Dunántúli Napló, 1986. augusztus (43. évfolyam, 210-239. szám)
1986-08-20 / 229. szám
1986. • augusztus 20., szerda Duncintűlt napló \ Fele játék, fele gyötrelem Hallania Erzsébet tudósportréi „Szép, romantikus, teljes élet áll mögöttem", - mondta Szentágothai János Hallama Erzsébetnek adott interjújában. Tizenhárom ilyen szép, teljes életről olvashatunk a kötetben. Tíz orvos, egy-egy bölcsész, jogász, botanikus. Pécsen születtek vagy tanul« tak, tanítottak, vagy ma is itt élnek, de főként: tevékeny életük legnagyszerűbb évei kapcsolják őket a városhoz. Elsősorban az Orvostudományi Egyetemnek az 1945-től az ötvenes évek végéig tartó „aranykorához”, amelynek megalapozói, kiteljesítői voltak. Don- hoffer Szilárd, Ernst Jenő, Flerkó Béla, Grastyán Endre, Kerpel-Fronius Ödön, Lissák Kálmán, Melczer Miklós, Romhányi Györqy, Tigyi József neve és tudományos munkássága elválaszthatatlan a pécsi orvosi egvetem nevétől, és számos úttörő kutatás tette őket ismertté a nemzetközi tudományos életben is. Az interjúk a laikus számára is érthetően mutatják be kísérleteiket, eredményeiké*«' De a könyv annak számára is lebilincselő olvasmány, akit nem érdekelnek a biofizika vagy a jogtudomány szakmai részletkérdései. Mert nincs érdekesebb annál, amikor okos emberek okosan beszélnek az életükről és a munkájukról. Hisz micsoda életek ezek! A legfiatalabb az interjú idején 47 éves Tigyi József, a legidősebb, Kisléqi Nagy Dénes még emlékezett a milleneumi ünnepségekre. A magyar történelem alighanem leqtöbb megpróbáltatással járó nyolcvan éve ez az időszak, amikor a könyv hősei születtek, felnőtté értek és nagy jelentőségű tudományos munkájukat végezték. Hallunk néhány történelmi, tudományos sztorit is. de az iaazán érdekfeszítő természetesen az életpálya sok személyes eseménye, emberi és tudományos konfliktusa, az öntudatlantudatos pályaválasztás, az iskolapadban és a laboratóriumban eltöltött esztendők megannyi erőfeszítése. Tizenhárom sikeres ember élettörténetét olvasni csábító alkalom arra, hogy keressük, melyek a tehetséq érvényesülésének feltételei. Úgy tűnik, az első és meghatározó: a családi háttér. Nem elsősorban az anyagiak, hanem a gyerek figyelmének felkeltése a tudomány iránt, érdeklődésének -kipuhatolása és irányítása, a nyugodt tanulási körülmények biztosítása. Aztán: kivétel nélkül mindegyikük mellett ott állt egy tanár, aki magyarázattal, szeretettel segítette növendékét hivatása felé (Grastyán professzor egyenesen „a demokratikus iskolai légikört" említi fel). És ott állt mellettük a tudós példakép, talán csak néhány évvel idősebben, de szervező, kutató egyéniségként maga kőié tudta és akarta gyűjteni a tehetséges fiatalokat, megteremtve számukra a zavartalan munka feltételeit. A többi már (csak?) akarat, szorgalom, konokság dolga. Meg a szerencséé - ezt többen említették. Bizonyára természetes, mégis érdekes, hogy ezek az emberek mennyire élvezik a munkát. „Fe/e játék, fele gyötrelem", (Romhányi György); ,,Dolgoztam sokat, ami a lelki egyensúlyhoz nélkülözhetetlen", (Csizmadia Andor); „ Nagyon jól elszórakoztam a munkával", (Ernst Jenő): „A tudomány nekem mindig öröm volt", (Horváth Adolf Olivér). Alighanem egyéniségük alapvető vonása ez, akárcsak — nincs rá jobb szó — a szerénység. Aztán a humor, az öniróniára való hajlam, az aprólé'kosságig menő rendszeresség a munkában, de ez, persze, nem mond ellent az olykor anekdotikus nagyvonalúságnak. Jártasság a művészetekben és az egyéb tudományokban, a mások tudományos eredményeinek elismerése, a tartalmas emberi kapcsolatok megbecsülése, amelyhez a kompromisszumokra való hajlandóság és a megbocsátás képessége is társul. Ezek adják az alapját annak a tartásnak, amely az olvasó számára oly rokonszenvessé és tiszteletreméltóvá teszi őket. Hallama Erzsébet írói, újságírói módszerének köszönhető, hogy mindez ilyen szépen kirajzolódik számunkra. Lelkiismeretes felkészülés az illető tudós munkásságából, a kollégák történetei, a tanítványok visszaemlékezései; az apró, de lényeges mozzanatok megfigyelése a nyilatkozó magatartásában és környezetében — ezek az eszközei. Pontos kérdések, amelyek nem fölényesek, nem tudálékosak és nem megillető- döttek. Egy rövid bevezető minden interjú előtt, amely a nyilatkozó személyére és az interjú helyszínére hangolja az olvasót. Némely közülük — mint például a Romhányi Györgyről szóló — írói remeklés. A magyar tudományos élet e jeles képviselői néhány, a jövőnket érintő észrevételt is tettek. Állami-díjasok, Kossuth-díjasok, a tudományok doktorai, akadémikusok, számos külföldi egyetem díszdoktorai ók. Egyiknek-másiknak azonban nemhogy autója, villája, de olyan lakása sincs, ahol — nyugdíjas lévén — nyugodtan dolgozhat. A pénz „nem volt döntő szempont", mondta Flerkó Béla. A tudomány szeretete, az elhivatottság vezette s tartotta itt őket Magyarországon annyi külföldi meghívás ellenére (szinte megható vallomásokat olvashatunk a magyarságukhoz való ragaszkodásról). Mégis: általában jobban kellene figyelni arra, hogy meglegyen a kutató személyes anyagi biztonsága; hogy a munka, a szellemi élet tölthesse ki az ember életét, s ne „a szerzés, mert az pótcselekvés", mint Grastyán Endre mondja. S ha Lissák Kálmán az alapkutatásoktól elvett pénzért aggódik, Ker- pel Fronius pedig azért, mert a fiatal kutatók nem tudnak eleget külföldre utazni, akkor érdemes figyelni a véleményükre. Mert lehet, ezen múlik — Tigyi József mondja —, hogy „Magyarország uram-bátyám országából tudunk-e teremteni egy valóban korszerű, nemzetközileg is kiemelkedő színvonalú, jól szervezett tudományos rendszert." A Fele játék, fele gyötrelem tudósportréi korábban folyóiratokban, főként a Jelenkorban láttak napvilágot. Most a Pannónia könyvek sorozatában jelentek meg — kár, hogy a könyvben semmiféle jegyzet nem tájékoztat arról, melyik interjú melyik esztendőben készült. Gárdonyt Tamás Szlovén—magyar film Mátyás királyról A tízéves pécsi televízió nemzetközi kapcsolatai Felmutatni a közös kulturális örökséget Forgatás a postojnai cseppkőbarlangban. A képen dr. Jósfay György rendező, Pálfy István operatőr, Bognár János rögzítésvezető és a ljubljanai fővilágositó. Július utolsó napjaiban a dalmát tengerparton ért véget a Mátyás királyról szóló film forgatása az MTV Pécsi Stúdiója, valamint az RTV Ljubljana közti megállapodás keretében. Valóságos legenda és legen dás valóság címen a közös film a szlovén mitológiában élő legendás hőst és a történelmi személyt, Hunyadi Mátyást szembesíti egymással, és szól e két szomszédos nép közös kulturális örökségéről. A film a tízéves fennállásához közelgő pécsi televízióstúdió eddigi legnagyobb vállalkozása: anyagi szempontból, a szereplők számát és o Visegrádtól Szlovéniáig, Dalmáciáig bejárt területeket tekintve egyaránt. A közös szlovén—magyar tv- film forgatókönyvét dr. Jósfay György és a jlubljanai Janez Lombergar készítette, Lomber- gar a film szerkesztője, dr. Jósfay a rendezője. Két gyártásvezetője volt a filmnek Albert Ka- povic és Kiszely Attila személyében, a ljubljanai Andrej Va- jevec volt a dramaturg, a p :si Pálfay István az operatőr Két fiatal színész, Baráth Attila és a szlovén Mojda Korosa idézi fel a filmben a szlovén legendák, valamint a magyar és az európai történelem Mátyás királyát. Bonfinit Nagy Attila személyesíti meg. A Mátyás király-film forgatásának befejezésekor a szlovén és a magyar, konkrétabban a ljubljanai, a koperi és a pécsi tv-stúdió vezetői már a következő közös munkáról tárgyaltak. Ez a film, melynek elkészítésében az olasz RAIA tv-tár- saság és az újvidéki televízió is érdekelt, Kapisztrán János személyét fogja bemutatni. Alakját születésének 600. évfordulója alkalmából sokat emlegették hazánkban, Európa-szerte megemlékeztek róla, olaszországi szülőhelyén, Capestranóban is ünnepségeket tartottak. Személyét különösen előtérbe helyezi török alóli felszabadulásunk 300. évfordulója, hisz Kapisztrán maga is jelképe a török- ellenes európai összefogásnak. Működési területe Olaszországból kiindulva átfogja szinte az egész Közép-Európát, végül -Hunyadi János.komisszárjaként fontos mozgósító szerepet játszik a nándorfehérvári győztes ütközetben, hogy közvetlenül utána magyar földön fejezze be életét. Ez a terv csakúgy, mint a Mátyás király-film, túlmutat mór két szomszédos középeurópai kis nép televíziós együttműködési programján. Boris Bergant, az RTV Ljubljana külföldi kapcsolatokért felelős igazgatóhelyettese és Békés Sándor, az MTV Pécsi Körzeti Stúdiójának vezetője pár héttel ezelőtt Ljubljanában lezajlott találkozóján így fogalmazta meg ezen együttműködés lényegét: A műholdas televíziózás korában ennek az együttműködésnek is tovább kell lépnie a csak bennünket érintő témák feldolgozásán. Illetve ezekből kiindulva most már olyan műsorokat kell készíteni, amelyek Európa közös humanista örökségét mutatják fel, e közös kultúráról adnak információt, és így mások, más televíziók érdeklődésére is számíthatnak. Ilyen film a most forgatott- Mátyás királyról szóló és ilyen lesz a Kopisztrán-film is — magyar és szlovén szerkesztővel, dr. Jósfay György forgatókönyve alapján és az ő rendezésében. A Ljubljana—Pécs televíziós együttműködés ugyan csak négy esztendőre tekinthet visz- sza, ez a négy év azonban rendkívül dinamikus és termékeny volt. Az MTV Pécsi Stúdiója a megállapodás keretében először a szlovén tengerpartról, innen is a koperi kikötőről, a magyar áruk legnagyobb adriai fogadójáról készített műsort. A ljubljanaiak ugyanakkor a magyar gazdasági mechanizmust mutatták be nálunk forgatott film alapján. Ezután született meg a Magyarok a Mura mentén című program a szlovéniai magyar kisebbségről. Az együttműködés ezen szakaszában ki-ki elküldte a szomszéd országba a maga forgatócsoportját, s a fogadó fél a finanszírozásban vállalt szerepet. Előrelépés volt a télen sugárzott Kétnyelven szólva című film, melynek már pécsiek, ljubljanaiak együtt írták a forgatókönyvét, együtt folyt a témaelőkészítés, majd közös forgatócsoport -dolgozott a határ két oldalán. A film a hazánkban élő szlovének és a szlovéniai magyarok életéről szólt, és újdonságot jelentett, frogy mindkét nyelven feliratozták az elhangzottakat. Ezek a műsorok, a Mátyás király és a majdani Kapisztrán-filmet is beleértve közös tulajdont képeznek, és közösen sugározzák azokat. A Magyar Televízió Pécsi Körzeti _ Stúdiójának külföldi kapcsolatai voltaképp két irányban fejlődnek: részint a testvérvárosok hasonló szervezeteivel keresnek kapcsolatot, másrészt a pécsi stúdió szerb- horvát. és német nemzetiség1 szerkesztőségei révén teremtenek hidat más országok felé. Kezdettől fogva • cserélnek forgatócsoportokat Lvovval: így mutatta be egy pécsi stáb Az oroszlán városa, Lvov címmel az ukrajnai testvérváros kulturális életét. Szív a kézben volt azon dokumentumaim címe, amit egy ukrán kislány pécsi szívműtétjéről, a két orvos- egyetem együttműködéséről forgattak. Április 4-re minden évben ajáridékfilmet küldenek Lvovba, ahol a közönség nagy tetszéssel fogadja a pécsi művészekkel készült műsorokat. Tavaly kezdődött az Eisen- stadtban, azaz Kérmartonban székelő Landes-túdió Burgen- landdal való -kapcsolat, s mindkét fél hagy lehetőségeket lát nemzetiségi, gazdasági témák közös feldolgozásában. Végül egy ugyancsak úttörő vállalkozásról kell szólnunk: az újvidéki televízió szerb szekciója és a pécsi stúdió már dolgozik az első magyarországi szerbhorvát nyelvű televíziós dráma filmrevitelán. Predrag Stepanovic hazai, pontosabban mohácsi származású szerb író művéből készült 3 Meglelezet- tek című tv-játék forgatókönyve. A darabban szerepel Mato- ricz József nemzetiségi származású pécsi színész, továbbá vajdasági szerb színészek. A filmet az újvidéki Branko Mitic rendezi, a forgatás nálunk, o film vágása Újvidéken zajlik. Augusztus 25—27. között kerül sor a rendezői terepszemlére és a helyszínek kijelölésére. Gállos Orsolya t Grain András rajza
