Dunántúli Napló, 1986. augusztus (43. évfolyam, 210-239. szám)
1986-08-04 / 213. szám
Dunántúlt napló A 1986. augusztus 4., hétfő ____ Vi lágkongresszusra készülve Magyarok a rákkutatásban A ugusztus 21—27-ig Magyarország a házigazdája a XIV. rák-világkongresszusnak. A genfi székhellyel működő Nemzetközi Rákellenes Unió, — amely több mint fél évszázada koordinálja 137 ország különböző intézeteinek szerteágazó kutatási és gyógyítási tevékenységét — négy- évenként közös tanácskozásra hívja össze a világ rákkutatóit és klinikusait. Hazánk először ad otthont a tudományos világ e nagy eseményének, amelynek elnöke dr. Lapis Károly akadémikus, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem I. Kórbonctani és Kísérleti Rákkutató Intézetének igazgatója, aki egyben a kí- -sérletes rákkutatási témák felelőse is. Minek köszönhetjük, hogy a Nemzetközi Rákellenes Unió hazánkat választotta ki tizennegyedik világkongresszusa színhelyéül? — Sok mindennek része van abban, hogy a Nemzetközi Rákellenes Unió az idén hazánkat választotta a kongresz- szus színhelyéül. A magyar kutatóknak és orvosoknak nagyon jó hírük van a világban. A rákellenes nemzetközi szervezetekben daganatkutatóink és klinikai onkológusaink közül is számosán dolgoznak figyelemre méltóan jól. De ismerik a világban a magyar rákellenes gyógyszereket is. Például a méhnyakrák korai felismerésére kidolgozott szűrésrendszer, az Európában kimagasló jelentőségű úgynevezett cervix program is felhívta a figyelmet, az intenzív magyar rákellenes küzdelemre. Hazánk a hasonló nagyságrendű országok körében a kísérletes és a klinikai daganatkutatással nemzetközi tekintélyt szerzett. Mindkét területen elsősorban a rákellenes új vegyszerek, gyógyszerek kipróbálásában, hatásmódjuk pontos megállapításában születtek jelentős nemzetközi eredmények. Nem véletlen, hogy például a KGST-országok onkológiai együttműködésében éppen az Eckhardt professzor vezette magyar Országos Onkológiai Intézet a koordináló központja a gyógyszerkutatásnak, és az intézetnek jelentős szerepe van abban, hogy a KGST-orszáqok- ban azonos feltételek mellett, azonos jegyzőkönyv előírásai szerint megtörtént nem egy vegyület, gyógyszer kipróbálása. Sok olyan magyar rákkutató él és dolgozik külföldön, aki nemzetközi hírnévre tett szert. Ök is részt vesznek a kongresszuson? — Valóban sok, nemzetközi elismerést kivívott magyar rákkutató él külföldön, az óceánon innen és túl. Ezek a tudóstársaink, a stockholmi Ka- rolinska Intézet neves profeszszorától, Klein Györgytől kezdve az Angliában nagy tekintélynek örvendő Lajtha László professzorig, és az USA-ban tevékenykedő Weber György, Oroszlán István, Novotny Alajos, Sinkovics József professzorokig és folytathatnám a névsort, nemcsak hogy részt vesznek és előadást tartanak a kongresszuson, de támogatják is a magyar rákkutatást. Elősegítik, hogy bizonyos ideig hazai szakembereink külhoni intézetekben tudományos kutatást folytassanak.- A magyar tudások közül kik értek el kimagasló eredményt? — A kongresszuson több magyar daganatkutató munkásságáról szó lesz, így például a japán Shiro Kató Marek Józsefről tart emlékelőadást, aki a Budapesti Állatorvostudományi Egyetem tanára volt. Ö leírt olyan daganatos természetű megbetegedést, amely csirkékben fordul elő, ennek kialakulásában a herpesz vírusoknak van szerepük. E betegség ellen ma már rendelkezünk oltóanyaggal. Kaposi Móricról is hangzik el előadás. Ő írta le először azt az ér-eredetű, rosszindulatú daganatot, amelyet azután róla neveztek el Kaposi-szarkomá- nak. Ez akkor még igen ritkán, s főleg olyan férfiaknál fordult elő, akiknek valamilyen okból rendkívül legyengült szervezetük immun-védekezése. Az AIDS terjedése következtében a Kaposi-szarkoma sokkal gyakoribbá és hevesebb lefolyásúvá vált. Hallhatnak majd az érdeklődők Krompecher Ödön professzorról, aki korábban a SOTE I. Kórbonctani és Kísérletes Rákkutató Intézetében dolgozott. Ő a bőrráknak egy sajátos formáját, a bőrhám alaprétegéből kiinduló karcino- mát írta le először a világon. Hevesi Györgyről is megemlékezünk, aki ugyan nem volt orvos és nem volt a szó szoros értelmében véve rákkutató, de a biológiai rendszerek vizsgálatába ő vezette be az izotópvizsgálati technikát. E technika alkalmazása pedig a daganatok diagnosztikájában, gyógyításában, sőt a daganatok keletkezésének módjára vonatkozó alapkutatásokban is — hallatlan nagy jelentőségű. Csákváry Margit A Százévestől a Pajtásig A Bástya söröző A Minaret sörkert Este, hét óra A Százévesből éppen kirogy- gyan egy törzsvendég, a talponálló most üres, a másik helyiségben ketten támaszkodnak a fröccs mellett, a Rézangyalban disztingváltabb és fiatalabb kiadásban ugyanez a kép fogad. A Pannónia teraszán diszkréten koccan a kés-villa a porcelánon, a pincéreknek nincs sok dolga, a teremben többen vannak valamivel, de ott sem kell megszakadni a munkában — igaz, egy étterem eleganciájához az is hozzátartozik, hogy ne lásson űzött vadnak a kiszolgáló. A Minaretben turistacsoport készülődik, befejezve az ebédet, a Bástya sörözőben idegen szó fogad, s ülőhely nincs. A Barbakán borozó fenti részében három fiatal, lenn pincér igazgatja az evőeszközt a tányérok mellett, a csoport még nem érkezett meg, a bárszéken dekoratív hölgy, talán barátnője a kávéfőzőnőnék, élénken beszélgetnek. Friss italok a Szindbád falatnyi placcán, fehén répanadrág, narancsing; s fagylaltozik, sörözik a túloldalon a presszó családias közönsége. S akkor még ki se tértünk a Pajtás jobb napokat megélt pultja elé, vagy tovább a Xavérig — csupán ha kétszáz métert bandukoltunk Pécsett, a Kórház tértől fölfelé, a Kodály út sarkáig. — Már el-elfelejtik kihozni a pincérek a sört, ha kifogyott a korsóból — méltatlankodik egy rezignált törzsvendég, út közben. — Pedig úgy indult, ahogy Prágában szokás; ha a vendég nem kér már, több sört, akkor hagy az alján egy-két ujjnyit... A bor sem messziről való, csak éppen nem a Kodály, hanem az Aradi vértanúk útjára kell befordulni, aztán megint rögtön jobbra át a várfalon, sok kocsmáros innen viszi a bort. Bizonyos visszaélések elkerülése végett húsz liter alatt nem adnak ki vöröset vagy fehéret, a szövefA Százéves borozó kezeti pincéből, az már kiskereskedés lenne — aki öt litert szeretne hazavinni, nem talponállói áron, az sutyorog valamit az egyik nagybaninak, vagy szervez maga mellé még társakat. Hét óra, estefelé természetesen. — Aki nem bírja, az úgyis bedobja a törülközőt, dé eddig többnyire bírják — tájékoztat ismerősöm, aki valamivel jobban ismeri az esti vendéglátóhelyeket, mint én, s aki útikalauznak ajánlkozott. — Ide inkább fiatalok járnak, többnyire diákok, ide meg szintén fiatalok, de pénzzel jobban eleresztettek, no nem, nem a bányászokra gondoltam. S minden város jobb szórakoztató negyedében az étel-ital mellé kaphatsz lányokat is . . . Nagyvárosok, világvárosokban negyedek vannak, ahol kocsma kocsma mellett, étterem utón étterem következik, bár bárba ér - Pécs még nem világváros. De azért itt is szépen megszaporodtak az utóbbi években a vendéglátóhelyek, üzleti titkokba senki sem enged bepillantani, de van, ahol éreztetik, nem könnyű, s nem mindig kötéltánc nélküli ez a tevékenység: — Nézze, ha be tudnék menni akár kis- akár nagykereskedelmi boltba, s egyszerűen meg tudnám venni a kést, villát, poharat, korsót, tányért, tálat úgy, hogy az ne valami vegyeskereskedést juttasson a vendég eszébe, hanem stílusban maradjon minden, akkor nemcsak rohangálnom kell az országot keresztül-kasul, hanem „figyelmesnek" is kell lennem. A figyelmes szót idézőjelben mondtam. És akkor hol van még az ital, az étel?! Sok jó kapcsolat szükséges ehhez. Aki nem tud percek alatt bizalmas viszonyt kialakítani partnerével, az ne menjen vendéglősnek, mert hoppon marad. A vendéget mindez a legkevésbé sem érdekli. Ö figyelmes kiszolgálásért, hideg italért, jó ételért, — s hangulatáért kedvel meg helyeket. Vagy, hogy magához mérten méltó környezetben mutathassa meg önmagát, legalább önmaga előtt. A „megengedhetem magamnak itt a vacsorát" típusú vendég nem elegyedik a korsó sör társaságában beszélgető diókkal, a bort az alkohol kedvéért fogyasztó, a bort a hangú- latéért kortyolgatóval, a menő „üzletember" a fizetésből élővel. Mégha véletlenül egy helyre keverednek is egy este, hétköznap, hét óra tájt. De hát van választék. B. L. Lauer Györgyi felvételei Új gombaölő festék élet peremen., „Csak sírhatnék, Főnök!” Ahogy ül, lábát átveti a térdén, hajlott háttal rákönyököl, fejét behúzza a nyakába, két szeme eléggé eltávolodott egymástól és mélyen bent ülnek alacsony homloka alatt, arcát soknapos fekete borosta borítja, egészen az ádámcsutkáig. Időnként megszopja a verejtékezp sörösüveget és e1- ismerően bólint, jeiezve, hogy a hideg sörnél — ilyen szakra- mentumos melegben — nincs jobb a világon. Felső testén semmi, amúgy csak egy szál elnyűtt nadrágot visel és el- csámpított szandált. Vizsgál- gatja a húszforintost, elhúzza a száját. „Mit adnak érte á boltban?” Vállat von: „Két V sört, vagy két pakli cigit..." Ennyi az értékmérő Józsi szemében. — Miből él? — Ajaj! Attól ne búsuljon, Főnök! Dolgoztam én a tsz- ben is több mint tíz évig, előtte kondás voltam, a tsz-ben is, járt egy hold kukorica, fél hold takarmány... De az ei- nök azt mondta egyszer: „Nincs rád szükség, • Józsi!" Pedig együtt gyerekeskedtem vele, iskolába is együtt jártunk . . . — Mennyit? Ravaszul pislog, szájába kapja az üveget: — A helyzet az, Főnök, hogy én egyet jártam, vagyis az első osztályt, mondjuk ötször- hatszor elmentem, aztán valahogy abbamaradt. De a két bátyám többet járt, a hatot is elvégezték. Ezek tudnak írni is. A tsz-ben - amint azt láthatjuk — van egy nehéz, de egyenes út: új családi házak, manzárdos szobák, fürdővel, csempés konyhák, háztartási gépek, sokhelyütt háztáji állatok, szép autó, iskolázott gyerekek, évi" utazások . . . Józsi és két fivére útja már az elején elkanyarodott és megrekedt a falu kanászházánál, ahol még villany sincs. Alkalmi munkából élnek. — Milyen alkalmi munkából? — Reggel fölkelek, jövök befele. a fnluba, már szólnak: „Gyere, Józsi, van valami!" Kitakarítom az ólakat, me/t némelyiknél negyven-ötven disznó is van . . . Vagy az istállót, vagy rendbehozom a trágyadombot. Kapálni is lehet, fát vágni is lehet és eljárok vidékre is . . .- Például hova vidékre?- Pécsre, Főnök. Bár oda most nem megyek, mert a múltkor, akinél dolgoztam, gondoltam átmegyek a boltba cigarettáért, meg sörért, mire visszamentem, a gazda kiemelte a személyi igazolványomat. Azt mondta, ellógtam az időt, csak akkor fizet, ha befejezem a murikát. Na most mit szól ehhez, Főnök? Egyébként van, a'hol egy ötvenest adnak egy fél napra, van, ahol egész napra háromszázat, meg mindig egy liter bor, plusz kaja-. . .- Mivel etetik? — Ami van. Sok krumpli, sok bab, kis hús! Elneveti magát és cinkosan hunyorít. — A bátyusokkal mi van? — Ne is mondja! Tegnap '.s mi volt? Kaptam pénzt, kétszáz forintot, hazamegyek, ledőlök egy kicsit, este akarok menni a boltba, nincs pénz. Kizsebeltek. Egyszer eltöröm a kezüket, lábukat! Panaszkodik - amint kiürül az üveg —, hogy beteges; itt fáj, ott fáj. „Tudja, leginkább csak sírhatnék, Főnök , .." Munkakerülésért ült nemrég hat hónapot. „Nem volt olyan rossz az sem, Főnök..." — mondja egykedvűen. Rab Ferenc A Kemikál Építőanyagipari Vállalat új anyagokat, porózus vakolatot és gombaölő festéket kísérletezett ki a falnedvesség eltávolítására, illetve a vizes falon gyakran megtelepedő penészgomba ellen. Száraz habarcskeverékből házilag lehet előállítani — víz hozzáadásával — a porózus vakolatot, amelynek egy-két centiméteres rétegén át jól szellőzik a fal. így a kisebb szigetelési hibák miatt a talajból felszívódott nedvesség a porózus vakolaton ót könnyen eltávozhat. A lakások szeltőzetlen sarkaiban a párától átnedvesedett falon gyakran megtelepszik o penészgom- ba. Ennek megszüntetésére és megelőzésére állították elő a penészgomba elleni falfestéket, amely legalább három éven át mentesíti ezeket a falfelületeket a penészedéstől.
