléseik. A Pápai Húskombinát húsipari beren­dezéseit is felszerelve, terme­lésre készen adják át. Ezekben a munkákban alvállalkozók is részt vesznek. Mostanában kezdte éreztet­ni jó hatását a tavaly beveze­tett belső érdekeltségi rendszer is, mely csak teljes terhelésnél, a megrendelések bőségében válik ösztönzővé. A hat gyár­egység közül csupán egy ma­radt el féléves tervétől. De nyereségben itt is többlet mu­tatkozott. Kiemelkedik a má- gocsi, évek óta kiegyensúlyo­zott teljesítmény nyújtásával, a villanyi, mely eddigi legjobb első félévét zárta, és a tava­lyi gyenge termelését feledtető cserkúti gyáregység. — Egyetlen szépséghiba — veti közbe Vass Árpád műsza­ki igazgatóhelyettes -, hogy 32 millió forintosra tervezett éves tőkés exportunkból csak 5,1 millió forint értékűt szállí­tottunk le az első félévben. Igaz, a tőkés exportpályázati rendszer tavasszal megjelent rásegítő intézkedései követ­keztében mind a külkereske­delmi vállalatok, mind ré­szünkről élénkülés mutatkozott a rendelésállomány biztosítá­sában. A már visszamondott, gazdaságtalannak látszó üzle­tekért ekkor újra meg kellett küzdenünk. így megrendelé­seink a második félévre már most 22 millió forint értékűek. A következő évre is kötöttek szerződéseket 28 milliós érték­ben. Legutóbb Svájcban tár­gyaltak az elektrofiltereket gyártó Elex cégnél, amely négy és fél millió forintos megálla­podást eredményezett. A nyu­gatnémet Maurernél kémények és hangtompító berendezések acélszerkezetének legyártása lehet feladatuk. Ez -1987—88- ban csaknem 50 millió forin­tos árbevételt ígér. Mindezek alapot adnak arra, hogy fon­tolóra vegyék az exportpályá­zat benyújtását. Éves tervük teljesítését pedig jövő évi megrendeléseik előrehozott, ez év végi részbeni leszállításá­nak lehetősége is megköny- nyífi. Balog N. A KSIlllf-röl felentfük Két baranyai kiállító az élelmiszerpavilonból: a Pécsi Dohány­gyár és a Pécsi Tejüzem bemutatója. Fotó: Läufer László Mi kerül a magyar svédasztalra? A „Forma-1 mezőnyében” a magyar élelmiszeripar (?) Sportnyelven szólva: helyt­állt élelmiszeriparunk az al­sóbb régiókban, s már a For­ma—1 mezőnyéhez közelít. Le­het, hogy sokan most vitába szállnak velem. Úgy legyen. A Dobi István úti vásárváros élel­miszeripari felhozataláról ki­merítő értekezést nehéz adni egy újságcikk keretében, így álljon itt az élen a legfonto­sabb megállppítás: évről évre örömtelibb fejlődésről számol­hatunk be. Lassan a „svédasz­talra” nem fér föl minden új termék: élelmiszeripari cégeink egymást túllicitálva hozzák új­donságaikat. Igaz, hátuk mö­gött ott a piac ostora. Az öl­döklő versenyben, amit a dol- lárvonzatú export szab, csak az tud fennmaradni, aki a kor követelményeinek megfelelőt kínál. Vagyis: nem kell a fagyasz­tott áru, így hát olyan fóliába kell csomagolni, ami a szoba- hőmérséklet közelében leg­alább két hétig tartósítani tud­ja az élelmiszert. Az egyre ma­gasabb feldolgozási szint felé kell közelíteni, tehát; nyerő ami konyhakész! Olyan csoma­golásban, esztétikai megjele­nésben léhet a nyugati keres­kedő pultjára tenni az árut, ami a szemet is vonzza. Vagy például olyan műanyagba kell tölteni azt a fránya virslit, ami emészthető. És még sorolhat­nám napestig. Tudva mindeze­ket, egy dolog figyelemremél­tó: az őszi BNV nagydíjai kö­zül sokat magának követelt élelmiszeriparunk, A héten már örömmel tudat­tuk: a Bulen-Kulen-Stifolder trió Pécsre hozta a 17 nagydíj egyikét. Baranyai fűszerezésű, tájjellegű termékek. Nagydíjas lett a ‘Hevesi kifli és zsömle: tömegük azonos a hagyomá­nyos kiflikkel, zsömlékkel, de különleges adalékanyagaik ré­vén — ez a hevesiek titka - lé­nyegesen nagyobbak, lazáb­bak, frissességüket több napig megőrzik. Sokat írtunk már a durumbúzáról, amely a maka­róni igazi alapanyaga. A Fejér megyei Gabonaforgalmi „Duri- ca” száraztészta-családdal ruk­kolt elő, köztük a tányérból ki­pattanó rugalmas makarónival! Nagydíjat kapott a patinás szegedi szalámigyárunk „Sze- gediner" szalámija; vákuum­fóliában kerül a kereskedelem­be. Tarolt a baromfiipar: a Szentesi Baromfifeldolgozó Vál­lalat „Serba” "húskészítményei, kenőmájasa, sajtos mortadel- lája, rakott fiiéje és csemege­kolbásza a szakemberek sze­rint táplálkozásélettani szem­pontból a legkorszerűbb termé­kek közé tartozik, s ami nam lényegtelen: ízletes. (A bara­nyai termékeket ismertetve a ‘héten azt is megírtuk: vásár­díjas lett a pécsi baromfi is.) Az apropó kapcsán beszélget­tem a Baromfitermelők Egye­sülésének kereskedelmi titkárá­val, Szentirmai Lászlóval, aki elmondotta: az élelmiszeripa­runk a technikai forradalmát éli. Az exportvonat már csak azt viszi el a nyugati kereske­dőnek, ami világszínvonalon áll. S a magas és kényes igé­nyek kielégítéséhez a feldol­gozás technikai színvonalának is fel kell nőnie. Ez jó ütemben halad. S mivel a különleges feldolgozó-csomagoló gépsoro- kat-berendezéseket nem lehet csak exporttermelésre állítani, a nyugati piac diktátumait itt­hon is élvezzük. S már csak a kereskedelmen múlik, hogy mit hova visz, melyik ABC-ben, csemegében, melyik kisbolt hű­tőjében bukkan elő a konyha­kész, félkész áru. Még szemezgetve az újdon­ságok között: a hűtőipar bé­késcsabai gyárában évente 4000 mázsa derelyét állítanak elő, kétfajta ízesítéssel. Burgo- nyapehellyel készül és nagydí­jas termék. Figyelemre méltó az Agro-lndustrial Innovációs Vállalat tevékenysége: főleg magyar találmányokat, szaba­dalmakat karol föl, segít a kül­földi értékesítésben is. És ter­meltet. Főleg a hiánycikkeket kutatja föl. A sorban említsük meg a szénhidrátszegény dia­betikus száraztésztájukat, amely beilleszthető a cukorbetegek diétájába. Örömmel konstatál­hatjuk: egyre több élelmiszer- ipari gyár hoz ki alufóliába csomagolt komplett ebédeket: csak be kell rakni a sütőbe és több gondja nincs a hóziasz- szonynak. (Ebben is a barom­fisok járnak az élen.) Akadt a vásárban diópótló — „Dejó” néven fut - napraforgóból, bú­zacsírából és aromából áll. Igen széles a választék az üdí­tőitalok között is: a Sweppes-t is több hazai' gyárban töltik már, de azt sem árt tudni; ‘hogy a Márkából már 10 féle, a Gyöngy-családból pedig már 13 féle van forgalomban. Mindent egybevéve, érdemes volt bekukkantani a BNV 24-es és 25-ös pavilonjaiba, hiszen egyrészt a tavalyi vásáron élel­miszereket nem állítottak ki - elvitte az OMÉK a kiállítókat -, másrészt a két pavilon ki- álítóterületén sajátos terülj- asztolkám fogad. És egyben megerősít: nem lesz egyhangú még jó ideig a magyar kpnyha. Kozma Ferenc

Next

/
Oldalképek
Tartalom