Dunántúli Napló, 1986. augusztus (43. évfolyam, 210-239. szám)

1986-08-01 / 210. szám

1986. augusztus 1., péntek Dunántúli napló 3 Á Centrum Áruházak Vállalatának akciója Monopol­cikkek a Forma-ke Valószínűleg az év ese­ménye lesz Magyarorszá­gon a Forma—1 világbaj­nokság: a már eddig el­adott százhúszezer jegy is erről tanúskodik. Mint minden jelentős eseményt, a Forma—1-et is széles kö­rű reklámpropaganda kí­séri. Ebbe kapcsolódott bele a közelmúltban a Centrum Áruházak Válla­lata: licenchasználati szerződést kötött az Ide­genforgalmi és Propagan­da Vállalattal, a Forma—1 GT erre illetékes tagjával. A napokban olyan áru­cikkek kerülnek forgalom­ba, amelyeken a „For- ma-1 Hungaroring" véd­jegy látható. A Centrum Áruházak Vállalata kizá­rólagos jogot formál ezek termeltetésére és forgal­mazására. A licenchasz- nálati díj az értékesített termékek termelői árának öt százaléka. Az Országos Kereskedelmi Felügyelő­ség, a Kiskereskedők Or­szágos Szervezetének, va­lamint a megyei tanácsok kereskedelmi osztályainak bevonásával segíti a li- cenc tisztaságának védel­mét. Az akcióban az ország harminc Centrum Áru'há- za, köztük a pécsi is részt vesz. Már megérkeztek a pólók, kötények, faliképek, naptárak, plakátok, s a Hollóházi Porcelángyár termékeinek egy része — ezeket már meg is lehet vásárolni. Várnak még fényképtartókat, tolltartó­kat, férfi, női és gyermek pamutzoknikat, dzsekiket, lepedőket, korsókat, vázá­kat, hamutartókat. Körülbelül hatszázezer forint értékű árut értékesít Pécsett a Centrumnagy- ker. A „Forma—1 Hunga- roring” megkülönböztető jelzés az árakban jelen­téktelen — csupán néhány forintos — drágulást okoz. A már megérkezett termé­kekből külön kirakatot ál­lítottak össze a pécsi Centrum Áruház Kossuth Lajos utcai oldalán. Óvári Zsuzsanna „Amit nagyon akarok, azt el is érem” Egy nagyon erős asszony A fonodái finomelőkészítő­ben csak kiabálva lehet be­szélgetni: a gépek, a pörgő orsók zaja nemcsak a fülében, de szinte a bőre alatt is zaka­tol annak, aki éhhez nem szo­kott. Ha pedig hangosan be­szél, száját igyekszik úgy for­málni, hogy szavai betűnként leolvashatók legyenek, mintha süketekhez szólna, előbb- utóbb fizikailag is érzi, hogyan telepedik torkára, hangszálai­ra a por. Az utóbbi megfigye­lés valószínűleg csak kényszer- képzet, hiszen előre tudható volt, 'hogy egy kenderfonó üzemcsarnoka zajos, poros munkahely. Asszonyok dolgoznak itt két műszakban. Rendszeresen emelgetik a feldolgozásra váró és már feldolgozott anyagot. Megpróbáltam: nem kis súlya van egy-egy darabnak. A gé­pek mellett sem keveset kell gyalogolni a műszak alatt. Mindenkinek van egy saját gé­pe, s ezen kívül még egy kö­zös is: mindig az figyel rá, aki éppen a saját gépétől el tud lépni. Itt, a finomelőkészítőben dolgozik a Hirdi Kenderfonó leghíresebb brigádja, a „No­vember 7." szocialista brigád. Tizenkét asszony. Szigorúan megválogatják, hogy kit érde­mesítenek a brigád tagságára. Megalakulásuk, 1966 óta sikert sikerre halmoznak: négyszer voltak a Vállalat Kiváló Bri­gádja, 1983-ban a Népköztár­saság Kiváló Brigádja címet érték el, idén a Munka Vörös Vándorzászló Érdemrendjével tüntették ki őket. — Anyu, a végén még büsz­ke leszek rátok, mondta a fiam — meséli Dallos Attilámé bri­gádvezető. — Hosszú évek óta mindig túlteljesítettük a válla­lásunkat, jóval a 100 százalék fölött. Ennél magasabb elis­merést már aligha kaphatunk, de a rang kötelez. Nem lazít­hatunk, mert mindenki minket figyel a vállalatnál, s persze, 'ha sürgős feladat van, ha túl­órázni kell, először hozzánk jönnek. Nem mondhatunc „nem"-et. 1963 óta a Hirdi Kenderfonó dolgozója, s ebhez képest mindössze 37 éves. 1981-ben lett a brigád vezetője, koráb­ban helyettes volt. Fonónő, kétszeres kiváló dolgozó, 1982- ben Kiváló Munkáért minisz­teri kitüntetésben részesült. — Valójában én nagyon nem szívesen jöttem ide dol­gozni annak idején. Mindig is egy kicsit fiús lelkületű voltam. A lányokra nem jellemzően én inkább édesapám munkáját lestem, a gépekkel foglalkoz­tam szívesebben, mint konyhai munkával. Néhány év alatt azonban megszerettem a fo­nodát. Igaz, ha valami hiba miatt leáll a gép, most is előbb magam próbálom meg­javítani, mielőtt a szerelőket hívnám. Többnyire sikerül. Ko­rábban évekig űztem egy fér­fias szórakozást: autós ügyes­ségi versenyeken vettem részt a Trabantommal. Most már erre nincs időm. Néha nagyon összejön a munka. A brigádvezetői teendők mellett bőven akad más e1- foglaltsága. Gazdasági fele­lősként már a második ciklus­ban a gyár pártvezetőségének tagja. Ezen kívül 1979 óta munkásőr is. Ezt a megbízatá­sát sem végzi félszívvel: az­óta itt is elérte a Kiváló Mun­kásőr kitüntetést. Vasasról jár dolgozni Hird- re. Néhány éve elvált, édes­anyja meghalt, így az utóbbi időben egyedül nevelte fiát. — Igazán nem panaszkodha­tok az elmúlt egy-két évre. Si­került összetartani kis kollek­tívánkat, brigádunk megkapta a legmagasabb elismerést, a fiam is leérettségizett. Általá­ban amit én nagyon akarok, azt el is érem — mondja hal­kan, határozottan. Jó kedélyű asszony. Amikor arról mesél, hogy miként oszt­ja be különböző műszakok ide­jén a házi munkát, nevetve fű­zi hozzá: — Szerencsére kicsi a csa­ládi házunk körüli kert. Keve­set kell benne kapálni. A fiam pedig a bevásárlásnál segít. Ez különösen a hétvégeken szükséges, mert három éve már minden második szombaton vgmk-ban is dolgozom. Kell a pénz, mert nagy fába vágtam a fejszémet: kibővítjük a há­zunkat. A vasasi Csarnok közben álló ház korábban szoba-kony­ha éléskamrás épület volt für­dőszoba nélkül. Az - új rész most L-alakban csatlakozik a régebbi épülethez. — 1982-ben kezdtem hozzá az építkezéshez. A 100 000 fo­rint OTP-kölcsön mellé a vál­lalattól is kaptam 40 000 forin­tot. A többi 120 000-et magam teremtettem elő. Alapterület szerint 60 négyzetmétert bővült az épület. A konyha, fürdőszo­ba mellett mór három szoba van benne. A legnehezebb az volt, hogy mindennek magam­nak kellett utána járni, besze­rezni az építőanyagot. S ez már azért sem volt könnyű, mert én nem tömtem borra­valóval sem a kereskedőket, sem a szállítókat, sem az épí­tőmunkásokat. A vállalat is nyújtott segítséget egy-egy fuvar engedélyezésével, olyan­kor a munkásőrtársaim is se­gítettek a házépítésnél. így talán egy kicsit hosszan tar­tott az építkezés és tulajdon­képpen be sem fejeződött még, de a nehezén túl vagyok. Először csak a falak álltak. Két telet laktunk így a 'ház­ban. Ma is olajkályhával fű­tünk, s a fűtésszerelésbe még nem is tudom, hogy belekez­dek-e idén. A fiamat jövőre elviszik katonának. Egyéb, vi­szonylag apróbb munka is van még a házon: a vakolás, kül­ső színezés, belső festés, aj­tók, ablakok mázolása . .. — s az utolsó szótagokat már só­hajtva ejti. Ö mondta, amit nagyon akart, azt eddig még mindig elérte. Alkatán nem látszik, egyéniségének külső jegyeiből nem következik, de Dallos At- tiláné, akit a gyárban minden­ki csak Magdinak becéz, na- gyon-nagyon erős asszony. M iért pont házának befejezése ne sikerülne neki? D. I. A forint születésnapján E sorok írója nem tud vissza­emlékezéseket közölni arról, hogy milyen pártközi megbe­széléseken vett részt, amelye­ken a háború sújtotta ország újjáépítésének módszereiről vitatkoztak, nem ült Rákosi vagy Gerő jobbján, szemben Nagy Ferenccel vagy Szako­síts Árpáddal, nem nyilvání­tott véleményt, nem terjesztett elő javaslatot, nem tárgyalt kedvező kölcsönökről külföldi kormányokkal, hazai vagy ide­gen tőkésekkel, így tehát nin­csen abban a helyzetben, hogy az akkori időknek arról a jelentőségteljes fordulatáról személyes tapasztalatok alap­ján számot adjon és saját magatartásának mostani iga­zolására rámutasson, hogy ő már akkor. . . és ezek már ak­kor ... és ha rá hallgatnak E sorok írója alig huszon­nyolc évesen — már öt munka- szolgálatban és partizánhábo­rúban eltöltött év után — csa­ládja jó részének pusztulását siratva, kis közkatonaként vál­lalt állami szolgálatot. Kommu­nista meggyőződése, feltétlen hite és bizalma a pártban és természetesen a vezetőkben, volt az „induló tőkéje" a so­vány szakmai képzettségen túl. Nem támogatta ifjúsági tör­vény, nem várt és nem is vár­hatott lakást és egyéb földi jókat az akkori ifjúsági szövet­ségtől, nem hangoztatott „kö­veteléseket" és ha akkor vala­ki megjósolja neki, hogy negy­ven év múlva visszavonult ve­zetőként ír majd történelmünk legnagyobb inflációjáról és a forint várva várt születéséről, nagyon meglepődött volna. Az akkori világot, eseménye­ket alulnézetben volt alkalmam szemlélni, annyi más társam­mal együtt. A bérből és fize­tésből élők körébe tartoztam és én is a saját bőrömön érez­tem a magyar inflációt, amely világrekordot jelentett a pénz­romlások elég gazdag történe­tében. Fizetésünk elolvadt a kezünkben. A végén már nem is havonként, hanem kéthe­tenként kaptuk kézhez a „mill- pengők" és „bilipengők" mil­lió-billió maréknyi céduláit, és akkori millióinkkal nem telkekre, Volvókra, Mercikre alkudoz­tunk, hanem rohantunk a piac­ra, a boltokba - krumpliért, zsírért, lisztért, cukorért, ruhá­zati cikkekre - kabátra vagy akár öltönyre — gondolni sem lehetett. így aztán esztelen költeke­zésre adtam fejemet, az egyik fizetési nap délutánján kedves szőke kolléganőmmel beültem a Jókai Vendéglőbe egy liter borra, kétheti segéd­előadói fizetés bankói duzzasz­tották a tárcámat. A meglepe­tés a fizetéskor ért. Kétheti munkám milliós vagy ekkor ta­lán már milliárdos nagyság- rendű bére sem volt elég a céh kiegyenlítésére, s így a töltőtollamat is zálogba kel­lett adnom a zord főpincérnek, így mulatott akkor egy magyar úr. Ez a derűs epizód azonban nem takarhatja el sem az ak­kori fiatal, sem a mostani visszaemlékező szeme elől az infláció pusztító hatását, mil­liók éhezését, nélkülözését. A szó szoros értelmében az egész ország fellélegzett, és visszatért a jobb életbe vetett bizalma, amikor megjelent a forint, de nemcsak a forint, ha­nem az áru is, amit forintért és fillérekért lehetett megvá­sárolni. Fokozatosan eltűnt a létbi­zonytalanság, a fizetéssel már lehetett gazdálkodni, beoszta­ni, takarékoskodni. Senki sem érezte fizetéskor becsapottnak magát, és ez megérződött a jobb munkában, az eredmé­nyesebb termelésben. A sza­porodó árumennyiség tartóssá tette a forint stabilitását, nö­velte a vásárlóerejét. Ez is rekord volt a maga módján, hiszen abban az idő­ben nálunk erősebb, gazda­gabb országokban sem talál­tak más módot a pénzromlás megállítására, mint a kényszer­gazdálkodást, a jegyrendszert. Amikor később hivatalos mi­nőségben állandó kiküldetés­ben tartózkodtam Svájcban, ott még akkor is jegyre mérték a húst, és néhány más élelmi­szert, amikor nálunk már a biz­tonságos áraknak és a vi­szonylagos árubőségnek ör­vendezhettünk. Akkor azonban azt is tudtuk, hogy ennek a „csodának", hi­szen a forint bevezetése való­ságos közgazdasági varázslat­nak számított, feltételei van­nak. Ezeket egy szóban foglal­ták össze az ország akkori ve­zetői — termelés. Erre irányu/t a figyelem. Még ma is emlé­kezetemben van világhírű köz­gazdász tudósunk, Varga Jenő törékeny _alakja, aki a buda­pesti nagyüzemek bizalmiai- nak tartott aktíváján mondta, hogy „attól nem fog szaporod­ni a leves, ha ncgyobb kon- dérba tesszük vagy mindenki­nek nagyobb kanalat adunk hozzá" — ezzel illusztrálta azt, hogy az adott helyzetben nem az elosztásra, hanem a haté­kony, jövedelmezői termelésre kell figyelmünket összpontosí­tanunk. Intelme ma is időszerű. A visszaemlékező, látva, hogy az infláció már újra ka­puinkon belül van és gazdasá­gi stabilitásunkat, sőt a kiala­kult politikai közmegegyezést is veszélyezteti, némi nosztal­giával qondol arra az időszak- ia, amikor a több és jobb ter­metesre buzdító politikai jel­szavakat még nem közöny és gúny kísérte, hanem lelkese­dés, eredményes cselekvés. Ma más a helyzet. Politikai jelszavak, sőt ünnepélyes ha­tározatok sem elegendők. Az infláció forrásait kell eltöm­nünk, ami azt jelenti, hogy meg kell szüntetnünk a vesz­teséges tevékenység nyakló nélküli támogatósát, az ide- oda manipulált árakat és bé­reket. Nyerges János A Konzum dekorációs részlegében már készülnek a figyelemkel tő táblák. Uegyem, ne vegyem? Hétfőtől szezon végi vásár A ruházati kereskedelmi vál­lalatok idén is megrendezik a már hagyományos szezonvégi vásárt, melyre ezúttal augusz­tus 4-től kerül sor. A bara­nyai üzletek szokás szerint 20— 40 százalékos kedvezményt adnak, bár tavaly óta, az az árkockázati alcp, melyet a kedvezményekre kellett koráb­ban fordítaniuk, már nem áll rendelkezésükre. A megye állami és szövet­kezeti boltjaiban, áruházaiban nagyjából azonos kínálat vár­ja a vásárlókat hétfő reggel­től. Olcsóbban kínálják a rö­vidujjú férfi ingeket, a könnyű nyári anyagból készült női és lónykaruhákat, cipőket, szan­dálokat, fürdőruhákat. De ke­vesebbért lehet hozzájutni egyes lakástextíliákhoz, szövet­anyagokhoz is. A Meruker pécsi és vidéki boltjaiban mintegy 16 millió forintos készlettel készült fel a nyárvégi akcióra, ötmillió fo­rint értékű konfekciót, divat­árut, valamint 2,5 millió értékű különféle lábbelit kínálnak megvételre. Köztük például női papucsokat, férfi és gyer­mek szandálokat. Újdonság, hogy idén a különféle bébihol- mikro is adnak kedvezményt. Kínálatukban szerepel még kamaszsort, kempingnadrág, fürdőruha, blúzok, pulóverek. A kedvezmény 30—40 száza­lék. A pécsi Centrum Áruház üz­leteiben 6 millió forint értékű árut szándékozik eladni. A konfekció, a divatáru, a cipő, a lakástextil és a méteráru 30—40 százalékkal lesz ol­csóbb. Hétfőtől a kempingcik­kekre is adnak árengedményt, komoly és könnyűzenei hangle­mezeket is lehet olcsóbban vásárolni. Több mint 10 millió forintos árukészlet, a tavalyinál 6 szá­zalékkal több szezonvégi áru kerül a pultokra a kedvezmé­nyes vásár során a Konzum- ban. Az áruház egyes osztá­lyain számos nyári holmit vehet olcsóbban a fogyasztó. A kon­fekción és a divatárun kívül például strandtáskót is kínál­nak, de gazdag a készletük függönyökből, abroszokból, ta­karókból, sőt bútorvédő anya­gokból is. A Baranya Kereskedelmi Vál­lalat Komlón, Mázaszászváron és Pécsett 1,8 millió forintos készlettel várja a vásárlókat. Az olcsó áruk köre nagyjából azonos a többi vállalatéval, a kedvezmény mértéke viszont 20-30 és 40 százalék. F. D.

Next

/
Oldalképek
Tartalom