Dunántúli Napló, 1986. augusztus (43. évfolyam, 210-239. szám)

1986-08-28 / 236. szám

1986. augusztus 28., csütörtök Dunantüitnapió 3 Mint a mesében... Hétfőn reggel a buszon, az utcán is hallottam 'beszélgetni az embereket — meg 'keH mon­danom, kilencvenkilenc száza­lékban nőket — a vasárnap esti tévéfilmről. Szinte kivétel nélkül minden beszélgetés így kezdődött: ,.Láttad tegnap es­te . . .?" — S tovább 'már foly­tatni sem kellett a kérdést, a másik rögvest rávágta: ..Arra a filmre gondolsz, amiben an­nak a szegény asszonynak el­vették a gyerekeit?" „Arra, persze, hát nem borzasztó?!" S még csupa hasonló reagá­lással találkoztam, olyannal, hogy szörnyű, ihogy sírtam is, és így tovább. Ezekből az elcsípett megnyi­latkozásokból mind az derült ki, hogy nagy közönségsikere volt a vasárnap esti amerikai tévéfilmnek, a „Hol vannak a gyerekeim ?"-ne'k. A nézők többsége esetében szem nem maradt szárazon, ahogy mon­dani -szokás. S most biztosan nagyon népszerűtlen leszek, de el kell ismernem, én is majd­nem sírtam —.attól, hogy már megint ilyen rossz filmet sike­rült megvásárolnia a televízió­nak; egy olyan filmet, ame­lyiknél bizton számíthatnak a szívfacsaró, könnyfakasztó ér­zelmekre, s a film óta eltelt három nap alatt tapasztalhat­tam is, hogy ez a számítás be­jött. A történetet egyébként meg lehetett volna írni, illetve filmre lehetett volna vinni úgy ' is, hogy nem csúszik el a ren­dező az érzelgés, a szentimen- talizmus felé. Dehát ez egyál­talán nem biztos, hogy a ren­dező hibája: az alapanyag ön­maga sugallta az olcsóbb megoldást, a képi látvánnyal is alátámasztott, sőt felfokozott szentimentalizmust. Maga a történet is olyan hihetetlen volt, hogy önkénte­lenül egy G. B. Shaw-darab címe jutott az eszembe: „Olyan szép, hogy nem is lehet igaz”. Ugyanis bármilyen tragikus, hogy egy anyától fondorlatos módon elveszik három gyerme­két, a történet további része 'már valóban meseszerű. Sok­sok pozitív szereplő, csupa jó­akarattal és humánummal át­itatva az írástudatlan anya segítségére siet, s lám csak, van igazság a földön, a film happy enddel végződik, a jó elnyeri jutalmát, a rossz a maga méltó büntetését. Mi­közben olyan „apróságokon" akad fönn az ember, hogy egy írni-olvasni nem tudó nő 'ma­gas intelligencia-hányadosú egyénnek megfelelő beszéde­ket tart a nyilvánosság előtt. De ez már igazán részletkér­dés. Fő, hogy ideig-óráig, egészen pontosan kilencven peYcig meggyőzzük a gyanút­lan és roppant hiszékeny, s feltétlenül jóérzésű nézőt, hogy a legszörnyűbb dolgok is jóra fo rdu Ihatnak. Még Amerikában is, hiszen ott is vannak — ki hitte volna?! — jó emberek, nemcsak a go­nosz és raffinált és az álszent­ség leple alatt nyerészkedő al­jas írástudók, akik a törvé­nyesség szigorú betartása mel­lett játsszák ki a tudatlan sze­gényeket. Nahát, nahát, hogy másutt mik meg nem történ­nek! S miközben egy rossz film alkotói érzelmeinkre és köny- nyeinkre játszanak, elterelik fi­gyelmünket arról a filmben lá­tott egyetlen lényegi dologról, hogy nincs a Földnek olyan országa, ahol ne lehetne a törvényesség keretei között át­ejteni, kijátszani, szerencsét­lenné tenni bár*kit is, csak ügyeskedők kellenek hozzá. És sajnos, az esetek többségében a megoldás nem ilyen mese­szerű, mint amit láttunk. Sőt. S ez lehetett volna az egyete­mes mondanivaló, érzelgősség nélkül. Dücsö Csilla Nem volt kényes kérdés Fiatal történelemkutaték nyári tábora Az európai kis államok kér­désének történetéhez; A kis államok helyzete és lehetőségei a XX. században; Átalakulás ogrártérségben; Ipartörténeti kutatások; Történetírás és po­litika; Életmódkutatás; A falu­si közösségek életmódja; A mogyarországi nemzetiségek és a magyar nemzetiségi politika a két világháború között; A nem­zetiségtörténeti kutatások ered­ményei és lehetőségei; Műve­lődéstörténeti kutatások; Elő­adások címei, de nem egy nemzetközi kongresszus, hanem egy ifjúsági tábor programjá­ban: az előadások elhangzot­tak a Balaton partján, a leg­melegebb nyárban 18 — 35 éves fiatalok előtt. A fiatal dél-dunántúli törté­nelemkutatók első nyári tábo­ráról van szó, amelyet két he­te rendeztek meg a Baranya Megyei KISZ Bizottság balaton- fenyvesi vezetőképzőjében. Mégpedig nagy érdeklődéstől kísérve: nyolcvan általános és középiskolai tanár, levéltáros, közgazdász, egyetemista és fő­iskolai hallgató érkezett Bara­nya, Somogy, Tolna és Zala megyéből. Kíváncsiságuk egy­részt az előadások témaköré­nek szólt, másrészt az előadók nevének és szak­mai rangjának: ifjúsági táborban ritkán olvashatjuk ennyi tudományok doktora és kandidátus nevét: Kosáry Do­mokos, Vörös Károly, Ormos Mária, Tóth Tibor, T. Mérey Klára, Glatz Ferenc, Andráslal- vy Bertalan, Kiss Géza, Til- kovszky Lóránt, Kanyar József. S maga a kezdeményezés is újdonságszámba ment: a rá­dió, televízió és számos napi­lap munkatársa kereste fel a tábort. \ Az előzményekről Vonyó Jó­zsef, a JPTE történelmi tan­székének adjunktusa, a tábor vezetője és szervezője a követ­kezőket mondta: — Nem elég sopánkodni azon, hogy „kiveszett a tudós tanár", „elöregszik a kutató gárda" stb. Tenni kell. A Ma­gyar Történelmi Társulat Dél­dunántúli Csoportjában szüle­tett meg a tábor ötlete. Elő­ször a Baranya Megyei KISZ- Bizottságot nyertem meg tá­mogatónak, aztán a Baranya Megyei Tanácsot. Azonnal meglátták benne a nagy lehető­séget, az ő segítségükkel az­tán már könnyebb volt a má­sik három megye illetékeseit is bevonni és a szükséges pénzt összeszedni. Az említett KISZ- bizottságokon és • tanácsokon kívül a megyei pedagógiai in­tézetek és a KISZ KB Értelmisé­gi Fiatalok Tanácsa is hozzá­járult a működés költségeihez. És természetesen a résztvevők: öt napra 700 forintot kértünk tőlük. Sokaknak kifizette a munkahelyük, de sokan — ma­gától értetődően — a saját zsebükbe nyúltak. * Csütörtök délután kissé fá­radtan gyülekeztek az előadás­ra a táborlakók. Előző este az Együttélés című filmet vetítet­ték, amely egy Somberekén élő fiatal házaspárról szól — magyar az egyikük, német a másik —, és ez a film bőven adott alkalmat vitára, eszme­cserére egymás között és And- rásfalvy Bertalan néprajzkuta­tóval meg Tilkovszky Lóránt tör­ténésszel, aki csütörtök dél­előtt a magyar nemzetiségi politikáról, a kitelepítésekről tartott előadást. Késő éjsza­kába, pénteken pedig már a délutáni program kezdetébe nyúlt a beszélgetés. A délutáni előadó lemondta részvételét, így hát a táborve­zetőség három tagja ugrott be a helytörténeti kutatás mód­szereiről és eszközeiről vitain­dítót tartani. Nem volt téma, amelyről szólván ne napjaink ideológiai, politikai kérdéseit feszegették volna a hallgatók, így ezen a délutánon is né­hány mondat után már a KISZ újszerű feladatairól esett szó. Halász Imre, főiskolai adjunk­tus Zalaegerszegről, Bősze Sándor kaposvári levéltáros és Vonyó József keményen állták az olykor nyersen megfogal­mazott kérdések ostromát. Este Sándor György humora- lista tartott önálló estet, mint mondta: „csak történészeknek". Ha volt is ebben a megfogal­mazásban egy kis reklámfo­gás, a műsort követő ugyan­csak éjfgl után befejeződő beszélgetésben kiderült, hogy a tábor közönsége a hetvenes évek nagysikerű egyetemi est­jeire emlékeztette a művészt. Pénteken délelőtt Kanyar Jó­zsef, a Somogy Megyei Levél­tár igazgatója tartótt előadást a művelődéstörténeti kutatá­sokról — kiemelve ebben a pedagógusok szerepét —, majd pedig a négy megyei levéltár igazgatójával meg a JPTE tör­ténelmi tanszékének munkatár­saival kisebb csoportokban be- széjgettek a táborlakók, a ve­zetőség által megfogalmazott hármas cél — kutatásra ösz­tönözni a fiatalokat, témát ajánlani nekik és módszertani segítséget adni — így vált teljessé. * Az öt fenyvesi napot így lát­ja két táborlakó: Sabján Mária, a zalaeger­szegi Kilián György Általános Iskola történelem-orosz sza­kos tanára. — Én egyelőre a gyakorlati munkával ismerkedem, mert csak két éve tanítok, tovább­képzésre eddig még nem gon­doltam. De ez nagyon jó to­vábbképzés volt, az igazgatóm adta a kezembe a jelentkezési lapot, örülök, hogy eljöttem. Olyan emberekkel találkozhat­tam itt, akiknek eddig csak a nevét olvastam^a tanulmányok­ban. Most közel kerülhettünk egymáshoz: nem diákként, ha­nem kollégaként beszéltek ve­lünk. Meglepetéssel láttam, hogy a fiúk, lányok mennyire komolyan veszik a programot, pedig itt a Balaton és mind­össze napi két óra szabadidőnk volt. De már maga a program szelektált: úgy látszik, csak az jött ide, akit valóban érdekel­tek az előadások. Bebesi György történelem- orosz szakos, eddig a pécsi művészeti szakközépiskolában tanított, ősztől a Leöwey Gim­názium tanára: — Nekem nagyobb élmé­nyem az, hogy nyíltan, őszin­tén beszéltek velünk az elő­adók. Nem volt kényes kérdés, minden kérdésre válaszoltak. Vállalták a vitát a hallgatókkal és vállalták egymással is. Ne­kem legjobban Glatz Ferenc és Tilkovszky Lóránt előadása tetszett. Hogy úgy mondjam, közvetlen hasznom is volt a táborból: megismerkedtem Szita Lászlóval, a pécsi levél­tár igazgatójával, aki előadást is tartott a nemzetiségtörténe­ti kutatásokról, és nekem külön elmondta a kutatási témámhoz vágó szakirodalmat. A dualiz­mus kori nemzetiségi politiká­val foglalkozom ugyanis. Rövi­desen megyek a levéltárba újabb segítségért. Jövőre pedig ismét jövök a táborba. Hogy mi lesz jövőre, azt Vo­nyó József így foglalta össze: A négy megyei KISZ-bi- zottság felváltva adja a tábor­helyet: 1987-ben Fadd-Dom- boriban, aztán Bélatelepen, majd Balatongyörökön találko­zunk. A két táborozás között is szeretnénk együtt tartani a ku­tatókat. Egy-egy hét végén másfél napos regionális szak­mai konferenciákat rendezünk ■— korhatár nélkül —, itt a ku­tatók bemutathatják tanulmá­nyaikat, és szakemberekkel konzultálhatnak. Szeretnénk a régió megfelelő sajtószerveinek segítségével a publikációs le­hetőségeket növelni és kiadvá­nyokat is tervezünk. Kis lépé­seket akarunk tenni, de azt eredménnyel. Minden érdekelt ígéretét bírjuk a támogatásra. G. T. Űj bérletrendszer Éuadkezdés a Pécsi Nemzeti Színházban Az új helyre költözött közönségszolgálati iroda reprezentativ fo­gadó pultja. Fotó: Läufer László Gyermekmegőrzés, információk minden színházból, kávéházi művész-közönség találkozó Október 10-én megnyitják a Pécsi Nemzeti Színház újjá­épített kamaraszínházát: az első bérletes előadás október 11-én, szombaton a Premier bérletben a Lear király lesz. Az új színházban kisebb lesz a nézőtér (sőt nagysága vál­tozik), viszont stúdiószínpad is működik, ezért új bérlet­rendszert dolgoztak ki. Az 198687-es évadra há­rom bérlettípust hirdetett meg a Nemzeti Színház. A Szivár­vány bérletben négy próza, egy-egy opera, operett és ba­lett lesz — valamennyi a nagyteremben lesz látható. A Thália I. bérletben három pró­za, egy-egy opera és balett, a Thália ll-ben öt próza ke­rül színre a nagyszínpadon vagy a stúdiószínpadon. Ezen belül minden bérletnek — nap szerint — önálló neve van, ahogyan ez eddig szo­kásban volt. Egy-egy nagy­termi bérleti előadásra 180 bérletet adnak ki, de ugyan­abban a bérletben szükség szerint több előadást is tar­tanak majd. A bemutatók a jövőben is általában pénteki napon lesznek, viszont újdon­ság, hogy az új évadtól kezd­ve a színház nem kedden, hanem hétfőn tartja szünnap­ját. Szeptember 1-től szeptem­ber végéig lehet bérletet vál­tani a színház közönségszol­gálati irodájában. A régi és az új színházat összekötő épületrész földszintjén rendez­ték be a közönségszolgálatot, ott lesz a pénztár is. Minden­nap 11-től 19 óráig tartanak nyitva szünet nélkül. Nem­csak jegyeket árulnak a pé­csi színház előadásaira, ha­nem mindenféle színházi in­formációt megadnak (telefon: 11-965), mégpedig nemcsak helyi, hanem budapesti vagy más vidéki színházak prog­ramjával kapcsolatban is. Sőt: kérésre beszerzik a jegyeket budapesti színházakba, s csak a postaköltséget számítják fel. Számos újdonságot is tei- veznek, így például havonta kétszer este 6-kor kezdődnek az előadások azért, hogy a kisgyermekes szülők is eljö­hessenek: a színház gyermek- megőrzést vállal ezalatt. Sze­retnének színházbarát kört is létrehozni, s mivel a premier­bérlet előadása szombaton este lesz, Másnap címmel va­sárnap délelőtt 10 órakor a kávéhózban beszélgetést szer­veznek az érdeklődő nézők, a darab rendezője és színészei között. A különböző ORI-műsorok, divatbemutatók, könnyűzenei estek, amelyek, azelőtt kedden voltak, most a hétfői szün­napon kapnak helyet, eze< szervezését is a közönségszol­gálat végzi. A választékot ki­egészítik helyi és más szín­házaknál dolgozó művészek önálló előadó estjeivel. G. T. Kórusok külföldön testvérvárosában Lahtiban mű­ködő Viihdekuoro (Szórakoz­tató Kórus) meghívására. Több kisebb és rögtönzött, koncert mellett a Lahti nagy hangversenytermében adott másfél órás szereplés volt a fér­fikar fellépéseinek csúcspontja. Zsúfolt nézőtér előtt a közép­kori gregoriánumtól Carl Orff- ig, a zenetörténet szinte min­den stíluskorszakát bemutatták a pécsiek. A legjelentősebb helyi napilap, az Etele-Suomen Sanomat kritikusa elsősorban a Bartók-, Kodály-, Orff-művek magasszintű előadását emelte ki, de elismerő sorokat írt Pa: cius Finn dalának stílusos elő­adásáról is. A koncert közre­működői Rékai János másod­karnagy, Kiss Zoltán (trombita), Szalai István és Vereczki And­rás (zongora), valamint Fábi­án János (szólóének) voltak. F. J. Gabrovo A pécsi Leöwey Klára Gim­názium 75 tagú leánykara Gabrovo város központi gyer­mekkórusának meghívására utazott Bulgáriába. A tréfák­ból, érdekes történetekből Európa-szerte ismert város im­pozáns épületet emelt, amely ma a. humor és szatíra felleg­váraként nagy nemzetközi kiál­lításoknak, találkozóknak ad otthont. A kitűnő akusztikájú hang- versenyteremben rendezett más­fél órás koncerten számos egyházi és világi mű hang­zott el. Természetesen a gyors ritmusú magyar népdalfeldol-i gozások (Várnai Ferenc, Sei­ber Mátyás, Csenki Imre) és a Kodály-művek különleges színt jelentettek ezen az estén. A három bolgár nyelven elő­adott dal és néhány vidám ének szép befejezésével bizo­nyította: a leöweysta leánykar meghódította a közönséget. S miután az énekesek a Bolgár Népköztársaság himnuszát is megszólaltatták, elindultak a színpadra a város tiszteletét csodálatos virágkosarakkol ki­fejező gyermekek, hogy ezután a késő esti órákban elvegyülve a pécsiekkel a tanácselnök kezdeményezte baráti találko­zón kicseréljék a címeket; kö­zelebbről is megismerkedjenek egymással. A vendéglátói kedvesség ké­sőbb is megmutatkozott. A pi­hentető és értékes programok során a kórus láthatta, milyen nagy szeretettel ápolja a bol­gár nép Kossuth Lajos és Hu­nyadi János emlékét Sumen- ben, illetve Várnában. Szeptemberben a Leöwey Leánykar vendégül látja a gabrovói énekkart, szeptember 5-én az iskola dísztermében tartanak koncertet. Dr. Szabó Szabolcs tanár, karnagy Lahti 1920 februárjában alakult meg és azóta megszakítós nél­kül működik a Mecseki Szén­bányák Kodály Zoltán Férfika­ra, mely 1981 óta a „Feszti- | válkórus" minősítési fokozatnak is tulajdonosa. Mindennek el- 1 lenére most került sor a nagy- i múltú együttes első külföldi < szereplésére: augusztus köze- < pén dr. Schwarcz József vezér- I igazgató-helyettes és Ivasivka Mátyás karnagy vezetésével ( egyhetes finnországi vendég- i szereplésre utaztak a Pécs I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom