Dunántúli Napló, 1986. augusztus (43. évfolyam, 210-239. szám)
1986-08-09 / 218. szám
Amíg a rekonstrukció tart útra? Pécsett a Kossuth Lajos utcában a Vasbolt szűnt meg Kossuth Lajos utcai rádió-villamossági szaküzletbe telepítettük. Az árusítás megkezdését késlelteti, hogy a szükséges berendezés nem érkezett meg időre. A többi alkatrészt az Endresz György utcában helyeztük el. A Kossuth Lajos utcában bezárt a Hamerli. Tatarozás után a boltot új berendezéssel látják el. Odaköltözik az edény-, a műanyag- és az üvegbolt, ezen kívül ezer apró cikket is fognak árusítani A költözéseknek ezzel persze nincs vége. Az üvegbolt helyére o hangszerbolt kerül, az edényboltban pedig játéküzlet lesz. Az egész „tortúra" körülbelül két évig tart, addigra befejeződnek a felújítások. A sportbolt már negyedszer vándorolt az utóbbi években. — Csodálkoztunk amikor megtudtuk, hogy a belvárosból a Szálai András utcába költöztek — mondja Ditrói Istvánná, akit az imént a rendszeres vásárlónak kijáró ováció fogadott. — A férjemmel gyakran vásárolunk a mázaszászvári sportkör részére. Ha nem kapunk meg valamit, felírják és legközelebb, amikor jövünk, már van. Az üzletben nyoma sincs a pár nappal ezelőtti költözködésnek. Az eladók, a pénztáros, mindenki a helyén, egyedül a boltvezető munkája szaporodott, a ki- és becsomagolás miatti adminisztráció pedig nem tűr halasztást. — Délelőtt 11-kor bezártuk a boltot, lejöttünk megnézni az új helyet, a szakemberek beállították a polcokat, mi pedig csomagoltunk — idézi fel a múlt heti eseményeket And- riskó Istvánná eladó. — Két napig tartott a zsákolás, a költözködés, harmadik nap került sor a nagy tornaszerekre, amelyek külön raktárban voltak. Sok vásárló furcsállja a kialakult helyzetet, a pécsi üzletek ide-oda költöztetését. Az mindenesetre megnyugtató, amit a kereskedelmi igazgató- helyettes mondott: „A Baranya- ker boltjaiban semmivel sincs kevesebb áru mint korábban, csak éppen másutt van." A boltok vándorlása pedig egyfajta szükséges rossz, amely végetér, ha befejeződik a rekonstrukció. Ferenci Demeter vannak itt régi házak is, amit jóval kevesebb költséggel fel lehetne újítani. S hogy eredmény is született, bizonyítja: az egyesület januári ülésén megvitatták a község rendezési tervét és ajánlásokat is tettek a tanácsnak. Felhívták az illetékesek figyelmét a Széchenyi tér és a régi fürdő közötti egykori uradalmi cselédlakások és a magtár épületének megmentésére. Arra, hogy a régi strand terüA Sallai utcában a Sportszerbolt helyén a Tiszai Vegyikombinát mintaboltja nyitott meg Läufer László felvételei Bólyi Községvédő és Szépítő Egyesület. Az ország hatvanegy városvédő és szépítő egyesülete mellett községvédőket egyelőre csak a bólyiak toboroztak. — Tizenöten kezdtük a szervezést, harminc fővel alakultunk meg — mondja Huba Gyula, az egyesület elnöke, a tanács költségvetési üzemének vezetője. Egy levelet tesz elém: „Boly Nagyközség Közös Tanácsa nevében megköszönöm az egyesületnek a község „védeni való" épületeinek felkutatásáért, nyilvántartásba vételéért végzett munkát. Helyesnek tartjuk, hogy egy-egy épület értékére felhívták a tulajdonosok figyelmét. Az építésügyi hatóságnak külön feladatul adtuk ezen épületekkel való törődést." Aláírás: a nagyközségi tanács elnöke. — Egyesületünkben a kertész, madarász, orvos, kisiparos mellett jó néhány építész is van. Névre szóló levelet küldtünk a száz—százötven éves sváb parasztházak gazdáinak, s javasoltuk, hogy lebontás helyett újítsák fel házaikat, óvják meg a díszes homlokzatokat, hogy megmenthessük a hangulatos utcák képét. A felújításokat anyagiakkal nem tudjuk támogatni, de szakmai tanácsadással igen. S ha már odafigyeltünk arra, hogyan alakul egy-egy lakóház, hogyan formálódik az utca, szeretnénk tovább is lépni. Például egy 2000-ig szóló fejlesztési programot szerintem nemJelentös társadalmi munkával épült fel a Művelődési Ház mögötti játszótér Fotó: Läufer László csak a tanácsülésen kellene megvitatni, hanem meg kellene kérdezni a lakosságtól is, mit akarnak. Itt van például a negyvenmilliósra tervezett nevelési központ. Ez irreális egy 3800 lakosú községnek. Nemcsak milliókba kerülő építkezésekben kellene gondolkodni, lete milyen rendezetlen. Talán ha kiadnák bontásra a téglakabinokat, akik megkapták, cserébe rendet tennének. Aztán ott van a feltöltődött régi szeméttelep: termőföldet rá és parkosítani. Megkérdőjelezték, A falu egyik legszebb középülete az új Posta hogy miért tervezték az új strandot a védett nagypark területére. Eredményesen, mert a terv következő változatában már nem szerepelt ott. A nagypark a helybelieknek úgyis fájó pontja. A park területe 1970-ben még tizennégy hektár volt, ma nem éri el a tizenhármat. Elvettek belőle útépítéshez, a gyermekotthon bővítéséhez, a teniszpályához. S pusztulnak a fák, sárgulnak a hársak a csillagszóró üzem savas esőjétől, a sportpálya betonozása óta az egykor ü3e- zöld fenyők. A fehérnyárfák szakszerűtlen kivágásával nagyon sok egészségeset is tönkretettek. A legutóbbi építkezésnél pedig kivágtak egy hetvenéves tulipánfát, utólag arra hivatkozva, hogy beteg volt. Persze pénz is kellene a park további felújítására, gondozására, mert lassan kifogynak a társadalmi munkából. Azért ha összefogunk, meg tudunk spórolni néhány százezer forintot — hallottam Farkas Béla kertésztanártól, s láttam is a játszóteret, amit tíz család épített társadalmi munkában közel félmillió forint értékben. Romos, gazos terület csúfkodott a művelődési ház mögött, most a falu másik végéről is idejárnak játszani a gyerekek. A községvédők az> őszi ülésig csak a Platán vendéglőben találkoznak, minden hónap első hétfőjén. Beszélgetnek, s közben tervek születnek. A legutóbb egy falumúzeumé. Hiszen Boly gazdag község volt egykoron is, sok iparossal. S ha a budapesti muzeológusok veszik a fáradságot, hogy felkeressék a tutyikészítőt, a kékfestőt, a gyertyaöntőt és mé- zeskalácsost, a szappangyártót, a kádárt és a gyapjúfonót, hát akkor ők miért ne vennék? Marton Gyöngyi bepakoltunk, itt meg kiraktuk az árut. Ha nem fért a munkaidőbe, hétköznap tovább maradtunk, most meg hétvégére is be kell jönni, ha kedden nyitni akarunk. A forgalom alapján kapjuk a fizetést, tehát érdekünk, hogy mielőbb nyissunk. Előbb azonban mindennek meg kell találni a helyét. — Mit szólnak a vevők a változáshoz? — Mérgelődnek. Sokan jönnek akik a sportboltot keresik. A sportboltban pedig azok bosszankodnak, akik az alkatrészüzletet keresik. Némelyik vásárló körül se néz, csak belép. Odabent aztán elámul, hogy a jól megszokott kép helyett egy másik fogadja. De miért van szükség erre? — A költözések összefüggnek a történelmi belváros rekonstrukciójával — adja meg a választ Patacsi József, a Ba- ranyaker kereskedelmi igazgatóhelyettese. A TVK mintaboltot július 1-jén kellett átadni az építőknek. Költözhettünk volna máshová is, de azt a belső udvart, — amit erre a célra a tanács biztosított — nem tartottuk alkalmasnak. Másrészt a Jókai téren korábban is volt már festéket árusító üzlet. — Hová került az alkatrészbolt? — Egy lényeges részét a Szokatlan csődület Pécs belvárosában. Két teherkocsi állja el az utat a régi Pannónia előtt, s közlekedőknek még annyi hely sem marad, hogy a járművek között valahogy átpréseljék magukat. Várni kell néhány percig, amíg az építkezéshez szükséges falazóanyagot lerakják. Kicsit távolabb a zálogház előtt markoló dolgozik, építési törmeléket rak egy Zil-teherau- tóra. A kánikulai melegben finom por száll, a járókelők sietve igyekszenek tovább. A Kossuth Lajos utca most egyáltalán nem nevezhető vendégmarasztaló helynek. Az egész belváros átalakulóban van, megszűnt néhány jól ismert bolt is, vagy másik került a helyére. Egy felirat arról értesít, hogy a motorbolt ideiglenesen a volt tűzoltólaktanyába költözött, a másik meg arról tájékoztat, hogy bélyeg a Jókai tér sarkán, a töltőtoll üzletben kapható. A sportbolt helyén egy festéküzlet készülődik a nyitáshoz. Tihanyi József üzletvezető egyedül áll több tucat festékesdo- boz és félig üres polc társaságában. A padlón kartonok és papírdarabok. — Egy hete csütörtökön kezdtük a költözést. Mindent dobozba csomagoltunk, előbb Megy az üzlet vándor Kardvirág négyszáz négyszögölön Esténként energikus, fiatalos külsejű férfi siet végig a pécsi Gyöngyösi István utcán. Erős Péter a kertjébe igyekszik, hogy levágja másnapra az épphogy nyíló kardvirágokat. Négy évvel ezelőtt egyik napról a másikra szinte nyakába szakadt ez a kert — tele virággal. Édesapja, aki egy kicsit nyugdijkiegészíiés- ként, egy kicsit hobbiból foglalkozott rózsa- és kardvirágtermesztéssel, hirtelen meghalt. Június volt, e virágok nyílásának ideje . . . — Nem tudtam elképzelni, hogy édesapám mun'kója kárba vesszen, a sok gyö4. HÉTVÉGE nyörű virág ott hervadjon el a kertben —, emlékezik a tulajdonképpeni kezdetre Erős Péter. - Lehetőséget kerestem az értékesítésre. Sok helyen megfordultam, végül a Konzum Áruházban engedélyezték. A lányunk árusította. A virágot eladtuk, a gumók ottmaradtak. Mi lesz velük jövőre? A gumókat természetesen kiszedte, szétválogatta és letette a pincébe teleltetni. Bár nem sokat beszéltek róla a feleségével és a lányukkal, de tulajdonképpen mindany- nyiao tudták: a következő év tavaszán a család folytatja, amit a nagyapa abbahagyott. Azóta minden évben Erős Péter mérnök, a Szentlőrinci Újhelyi Imre Mezőgazdasági Szakközépiskola tanára azzal tölti a tavaszi szünetet, hogy előkészíti a talajt és elrakja a csaknem háromezer gumót. A felesége, a lánya és most már a veje is segít neki. A Gyöngyösi utcai családi házuk közelében, a Névtelen utca mellett levő 400 négyszögölnyi területen a nyár elejétől piros, téglapiros és bordó kardvirágok bontogatják bimbóikat. — Agrármérnök vagyok, az alapérdeklődésem tehát vala hol megvan. Sok szakcikket és könyvet olvastam el a virágtermelésről, a kardvirágról is — mutat a könyvespolc felé. — Ezekből tudom, hogy a kardvirág talajra, betegségekre egyaránt kényes növény. Most például egy vírusbetegség jeleit találtam jó néhány szálon. A mozaikszerű száradás ellen tudomásom szerint semmit sem tehetek, ezeket a szálakat meg kell semmisíteni. A munka eredményességét firtatva Erős Péter szerint ma még megéri a virágtermesztés. De egyre többen vannak, akik hasonló foglalatoskodást választanak, s egyre nehezebb az értékesítés. — Legfeljebb egy-két évet adok még magunknak a virágtermesztésre, aztán váltanunk kell — nyugtázza. — Hogy mit fogunk csinálni, ma még pontosan nem tudom, de az biztos, hogy nem maradunk hasznos, rendszeres elfoglaltsággal járó pluszmunka nélkül. T. É. A kardvirágok leérése után jelenleg a rózsák pompáznak a Gyón gyösi István utcai kiskertben Faluszépítők
