Dunántúli Napló, 1986. szeptember (43. évfolyam, 240-269. szám)

1986-09-02 / 241. szám

1986. szeptember 2., kedd Dunántúlt napló 3 Amire felújításoknál oda kell figyelni ■ ............ i — * ■» '■ ■ ■ — H ozzászólás (13.) Mikor tanulunk meg jól és gyorsan beruházni? Május 9-én megjelent Közgazdasági élet rovatunkban ezzel indítottuk útjára Pécs város tanácselnökével készített interjúnkat, vitára kérve és ösztönözve az érdekelteket. Ezúttal két, a beruhá­zási és felújítási folyamatok korszerűsítésével kapcsolatos vé­leményt adunk közre. M. Z. ._____________ i. * _......... i P écsi Kesztyűs Szövetkezet A Kesztyű- és Bőrdíszműipari Szövetkezet tüzödei szalagja Fotó: Proksza László Jól fizet a cipőfelsőrész exportja Bérmunka bérgépeken nyugatnémet megrendelőnek Szorít a normaperc, a lemaradást túlóra nélkül pótolj'ák Az eddigi hozzászólásokat olvasva túlságosan is az újépít- mény-centrikusság érződött ki a vitából, pedig nem érdekte­len a felújítási folyamatok elemzése sem. Kritikusan el kell ismerni, e területen is van mit tenni, ámbár a megbízói és le­bonyolítási oldala sokkal nehe­zebb, mint az új beruházások esetében. Miért? Véleményem szerint azért, mert az új léte­sítmények folyamatának szabá­lyozott és joggal lefedett útvo­nalától sok kitérőt kell tenni, és eltérő jogos érdekeket fi­gyelembe venni egy-egy részfo­lyamat befejezése előtt. Melyek ezek a részfolyama­tok, melyeket nem tanítanak meg sem a gazdasági, sem a műszaki szakemberekkel? A tel­jesség igénye nélkül, csak cím­szavakban érdemes megemlí­teni az eltérőség főbb irányait: az előkészítés és a tervezés el­térőségei, a lebonyolítási felté­telek és a műszaki átadás kü­lönbözőségei. Nézzünk egy rész­területet, az előkészítést, még­pedig a használó, a lakó szem­szögéből. Költözés előtt Ha felújításra kerül sor, az általunk bejelentett költözködés nagyon sok család gondját-ba- ját tárja fel. Főleg akkor, ha nem időben értesítjük az érde­kelteket. Van aki szívesen köl­tözik, de többségben azok van­nak, akik e tevékenységet a hátuk közepére sem kívánják. Ezért az előkészítési egyezte­tést, vagy annak szükséges be­látását a lakó szemszögéből elképzelhetetlennek tartom, vé­leményük elsődleges kikérése mellett. Aki ezt nem teszi meg, nem látja be, a „zsákutca" táblát teheti ki a felújítási fo­lyamatának kezdetére. A felújí­tásoknál a lakók igényeinek és lehetőségeinek vizsgálata az elsődleges, s csak utána követ­kezhet a gazdasági és műszaki összefüggések vizsgálata. Nézzünk a lakó szemszögé­ből néhány olyan kérdést, ami az előkészítés során felmerül, s arra megoldást kell keresni és találni. Például: Költöznöm kell meglevő lakásomból, hogyan, mikor, kivel, hová? Átalakítják a lakásom, vagy csak felújítják? Megmarad-e a komfortfokoza­ta, tudom-e később fizetni a bérét? Hogyan érinti ez családi jövedelmemet? Jó ez nekem, vagy sem? Vagy a lakóközös­ség akarata mást erőltet rám? Megszűnik-e a bérleti jogvi­szony, vagy csak szünetelni fog? Ha megszűnik, vajon hol kapok lakást? Ha átmenetileg helyez el a vállalat, nem mind­egy, hol van az átmeneti la­kás. Ha nem szűnik meg a bérleti jogviszonyom a felújítás során, egyéb igényeim szerint a felújításnál rendelhetek-e többletmunkát? Ha igen, hol, milyen áron, összegben? Bele­szólhatok-e az egyes anyagok (például burkolatok) kiválasz­tásába, beépítésébe, mennyi­ségi és minőségi kérdéseibe? Ha többletet fizetek, ellenőriz- hetem-e? Ilyen és ehhez hasonló kér­dések sokasága merül fel, s az ezekre adható megnyugtató vagy elutasító válaszok a folya­matok hullámzását csillapíthat­ják, adott esetben negatív irányban erősítik. Úgy hiszem, az előkészítési munka eltérő­ségei igazolásául elegendő ennyi, hozzátéve, a többi rész­folyamat is legalább ilyen át­fogó elemzést igényel, ha tevé­kenységünket a jövőben javí­tani akarjuk. Nélkülöz­hetetlen információk A beruházónak a felújításnál a műszaki és gazdasági kérdé­sek eldöntéséhez megfelelő in­formációt kell kapnia, ami nem egyszerűen a szerkezeti rend­szerek közötti válogatás kérdé­se. Az egyik hozzászóló a vitá­ban így fogalmazott: a felújí­tásra kerülő épületeket lakot­tan tervezik meg, így a fel nem tárt szerkezetek a kivitelezés alatt nyernek korrigálást. Való­ban, ez a szegény ember víz­zel főz elméletének kényszer- megoldása a felújítási folya­matban. Ugye, menyire egy­szerű lenne, ha az Ingatlanke­zelő Vállalat a felújítások el­döntése előtt, üresen tartott és megőrzött állapotban rendel­kezésre bocsátaná a műemlék- védelemnek, a tervezőknek a felújítandó épülettömegeket, s így jobb, használhatóbb, na­gyobb korrekcióra nem szoru­ló, műszakilag és gazdaságilag közelítőbben kimunkált tervet kaphatnánk. Itt találkozna min­denki érdeke: a beruházóé, a kivitelezőé és az egyéné is. És itt van a de ... A jelenlegi le­hetőség, a megszűnő lakások lakásszámaival, a vállalat át­meneti lakásszámaival. Lehe­tőségeinknek ma még elég alacsony alsó korlátja van, ám­bár néha még ezek kihaszná­lásán is lehetne javítani. Az információk beszerzésénél nem szabad megfeledkezni az egyéb gazdálkodó és a bérle­ményeket használó vállalatok lehetőségeiről sem, mert ezek sok esetben negatív irányban befolyásolhatják a felújítás üte­mezhetőségét. Nem ártana több információt szerezni a fel­újítások során a jövedelmező­ségről, a szabályozás távlati lehetőségeiről, és a megvalósí­táshoz szükséges eszközök és eqyéb feltételek megteremthe- tőségéről. Feltételek, vállalkozás A feladat lebonyolításával megbízott szervezetnek az elő­zőekben megfogalmazottak miatt nagyobb és speciálisabb felkészültséggel kell rendelkez­nie, mégpedig: — a műszaki, jogi, közgaz­dasági felkészültség és tájéko­zottság ; — a megvalósítás lehetősé­geinek ismerete; — a társadalmi szükségletek rtiegértése és kielégítési törek­vése; — az együttműködési és koordinativ készség tekinteté­ben. Kérdés, az anyagi érdekelt­ségű és e problémáktól mentes kívülálló szervezet képes-e ilyen felkészültségű megszerzésére. Véleményem szerint csak olyan szervezet képes megfelelni a fenti elvárásoknak, amelynek belső erkölcsi és anyagi (létér­deke) fűződik az optimális megoldások megkereséséhez és kiválasztásához. De van-e ilyen szervezet? Ma nincs! De csírái megvannak, s létrehozható. Korábban már többen — az Ingatlankezelő Vállalatnál is — jól-rosszul kidolgozták a felújítási-rekonstrukciós mun­kák folyamatrendszerét. Ezeket ismét át kellene tekinteni és korszerűsíteni. Ennek alapján kiválaszthatók azok a döntési csomópontok, amelyek már meglévő, de egymástól elkülö­nülten működő társadalmi, ta­nácsi, vállalati szervezetekhez rendelhetők. Ha ez a kiválasz­tás sikeres, már „csak” az er­kölcsi, anyagi érdekeltségi rendszert kell célirányosan meghatározni, s kész az auto­matikus megvalósítás. Azért nem ilyen egyszerű, hiszen a sökféle (információ, anyagi eszköz stb.) feltétel megterem­tése bonyolult szervezési fel­adat, de el kell kezdeni. Vállalkozói oldalról három dolgot emelnék ki: — Egyenlőtlen az esély a nagyobb és szervezettebb álla­mi, szövetkezeti építőipari vál­lalatok, illetve a különböző kis­vállalkozások között. —- A vállalkozók információ- hiánya az ár, az anyagellátás vonatkozásában. — A tisztán kivitelezéssel vagy tervezéssel, illetve lebo­nyolítással foglalkozó szerveze­tek helyzete a versenyben. Az első két felvetést az előt­tem hozzászólók már tisztázták. Feltétlenül említésre méltónak tartom, hogy a vállalkozók (ter­---------------------------- * A beruházók jelenleg ide­genkednek a verseny jellegű vállalkozási árrendszer alkalma­zásától, mert félnek attól, hogy a beruházások az igazi ver­seny hiánya miatt indokolatla­nul magas költséggel valósul­nak meg. Míg az eddigi beru­házási gyakorlatban a műsza­ki-gazdasági normatívák, a maximált áras költségvetés oiientálta a költségszintet ille­tően a beruházókat, addig az új vállalkozási formánál nem alakult ki a térségre jellemző verseny-órszint. A kivitelező vállalatok, élve a szabadár le­hetőségével és ismerve a tér­ség építőipari kapacitáshely­zetét — ami meglehetősen szű­kös —, az előző évi tényleges árszintnél 10—30 százalékkal magasabb verseny-ár ajánlatot adnak, ha egyáltalán akad két pályázó a munkára. Az ajánlatot tevő vállalatok­nak előbb-utóbb tudomásul kell venniük, hosszú fennma­radást és fejlődést akkor tud­nak elérni, ha az ..üzleti tisz­vezők, kivitelezők) a verseny kiteljesülésével tiszta profiljukat nem tudják megtartani. Ez a kérdés összefügg a megbízói magatartás szükségszerű meg­változtatásának kényszerével. A megbízók legtöbbje ma még a régi, megszokott „passzív” be­ruházói magatartást tanúsítja. (Terveztet, meghirdet, várja a jelentkezőket, kiválaszt stb.) Ez rossz! Az igazi, a tisztességes és a népgazdasági cél irányá­ba ható magatartás „aktív” le­gyen, ami megmutatkozik a ver­senytárgyalási felhívás alapos előkészítésében; a felhívás kor­rekt megfogalmazásában, a résztvevők teljes körű informá­lásában a szándék és a felté­telek tekintetében; olyan hely­zet megteremtésében, amelyben a vállalkozók ösztönözve van­nak a célszerűbb és hatéko­nyabb műszaki megoldás, tech­nológia stb. alkalmazásában. Tehát nem tervezőket „vagy” kivitelezőket kell versenyeztetni, hanem a feladat megoldására — az adott körülményeket is figyelembe vevő — legjobb ajánlatokat. Vizsga az átadáskor S végül a műszaki átadás­átvétel eltérőségeiről. Sokak szerint ej az eljárás a megvaló­sítás utolsó és viszonylag egy­szerű, egy kicsit ünnepélyes ré­sze. Az átadás-átvétel vizsga az építtető, a lebonyolító, a ter­vező és a kivitelező szervezetek részére, amin meg is lehet buk­ni, és jeles osztályzatot (továb­bi megbízhatóságot) is lehet szerezni. A minősítés a folya­matban részt vevő valamennyi szervezetet illeti. A felújítási munkáknál az átadás-átvétel kölcsönös jelen­tőséggel bír a használók, a bérlők szempontjából. Az el­végzett munka igazi minősítése erről az oldalról jelentkezik a legerősebben. Mindinkább kezd elterjedni az a helyes gyakor­lat, hogy a műszaki átadáson- átvételen a használó is jelen van, s az építtetőnek, a terve­zőnek, a kivitelezőnek ajánla­tos jól odafigyelnie az ott hal­lottakra. Németh Péter, a Pécsi Ingatlankezelő Vállalat igazgatója tességet" figyelembe veszik a nyereségszerzésnél. A beruházók a nyereséget nem termelő jóléti közmunkák vállalatbaadásánál azért ke­rülnek nehéz helyzetbe, mert az ötéves tervidőszakra prognosz­tizált árszintjük messze elma­rad a térségben kialakuló — kapacitáshiány okozta, nem reális — versenyárszinttől. Ter­mészetesen átmenetileg szá­molnunk kell a jelenleg kiala­kult magas árszinttel, de re­méljük, mindez felkelti a térsé­gen kívüli kivitelező vállalatok érdeklődését, s megteremtődik az építőipari piac kívánt egyensúlya. A „magas árszint” jelenlegi következménye az, hogy felül kell vizsgálni az ötéves beruhá­zási programokat, s csak azt és annyit építhetünk meg, ameny- nyit bevételeink lehetővé tesz­nek. Balaskó István, Pécs Város Tanácsa tervosztályának vezetője Megéri nyugat-európai meg­rendelőtől gépet is bérelni, a bérmunkavégzés így nyeresé­gesebb — állítják a Pécsi Kesztyű- és Bőrdíszműipari Szövetkezetben, ahol tavaly óta ilyen formában készítenek nőicipő- és csizmafelsőrészt az NSZK-beli Rheinberger cipőgyártó és kereskedő cég­nek. Az együttműködés erő­södik. A gép- és munkaadó partner a pécsiek évi telje­sítését 4 millió 830 ezer nor­mapercben szabta meg, ami­nek a kétszeresét is kérné. A 45-70 fős szövetkezeti kis­üzem ezt 210 munkanap alatt, műszakonként 23 000 norma­percben igyekszik megvalósí-. tani. A feltételek kemények, mó­dosítani egyiket sem lehet. A negyvenféle gépet, speciális berendezést — ezek elsősor­ban nyugatnémet gyártmá­nyok —, fél évtizeden át bér­lik a munkaadó cégtől, amely biztosítja a javítást, az alkat­részellátást is. A bérleti díj évente 60 000 márka, amire az ötödik év után majdnem fele ennyi, úgynevezett ráfi­zetés jön. Körülbelül 7—8 millió forint értékű géppark tulajdonosává válik majd a szövetkezet, amely a gépesí­téshez ekkora pénzt egyszer­re nem tudna előteremteni. A gépkölcsönző és vevő partner ezenkívül meghatároz­za az évi munka értékét pénzben is. Az összeg növe­kedő, hisz tavaly 350 000 már­ka volt, idén félmillió, az utolsó bérleti esztendőben már 650 000 márka. A Ma­gyar Nemzeti Bank ennek megfelelően írja elő az éves export értékét. Az elmúlt esz­tendőben a megszabott 380 000 márkás exportot húsz­ezerrel túlteljesítette a pécsi kollektíva. Elkönyvelhettek két­millió forint nyereséget. Idén a 10—11 millió forint terme lési értékből a tavalyit meg­duplázó nyereség születik. — A nyereségszintet jövő­re is tartjuk. Úgy is, hogy a kívánt teljesítményt még job­ban megközelítjük — nrondja Tóka József főkönyvelő. — Sokat számít, hogy a cipő­felsőrészüzemet is érdekeltté tettük egyebek között a terv- készítésben, a létszám- és költséggazdálkodásban is. — Nem könnyű dolog meg­felelni a magas követelmények­nek — vélekedik Bodor János termelési osztályvezető-—, mert erős a fluktuáció. Szerencse, hogy kialakult egy 20—30 fős hűséges, stabil gárda és a megmaradók többsége már korábban is a cipőfelsőrész­készítő szakmában dolgozott. Belőlük Gál Károlyné üzem­vezető egy megbízható szax- munkáscsoportot szervezett. Nekik sem leányálom a normaperc-előírások szerint végezni a munkát. Ezt tud­tam meg Wolf Jenőnétől, aki a Pécsi Cipőipari Szövetkezet­től jött át 18 évi munkavi­szony után. A 40 éves Wág- ner László szabász, ha nem hozza a napi 500 normaper­ces eredményét, akkor bent­marad. Weisz Tiborné, aki kezdő a szakmában, arra a kérdésre, hogy birja-e a fe­szített tempót — nem vála­szolt. Időnként ő sem megy haza rögtön a műszakbefeje­zés után. Pótolja a lemara­dását és ezért nem jár túl­óra. Jelenleg 3500-4000-e*. keres, negyed év múlva el akarja érni a 4500-at. A helyi, az üzemen belüli képzést választotta Frey Já- nosné is. Ugyanis a szövet­kezet gyakorlóműhelyt épített kétmillió forintért. Jelenleg 12 cipőfelsőrész-készítő szakmun­kástanulót iskoláztat, ősztől újabb T4-et vesznek fel. Pár éven belül 35—40 ember sze- réz oklevelet. A betanított munkások képzése három he­lyett hat hónap, hogy fokoza­tosan szoktassák őket az emelt normákhoz. így remél­hetőleg mérséklődik az elván­dorlás. Nem mindegy, hogy mennyien mennek el, hisz ta valy a betanulás esztendejé­ben a 20 eltávozó kiképzése 225 000 forint bérjellegű költ­séget jelentett, ami most már ablakon kidobott pénz. Az emberek megtartására törekednek, hogy továbbra is nyereséges maradjon a cipő­felsőrészgyártás. El kell ér ű, hogy a sok, nagyon precíz munkáért még jobb fizetés is járjon. Másképp a dolgozók átpártolnak a környékbeli ci­pőipari munkahelyekbe. A verseny egyre éleződik, mi­után cipőfelsőrész-készítésben vállalkozik a Baranya Megyei Cipőipari Szövetkezet, a Szi­getvári Cipőgyár, a Fővárosi Kézműipari Vállalat szentlő­rinci telepe, a Pécsi Hunor Kesztyű- és Bőrruházati Vál­lalat siklósi gyára is. Csuti J. Magas versenyárajánlatok Hozzászólás (14.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom